Harmadik rész

 

- Szűzmáriám, segíts - fohászkodott fel az idős cselédasszony, és nyögve lapogatta derekát - Legalább az a főzet hatna, amit a vajákostól vettem múlt vasárnap, de nem; a csontjaim érzik a vihart… De én már azt sem bánnám - lamentált magában, míg sóhajtva ismét felvette a ruháskosarat, s megindult felfelé a lépcsőn -; egy magamfajta öregasszony ne várjon mást; csak legalább idebenn a házban ne volna vihar! Signoria Celia, mibe sodortál mindannyiónkat…

A folyosóra érve csaknem beleütközött az egyik szolgálóba, kis híja volt, hogy nem ejtette el a ruhákat.

Vágyom rád, tetszel

Mikor meztelen testeddel

Elöttem fekszel

Na ilyenkor szeretek ujra állat lenni

S testem teljes erejével téged a magamévá tenni

Érezni ahogy izzadsz hevülsz

Látni ahogy karjaim fonalába kerülsz

 

Nem beszélsz, én mégis hallak

Körmeid a hátamba mélyre marnak

Ajkad tüzesen csókól

Tested a testemnek bókól

Légzésed egyre szaporább

Szinte sugalod ez az még tovább

 

Az oldalunkra fekszünk, s vesszük a levegőt mélyen

Meg kell vallanom rég volt részem ekkora kéjben

Rámfekszel, a fejed egyenletesen mozog

Erre az estére még sokáig emlékezni fogok...

Nem jó ajándék

 

            - Hányadik is?

Az erkélyen támaszkodtunk a korlátra, sörrel a kezünkben csodálkoztunk a naplementében. Az egyik kedvenc látványom, ahogy eltűnik a panelházak és a távolba vezető hatalmas villanypóznák között.

            - Jézusom, neked meg mi bajod van? Nézz oda, egy gyönyörű este elébe nézünk, tele lehetőségekkel. Muszáj emlékeztetned rá, hogy szülinapom van? Hogy a régi szép emlékeim egyre távolabbiak.

 

 

 

 

                                        A mi utcánk 72.

 

 

 

 

           Nagyné levele elment, de azt  senki nem tudta , hogy mikor ér oda, és hogy válasz mikor lesz , azt még kevésbé. Csak várt türelmetlenül elkeseredetten, úgy érezte , hogy életének, egy  nem is akármilyen darabját vitték volna el. Azonkivűl a tehetetlenség dühe is eluralkodott rajta, és sokszor kapta magát azon , hogy olyan dolgokat tesz, amit nem akar, elfelejt dolgokat,vagy túl hirtelen cselekszik, és nem képes mindenre oda figyleni, vagy sót használ cukor helyett , vagy forditva.

Az én lelkem egy falat…
szeretlek, mint grizzly a halat
vagy, mint disznó a kondért…
Oda vagyok érted, mint róka a vakondért!

Az út hiába volt feslett,
ráléptél… és fényes lett.
Csillogsz nekem, mint a hold…
Rászóltam kutyámra: Ne csahold!
S a néma éj… a tőzeglápos,
szivárgott, mint egy törött lábos…
s e csendben… te meg én,
sétáltunk a kozmosz tetején…

 

 

    VIHAR- SZONÁTA ZONGORÁN 3

 

 

         A nyári vakáció a vége felé közeledett és, hogy hangulatosabb legyen, András meghívta a családi ünnepségre linzi barátját Thomas Stollwerket, hogy töltsön náluk egy hetet. A barát szívesen fogadta és megérkezett, amikor javában folytak az előkészületek. Hosszas kimaradás után újra megemlékeztek a nagy ősről. Andrásnak bizonyára más számításai is voltak a barátja vendégeskedését illetően, mert ez alkalommal is feltett szándék volt a Frida zenetudásának csillogtatása.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 71.

 

 

 

 

          Jól benne jártak az őszbe, a mezőgazdasági munkálatokat már szinte mindet elvégezték.Megvolt a málé hántás,a szüret , és gyümölcsszedés is. A jószágok sem jártak már ki a legelőre. Reggelente ezüstös dércseppek fénylettek a fákon és a satnya elhaló füvön. Dolog már csak a ház és az állatok körül volt. A leányok az esti fejést élvezték a legjobban mert olyankor anyjuk megengedte , hogy a szelidebbik tehén tőgyét ők is megcibálják , mert pici kezecskéjükkel egyébre nem voltak képesek , de  a jóakarat a szándék az már megvolt bennük.

 

 

      VIHAR- SZONÁTA ZONGORÁN 2

 

 

            Az iskolában mindig ketten értek el kimagasló eredményeket Frida és Glazovits András.. Csupán Frida szófogadó, értelmes, komoly lánynak számított, akinek megpecsételődött élete a zenetanulás terén, míg András a rossz fiúk közé tartózott. Nagyon jó fel fogása miatt kevés időt kellett tanulással töltenie. Imádta a labdajátékokat és a lovaglást. Minden kirívó fiús rosszalkodásban vezető szerepet játszott.,kutyákat kínoztak,madarakat lőttek parittyával,betörték a Jusztina ablakát,igaz tévedésből,de nem is került napvilágra.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 7O.

 

 

 

 

            Sálikó és Nagyné,  békés egymás mellett élésben éltek már negyedik éve, és ez a szomszédok szemében felért egy csodával mert az asszonyok nagyon nehezen fogadták el az idegent, mert számukra teljesen összeférhetetlennek tünt egy magyar asszony, és egy ukrán férfi szerelme. Lehetett ebben egy kis asszonyi politika is, mert amennyire sértette az izlésüket  az idegen Nagynéval való összeborulása, a szívük mélyén nagyon is elfogadták, elfogadták volna, a jóképü fiatal életerős dolgos Sálikót maguknak...

 

 

                             VIHAR-SZONÁTA, ZONGORÁN

 

 

 

 

         A település létrejötte a régmúlt időkre nyúlik vissza, amikor Mária Terézia hatalmát fitogtatva a Transsylvania provinciába igyekezett minél több németajkút betelepíteni, feltölteni német telepesekkel. A svábok a Bánságban és Szatmár környékén leltek új hazára, míg a szászok elszóródtak Erdélyben hatalmas településeket és városokat alapítva, amelyekben jól meghatározott szervezési formában eredeti törvényeik szerint éltek.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 69.

 

 

 

 

           A falu népe már közel egy hónapja komiszár nélkül élte dolgos , vagy dologtalan életét, és nagyon hiányzott nekik valaki  aki --legalábbis elméletleg vigyáz reájuk , még akkor is ha ez a gyakorlatban egész másképpen néz ki. Egyébként jellemző-- az elnyomásban diktaturában élő népekre , hogy egyszerüen hiányolják, ha nem diktál nekik valaki.

Vánkosasszony

 

A vánkosasszony magas hegyek közt él, de nem lakik sehol. Pásztorok és nyájak körül csatangol, néha láthatatlanul, és ilyenkor csak az tűnik fel, hogy az állat nagyon nyugtalan; a szívének és a nyelvének egyaránt kedves friss fű sem tudja egyhelyben tartani. Nagy fáradság ez a pásztoroknak, de jobb, ha megtartják maguknak a mérges szavakat vagy a káromkodást, mert a vánkosasszony a tréfát se tűri.

 

Vánkosasszonynak pedig azért nevezik, mert köröskörül igen puha, elmenne nagypárnának vagy derékaljnak is.

…malmői ismétlődések… malmői ismétlődések… malmői ismétlődések…

 

A meztelen sün sóhajtott. Azt hitte, hogy hazaért. Azt hitte, hogy végre levetheti a kabátját, belebújhat a melegítőjébe. Bekapcsolhatja a tévéjét, leülhet elé, és amíg ott mindig másról beszélnek, ő szépen átolvashatja az újságját, miközben már azt hiheti, hogy lassan a sör is hideg lesz a hűtőben, és maradt még kenyér tegnapról. Sóhajtott. Azt hitte, hogy vacsora után, ha már vége a filmnek, lefekhet majd, és azt álmodhatja újra, amit mindig.

Szép madár, te bölcs remény,

szárnyra hát és légy enyém,

elhagyatott sorsomon

te légy az én otthonom,

megpihenek szárnyadon 

és szállok rajta szabadon.

 

 

           Mindjárt itt az eléjén , le kell szögeznem , hogy  a gumicsizmára nem a tolmácsoláshoz volt szükségem, hanem azért mert gyárunk udvarát, a részlegek közötti átjárókat, gumicsizma nélkül nem lehet megejteni a  téli , tavaszi , vagy őszi csapadékos időben. Volt amikor  csónakkal szaporább  lett volna , de ez bizonytalan volt , mert a viz, a sár,magassága nem volt állandó. Így aztán maradt a stabil, megbizható, gumicsizma , ami nem mondom , hogy elegáns viselet volt , azt sem mondom , hogy ez nekem , jajj de mennyire tettszett, de, hogy ott és akkor  az volt a legpraktikusabb, azt mindenképpen állitom, már csak azért is mert mindennapi teendőm volt,napjában többször is megbirkózzak, a sárral a vizzel ,hólével amint munkámat végeztem , és amiért a fizetésemet kaptam.

                                       A halszagú hegedűtok

 

           Aladár akár merre járt a városban,hazafelé menet mindig utba tudta ejteni a Szamost. Nem kellett nagy kerűlőt tennie, mert  ott lakott ahol befejeződött a város, és elkezdődött a Szamos. Ha ismerősöket talált a parton--és mindig talált-- mindjárt kért egy botot és természetesen a maga kontojára horgászni kezdett. Igy történt ezen a nyári estén is . Lent találta a barátokat, és máris megfeledkezett mindenről.

Emlékezz november ötödikére

 

            - Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.

Mondta Fin, miközben a sörösüvegek szájába dugta a tölcsért. Megemelte a kis ötliteres kannát és megtöltötte benzinnel azokat. Értetlen arckifejezéssel fordultam oda hozzá.

            - Fel fogunk gyújtani valamit, hogy lenne már ez jó ötlet? –keserű mosoly ült ki az arcára, de újra felcsendült.

            - Ó, ó! Van egy jó

Fejünk felett az ég

6. rész

Múló idő

 

Eltelt két nap, és szinte észre sem vettük. Nem hiába mondják, hogy jó társaságban csak úgy rohan az idő. Miután végigaludtunk legalább tizenöt órát, újra felmentem a térre, és ismét kaptam egy csomagot a felkelőktől. A budai oldalra vastag köd telepedett, csak pár méterre lehetett ellátni. Pestet teljes egészében elnyelte a szemek elől. A teherautót ugyanott találtam, mintha csak ugyanaz a nap ismétlődne meg újra, de most megfogadtam, bármi történjen, nem megyek le a rakpartra.

 

 

           Arról még nem tettem emlitést, hogy negyven egynéhány éves aktivitásomnak legalább egy negyedét fizikai állományban töltöttem el. És itt meg kell jegyeznem , hogy ezekhez az évekhez kötődnek legszebb, legviccesebb, legjobb , vagy legrosszabb emlékeim. Ezek közül egyet most mindjárt el is mesélek.

          Mert történtek ám vidám dolgok--lehet, hogy csak a kivülállónak-- ebben a rohamosan terebélyesedő, emberanyaggal állandóan gazdagodó cégnél.

 

 

Miért írok? Természetesen azért, hogy elkápráztassam a nagyérdeműt. Tehát ha nem tartozol közéjük, itt akár meg is állhatsz az olvasásban.

Honnan tudod eldönteni, hogy nagyérdemű vagy-e? Először is, ha már rászántad magad, hogy elolvasd ezt a nagyszerű írást, létezik számodra remény. Ha tetszenek a szavaim így első látásra, nagy a valószínűsége, hogy nagyérdemű vagy.

Viszont mondok neked most valamit: ostoba vagy!

Megsértődtél? Eredj innen, nem vagy nagyérdemű!

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 68.

 

 

 

 

           A kommiszárok a kiadós letolás után visszafogták magukat egy kicsit, és remélték , hogy főnökük szive meglágyul és eltekint az általuk okozott kellemetlenségektől. Ugyanakkor némi félsz is feltámadt bennük ha arra gondoltak , hogy elődjük hogyan végezte. Az is felmerült bennük , hogy a főnök-- korára való tekintettel-- elég feledékeny már ahhoz hogy, mindent észbe tartson, sőt az is megfordult a fejükben , hogy talán meglephetnék egy kis ajándékkal, mondjuk néhány liter pálinkával, mert az tudták róla , hogy egyáltalán nem veti meg az ilyen szeszfokokban mérhető ajádékot.

Segítséget, véleményt szeretnék kérni! Helyesírás, mondatszerkesztés, és a legfontosabb: megfelelő relámszöveg e szerintetek ez a pár sor. Felkelti ez egy olvasó véleményét?

 

"Napszemüveges, szőke, magas férfi lép be előttem a lépcsőházba. Mivel látja, hogy én is oda tartok, megfogja az ajtót, előreenged. Megköszönöm, rámosolygok és megmászom a félemeletet. A férfi azonban nem megy el mellettem, velem együtt áll meg a meghirdetett albérlet ajtaja előtt.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 67.

 

 

 

 

           Vége volt a háborúnak, de jött valami egyéb, valami ismeretlen, valami, amit jónak konferáltek be, de nem az lett belőle. A háború gyöztese a Szovjetunió volt, de ugyanakkor a legnagyobb vesztese is, mert miközben a kommunizmus futótüzként terjedt egészen Berlinig-- nyugatra-- és hasonlóképpen délnek, az egész Balkánt beszippantva,Josif Viszarionovics Sztálin--alias Dzsugásvilli-- nem kimélte saját népét sem.

 

 

 

 

                                          A mi utcánk 66.

 

 

 

 

            A két kommiszár sikertelenségük okán egyre durvábbak lettek, és  szabályosan terrorizálni kezdték az embereket asszonyokat, amiért nem szolgáltak használható információval Sálikóval kapcsolatba.Hogy a szigorú fellépés, vagy a félelem vezette rá az egyik asszonyt, de olyat mondott amit nem kellett volna. Megemlitette , hogy Sálikónak a mamája nem is olyan rég , levelet kapott a fiától.

Az utálom lista

 

            - Úristen, mi van a kezén?

Olyan hangosan kiáltott fel, hogy rajtam kívül még másnak is sikerült kilöttyentenie a kávéját az étkezdében. Az ablakra volt tapadva, mint egy izgatott kisgyerek a buszon, amikor nyuszit lát a mezőn. Egy lány haladt ellőtte az ő kezére mutogatott. Amikor felém fordult le volt konyulva a szája, mint aki leírhatatlan undorítóságot látott.

            - Kesztyű, mégis mit hittel?

Az éjszakai élet szépségével, sokszínűségével, és ellentétességével mindig ámulatba ejt. Elragadó, hogy a minden fényt elnyelő sötét égbolt, és a felismerhetetlenségig szürkülő unalmas házfalak ellenére bizonyos pontokon fáklyaként villannak fel az életet jelző fénysugarak. A kirakatok sárga-kék-piros lámpái az állandóságot, az autók megjelenő majd tovatűnő reflektorai pedig a dinamizmust, az élet megállíthatatlan haladását juttatják eszembe

Az amerikai szuperember

 

Nagyon fontos számomra ez a történet. Évek óta bennem volt, évek óta meg akartam írni, de csak most éreztem úgy, hogy megértem rá. Szeretném megmutatni, hogy mik is bújnak meg a sorok között, mikre utaltam, miket loptam/használtam fel. Mi miért lett olyan amilyen, vagy csak az egyszerű érdekességeket. Elmondani, hogy mennyire befolyásolt a nyaralásom, vagy a kedvenc sorozatom. Fogadd szeretettel, és bocsánat, ha untatlak vele.

 

Jan karakterének a története a legkellemesebb.

 

 

 

 

                                          A mi utcánk 65.

 

 

 

 

           Talán két hónapba sem telt , hogy az ikerpár, teljesen megszokta az e földi világot, gyarapodtak is testben lélekben szépen edesanyjuk és édesapjuk legnagyobb örömére. A keresztelést hallogatták egy kicsit, mert Sálikó ragaszkodott ahhoz amiben korábban megegyeztek,hogy gyerekek ukrán  nevet kapjanak , minek ellenében református templomba lesznek megkeresztelve.Teljes volt az egyetértés, csak a református pap hepciáskodott egy kicsit , hogy hosszú pálya futása alatt ő még ilyen nevekre , hogy Kátya meg  Okszána nem keresztelt gyereket.

Mindig is szeretett kijárni a zsibvásárra. Volt az egésznek valami bája, összehasonlíthatatlan hangulata. Itt minden eladandó megtalálta a maga balekját, csak ki kellet várnia az idejét. Hogyha vevőként bolyongott, szép komótosan elkezdte az első sornál és módszeresen végigmustrált mindent. Amikor valami megragadta a figyelmét közelebb lépett. Ekkor felnézett az eladóra, végigfürkészte. Sokszor nem érdekelte tovább az üzlet, mert kétes kinézetű volt a gazda, sunyi tekintettel, előre dörzsölve a kezét a jó bolt reményében.

Pamela nem jött be az első órára. Ezt mindenki tudomásul veszi, csak az én lelkiismeretem sajog. Az tény, hogy Pam betegségét sok minden okozhatja, de arra gyanakszom, hogy a tegnapi kiruccanásunk, Hólyag közelsége okozza a legfőbb baját. Így nélküle kell felvennem a harcot, amelyre az este vállalkoztam. Nem is nehéz a kezdet, Hólyag magától megjelenik, vigyorog, csokit hoz nekem ajándékba.

– Ma is kocsikázunk? – kérdezi, ronda fogaival eléri, hogy megreszkessenek a szőrszálak a hátamon.

                                        Kinai pavilon

 

           Annak idején , nagyon sokszor kellett fővárosi kiszállásra menni. Volt mikor anyagért , volt mikor valamiféle engedélyezésért , vagy netalán  nemzetközi kiállitásra . Amikor kiállitásra kellett menni . akkor legalább egy hét távolléttel kellett számolni. Ebben az volt a jó , hogy alkalmunk nyilt, egy kis városnézésre, de nem utolsó sorban , a többi kiállitási pavilonok meglátogatására .

Második fejezet

 

A késő délelőtti napfény beragyogta a szelíd urbinói dombvidéket; a zöldellő lágy ívek szelíden ölelték a messzi láthatárt. Milyen rég nem járt itthon… Itthon?

Pietro mély sóhajjal fordult el az ablaktól. A lankákra boruló csend – melyet oly sokszor áhított korábban – most fojtogatta. A kinti verőfénytől káprázó szeme előtt sötét foltok gyúltak, elhomályosítva a szoba körvonalait. S a ködbe vesző falak mintha mind közelebb kúsznának, lassan, lopva; és a levegő egyre csak fogy szorításukban…

Megrázta a fejét; a látomások szertefoszlottak.

Fenszterli

 

A hosszú Lali Ambrasban született, tetszik tudni, ott van az a nagy fehér vár vagy kastély a régi Innsbruck délkeleti határán, ahol a szépséges Philippine Welser ereit felvágta a gonosz anyja, Jagelló Anna. Még ma is mutogatják a fürdőt, ahol megtörtént a rémtett – fura egy hely, annyit mondhatok! Falazott medence, ahová sok lépcső vezet le, olyan mély, hogy még a hosszú Lali se maradt volna meg benne állva. Nehéz elhinni, hogy az öreg császárné személyesen ment volna oda gyilkolászni, vagy hogy egyáltalán fürdésre használták ezt a helyiséget, valamikor a 16.

 

A legnagyobb hőstett

 

            Nem volt ez jó ötlet!

Szuperbunyó meg időutazás? Ugyan már, még én magam sem hiszem el, pedig az imént történt meg. Olyan az egész, mint amikor délelőtt 11-ig szoktam aludni, és bizarr dolgokat álmodok. El sem hiszem, hogy volt olyan időszak, amikor könyörögtem Istenhez, hogy küldjön nekem egy ilyen szuper dili bogyót. Amikor itt van, és feltörli velem fél New Yorkot, már nem tűnik olyan szuper ötletnek. Tönkre tette az eddigi gondosan felépített szuper image-emet.

15.

Szemében ott csillogott a határozottság és a keménység, mely annyira jellemző rá. Szökésbarna haja lófarokba kötve, kezeit pedig összefonta a mellén.

-          Siessetek! – Adta ki az utasítást, elejét véve mindenféle kérdésnek.

Eközben Reksa egy bicskát varázsolt elő valamelyik zsebéből, majd levágta a köteleket a csuklómról és a bokámról. Nagy nehezen feltápászkodtam, miközben zsibbadt végtagjaimat masszíroztam, hogy újraindítsam bennük a vérkeringést.

Martint is csodálom, már csak azért is, mert az egyre füstösebb és zsúfoltabb őrsön nyugodtan ül, és újságot olvas. Lassan meggyőzőm magam, hogy más dolga sincs, csakhogy engem istápoljon. Talán nem ért egyet, villan a szeme, mikor meglát, de azért nem esz meg.

– Ez a hely nem gyerekeknek való! – mondja köszönés helyett.

– Tudtam, hogy örülni fog nekem! – üdvözlöm én is az ő stílusában, elvégre tanuljon az ember az apjától. Martin sóhajt, leteszi a lapot.

Jó pár baj

 

A két férfi már jó ideje ott toporog a sötétben a senkiket befogadó lerobbant épület előtt. A helyek elfogytak, a kapukat rég bezárták. Hárman rekedtek kint. Az, aki utánuk jött a lépcsőn aludt el. A pénzükért jöttek, de hiába nézik a köztéri órát, hogy milyen gyorsan megy az idő, meg hogy mennyire lassan, már biztosan tudják, hogy hiába várnak. Látszik rajtuk az idegesség. Rövid tanakodás után aztán elindulnak a Keleti felé.

Némán mennek egymás mellett, megállnak a piacnál, rágyújtanak.

                             Most mit tegyek? 

 

           Kérem , ne csodálkozzanak, ha manapság egyre több ,hölgyet urat, öreget , fiatalt , látnak enyhébben , vagy komolyabban begolyózva. Utána néztem , hogy mitől van ez a jelenség . Saját magamat , és nejemet teszteltem először, és rájöttem ,hogy ez az egész tanácstalanság, kiuttalanság, a horoszkópok miatt van.Esetembe , ez még külön csapás  mert legalább három nyelven veszem tudomásul, illettve értelmezem , probálom kideriteni , hogy adott esetben , napon , mit és hogyan cselekedjek.

Megjött a baj

 

            Őt meg akartam tartani.

Már annyira hozzá szoktam a hangjához, hogy nem tudtam volna elképzelni, egy reszelős hangú faszit, vagy egy unott, rágógumin csámcsogó nőt a helyére. Mivel ő is szívesen elvállalta az állást, így sikerült megszerveznem, hogy Barbara maradhasson. Két hónap alatt összeszoktunk, meg sem kellett szólalnom és már tudta, hogy mit akarok. A kormány kialakított egy újabb monitor szobát neki. Személyzetből viszont kijárt egy új. Még így is szörnyen üres volt a ház, rettegtem a gondolattól, hogy alattam üres emeletek helyezkednek el.

Tudattalan, tudat alatt
ott vagyok valahol
szemerkélő öszi köddé
vált életem küszöbén
magukból kinyúló kezek
löknek el a távolba
mintha ott lennék valahol
másra mutogató félelem
ébredésében az egyik
én vagyok
magára maradt illuzióból
kinövő virág az élet
letépett szirmai szállnak
a szélben, az egyik valahol ...

Intsünk búcsút egymásnak

 

            Ki sem mertem nyitni a szemem.

Biztos sokunknak volt már olyan, amikor félálmunkban azt sem tudtuk, hol vagyunk. Úgy éreztük magunkat, mintha fordítva feküdnénk az ágyon. Fogalmam sem volt róla, hogy ha kinyitom a szememet, hol is fogom találni magam. Elaludtam a reptéren egy halom dagi biztonsági őrön, plusz a tudat, hogy ha nem kapom el Franco-t, mehetek isten hírével, plusz, puha ágyneműk frissen mosott illattal.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 64.

 

 

 

 

           A városi rendőrök megunták vidéki alárendeltjeik állandó jelentgetéseit-- minekutána azok nem bizonyultak igaznak, legalábbis  kiderithetőnek. A kommiszárok érezték , hogy ha nem mutatnak fel valami eredményt akkor előbb utóbb akár az állásuk is veszélybe forog. Ezért egészen titkos  nyomozásba kezdtek, elég alantas módon , mert kizárólag azoktól érdeklődtek akikről tudták , hogy nincsenek jó viszonyba a kocsmárossal.

14.

Nem tudom, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen, de egyből tudtam, hogy baj van, mikor a hideg vizet a nyakamba zúdították. Megpróbáltam felpattanni a székből, de rá kellett jönnöm, hogy a csuklóm és a bokám is hozzá van kötözve. Az orrom és a szemem tele volt vízzel, így nem igazán érzékeltem, hogy mi folyik körülöttem. Mikor megpróbáltam felállni egy erős kéz nehezedett a vállamra.

-          Nyugi van. – Mondta egy hang.

Mindeközben sikerült kipislognom a vízcseppeket a szememből és szemrevételezhettem a körülöttem lévőket.

Első fejezet

 

Kékesen gomolygott a félhomály a magasba szökő boltívek alatt, áldott fátylat borítva a bűnbánatba merült hívek lehajtott fejére.

„… qui est in caelestis, sancifiuntur… ugyan mit bánhatnék meg? … nomen tuum, fiat… esélyem sem lenne elkövetni bármit is… voluntas tua… de a gondolat is bűn, így talán ez a lázongás is… peccavi, Domine! Bocsáss meg, Uram, vétkeztem gondolatban… adveniuntur regnum tuum…”

A lány csapongó fohászát összegyűrt pergamenfoszlány szakította meg; a kemény kis golyóvá gyűrt levél egyenesen a lábához gurult.

 

 

 

 

                                         Különös esetek

 

 

 

 

           A harmincas években  egy pesti fiatalember kivándorolt Németországban. Sokmindennel próbálkozott, de semmi nem jött neki össze.Emiatt aztán egyre lejjeb csúszott mert Fortuna istenasszony nem fogadta kegyeibe. Egyik este  már ott tartott , hogy látta, már semmi ennivaló nem jön össze neki-- minden szégyenét félretéve benyitott egy pékségbe, hogy egy kiflit kérjen a tulajdonostól , hogy ezzel enyhitse éhségét.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 63.

 

 

 

 

           Meleg nyári napok űzték egymás, csak az éjszaka hozott némi enyhülést, de az is csak annyit , hogy  nyitott ablaknál elviselhetővé volt a meleg, mert csak a nappalokhoz képest volt hüvösebb. Egész éjszaka ki meg be takaróztak Sálikóék, mert Nagynénak melege volt -- Sálikó viszont féltette Nagynét meg a "gyerekeket" , ezért  minduntalan visszatakarta őket.Így virradt rájuk egy szép juliusi hajnal ami talán egy kicsit hüvösebb volt mint az éjszaka.

Menekülés New Yorkból

 

            Isten látja lelkemet, tényleg meg akartam kérni.

Amint haza értem, egy nem kívánt meglepetés vendég fogadott a kanapén. Gleason Ezredes. Jan arcáról semmi jót nem tudtam leolvasni, a feltevésemet pedig meg is erősítette:

            - Szörnyű nagy baj van, Nick! –lassan letessékeltem magam velük szemben egy fotelbe. Az első gondoltam az volt, hogy anyával és apával történhetett valami. Ha nem velük történt valami, akkor nincs olyan dolog, ami problémát okozhat nekem.

 

 

Jó lenne, ha mindenkinek rendelkezésére állna egy saját, külön bejáratú hírközlő rendszer.

Például Kovács Józseffel, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakossal ezt a hírt közölnék:

„Hajnal Piroska, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakos a holnapi nap folyamán készül bevallani szomszédjának, Kovács Józsefnek, hogy titkon szereti őt már nagyon régóta.”

De Kovács Józseffel, a harmadik kerületi T. utca 4. szám alatti lakossal nem ezt a hírt közlik.

A rajzóra a világon a legszebb dolog egy diák életében. Ezt büszkén és délcegen állíthatom. Igaz mindez, ha egy csontváz van előttünk, jelen esetben Samu és integet felénk. Pontosabban integetne, ha megállna a keze. Rajztanárunk állítaná be a pózt, de a modell nem akarja, össze-vissza dülöngél, végül felborul.

– Segítsetek már! – szól a szerencsétlenül járt oktató, akit Samu félig leteper. A fiúk kivárják, amíg kiszórakozzuk magunkat, aztán segítenek.

Nem baj ,ha az ideg
csupasz, hideg, rideg...
feszül ,akár a húr,
kell egy fényes bravúr!

Ha száz lélek szakad,
ha úszik a vérpad,
ha fáradt a menet...
nincs szünet! Nem lehet!

A shownak mennie kell!

Egy ember oda fent
üldögél ,mint a szent...

(Hideg fények...neon...)
Mit érsz Napoleon,
ha nincs hősi sereg?
Az elme sistereg...

A függönyök mögött,
a nép fájón nyögött...
De csak futni vakon,
kell a dícs, a vagyon!

A shownak mennie kell!

 

 

 

                                         Különös esetek.

 

                        (Jelen irás egy rádió müsórból való-- húsz évvel ezelőtti jegyzeteim alapján.)

 

 

            Ezerkilencszáz harmincháromban történt.Budapesten egy jó nevű ügyvéd tizennégy éves kislánya súlyosan megbetegedett. Egyik este a család orvosa azzal távozott a családtól, hogy a gyerek életben maradására , nagyon kevés az esély

 

 

 

 

                                         Hulló falevél

 

 

 

                                       Udvarunkon,

 

                                       a diófáról

 

                                       hullnak

 

                                       a levelek.

 

                                       Hullásuk,

 

                                       múló

 

                                       éveimre

 

                                       emlékeztetnek.

Családnál nincs fontosabb

 

            - Hallottál már olyanról, hogy időeltolódás, nagyokos?

Felhívtam a fatert, hogy adjon valami lánykérő tanácsot, és hogy beszéljek vele a félelmeimről, miért nem merem feltenni a nagy kérdést?

            - Mi a fenéről beszélsz, azonos időzónában lakunk mindketten.

            - Sosem ellenőrzöd le az e-mailjeidet? Írtam üzenetet, amíg Franciaországba voltál, hogy anyáddal mi is elutaztunk. Tudod, mennyire oda van Japánért, szóval elhoztam ide.

13.

Richard Thurpman közel egy órás előadásban fényezte magát, hogy ő mekkora ember, milyen jó szándékú, jótét lélek, aki minden egyes fillérjét a beteg gyerekeknek és a rászorulóknak adja. Persze ha ez mind igaz volt, akkor nem tudom, miből telet a rajta lévő háromezer dolláros Armani öltönyre és a fényűző partira, de gyanítottam, hogy maradt annyija, hogy ne kelljen majd üres hassal nyugovóra térnie. Éreztem, hogy minden egyes mondat után Ken egyre ingerültebb lesz, az elhangzott hazugságoktól, ennek ellenére jól türtőztette magát.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 62.

 

 

 

 

           A kocsmában történt incidens, mély nyomokat hagyott a kommiszárokban.Egyszerüen nem tudták megemészteni, hogy ők a hatalom emberei kényszerhelyzetbe kerüljenek és őket valaki megleckéztesse, és fizetésre kényszeritse , akkor, amikor ők, azt  egyáltalán nem akarták.Mert ahogy telt az idő, ők egyre jobban belelovalták magukat a sérthetetlenség szerepébe.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 61.

 

 

 

 

          Nagyné egyre jobban elnehezedett, már a járás is nehezére esett, és egyre kevesebbet tudott résztvenni a mindennapi munkából.Mindezek ellenére, amit tudott azt mind elvégezte, és estére  hullafáradtan esett be az ágyba.

          Sálikó levelet írt anyjának és a testvérének , amibe közölte , hogy gyereket várnak-- nem is egyet , hanem kettőt, vagyis egy ikerpárt.Aztán részletesen leirta , hogyan jutott el Ánjához, milyen kálváriát csinált végig , de most már minden rendben van, és nagyon boldogok, hogy rövidesen megszületnek a gyermekek.

Európa másabb hely

 

            Egyszerűen imádom a fényes padlót.

Úgy szedtem a lábamat, hogy minden egyes lépésem csikorogjon a Louvre kövén. Megtörte a fagyos hangulatot, elbizonytalanította a terroristákat. Terroristák, miket beszélek, fiatal egyetemi suhancok, akik valami nagy művészeti forradalmároknak hiszik magukat. Igazából még hálás is lehetek nekik, pont megmentettek egy kellemetlen válaszadástól. Szóval, visszatérve a lényegre, éppen besétáltam a teremben, ügyet sem vetve a hat fegyveres kölyökre és a rettegő túszokra.

http://palyazatok.org/nezd-ki-van-itt-irodalmi-palyazat/#more-31594

 

Aki szereti az ilyesmit, próbálja ki magát! Ez szerintem elég érdekes témának ígérkezik. 

 

 

 

 

             Bonyodalmak Bimbó körül  

 

 

              A település a hegyek közé szorult, elszakadva a szomszédos falvaktól és az igazi hegyvidéki élet nyomta rá bélyegét.  Tiszta levegő, mert erdők vették körül és innen eredt a Nyárád-vize. A forrás helyét Szent Ilona várának is nevezték, mert sok legenda és elképzelés fűződik, különösen egy barlang bejáratához. Hogy valóban barlang.-rendszer lenne, ezt senki sem erősíti, mert a helyiek nem merészkedtek bemenni, lehet babonából, és a turisták is felmondták a kíváncsiskodást, amikor látták, hogy a bejárat tele van emberi ürülékkel és bennebb meg denevér tanya volt.

 

 

„So then, we have reached a conclusion!” said Bob happily.

„We have?” asked Alice out of confusion. She missed quite a much, because of a sweet daydream.

The others looked at her, although they were not at all surprised.

„Welcome back to reality!” greeted her Bob, with a handful of annoyance in his voice. His eyes narrowed down on the target. „Seriously, could you at least try to pay attention?”

„Ohh, I’m sorry, you forgot to warn me beforehand, that this meeting is more boring than Mike’s last birthday party!”

„Hey, I take an offence with that!” cried out Mike.

Hova tovább...

Térdre ereszkedve
bámulok keresztedre...

Most átitat az áhitat,
de volt hogy a semmiben lebegtem
képzelhettek hitetlen betegnek...
hát te vagy reményem!
mondd meg keményen:
Merre menjek tovább...hova?
én kinek meghalt a lova....
álmokra vadásztam nem rég,
elhagytalak s beborult az ég...
szomjan, étlen
elvesztem a sötétben...

Tré fák az erdőben

Oh mennyi hitvány ,rút selejt,
az ember szinte könnyet ejt.
Elszáradt gally ezer reccsen,
mint a csont a baseball meccsen....

B.A.-nak

/Ő az én másik felem...

12.

-          Mi van, ha megfullad?

-          Nem fog - mondtam, miközben még egyszer ellenőriztem a fickó kezén lévő kötél csomóját, majd rácsuktam a csomagtartót.

A rendezvényszervező cég által küldött sofőr becserkészése nem jelentett különösebb problémát, feltűnés nélkül sikerült ártalmatlanná tenni és megszerezni az autót. A terv legnehezebb része azonban csak ezután következett, mivel a Lee testvérekről csak egyetlen képünk volt, és az információink szerint nem nagyon ragaszkodtak a kísérethez.

 

 

                   Úgy robbant ki a tavaszból a nyár, mint rűgyből a levél, szinte egyik napról a másikra.Apám ebben az évben, Párizst" ajándékozta" nekem, egy egész hónapra. Fiatalabb koromban, őmaga is elkisért, de az idén már húszonegy éves vagyok-- igy már csak a csekket állitotta ki, és ahhoz ragaszkodott , hogy megmondjam hol nyaralok. Pedig tudta, hogy Párizst választom. Volt fogalmam  e városról, de magam akartam meggyőződni  ismereteim hitelességéről.

 

Fejünk felett az ég

 

5.rész

Szemtanú (2.rész)

 

 

 

Elhaladtunk a templom mellett, mely téren állt, egykor haranggal a tornyában. Most csak egy épület volt a sok közül, ami találatot kapott. Kikanyarodtunk a rakpart felé, és mikor visszanéztem, akkor vettem észre, hogy a templomnak csak a homlokzata áll még megviselten, de mögötte, teljesen eltűnt az építmény. Elfordítottam a fejem, és haladtam tovább a tömeggel. A teherautó már jókora előnyre tett szert előttünk, felgyorsítottuk a lépteinket.

                                     Nem utazom.

 

                     Nekem aztán hiába reklámozzák azt a sok szép egyiptomi,angliai, francia meg olasz utakat, én ha nem akarok nem utazom. Azt is megmondom,hogy miért.Egyiptomba például, azért nem utazom, mert ha a tengeren kelek át tengeri betegséget kapok, ha  a légi útat valasztom akkor, meg a legúti panaszaim újulnak ki. De ez csak egyik ok , hogy nem utazom, be kell valljam :van más oka is.Azok az oriasi piramisok, az az ókori grandománia egyenesen az agyamra megy, ráadásul olyat is hallottam, hogy egyaltalán nem is az ókorban épitették, hanem már azelőtt ott volt, és ők csak a homokot lapátoltákle róla.

Itt a következő rész és egy kis zenei aláfestés: 

http://www.youtube.com/watch?v=0An01bFrpDI

 

Ezt hallgattam, amíg írtam. Hogy sikerült, mit gondoltok?

 

Fogadj gyermekeddé V. fejezet 4. rész:

 

Turner délelőtt a szanatórium előtt várja Danát. Az asszony rámosolyog mikor meglátja, megáll előtte és nézi.

– Nem csinált semmit Jennifer! – mondja azonnal a férfi a szokásos szöveget, nehogy az asszonyt az őrületbe kergesse.

– Tudom, tegnap én is ránéztem – mosolyog Dana, szeme vidáman csillog – és különben is, ma miattam van itt, nem?

 

                   Vonattal érkeztem haza az éjszakai órákban. Az állomáson a vagonok lassan csepegtették utasaikat a peronra. Az ott várakozók összekeverednek a leszállokkal. A kijárat felé veszem utamat.Taxisok hada ajánlja magát a hazaszállitásra. Nem . Én gyalog megyek, szeretek gyalog menni, az ismerős utcákon--igy az éjszakai órákban-- talán azért , mert ismerősen is ismeretlenek, vagy forditva. Mindenképp másak.

                   Az utca  gyenge világitásába besegit a hold.

Ritkán támad olyan erős, hideg szél Exeterben, mint ezen az október eleji éjszakán. Olyan volt, mint egy hideg tekintetű éjjeliőr, aki lassú léptekkel, olajlámpásával a kezében végigpásztázza a város utcáit. Akit házon kívül talál, arra ránéz jeges, kék szemeivel, de olyan keményen, hogy még a vér is megderesedik az ereiben. Ez az éjjeliőr nem volt jó barátja a hajléktalanoknak, magányosan csellengőknek. Őket kegyetlenül kiseperte az utcákról, be a szürke várótermek sötétjébe, vagy valamelyik szélvédettebb zsákutca szegletébe.

Requiem egy jó emberért

 

Félóra sem kellett hozzá: mindenki tudta. Megölték. A holttestét a pincében találták meg. Kegyetlenül elbántak vele. Összevissza vagdalták és szurkálták, mielőtt megfojtották volna. Egy öregembert, akinek nem volt haragosa.

 

Az első feltevések szerint a templomban ölték meg, aztán levonszolták a pincébe, és még az ajtót is rázárták.

 

De miért? Látszólag nem hiányzott más, mint az autó. Egy kis kék Fiat Bravo. Elvihették volna minden további nélkül, mert a kertkaput ki lehetett nyitni, akár egy rossz bicskával is.

Brooklyn hídi beszélgetés

 

            Átkozott képregények!

Elhitetik az emberrel, hogyha két szuperfickó összetalálkozik, és hiába állnak ugyanazon az oldalon, egy kis bunyó akkor is kikeveredik a dologból, még mielőtt tisztázódna, hogy közös az ellenség, aki után loholnak. Francis Laurent egy rendes fickó. Franciaországban él, felesége és két gyereke van. A Brooklyn híd tetejéről lógattuk a lábunkat, nyaltuk a tölcséres jégkrémünket és beszélgettük.

Anyám a kádban ül, próbálja lemosni magáról a klór és a hányadék szagát. Végre elárulta nekem, hogy merre járt: egy kórházban dolgozott. A tudathasadásos betegek életét próbálta megismerni, azért vállalta azt a sok mosást, meg klórt, meg gusztustalan munkát. Majdnem egy hétig tartott, úgyhogy büszke vagyok rá. Ő is az magára, megérdemelten csücsül a kádban és olvas. Nem a saját írásait, egy hazai író bűnügyi regényét. Olvassa, közbe belekotyog, veszekszik az írónővel. Csodamuris látvány, élvezem a dolgot, pedig nem is látom.

...már vagy harmadszor csörgött az ébresztő....és negyedszer is kinyomta majd kevésbé zsibbadó jobb oldalára fordult, háttal 'Sűrű Szemöldöknek" aki ezzel a lendülettel átemelte karját 'Nagyszemű' csípőjén és pár másodperces erőkifejtéssel magához szorította....

'Nagyszemű' egyre kevésbé fájó de még dobogó szeretettel teli sóhajt engedett ki és simított egyet a kerek focista fenéken és izmos combokon - nyugi már rég nem veszem magamra a reggeli erekciódat- hangzott el a mondat 'Nagyszemű' fejében....

                                            A nő.

 

                  Már többször vásárolt nálam  ez a pasas. Mondhatom , nem néz ki rosszul. Elegáns , kedves, nyugodt és természetes. Vajon hány éves lehet? Biztosan idősebb a ferjemnél  legalább tiz évvel. Én viszont fiatalabb vagyok a férjemnél tiz évvel. Tiz év mulva a férjem ugy  fog kinézni mint ez az ur most. De vajon , hogy fogok kinézni én tiz év mulva?

11.

Mivel nem volt jobb, sőt semmilyen más ötletünk, ezért bepattantunk a furgonba és nekivágtunk az útnak. Ugyan fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy egy újabb embert vonunk bele az ügyünkbe, de azzal bíztattam magam, hogy ha Reksa megbízik a férfiban, akkor nekem sincsen aggódnivalóm.

Kisebb-nagyobb településeken keresztül vezetett az utunk, majd megérkeztünk egy idilli kertvárosba. Egymásra megszólalásig hasonlító házak, gondozott zöld gyep és előkert.

Mi volt előbb?

 

            - Ironikus, mi?

Kérdezte a rendőrtiszt, ahogy a tüzet figyeltük. Egy öreg bérház állt lángokban. Az egyik emeltem egy igen szép kis drog labor működött, a szakácsok pedig elrontottak valamit és az egészet magukra robbantották. A mindenféle kemikáliának köszönhetően a tűz hamar elterjedt. Mivel nem ez a legjobb környék Manhattanben, így történetesen a lépcsőház tele volt szeméttel és mindenféle lommal, a tűz pedig kiterjedt az egész épületre.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 6O.

 

 

 

 

          A kocsmáros halála után, Vászjáék a kocsmát egy kicsit átalakitották, szebbé csinosabbá tették, és a falusi romkocsmából, egy egészen más kinézetű szórakozóhelyet varázsoltak, anélkül , hogy egy pillanatra is bezárták volna az üzletet. Csak kis részekben javitottak festettek egyszerre, majd új asztalokat székeket  szereztek be. Legutóljára az utcafrontot  hagyták, igyekeztek azt is minél csicsásabbra, csalógatóbbra festeni, A domináns szin a piros volt, de igyekeztek egy kis kéket és sárgát is belecsempészni, jeléül nemzeti mivoltuknak.

„A Feltételezések befolyásolják a Megfigyelést. A Megfigyelés szüli a Meggyőződést. Meggyőződés termi a Tapasztalatot. A Tapasztalat teremti a Magatartást, ami aztán megerősíti a Feltételezéseket.” Anthony de Mello

 

 

Nem is tudom, hol kezdjem, megpróbálom az elején. Tomi és én nagyon jól megvoltunk együtt, a kapcsolatunk már fél éve tartott. Szerettem őt, olyan kedves volt hozzám mindig, el sem hittem, hogy végre találtam egy rendes pasit. Ez az együtt töltött hat hónap maga volt az álom, már kezdtem azt hinni, hogy ez örökké tart majd.

Lánykérés Cronwell módra

 

            Egyszerű, de annál hatásosabb.

Nem is értem idáig miért nem jutott eszembe, pedig nem tegnap volt az első alkalom, hogy elkezdtem a szakmát. Minden… jó… Majdnem minden este kijövök egy őrjáratra, körberepülöm a várost, vagy csak lebegek az utcák fölött, pszichológiahatást gyakorolva az emberekre, hogy ne rosszalkodjanak. Ha valami szokatlant látok, vagy szirénázását hallok, a baj helyszínére sietek rendet tenni.

- Óvatosan! – oktatta az öreg oroszlán a fiát. - Az antilop okos állat, csak akkor kaphatjuk el, ha elég közel tudunk kúszni hozzá, mielőtt észrevenne. Lopakodni, osonni kell. És amikor már csak pár ugrásra vagy tőle, akkor gyorsan, erőteljesen le kell támadni.

- De miért? – vágott apja szavába a fiatalabb. - Erősebbek vagyunk náluk. Félnek is tőlünk, és mellesleg mi vagyunk az állatok királyai. Akinek nincs ellenfele, az mitől féljen?

- Fiam, az erő nem minden.

Az istenek eledeléről oly sok rege szól, hogy azt számon tartani már nehézkes lenne. Azonban mind közül a legigazabbnak azt tartják még ma is, amely a számba nem vett istenről szól.

Réges-régen, amikor az emberek még jó, tisztességes, dolgozó emberek voltak, akkor éltek istenek és félistenek. A félisteneket inkább csak olyan szentekként tartották számon, különösebb erő nélkül, néhány jótettel. Ezzel szemben az isteneket nagy tisztelet övezte hatalmas erejük miatt.

Az utolsó autóbusz is elhagyta a várost. A felkavart por még szálldogált egy rövid ideig, aztán csendesen letelepedett az utcafronton elterülő házak ablakpárkányán, várva a következő napot, ami talán újabb izgalmakat rejteget. Ha nem is újabbakat, de lényegesen eltérőeket mint a mai. De mindhiába! Hiszen egy ilyen kisvárosban, mint Szürkeháza, semmi sem történik. Telnek múlnak a napok, egyik a másik után, de egyik nap sem különbözik a másiktól. Az emberek felkelnek, elkészülnek, a szokásos napi rutinnal bemennek a munkahelyére, esetleg az iskolába.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 59.

 

 

 

 

            Hosszúra nyúlt a tél, a vastag hótakarót csak a márciusvégi déli napsugár tudta olvadásra kényszeriteni, de azt is csak ideiglenesen mert mire leért a hólé a háztetőkről a hideg földre,  akkorára a napsugár már  elfeküdt, és a  fagyos esti szelek pillanatok alatt jéggé dermesztették a hólevet. De délben már érezni lehetett hogy megunta téli álmát a természet, és megújulásra vár, most is  mint az idők kezdete óta minden évben.

10.

Az égről már eltűntek a csillagok, mikor kiléptem a bárból. A karomat dörzsölgettem, mivel hűvös volt a hajnal. Tekintetemmel az eget pásztáztam, amint sötétkékről egyre halványabb lett a színe. Közben megérkezett Ken is. Az arcán látszott, hogy még mindig morcos, bár egyre inkább úgy tűnt, hogy kezd megbékélni a helyzettel.

-          Felőlem indulhatunk. – Morogta nekem, de közben rám sem nézett.

Válasz gyanánt elnéztem az utca mindkét irányába, hogy mikor tűnik végre fel Reksa.

 

 

Nem emlékszem már, mikor romlott meg a kapcsolatunk végérvényesen a nővéremmel, de az biztos, hogy mióta az eszemet tudom, ki nem állhat. Miért, azt nem tudom. Vagyis sejtem. Tény, hogy a szüleink mindig is több figyelmet szenteltek nekem, mint neki. Anyám egyszer azt is elmesélte, hogy nővérem születése előtt bizony megfogadták, ha lány lesz, örökbe adják. Aztán ki tudja, miért gondolták meg magukat, de szerintem jól tették. Bár jobban belegondolva… Nem is tudom…

Arról, hogy anyám fiúpárti, nem tehetek.

Egyesült Nemzetek Szervezete

 

            Ebből tényleg majdnem emlékezetes lánykérés lett.

Ez az Earl nevű közlegény éppen a legjobbkor jelent meg a telefonnal. Ha egy csak egy pár másodpercet késik, Jan életének legszebb pillanatát tehette volna tönkre. Az hiányzott volna csak. Most viszont egy újabb módszeren törhetem az agyam, hogy miként kérjem meg a kezét. Sok lehetőségem lett volna, de mind elszalasztottam a gyávaságom miatt... Ez legyen a legnagyobb gondod, Nick, amikor ártatlanok százait gázosították el. Mit lehet tenni, a gondolataim önkénytelenül is elkószálnak, ha egy unalmas ENSZ tárgyalást kell végig ülnöm Amerika elnökével az oldalamon a Biztonsági Tanács termében, újra New Yorkban.

A szanatóriumba csend van, mint mindig. Ez egy kis szigete a városnak, egy kisebb erdő, benne egy kis kastély. És a betegek, aki már nem is itt élnek, más, álomvilág közepén telnek napjaik. Néha visszatérnek a valóságba, de nem tetszik nekik, általában mind visszamenekül az álmába. Turner a folyosón járkál, keres egy nővért, hogy megtudja, mit kell intéznie Mark ügyében. A kastély azonban majdnem üres, mindenki a friss levegőn van, várják a tavaszi fények első csalogató melegét.

23. Rész

 

„- Két hajójuk bolygó körüli pályára állt, és folyamatosan lövik őket a megszakító ágyúval. Ha elvész a pajzsuk könnyű célpontok lesznek.  - Mutatta a radaron a történéseket Ohut. Az apró lövész a legközelebbi ágyú vezérlését átvette, és megcélozta a két hajót, majd tüzet nyitott. A barkok hatalmas robbanások közepette elpusztultak. A többi hajó vagy visszatért a hipertérbe, vagy a működésbe lépett lövegek martalékává váltak.”

 

Oscar Wilde úgy gondolta: „Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.”

 

Miután a diplomáciai sajka visszatért a bolygóra, a legénység tagjai jelentést tettek a Tandumon tapasztalt eseményekről, és a támadás alatt végzett munkáról.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 58.

 

 

 

 

          Néhány pohárka ital elfogyasztása után,  a terepjáró autó a  terepjárókkal együtt elporzott a hóba. A párt emberek úgy érezték , hogy jó munkát végeztek, mert sikerült egy rendes becsületes embert a soraikba iktatni. Természetesen felvették az adatait,és alaposan kikérdezték a szüleiről hozzátartozóiról. Vászja mindent becsületesen elmesélt apjáról-- aki jelen pillanataban is védi a hazát, anyjáról, ám amikor a testvéréről kérdezték egy kicsit megakadt mert nem akarta megmondani az igazat , hogy az bizony külföldre szökött , hanem azt mondta , hogy elment a vidékről , és most másfelé dolgozik, de nem tudja pontosan , hogy  hol ,mert még nem kapott semmi féle értesitést tőle.

"Az, aki beleharap a kézbe, amelyik enni ad neki, általában megnyalja a csizmát, amelyik belerúg." Eric Hoffer

Évek óta ápoltam már az anyámat, mivel depressziós volt, és az idejét többnyire begyógyszerezve töltötte az ágyában, nem volt kedve semmit se csinálni, és folyton csak az öngyilkosságon járt az esze. Mindent megtettem azért, hogy jobban legyen, ha szólt, hogy túl világos van odabent, behúztam a függönyt, mostam, főztem, takarítottam rá, mindent megcsináltam helyette, az ágyába vittem az ételt, hogy egyen valamit.

Vakáció mindenkinek jár

 

            - Ez eszméletlen, fent vagy a Wikipédián!

Éppen a reggeli kávénkat szürcsölgettük. Az konyhaasztalnál ültünk, Jan pedig fedetlen keblekkel a laptopját böngészte. Kedvenc látványom reggelente, ahogy ott ül, fürdőzik a lassan egyre magasabbra emelkedő nap sugaraiban.

            - Hogy mondod?

            - Le van írva rólad minden! Az összes dolog, amit a gyerekkorodról meséltél bármilyen interjúban.

9.

Reno városa a kaszinókról, a sztriptíz bárokról és a lakókocsikról lehet nevezetes, mivel ezeken kívül szinte semmi mást nem láttunk. Utcáról utcára haladtunk, de mégsem céltalanul, mivel úgy tűnt, hogy Ken keres valamit vagy valakit. Egy újabb sarkon befordulva, de még az előtt, mielőtt hangot adtam volna nemtetszésemnek és kételyeimnek, Ken megállt és diadalittasan mutatott rá egy épületre.

-          Megvan. Megérkeztünk.

-          Ez most komoly?

Az öreg Föld lassan a Nap felé fordította másik arcát. Az örökké sugárzó szerette ezt az oldalt, mert itt most az évszakok közül a kedvence uralkodott, az ősz. Óvatosan nézett ki a látóhatár mögül. A kezdeti kékes derengést felváltotta a hajnalpír. Ahogy feljebb kapaszkodott, vörös korona övezte alakját. Pillanatról-pillanatra változtak a színei, narancssárgából fokozatosan aranysárgává alakult. Ezek olyan varázslatos percek, amelyeket minden Földi élőlénynek látnia kell.

 

 

Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy mit tegyek. Megláttam őt, és azonnal tudtam, hogy oda kell mennem hozzá, meg kell ismernem. És a mai napig nem bántam meg döntésemet.

Hozzá kell tennem, az ismerőseim közül egy sem akadt, aki támogatott volna. Mindnyájan kiakadtak, legtöbben végleg megszakították velem a kapcsolatot.

A családom gyakorlatilag kitagadott. Anyám és apám úgy viselkednek velem, mintha nem is a fiuk lennék, hanem valami jöttment idegen, aki semmire sem jó.

Turner az unalmas panziójában ül, ahová eldugták a kíváncsi bérgyilkosok szeme elől. Ma nincs kedve bemenni dolgozni, nincs hangulata az asztalnál ülni és nézni, hogy a többiek tehetik amit akarnak. Reggel kilenc tájban sétál le az étkezőbe, ahol hangulatkeltő kis asztalkák, apró lámpások próbálnak az otthontalanoknak bíztatást adni. Turnert inkább idegesíti a sok cicoma, a piros terítő, a sárga függönyök. Az egész annyira olcsó, sőt ócska! Akárcsak a panzió vezetője, az idős hölgy.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 57.

 

 

 

 

           Az új év első napján Nagyné hivatta Mészáros nénit, aki a környék bábája volt, és legalább a fél utca lakosait ő segitette a világra.Mészáros néni kikérdezgette , hogy mit érzett mikor érezte  , mit evett mit ivott. Aztán megsimogatta a Nagyné hasát, majd hallgatózott úgyanott egy kicsit, és azt mondta:Na Nagyné, gyermekáldásnak néz elébe, és ha valami gondja van csak szóljon, és én akkor jövök-- de most sietek mert még két helyre kell menjek, azt hiszem, hasonló esetekhez, mert az ősszel több férfi jött haza a frontról.

Fejünk felett az ég

5. rész

Szemtanú (1.rész)

 

Az elmúlt három napban megállás nélkül szóltak a fegyverek, és robbantak a bombák. Behúzódtunk az egyik sarokba, és csak remélhettük, hogy egy kósza bomba nem éppen a mi házunkba csapódik be. Ildikó szorosan magához ölelte Kincsőt, és halkan rebegte imáit. Az egyik ágybetétet betámasztottuk a fejünk fölé, hogy a törmelékek ne a nyakunkba hulljanak. Alig aludtunk valamit, a folyamatos hangzavarban alig maradt csak pár percnyi nyugalom, de rövid időn belül felriasztott minket egy újabb támadás hangja.

 

 

Zene ütemére gyorsulnak lépteid –

kié ez a dal?

Nem tudod, nem számít,

hiszen az a lényeg:

erre lépked ma már öreg, fiatal.

Kié ez a dal?

Azt mondod, a tiéd, magadévá teszed,

zenéje lelkednek, igazán elhiszed.

S miközben e lélek elrepül a széllel,

úgy érzed, hogy felszállsz, szemben a levéllel,

ami éppen földre hull az ágról,

súgja a világról,

hogy elmúlik majd minden.

A zene pedig gyorsul, katarzis a vége,

amikor elhallgat, azt mondod, megérte –

soha ilyen jól még nem érezted magad.

Mostanában nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy valami nagyon nincs rendben ezen a világon. Ahogy végignézek a fiatal lányokon, kicsit elszomorodok. Úgy látom, hogy egyre inkább a külsőségek számítanak, a belső értékek már szinte senkit sem érdekelnek. Természetesen itt is illik elmondani, hogy tisztelet a kivételnek!
Na de nem is a fiatalokról szeretnék most írni, őket úgy is kritizálják sokan, inkább a 25-30 év körüli hogy is mondjam, nőszerű emberekről, akiknek a mindennapjait még mindig a smink, a divat, a pénz, az alkohol és a bulik, haverok teszik ki, esetleg még a munka, de ez igen ritka számba megy.

Bonyodalmak innen-onnan

 

            - Jézusom, Larry, elvégre szuperhős lennék, nem pedig az apokalipszis egyik lovasa.

            - Nem is arra céloztam, de legyünk őszinték. A szuperhős feladata az, hogy megvédje az embereket. Nos, mióta is már, 32 napja, hogy feltűnt, Nick? Ez itt a való világ, nincsenek magához hasonló szuperbűnözők. Tehát felteszem újból a kérdést, nem más országok ellenséges intézkedéseit kéne elhárítania? Nem atomrakétákat kéne leszerelnie vagy ilyesmit?

Alattam örvénylik, tajtékzik a mély,
viharban szórja szerte átkait az ég,
széttárt kezem alatt sikolt a semmiség,
mennydörgéssel fogan a szirtfoki szél,
jeges tűzként mar tüdőmbe lélegzetem,
fekete tőrként bont szirmot a félelem.

Ezüst villanással nyílik meg az ég,
ezernyi szikrát szór a meghasadó ér,
örvény nyeli magába nehéz bajom,
bíbor cseppekben hagy el a fájdalom.
Lángnyelvű liliom nyílik a vízen,
véres gyémántként izzik a tajték a fényben

- kérlek, vissza ne tarts, mert megölsz, ha féltesz,
különös hit, mit a kétség éltet,
ne félts, hidd el: az élet csak szenvedéllyel szép,
vexált szívben robban új életre a vér,
démon lenni és angyal a téboly peremén...

 

                                 Keresd a lányt!

 

 

  Ezúttal nem feledkezett meg a válaszlevél megírásáról, így az Internet kávézó felé vette az irányt.   Bement, ahol ugyanaz a kedves, kék szemű lány köszöntötte, aki a hét elején is.   A fiú kérésére, ahhoz az elszigetelt számítógéphez vezette, amit a múltkor is használt, majd utána megérdeklődte, hogy kíván-e valamit fogyasztani.   Krisz ezúttal nem kért semmit.   Helyette megpróbálta megfogalmazni azt a néhány mondatot a fejében, melyeket Évának szánna.

Repül a médium

 

1871-ben egy igen termetes asszonyság három mérföldet repült Londonban, a Highbury Street-i lakásáról egy Lamb nevű úr házába, a Conduit Street-en. Persze az asszonyságnak nem voltak szárnyai, és repülni sem tudott; a váratlan utazásról a „szellemek” gondoskodtak.

 

Szellemek pedig nincsenek, vagy ha mégis lennének, biztosan akadna jobb dolguk is, mint kövér hölgyeket szállítani. Elég szomorú erre pazarolni az időt, még akkor is, ha örök.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 56.

 

 

 

          Sálikó falújában is megnyugodni látszottak a kedélyek, de csak a felszinen, mert a két új komisszár tovább szaglászott, és nem múlasztott el semmi új információt begyüjteni, és alaposan utánanézni. Mert az emberek beszéltek, ha kellett ha nem, különösen a kocsmában, amikor az alkoholszint elérte a beszédvágy küszöbét. Mert a kocsmában az élet tovább pezsgett , talán egy kicsit szabadabban mint annak előtte,  az előző kommiszár idejében, mert ezek nem hódoltak olyan mértékben az alkoholnak mint a megboldogult elődjük.

Csak szabályokkal működhet

 

            Katonák, mi?

Pedig csak meg akartam kérni a barátnőm kezét, mégis az én cerkámmal lett tele a sajtó. Éppen a hadsereg egyik teherautóján csücsültem bekötött szemmel. Nem mintha a ponyva alól kiláttam volna. Egy ideig még követni tudtam, hogy merre is mentünk, de volt egy olyan sejtésem, hogy a G. I. Joe-k tettek pár extra kanyart, csak hogy összezavarjanak. Okos húzás.

            Ilyen helyzetben szinte lehetetlen meghatározni, hogy mennyi ideig is utazgattunk. Amikor megérkeztünk, elvezettek valahova, majd egy üres teremben leszedték a kötést rólam.

 

 

Egy sárba taposott féldecis üveg, egy sárba taposott élet,

Szögesdrót borosta keretbe zárt keserű mosoly, megfáradt testbe szorult lélek

Mohó kortyokkal legurított feles, bár tudni véli, hogy ez is, mint más egyéb

felesleges

Az értelem ködös, öröksége az a pár foszladozó emlék

Aztán azon is túllép, mert ilyen út, a nincs kiút

Feledni, vagy feladni, dereng benn a kérdés

Felemelő, vagy tán lealacsonyító érzés

Nem tudhatom,

Megyek az utamon

Valaki felnevet,

Tán, éppen most tipor a sárba

Egy másik féldecis üveget

 

 

                                 Keresd a lányt!

 

 

 

Krisz nagy szerencséjére, Zsolti öltözőszekrényében akadtak még váltóruhák, melyeknek hála, a fiú át tudott öltözni s be tudta fejezni a pénteki munkanap hátralévő részét.   Általában a hetet lezáró hétköznapon, Zsolti feladata a poharak mosogatása, Krisz azonban szívesen vállalkozott a pult mögötti munkára.   Miközben a forró vizet készítette elő, hallotta, hogy hangosan kopogó lábdobogások törik meg a csendet.

8.

Tiszta, csillagfényes éjszaka volt. A harmadik negyedben járó Hold, szinte nappali fényt vetett az utcára.

-          Hé, várj már meg! Hová sietsz ennyire? – Kiáltottam Ken után, aki már jó pár lépéssel előttem járt.

-          Te is sietős kedvedben lennél, ha mindenki a fejedre vadászna – dünnyögte az orra alatt, miközben bevárt.

-          Ne aggódj, szerintem már én is rajta vagyok a fejvadászok listáján – próbáltam bíztatni, bár ettől a kijelentéstől csak én lettem idegesebb.

Tudom, sok jót igértem, de ez nem ebben a résszben lesz. Nem érzem erősnek ezt a kezdést, de ígérem a továbbiakban tényleg az ember kerül előtérbe, és nem a szuper. Bízzatok bennem. Tudjátok, a gitárt is be kell hangolni, hogy jól szóljon.

 

Miért pont én?

 

            - Jóisten! Gondolod, hogy most kezdődik el a világvége?

            Mindenki az irodaház ablakára volt tapadva. Nyár közepén bőven délután négy óra előtt nem volt szokás, hogy besötétedjen.

 

 

 

 

                                          A mi utcánk 55.

 

 

 

 

          Elmúlt az október , de el a november is, és karácsony havába érkeztek.

 Hideg havas szelek fújtak, az emberek dideregve jöttek mentek, szinte futottak, és birkamód összebújtak amikor egy kis élelmiszerért sorba kellett állni. Tüzelni kellett keményen mert hiába fütöttek be este , reggelre úgy kihűlt a  ház, hogy  nem volt kedvük kiszállni az ágyból.

Ha majd a tétova halál
engem is megtalál...
kriptámban legyen pár tonna
mennyei manna.

(mert kell az uzsonna...)
Szépen halmozottan,
hámozottan, ottan...

Viszlát...!

 

***

Szia!

Pisztácia ♥

Legutóbb valamennyire bemutattam, hogy milyen is lehetne egy vámpír élete a való életben. Most viszont valami mást szeretnék áthelyezni az "igazi világba", és megmutatni, hogy nem is lenne annyira szép, mint azt a filmekben, rajfimekben, képregényekben látjuk.

 

 

Mi történne, ha feltűnne egy férfi a világban, aki szuperkepeségekkel rendelkezik?

Jelentene bármiféle különbséget, ha ez a férfi amerikai állampolgár lenne?

Hogyan reagálna rá az ország?

Hogyan reagálna rá a világ?

A. szokásos bevásárló körútját járta, amikor az egyik üzletközpont parkolójában szemben találta magát egy oroszlánnal.

Azonnal földbe gyökerezett a lába, nem mert mozdulni a félelemtől.

Az oroszlán igencsak dühösnek látszott. Bömbölt, hatalmas fogai ijesztően meredtek ki a szájából, sörénye vészjóslóan lengedezett a csípős őszi szélben.

Néhány percig így álltak, szemtől szemben, amikor A. különös dologra lett figyelmes.

Egy apró, ám annál fürgébb bolha ugrándozott az oroszlán hátán, mit sem tudva a hatalmas fenevad gonoszságáról.

 

                             Keresd a lányt! 

 

 

 

 

   Zsolti dühösen fújt maga elé a pulton, majd megpróbált volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, ám Szilvia színpadias mozdulattal leintette.  Ujját, még mindig a magasba emelve fordult vissza Kriszhez, mikor arcán, széles mosollyal s elégedettséggel a hangjában, ezt mondta.

 - Most pedig ki vagy rúgva! Mehetsz szépen haza!

Krisz azonban egy tapottat sem mozdult a helyéről.

 Szilviával szemben állva, arcán azzal a magabiztos mosollyal, amelyet néhány másodperccel ezelőtt még a tulajdonos lányán lehetett látni.

 

 

A csend ölel körbe nap-nap után,

Tévelygő álmok valós árnyai.

Sétálgatok bent ma is oly bután,

Egy lélek megtört vágyai.

 

 

Hazug percek, hazug jövőt hoznak,

Kényszerű mosoly a magányban.

Keserű ízét érzem a bornak,

Újra rossz utat találtam.

 

 

A holnap ígérete bármi is, kevés.

A rab láncai húsba vágnak.

Az időt nyalja a semmittevés,

Közben édes mosolyok várnak.

 

 

Ugrani kell ismét, bele a semmibe,

Fekete árnyékok vakítanak.

 

Nézd, milyen szép,
az ősz ujja az arcomhoz ér!

Ej, megint ábrándozol,
a helyett, hogy pénzt keresnél!

Látod, megfagyott a Nap az égen!
Hogy ragyoghat ilyen színben?

Most komolyan, mit gyönyörködsz
a naplementében?

Aranylevél hullik az égből,
úgy elkapnám!

Az csak falevél, hagyd már!

Figyeld a patak hangját,
rám vár!

Ábránd!
Már megint ábránd!

Ragyogva csillog a padló!

A padló?!

Igen, a járda, amin lépsz!

Nem tudom, milyen világban élsz,
nem más az, csak dér!

7.

Mikor magamhoz tértem egy kihallgató helységben ültem. Igaz, hogy előtte még sohasem jártam vagy láttam ilyet élőben, ennek ellenére pont úgy nézett ki, ahogyan a gondolataimban elképzeltem. Pár négyzetméteres kis szoba, fehér falakkal, középen egy asztal és két szék. Az ajtó melletti oldalon pedig ott volt a kihagyhatatlan ablak, melyen keresztül figyelemmel kísérhettek a túloldalról. Természetesen én csak a saját arcképemmel nézhettem farkasszemet benne.

 

 

 

 

                                         A mi utcánk 54.

 

 

 

 

           Nem  múlt el  a varázs--  csak egy nagyon rövid időre szünetelt, mert Sálikó még nem rukkolt   elő valamivel , amivel nagyon készült, hogy Nagynét meglepje. Mikor lekászálódtak a padlásról, és fáradtan de szerelmesen beszédelegtek a házba, Sálikó keresgélni kezdett a hátizsákjában. Szándékosan mindenféle kacatot  lomot kiszedett, a hátizsákjából-- amire sohasem lesz többé szüksége-- de azt is szépen lassan , miközben Nagyné égett a kiváncsiság tól , hogy mi lehet az a valami amit olyan mélyen eldugott Sálikó.

A kalifa golyói

 

A bagdadi kalifa nagyon jó ember volt, mindenkinek a legjobbat akarta, csak az volt a baj, hogy senki sem mert neki ellentmondani. Vagy ha mégis, akkor hullottak a fejek. Ami valahol érthető is, mert akkoriban még a tök sem tapadt meg olyan jól a szárán.

 

Egy napon a kalifa fölment a palotája tetejére, hogy szétnézzen, mibe is köthetne bele a fővárosban. Csak a fél udvar ment utána, mert többen el sem fértek a tetőn. Egymás sarkát taposták a nagyvezír, a kisvezír, az udvari orvos, az udvari elő- és utókóstoló, a tanácsadók tanácsadói, meg a hóhér, mert az mindig kellhet.

 

                                 Keresd a lányt! 

 

 

 

 

   A hét közepén mindig többen érkeztek ebédelni vágyó vendégek, akik többek között banki alkalmazottak, vagy éppen önkormányzati képviselők voltak.   Lényegében felsőbb rangú emberek fordultak meg gyakrabban a Kossuth étteremben, akik már akkor türelmetlenül várták az ebédet, mielőtt cipőjük talpa érinthette volna a kiszolgáló rész csempéjét.    Általában az ebédidőben szinte az étterem minden összes létező vendége egyszerre érkezett.