A mi utcánk 57.

           Az új év első napján Nagyné hivatta Mészáros nénit, aki a környék bábája volt, és legalább a fél utca lakosait ő segitette a világra.Mészáros néni kikérdezgette , hogy mit érzett mikor érezte  , mit evett mit ivott. Aztán megsimogatta a Nagyné hasát, majd hallgatózott úgyanott egy kicsit, és azt mondta:Na Nagyné, gyermekáldásnak néz elébe, és ha valami gondja van csak szóljon, és én akkor jövök-- de most sietek mert még két helyre kell menjek, azt hiszem, hasonló esetekhez, mert az ősszel több férfi jött haza a frontról.

          Sálikó, miután visszajött-- mert a "vizsgálat" alatt ki lett küldve--és Nagyné elmesélte , hogy gyerekük lesz, Sálikó csak ámult ,meg bámult, mert nem tudta felfogni azt az érzést, hogy neki, Sálikónak és Nagynénak közös gyerekük lesz.Ismeretlen volt neki ez az egész , még ismeretlenebb mint Nagynénak. De azért nagyon boldog volt , hogy szerelmüknek  gyümölcse lesz.

          Nagyné is nagyon örült és végtelenségig bizott Mészárosnénibe, mert tudta nagyon jól, hogy őt is a bábaasszony segitette a világra. Való igaz, nagy becsben volt tartva a bábaasszony. Persze volt kórház is, de az asszonyok szivesebben szültek a Mészáros néni felügyelete alatt. Nem tudom nem, hogy akkor készitettek-e elhalálozási , vagy gyermekhalandósági statistikát-- valószinű , hogy nem--de  valahogy nincs tudomásom , hogy olyan nagy lett volna a gyerekkori elhalálozás.A halálról, akkor a háború gondoskodott.

          Persze, nem kellett sok idő--alig egy nap-- és máris az egész utca tudta , hogy Nagyné gyereket vár. Ez volt az ideális megjegyzés , de volt olyan is:Ez a Nagyné képes világra hozni azt az idegen fattyut. Pedig akkor már mindenki láthatta, hogy Sálikó rendes ember, rendesen dolgozik rendbe tartja a házat a kertet, éppen úgy mint a többi gazdálkodó ember.Beszélni is szépen megtanult, már rendesen lehetett értekezni vele, csak a hangsuly maradt meg szlávosnak. A férfiak teljesen elfogadták Sálikót, és gyakran megis álltak a kapuba beszélgetni vele. De az asszonynép nem tudta elfogadni, mert betolakodónak tartották, idegennek , és az ő szemükben az idegen csak rossz lehetett. De az is  lehetett a baj , hogy a nép azonositotta az ukrán embert,  a nagy Szovjetunió vezetőjével--akihez viszont Sálikónak semmi köze nem volt azon kivül , hogy őket is beolvasztották a nagy Szovjetunióba.

        Sálikóék élete többé kevésbé megváltozott-- nagyon várták a babát. Nagynét kissebb nagyobb rosszullétek környékezték , de egy idő után ezek megszüntek, és egy boldog érzés uralkodott el rajta , és ennek okán Sálikón is.

Egyre többen jöttek haza háborúból, és egyre több hir járta be az utcát , de ugyanakkor az egész várost. Érdekes módon, ugyan az a hir -- lehetett jó és lehetett rossz is-- annak függvényében , hogy román vagy magyar volt az illető család. Az már eldöntöttnek látszott , hogy Erdély Romániához tartozik, ennél fogva, azok a románok akik ezerkilencszáz húsz után Erdélybe települtek le , de ezerkilencszáz negyven után sűrgősen visszamentek oda ahonnan jöttek, most újra mozgolódni kezdtek és lassan visszaszivárogtak a vidékünkre.

        De volt egy másik "mozgalom" is -- másik írányú.Ezerkilenszáz negyven után, az anyaországból idetelepült , vagy telepitett magyarok a hirek hallatán, lassan kezdtek visszatelepülni az anyaországba, de a helybéliek közül is sokan jobbnak látták elhagyni Erdélyt és a Pártiumot, és az anyaországaban keresni, további boldogulásukat . Eleinte kisebb számba mentek el, és érkeztek újak, ezért   egyáltalán nem boritották fel az etnikai egyensúlyt,mert az érkezettek   a lehető legrövidebb idő belül megtanultak magyarul, és akarva akaratlanul  a magyar kultúrában nőttek fel, mert a város és lakossága továbbra is megtartotta magyar jellegét, évszázados iskoláival, szinházával . Ezért fordulhatott elő, hogy abszolut román nevű emberek tökéletesen beszélték , beszélik a magyar nyelvet. Ennek élő példája volt egy Potra Petru nevezetű idetelepült  román ember, aki nagyon szépen beszélt magyarul, és amikor berugott, hazafelé menet a kocsmából-- mindenkinek bemutatkozott: Én vagyok Potra Péter telepes.

        Nagyné és Sálikó már számolgatni kezdték, hogy mikorára várható a gyerek. Nem hetekben hónapokba számoltak , hanem egy kicsit lazábban ami úgy szólt , hogy valamikor aratás után.