A rossz jegyekkel sosem az a baj, hogy lehúzzák az átlagot. Nagykaland, a zsenik is hibáznak néha, hisz hány nevesebb tudósról, vagy művészről tudunk, ki pocsék volt egykor abból, amiből később megélt. Az igazi hátulütője a gyenge teljesítménynek, hogy meg kell magyarázni valahogy a szülőknek, akik szemében a saját csemetéjük a legcsodálatosabb, legokosabb, teremtmény a világon. Gyengén teljesített egy kémia dolgozaton? Biztos túl sokat internetezett! Hát ha a történelem magas a gyereknek? Sebaj, talán kevesebbet kéne játszani az interneten, és akkor talán tudhassa majd, hogy mikor is volt az a mohácsi vész. Úgy biza, az a fránya internet az oka mindennek, az előtt mindenki szép és okos volt, no meg szerény is persze, ezért nem lett mindenkiből vegyész, vagy mérnök. Ha pedig mégis tudósok a szülők, mint ahogy Endrének, akkor szinte felesleges is bármit mondani, nincs mentség a gyenge teljesítményére, le is lehet már előre adni az okostelefont, laptopot megőrzésre. Persze Endre nem az a srác, aki egy könnyen feladná, ő akkor is megtalálja a módját, hogy kibújjon a felelősségre vonás alól, vagy legalább másra kenje az okokat. Ahj, mennyivel egyszerűbb az apjának, ki csak letagadott mindent, és csak évvégén kapott fejmosást a gyatra teljesítményekért. Az e-napló világában azonban ez a lehetőség is megszűnt, sőt lassan a szülők előbb tudják meg a napló miatt a jegyet, mint a gyerekük. Hol az igazság? Lassan este nyolcat üt az óra, a nap már eltűnt, helyére pedig a hold és a csillagok kerültek, ő pedig egyedül ül egy parkban, s az élet nagy kérdésein morfondírozik. Ahelyett, hogy a másnapi számonkérésre készülne, vagy legalább valami védőbeszédet járna az esze. Sebaj, Tihanyi amúgy se kedveli, majd ő rá fogja a gyatra teljesítményt. Ezt még szerencsére elhiszik. Na de a matematika egyest hogy fogja kimagyarázni? Lehet mégis csak el kellett volna olvasni a tanár úr kéremet, akkor legalább tudna honnan ihletet meríteni….
- Anya, apa, egyest kaptam matekból, de nem azért , mert nem készültem volna, ugyan miért tennék olyat – már látja is maga előtt azokat a kétkedő tekinteteket, ahogy az apja lerakja a laptopot, és rászegezi azokat a gyilkos mély kék szemeket. Lehet mégse kéne ilyen konkrétnak lenni?
- Anya, apa, had mosogassak el, feküdjetek csak le, biztos sokat dolgoztatok, meg különben is , mindig csak güriztek miattam, szeretnék valamit én is visszaadni – hát hogyne, ha azt szeretné, hogy a plafon is rájuk essen, egy ilyen kezdés lesz a befutó. Különben is , az idősebb Szilvás kétség kívül azonnal ellenőrizné az e-naplóban, hogy mégis mitől lett az egyszem fiúk ilyen szorgalmas. Nem, ennél kevésbé feltűnő kell, de mi legyen? Írjon neki most facebookon? Akkor legalább van idejük lenyugodni, bár ez sokkal nem jobb , mint az e-napló, de legalább mégis csak tőle hallják először… Ohh mily nehéz ez a diákélet… Az ideje fogytán, ötlete viszont semmi. Feladja, nincs kedve hazudozni, és annyiszor felsült már, hogy értelmetlen is talán. Kilenc óra is elmúlt , mire hazaér, édesanyja épp a konyhában készíti a vacsorát, az apja pedig az asztalnál szórakoztatja magát a laptopon valami gagyi kártyajátékkal. Persze amint meglátja a fiát, elkapcsol onnan, és úgy tesz, mintha fontos elemzésekről olvasna. Endre úgy tesz, mint aki az iménti észre se venné, köszön nekik, majd pedig helyet foglal az asztalnál és sóhajt egy nagyot.
- Anya, apa… El kell mondanom valamit – apja nem reagál, édesanyja viszont mintha abba hagyta volna a főzést. - Kettest kaptam matekból – atom ledobva, most már csak a robbanást kell megvárni. De legalább ő maga dobta le.
- Láttam – közli unottan az apja, édesanyja pedig mintha visszatért volna a főzéshez – Mit mondhassak? A valószínűség számítás komolyabb szinten nekem se volt az erősségem soha – tekintetét egy pillanatra a fiára szegezi, majd a következőben megint a képernyőre. A katasztrófa máról holnapra lett halasztva