Kijátszva

                                                     -2-

A Şahin család háza csordulásig telt emberekkel. Voltak az ünnepségen régen látott barátok, rokonok, de akik a legnagyobb felfordulást kelltették, az nem más, mint a Yildirim család. Mustafa bácsi, a neje Efsane és a lányuk Leila, aki Neslihan szemében már nem csak az a kislány volt, aki négy éve.

                                                  Kijátszva                                          

                                                        -1-

Isztanbulról mindenkinek a napsütés, a káprázatos dzsámik, az iszonytató forgalom és a szabadság érzése juthat eszébe. A finomabbnál finomabb ételek illata, a szabad zenészek az utcákon és a királykék tenger morajlása a partokon.

Éjjel kettő óta felette virrasztunk. Arra ébredtünk, hogy borzasztó hangon zihál. Felhívtuk a klinikát is, de azt mondták, hogy már nem élné túl az utazást. Akármennyire is megszakad a szívünk, tehetetlenek vagyunk. Órák kérdése, és eltávozik az örök vadászmezőkre, közölték.

 

Már hajnalodik. Simogatjuk, de most farkával nem dobol a padlón. Már ahhoz is túl gyenge. Mikor az orra elé teszem kezem, nagyot szippant. Be akarja szívni még egyszer, ki tudja, lehet, hogy utoljára, legkisebb gazdája szagát.

Vámpír sztorik 3. rész

Élet a panzióban

A 302-es lakás valóban nem volt egy luxus lakosztály, de még mindig jobb volt, mint egy utcai pad, vagy a híd alatt lévő hideg beton, ahol a madárszart is kerülgetni kellett. A vízről nem is beszélve. Egyetlen ablaka volt a szobának, mely az ajtóval szemközti falon helyezkedett el, elég nagy volt, a rajta keresztül beszűrődő fény, jól elnyomta a folyosón uralkodó sötétséget. Bezártam a lakás ajtaját, elfordítottam a zárban a kulcsot, majd leültem a fal mellett lévő puha ágyra.

Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, koszosan ért haza az ő kis magánvilágából. Ahogy a nap kibukkant a látóhatár mögül, ő már fenn volt, gyorsan felvette a kikészített ruháit, felkapta a félmalomkőnyi zsíroskenyeret, és huppsz, már ott sem volt. Egytrappban tette meg az utat a színek csodálatos otthonába, a virágos rétre. Kifulladva lehuppant a színkavalkád közepén, és bemajszolta a reggeli maradékát.

Ülök a vonaton. Akármibe belekezdek, nem tudok rá koncentrálni. Minden második másodpercben fel-fel pillantok a velem szemben ülő lányra. Aranybarna hajzuhataga csillog a napfényben. Figyelem. Hol a hercegnőien finom arcvonásain, hol pedig a harisnyás combjain legeltetem szemem. Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, testileg vonzódom hozzá. Tekintetünk összetalálkozik néha, de nem válik eggyé. Azt is megérzi, hogy a combját vizslatom, ezért hirtelen, szorosan összezárja lábait.

 

A tejföl feltörekvő alkat...
Nem olyan, aki ül és hallgat.
Hiába mondták: "Meg leszel edve! "
Tovább tanulni támadt kedve.
Sok tájékoztató címkét túrt át,
És meglelte a joghurt kultúrát,
Mellé felvette a görög nyelvet,
Hiszen az elitbe az is kellhet...
Mikor végzett, jó szó reá sok hullt.
Így lett végül tanult görög joghurt.

 

 

 

                                      Közös udvar.

 

 

          Van nekem egy nyugdijaskorú újságiró ismerősöm. Olyan ötven évet dolgozott a bukaresti központi magyar lapnál, amelyik éppen az idén fejezte be nyomtatott pályáját, és ezzel kivonult a kézzelfogható , zizegő mivoltából. Ez az újságiró, a mai napig vadonatúj történeteket halászik elő emlékeiből, és ad közre , sajnos , most már csak a helyi lapokban.

Rick Conall nyúlüreg méretű lakása olyan nyomasztó, hogy az itt töltött három napban alig tudtam pár órácskát aludni. Úgy érzem, összenyomnak a szürke falak, állandóan fulladozom. Egyszerűen nem jutok levegőhöz, hiába szippantom be, az nem megy le a tüdőmig. A gyomrom is olyan nehéz, mintha egész nap csak köveket ennék. Na és akkor a medencémről már ne is beszéljünk… a terhesség összes gyötrelme boldogít, de ezek mégis eltörpülnek azokhoz a fájdalmakhoz képest, amiket a szívemben és önérzetemben érzek. 

Mióta Clay elhozott a kastélyból ide, nem is keresett.

 

 

 

                                         Gyógykezelés.

 

 

           A doktornő, volt olyan kedves , hogy kezelésünket egyidőben írta elő, ami nem volt egyszerű dolog a kb. négyszáz beteg között , mert voltak olyan kezelések ahol egyszerre akár harmincan is élvezhették a kezelés jótékony hatását, és maximum  húsz percig tartott, de olyan is ahol egyszerre csak  egy személy tartozkodhatott, maximum tiz percig.

Vámpír sztorik 2. rész

 

Az éjszaka gyermekei egymásra találnak

 

Az ismerős szag nem volt más, mint a családom vére. A városlakók egyenletes szívverését továbbra is jól hallottam. De a házból nem jött egy hang se. Nem akartam bemenni és megnézni mit tett a szüleimmel. Emléküket, szépen akartam megőrizni és nem a vérbefagyott testekre akartam gondolni. Könnybe lábadt szemekkel hátráltam el a háztól, a mögöttem lévő utcalámpa fénye megvilágította csupasz felsőtestem.

 

 

 

                                     Kovászna.

 

 

          A kovásznai állomáson álltunk, ültünk és vártunk, de közben ki-ki néztünk a szélviharos éjszakába, ahol az ajtó nyikorgása  vetekedett a szélvihar hangjával, de attól sokkal élesebb volt , mert a szélvihar hangját eltompitották  az évszázados  fenyőerdők, amelyek félkörbe vontak határt a vidéknek. Vizsla szemekkel kerestük az égen a hajnal első fényeit ,  de azt is késleltette a gyors szárnyakon szálló vastag felhőtömeg.

A rossz jegyekkel sosem az a baj, hogy lehúzzák az átlagot. Nagykaland, a zsenik is hibáznak néha, hisz hány nevesebb tudósról, vagy művészről tudunk, ki pocsék volt egykor abból, amiből később megélt. Az igazi hátulütője a gyenge teljesítménynek, hogy meg kell magyarázni valahogy a szülőknek, akik szemében a saját csemetéjük a legcsodálatosabb, legokosabb, teremtmény a világon. Gyengén teljesített egy kémia dolgozaton? Biztos túl sokat internetezett! Hát ha a történelem magas a gyereknek?

 

 

                                   A megérkezés.

 

 

           Uti célunk végállomásáról még nem tettem emlitést, pedig ha nem ez lett volna, akkor talán nehezebben vettem volna rá magamat , hogy útra keljek. Kovásznára indultunk, gyógykezelés és nyaralás céljából. Értesüléseink szerint ez az ország   legjobb  helye ahol reumatikus és érrendszeri panaszokat kezelnek.De erről majd később, mert még most a vonaton ülünk , és bámulunk ki az ablakon a koromsötétben ,  a domboldalak gyéren lakott falvainak világitásfúzérét látjuk két példányban is , mert a villanyfényeket hiven tükrözi vissza a folyó tükre.

Görnyedten ülve, mélabús tekintettel bámulom az elém helyezett kacsasültet. Joggal lógatom az orrom, hiszen a Phelan szülők úgy döntöttek, mindenképpen haza kell utazniuk egy kicsit Spanyolországból. Velük néhány eltöltött perc is kellemetlen lenne, de ez a közös ebéd teljesen abszurd ötlet volt. Susan, azaz Clay anyja most lát másodjára mindössze. Igazán elegáns és büszke nő, aki nem tűri meg a konkurenciát maga körül. Valahányszor szemembe néz, mély gyűlöletet vélek látni rajta.

Amikor megszületett, olyan csenevész volt fiú létére, hogy az apja azonnal szét akarta tépni, mivel életképtelennel tartotta. De az anyja és a többi nőstény megvédték őt. Az állandó veszélytől reszketve kapaszkodott anyjába, egy pillanatra sem engedte el a védelmet nyújtó szőrgombolyagot. Valahogy felcseperedett, apja is megenyhült, elviselte, hogy a közösség egyik tagja lett, bár sohasem büszkélkedett vele, ha egy másik hordával összefutottak. Most, hogy már a csapat elismert tagja lett, nagyon vigyázott arra, hogy ne tűnjön ki semmivel, amivel felhívhatja magára a figyelmet.

1.

 

 

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéről. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

II.

 

 

 

1.

 

 

 

Erős, fullasztó köhögésre ébredtem. Valami borzalmasan kellemetlen szag csapta meg az orromat. Mohón kapkodtam levegő után, hiába szívtam magamba azt, attól féltem, nem jut el tüdőmhöz elegendő.

-Ssssst. – fogta meg a vállamat nyugtatásként valaki, majd valamit a kezébe véve idegesen kiabálni kezdett.

-Nővér! Nővér! Orvos! Gyorsan! ...  hangzottak el a rikácsoló szavak. Az ágy melletti ajtón jobbról azonnal egy fehár köpenyes nővér rontott be a szobába, s rögtön utána egy férfi, mint aztán kiderült, az orvos.

Már régóta nem alszik jól. Azóta, hogy... mióta is? Maga se tudja igazán. Minden nap ugyanaz az álomkép. Egy sárga szempár tulajdonosa suttog, beszél hozzá. Mindig ugyanaz a szó. Vagy név? Miért érzi úgy, hogy emlékeznie kellene valamire? Mintha, egy emberemlékezet óta érlelődő tudás akarna felszínre törni és birtokába venni. Eleinte érdekelte, felizgatta, bárhogy is próbálta magát beleásni, ugyanoda jutott vissza. Beletörődött, elfogadta, hogy számára a pihentető alvás ismeretlen marad.

 

 

                                Az utazás.

 

 

           Háromszori átszervezés, ujraprogramozás átcsoportositás és átpakolás után, utra készen álltunk, és vártuk a kellő időt ,  hogy átadhassuk magunkat az utazás örömeinek , ujdonságainak, netán nemvárt eseményeinek. Mert ha nem várt eseményekre készül az ember akkor a váratlan események nem érik váratlanul.. Alig egy negyedórával vonatindulás előtt már kint voltunk a göröngyös peronon , ahol a szép új kerekes, görgős bőröndök társaságában kerestük vagonunkat , amelyik pontosan a vonat végén, olyan száz méterre leledzett, és kilences számot viselt.Erre szólt a jegyünk , és pontosan a 21, és 23 székre, ablak mellé.

 

                Egyszerűen kipattant a szeme. Itt nem volt ébresztőóra, de még kakas sem, amely felkelthette volna, így ösztöneire hagyatkozott. Belső ébresztője minden nap másodpercpontossággal keltette, agya átállt a későn fekvésről és a korán kelésről a későn kelésre és a korán fekvésre. Muszáj volt. Így nem láthatták meg. Így nem kaphatták el. Párna gyanánt szolgáló véres ingjét kivette feje alól, felvette a nadrágját, a cipőjét és végül az ingjét.

Tavaszhó

 

A három testvér egymás mellett haladt a királyi palota déli szárnyában. Február középen, plafonig emelt orral, tettvágytól duzzadó mellkassal lépdelt, talpa határozottan csattogott a padlón. Jobbján csoszogott Január, padlóig lógó orral, görbült gerinccel, előrebicsakló vállakkal; balján Március lebegve ugrándozva dudorászott, tekintetével eléjük szórva az álom-sötét folyosót bevilágító halvány fényt.

Az ajtó előtt mindannyian megtorpantak.

A hold magasan jár, fénye ezüstre színez mindent. Arcátlanul furakszik be a gótikus ablakokon, mintha csak kíváncsi lenne, mi is történik odabenn. A kriptaszerű szobában hangos nyikorgás töri meg az éji csendet. A terem közepén egy precízen faragott, ébenfekete koporsó árválkodik. Semmi pompa, semmi dísz, semmi személyes tárgy. A sélye fedele oldalra gördül, oldalán hosszú fekete körmök megjelenése jelzi gazdája felébredtét. Hátborzongató külsejét alvás közben is megőrizve, lassan nyitja ki méregzöld szemeit, amik szinte világítanak az éjszaka sötétjében.

Megmentve 7. (18+)

 

Három farkas toporzékol az elkerített udvar előtt. Nagyok, szürkék és elég határozottnak tűnnek. Nem merek a szemükbe nézni. Így is emelkedni kezd a vérnyomásom, amikor látom, ahogyan beleszagolnak a levegőbe. Ezek tényleg érzik a vérszagot.

Amint Hanna bólint egyet, nyílik a kapu.

A vadállatok rám rontanak, s leterítenek a földre. Az egyik a sebemet nyalogatja, ott, ahol megvágott Hanna. A másik a tököm helyén fityegő dolgot szagolgatja.

Megmentve 6. (18+)

 

A meglepődöttségtől újra leperegnek előttem a lövés előtti másodpercek.

 

Kibiztosítja a fegyvert, és a homlokomhoz nyomja a pisztoly csövét. Félelmemben összepisilem magam. Összeszorított fogakkal várom, hogy végez velem, de hezitál. Fentről, a csonkító bíztató szavai sürgetik. Átsuhan a fejemen a gondolat, hogy Mirella vele is végez, miután golyót kapok. 

Hirtelen gondol egyet, és a verem felé hajló Mirellába ereszt bele három golyót.