A táltos elégedetten nyomja el a cigit.
Az anyag csak most kezdi kifejteni a hatását, ostobán vigyorog, és mintha lelassulna körülötte a világ. Nincs, ami kibillentse ebből a lelki állapotból, talán még egy cigánnyal is szóba állna. Najó, ennyire nem hatékony a szer, de azért megtűrné a jelenlétét.  Elkészítsen egy újabb szálat, vagy elég lesz ennyi is? A víziók még nem jelentkeznek a jövőről, és az Istenek is hallgatnak, igaz ők már évtizedek óta. Talán meghaltak, mint ahogy a táltos édesapja is, aki utoljára beszélt a magyarok Isteneivel. Különös teremtményeknek írta le őket, akik szeretnek minket, de mégse tesznek meg minden azért. hogy megóvjanak minket a bajtól. Talán azt akarják, hogy tanuljunk a hibáinkból. Lehet, épp ezért nem válaszolnak, mert mindig ugyanazt a hibát követjük el. Vagy csak a csodaszer nem elég erős….
Telnek a percek, de még mindig magánál van. A díler óva intette őt, hogy egyszerre több mennyiséget is elfogyasszon, de ki ő, hogy a Turul fiainak megtiltson bármit is? Ha ez kell, hogy a jövőt meglássa…Az éjjeliszekrényből kiveszi a szükséges kellékeket, szűrőt, dohánypapírt és magát az anyagot. Egy perc alatt elkészíti az újabb szálat, és újra vígan pöfékel az ágyában.
Dörömbölnek az ajtón
Erősen határozottan. Mintha csak a háború tört volna ki a másodperc töredéke alatt, és most toboroznák az önkénteseket.  Hármat egymás után erősen, majd fél perc késéssel, megint az elejétől.
Az egész lakás beleremeg.  Nem lenne szabad félbehagyni a szertartást de.... az idill már megszakadt, a jövőképek eltűntek, és visszazuhant újra a jelenbe. Amikor nem táltos ő, hanem Kun Béla, egy átlagos könyvelő, átlagos jellemmel, külsővel, kinek csak egy olcsó panellakásra telik, pest belvárosában. Cigit a szájába veszi, magára kap egy köntöst, és az ajtóhoz fárad. Egy vékony alacsony, bőrkabátos alak áll kint, a táltoshoz hasonlóan negyvenes éveinek az elején lehet, haja dús, néhol ősz hajszállal tarkítva, arca pedig frissen borotvált. Kétség kívül ez csak Viktor lehet, a barátja. Béla ráérősen ajtót nyit, de a barátja félrelöki, bemasírozik a nappaliba, és az egyik fotelba lehuppan.
- Látom elég lazára veszed ma – szól ki a szobából Viktor, miközben a könyvelő még a zárral babrál. Le kéne már cserélnie azt is, mint annyi minden mást a lakásban. Sőt, az egész kócerájt itt kéne hagyni, és egy újat keresni.
- Szabad napon vagyok és nem vártam senkit – morogja, miközben feladja a harcot és cammog a nappaliba – elég indok, hogy ne akarjak felöltözni – foglal helyet a barátjával szemben, szív egy nagyot a cigiből, majd az asztalon álló tálba hamuzik vele. Az egész lakást belengi az alkohol és a dohány szaga. Felesleges ablakot nyitni, a bűzt a falak és a ruhák is átvették, ezen már csak a bontás segíthetne. Viktor a belépéskor még elfintorodott, mikor megcsapta az orrát a szag, mostanra viszont megszokta. Csak a ruhája át ne vegye a bűzt. A földön üres üvegek hevernek szanaszét, a tv-n, kanapén pedig különböző férfiingek, de a füst után ez már mellékes. Különben is, férfilakástól ostoba dolog rendet várni
- Lényegtelen –csóválja a fejét Viktor, majd az asztalra vágja a mai Birodalmi Harsona számát. – Olvasd csak el a főcímet – Béla először szív egy nagyot a cigiből, a füstöt lassan kiengedi a száján, majd a kezébe veszi a lapot. A látomások nem jelentkeznek, viszont soha nem volt még ilyen nyugodt, mint most.
- Ez nem lehet… - suttogja a döbbenettől – Ez csak valami…. rágalmazó, felbújtó cigány írás lehet – a kezeiből kiejti a lapot, és kérdőn a barátjára pillant, akinek csak egy kínos mosolyra futja – Sőt, ez biztos rágalom. Majd ha a Magyar Hajnal is lehozza, talán komolyan veszem.
- Pedig igaz – hangzik a nyers megnyugtató válasz - Azóta több jobboldali lap átvette a hírt, beleértve a hajnalodat, úgyhogy
- Nem – vágja rá, ellenvetést nem tűrően –Hogyan halnának ki a magyarok, amíg mi létezünk? Ősapáink magával Árpáddal jöttek be, génünk 100%ban tiszta, nincs bennünk holmi cigány, szlovák, ne adj isten román vér. A kimutatás kétség kívül mellőzte csoportunkat,  – szív egy utolsót, és elnyomja a cigit a tálban, majd újra a kezébe veszi az újságot. Szellőztetni kéne, a füst miatt még a barátján is hathat a szer. Nem, előbb eszik valamit aztán szellőztet. A rohadt életbe, a hír annyira felkavarta, hogy még tisztán gondolkodni se tud, pedig most lenne erre szükség. Az Istenek segítségéről ő már letett, bár… a hír megmagyarázná, miért nem válaszolnak a hívásra.
- Nem – nyögi ki újra, alig érthetően, mintha elbizonytalanodna – nem lehetünk korcsok, kik különböző népek fiai - Újra a lapra tekint, és elkezdeni olvasni a hírt is, nem csak a szalagcímet. Viktor összehúzza a szemöldökét, és méregetni kezdi a barátját.
- Nézd, akár igaz, akár nem, Picurka például a hír hallatán kilépett – töri meg a csendet, miközben egy pillanatra az órájára tekint. Lassan tovább is állhat, ha nem akar késni a munkából.
- Nem érdekel Picurka – felemeli a tekintetét és a barátja szemeibe néz, akiben mintha eltört volna valami. Talán Bélában is.
- Ez nem Picurkáról szól az Istenek áldjanak már meg – tör ki Viktorból a válasz - ez a csoport jövőjéről. Értelmetlenné vált a létezésünk, egész eddig tévedésben éltünk. A magyarok jogaiért, a szabadságunkért küzdöttünk és most kiderül, hogy hiába? Ember, nincsenek már magyarok! Akkor kiért akarunk mi harcolni?! – mintha magán kívül lenne, úgy ordít Bélára kétségbeesetten, majd. A könyvelő viszont nem reagál, abbahagyta az olvasást és csak mered maga elé. Láthatóan máshol jár fejben. A reggel fénye egyre magasabbra kúszik a szoba falán, az utcák motor zajtól hangosak. Ideje munkába indulni - Táltosként, a te kötelességed lenne az utat mutatni, de mintha nem is érdekelne az egész  - zárja le a mondanivalóját csalódottan, majd pedig feláll a fotelből és megindul a kijárat felé. Neki már nincs mit mondani.
- Egy szóval nem mondtam, hogy ne érdekelne – szólal meg végül a táltos – viszont úgy tűnik kettőnk közül csak én olvastam el a cikket is – Viktor megáll az ajtóban egy pillanatra, szólna, de inkább hallgat. Nincs kedve elviselni a gúnyolódást, amit ezután barátjától kapna. Egy hangos csattanás jelzi, amint elhagyja a lakást. Béla jót kuncog az egészen, és kényelmesen hátradől a fotelben. Ráadásul még a hír sem igaz, hisz a császár is Magyar, még akkor is, ha felvette a nevet, nem pedig így született. Sebaj.  Ha nem idióták vennék körbe, egy nap még komolyan is vennék azt, amit képvisel. Mindenesetre egy valami nem hagyja nyugodni. Lehet, hogy a hír a magyar, mint vezetéknév megszűnéséről szól, de az Istenek tényleg nem válaszolnak nekik évtizedek óta, aminek csak két oka lehet: vagy hamis amit képviselnek…. vagy korcsokká lettek. Hiába próbál érveket hozni ez ellen, a gondolat csak nem akar eltűnni a fejéből. Gyökeret vert, és burjánzani kezdett. Kétségei támadnak az eddigi tetteivel kapcsolatban, a családjával, és a helyes iránnyal kapcsolatban. Talán nem is az fáj neki, hogy tévedésben élt, inkább a tény, hogy mennyi időt ölt bele.... Ujjaival a köntös zsebében kezd turkálni egy újabb szál után, de nincs, pedig az idegtől finoman remeg a keze.
Korog a gyomra.
Egyszer csak a melankólia közepén hangosan morajlik a hasa, és teljesen kizökkenti őt az iménti állapotból. Egész reggel nem evett semmit, csak cigizett, meg Viktort hallgatta. Ideje elkezdeni a napot, és nem a sanyarú sorsán merengeni.  Kimegy a konyhába, ahol semmivel sincs nagyobb rend, mint a nappaliban, csak ruhák helyett koszos edények. Egy káoszban él, zsákutca az élete. Eddig nem is nagyon izgatta ez az apróság, hisz idáig mindent a csoport alá rendelt. De így?
Felver hat tojást a serpenyőbe, és rántottát készít.
Addig se kell gondolkodnia
Helyet foglal két koszos edény mellett, finoman megsózza az elkészült eledelt , és hozzálát a reggelihez. Ahogy fogy az étel, egyre inkább tisztulnak a gondolatai. Kellenek neki az Istenek? Dehogy, ha magukra hagyták őket, akkor nem is voltak igazi magyar Istenek. Sőt. A magyaroknak nem kellenek az Istenek, elég erősek vagyunk nélkülük is
Tudja magáról, hogy magyar? Hát hogy a francba ne, háromszáz évvel korábbra vissza tudja vezetni a magyar őseit. Az előtti családfa meg mit számít. Mi a francnak bizonygassa magának, hogy kicsoda ő?! A selejt majd eltűnik egy túltolt hír hallatán, kit izgat. Ettől csak erősebbek lesznek.  Ha már ennyi időt beleölt , nem tévedhet. Csak feltűnt volna, hogy ha valami nem stimmel. Ez csak egy ostoba cigány felbújtó cikk, amit a jobboldali lapokat minősíti. Egy ostoba próbálkozás, hogy a Turul fiait tönkre tegyék, elvegyék az identitásukat.  Az étel elfogyott, elméje viszont kitisztult. A dílert majd máskor elkapja a pocsék anyagért. Ideje munkába állni
Ideje bosszút állni