Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A. szokásos bevásárló körútját járta, amikor az egyik üzletközpont parkolójában szemben találta magát egy oroszlánnal.
Azonnal földbe gyökerezett a lába, nem mert mozdulni a félelemtől.
Az oroszlán igencsak dühösnek látszott. Bömbölt, hatalmas fogai ijesztően meredtek ki a szájából, sörénye vészjóslóan lengedezett a csípős őszi szélben.
Néhány percig így álltak, szemtől szemben, amikor A. különös dologra lett figyelmes.
Egy apró, ám annál fürgébb bolha ugrándozott az oroszlán hátán, mit sem tudva a hatalmas fenevad gonoszságáról.
A. közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse a jelenséget. Bár az oroszlán továbbra is bömbölt, őt akaratlanul is vitték a lábai. Hajtotta a kíváncsiság.
A bolha vígan ugrándozott. A szőrszálak közt úgy érezhette magát, ő a „dzsungel” királya. Miután megunta az oroszlán hátát, felugrott annak sörényére. Az egyik lengedező szálban megkapaszkodott, így élvezte a – számára – süvítő szelet.
A. még közelebb merészkedett. Már alig két méter választotta el az oroszlántól, ami, látva A. növekvő elszántságát, még inkább haragra gerjedt, hangosabban bömbölt.
A bolhát ez mit sem zavarta. Az oroszlán sörényéről felugrott annak fejére, egészen elmerészkedett az állat szeméig. Amikor odaért, az oroszlán megérezhette a jelenlétét, mert dühösen megrázta a fejét.
A. elmosolyodott. Csak nézte, nézte a bolhát, és arra gondolt, milyen csodálatos dolog, hogy az még csak nem is sejti, milyen állatnak a teste nyújt neki otthont. Csak élvezi az életét.
Amikor egészen közel ért az oroszlánhoz, gyengéden végigsimított az állat fején. Az oroszlán erre szemlátomást megnyugodott. Már nem bömbölt, a haragnak nyoma sem volt viselkedésében. Csendesen nézett farkasszemet az imént még esküdt ellenségnek tekintett emberrel.
A. jólesőn felnevetett, aztán felpattant az oroszlán hátára, és elvágtattak.
Ők ketten, meg a bolha.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Ham István
A madárleány és a madárfiú
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...