Az első nap csak szemeztünk Terézzel,a bukaresti szálloda halljában. A második nap köszöntem neki ,amit nagyon kedvesen fogadott, sőt  el is mosolyodott, amikor észre vette,hogy  magyarul beszélek a kollégámmal. Ő, egy másik lánnyal volt , és csak kuncogtak , ahogy nézték a román tv-müsort , anélkül , hogy egy kukkot is értettek volna belöle.

          Másnap reggel egyszerre léptünk ki a szálloda kapuján Terézékkel. Nekem, még egy  olyan egy-két órás elintézni valóm volt, hogy este hazautazhassak .Teréz édesanyja , valami orvosi konferencián vett részt , erre az utra  kisérte el  lánya aki éppen túl volt az érettségin. Az ismerős lány akivel a tv előtt vihogtak , továbbutazott a tengerre , ennélfogva Teréz délelőttje nagyon unalmasnak igérkezett.Igérkezett volna , ha nem ajánlottam volna fel segitségül, személyemet és nyelvismeretemet.Néhány ajándéktárgyat akart venni az otthonmaradottaknak.Igyekeztem, hogy ezt a napot kellemessé tegyem a Teréz számára , és ha úgy adódik a magam számára is.

          Egy jó óra mulva már  az üzleteket jártuk Terézzel , ahol apró csecsebecséket vásároltunk, többek között egy kis  játékfürdőkádat, két beleillő babával.Ekkor óriási ötletem támadt:--Menjünk csónakázni a Herestreu tóra!Teréz belevaló lány volt, ezért azonnal beleegyezett, sőt megfenyegetett , hogy majd ő megmutatja nekem , hogyan kell evezni ,elvégre évek óta csónakázik a Tiszán. Szegediek voltak.Mint a mágnes, úgy vonzott a nap meg a viz , nem kevésbé  a Terézzel való együttlét ég és viz között.

          Magasan járt már a nap a tó fölött, a viz felszinét alig fodrozta  az enyhe  déli szél.Idilli volt ez a kép. Csónakot béreltünk , és a tó közepe felé kezdtünk evezni. Körbe -körbe minden zöld volt , csak a Scanteia ház  fehérlett a szikrázó napsütésben.Evezés közben , néha úgy sikerült , hogy összelocsoltam Teréz blúzát , szoknyáját. Nem haragudott , édesen mosolygott, és ijesztgetett, hogy ruhástól  bedob a vizbe. Nem ijedtem meg nagyon , inkább javasoltam , hogy vetkőzzünk le , hogyha valami még száraz rajtunk az száraz maradjon, a többi viszont száradjon meg.Előbb vonakodott, és állandóan a jó messzelévő partot  figyelte . Felvilágositottam ,hogy amikor Ő a parton a horgászt látja , de a horgászbotot nem , akkor a horgász a partról már nem tudja megállapitani , hogy van rajtunk ruha , avagy nincs. Ezen az okoskodásomon nevetett egy sort, és elővillantak rizsszemformájú fogai ami mosolyát még kellemesebbé,  őt magát még szebbé tette.

          Segitsek , vagy letudsz egyedül is vetközni?--kérdeztem , de erre a kérdésre nem is igen vártam választ , hisz miniszoknyája alig takarta fehérnemüjét , függőleges pozicióban--hát még ülve--és blúzocskájából sem telt volna ki két zsebkendőnél több. Így a mohó napsugarak gátlástalanul csókolgatták gyönyörű combjait. Formás karjaival a csónak oldalába fogódzkodott és hátrahajtotta fejét. Mellei, szinte szakitották szét  aprócska blúzát.Kihasználtam az alkalmat , blúzának felső gombját egyetlen pöccintéssel kigomboltam, s ennek nyomán  elém tárultak  formás keblei teljes pompájukban. Nem  szabad az ilyen testet eltakarni --mondtam teljes elismeréssel, miközben újabb locsolkodásba kezdtem. Erre  ő is csapkodni kezdett engem , de úgy hogy lehunyta a szemét.Én viszont a világ minden kincséért sem tudtam volan lehunyni a szememet , hogy megfosszam magamat ettől az exotikus látványtól. Ekkor már mindketten csurom vizesek voltunk . Lassan kusztam feléje , hogy lehámozzam róla a reátapadt ruha darabokat. A ruháktól megszabaditott részeket csókokkal takartam be , hogy mégse maradjon teljesen meztelenül.Ettől megjött a kedve neki is a csókolózáshoz. Csókjaink szünetében kiteregettük ruháinkat a csónak orrába.

           Keblei köré nyolcasokat rajzoltam  mutatóujjammal , majd lecsókoltam azokat. Ő más játékot választott. Ujjával a szájam szélét cirógatta , és élvezte , hogy be akarom kapni, és hogy nem sikerül , ajkam minduntalan mellén köt ki,  és ott időzik egy kicsit. Az égen bárányokat terelt az égi juhász , és a báranyok kiváncsian lesték , hogyan válik két test eggyé. Ám ekkor váratlan dolog történt.  A közvetlen közelben helikopter zugása oszlatta el az idilli csendet, és magát az idillt. Nemsokára meg is jelent a tó fölött, és jól láthatóan ontott magából valami vegyszert , aminek már a szaga is érezhetővé vált, majd lassan elmúltak a zajok , ám a szag maradt. Csak ekkor döbbentünk rá , hogy szunyogirtás folyik, és mikor egymásra néztünk akkor vettük észre , hogy barna testünk, egy kissé megsárgult, és ruháink szine is jobban hasonlitott a citroméhoz , mint az eredeti szinéhez. A nap további részét mosással és öblitéssel töltöttük , de azért szakitotunk időt a szerelemre is. A tavon, mint apró dióhéjak, úgy ringtak a gazdátlannak tünő csónakok.