Csaba mérges

Nem úgy, amikor elmegy az utolsó meccsünkön a tippmix, és nem is úgy, amikor spontán meghalunk, mert nem küldtünk tovább egy hírlevelet, dehogy. Ennél jóval egyszerűbb és emberi oka van: romokban minden, amit eddig felépített. Ott áll a kerítésnél, és figyeli Saroksárt, ahogy a füst lassan szál föl a romok közül, s azon gondolkodik, vajon a település, vagy az ő törékeny lelke szenvedett e nagyobb sérülést. Fogalma sincs ki indította el az egész balhét, de egy valamiben biztos: megkeresi, megtalálja és megöli az elkövetőt, pont, mint az álomgyári filmekben. Talán pont ez kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, ez esetben hős lenne, újra a középpontba kerülne, a nők imádnák, pénze és hatalma lenne, amiről mindig is álmodott. Különböző interjúkra hívnák, hogyan kapcsolta le a turulosok vezérét, kalandjáról könyvet írnának, a jogokból pedig élete végéig elélne.

Szép remények… Aztán rádöbben, hogy elkalandozott. Nem vezet ez sehova, megtanulta ő már, a siker titka a fegyelem, és kitartás, ami jelen esetben azt jelenti, hogy minél több turulost küldjön a túlvilágra, miközben életben marad. Habár 60 töltényt kapott, ami egy géppisztolynál nem sok, számára az utóbbi tűnik nehéznek. Nem az a nyugodt típus, aki bevárja az ellenséget. Egyedül abban bízik, hogy elkapja az egész „hangulata” és ki se mozdul a fedezékből, esetleg néha viszonozza a tüzet.

Labanc még a sorban áll, ha szerencséje van, puskát kap, így legalább támogathatnák egymást. A kertet teljesen átalakította a milícia. A bokrok jórészét legalább egy órája kiírtották, helyükre különböző sátrakat állítottak, némelyben a sebesülteket ápolják, másokban pedig felszerelést osztanak. Páran a kerítésen kívül az úton, az ágyúk köré homokzsákból építenek falat, hogy a tüzéreket védjék, kérdés mennyit ér az egész tankok, vagy úgy egyébként bármi ellen. Csaba egyedül a milícia páncélosaiban bízik, de azokból is csak fél tucat áll rendelkezésre, ami nem túl bíztató, mivel az ellenség…

 – Zavarhatok? – lép mellé Labanc. A válasz pedig nem, és ne is kérdezze miért, különben is hagyja őt mindenki békén, majd a harc után, már ha túlélik, cseveghetnek egy kellemeset, mintha nagyobb gondjuk nem lenne

 – Nyugodtan – feleli halkan, szemét továbbra se veszi le a horizontról. Labanc sóhajt egyet

 – Aggódsz a családodért? – Válaszra se méltó a kérdés. A cigány mintha kicsit zavarodott lenne – Hogyne tennéd – válaszol magának halkan – Nekem a fiam volt veletek egy osztályban és.  

– Fogalmam sincs mi lett Gazsival – Szakítja félbe a mondatot Csaba – Gyanítom a többiekkel tart a Nyúl birtokra, de ha megbocsát, túlságosan nem izgat, mi történt a maga porontyával. Azok után, hogy a riasztás ellenére folytatta volna a dolgozatírást – látszott a társán, hogy megnyugszik. Azért Labancnak is fennakad a szemöldöke az utolsó mondattól. Lehet, hogy az ifjabb Labanc egész egyszerűen egy született Darwin-díjas tehetség lenne?
- Köszönöm a választ – feleli végül. Most, hogy a kérdések elfogytak, jobban szemügyre tudja venni Laci a társa felszerelését. Kivételesen jól járt, puskát kapott, így legalább van, ki fedezze a harc alatt. Fejére nyomtak egy két mérettel nagyobb acélsisakot lévén úgy is meghal, minek rá bármi is

Megszólal a sípszó.

A turul csapatok újra megindulnak. Egész eddig a horizonton várakoztak, kétség kívül csapatösszevonás történt. Nincsenek parancsok, nincs ki ordítson a másikkal, mindenki tudja a dolgát, mindenki a kerítésen kívülre rohan a homokzsákok mögé, vagy pedig be az épületbe, és onnan kívánnak tüzelni. Páran az út menti bozótosba ugranak be, egyrészt ne lássák őket, másrészt fedezni a tábort több oldalról is. Az ellenség a főúton közelíti meg a birtokot, jórészt páncélosokkal, akiket a gyalogság kísér. Csaba az egyik kerítésoszlop mögé bújik, hogy majd az első rohamot kapja telibe, Labanc pedig ott gugol mellette, és célra tart. Teljesen mást érez, mint amilyenre számított, nem fél, nem gyűlöl.

Dühös.
Viszont nem úgy, mint általában.  Megmagyarázhatatlan, nem érzi úgy, hogy ölnie kéne, vagy bosszút állnia.  Pedig hosszasan bizonygatta mindenkinek, sőt magának is, ha a lehetőség adott lesz, majd visszafizeti a számlát, de most… érzi a haragot, mégse tudja megtenni. Az ágyúk eldörrennek, az út mentén pedig fák dőlnek ki, és tankok robbannak fel. Különös véletlenek egyvelege lehet ez. Újabb ágyú dörrenés, azonban erre már érkezik a válasz, a pechesebbek pedig utat nyernek a túlvilágra ezzel. Ennyit a homokzsákokról. Óvatosan kitekint az oszlop mögül: a tankok csatasorba rendeződtek, a gyalogság pedig mögöttük haladhat, mint fedezék gyanánt. A milícia páncélosainak motorjai is felzúgnak, és csikorogva ugyan, de megindulnak a csatában, az ágyúk támogatásával. Nem is az ő harca ez, hanem a gépeké, ő csak egy szemlélője az egésznek. Az épületből valaki páncélököllel tüzel az egyik ellenséges tankra, ám célt téveszt. Nem úgy, mint az ellenséges páncélos, ami a következő pillanatban kiszedi a delikvenst az épületből.  A maradványaira hulló törmelékek miatt az illető temetésével se lesz sok baj. Csaba finoman a földre rogy. Nem tudja, mit tegyen, vagy hogy mi történik, csak szorosan markolja a fegyvert. Ami jólesik az önbizalmának, hogy nem ő az egyetlen ilyen, a sátrak mentén több önkéntes is a földre rogy, kezüket a fülükre teszik, s úgy várnak a csodára.

Eldördül az első lőfegyver. A milícia páncélosai miatt a turul csapatok szétnyílnak, a gép a gép ellen indul, az ember csak afféle tölteléknek van most itt. Golyók suhannak el a feje mellett, amik vagy az épületben, vagy a társaiban kötnek ki. A tüzérek közül többen a földre zuhannak, letudva földi szolgálatukat. A turul gyalogság kihúzódik oldalra és megrohamozzák a tüzérek táborát. Golyózuhatag érkezik válaszként a táborból, ami telibe kapja az első hullámot. A páncélosok célba veszik egymás, eldörrennek az ágyúlövések, mire válaszul tankok lobbannak lángra. A milícia páncélosainak egy része géppisztollyal sorozza a végeláthatatlan turul gyalogságot. Manőverezésre lehetőség nincs, aki az élen van, biztos meghal. A tábor tüzérei mind elfogytak, ez már csak a gépekről szól. A turul gyalogság beszorul a fák közé, néha egy-egy szerencsétlen baka kitekint, hogy főbe találják.  Labanc nem habozik, célra tart, majd lő. Csaba kibiztosítja a fegyvert, nyel egy nagyot, de tovább nem jut. Képtelen rá. Keménysége, és az egyébként forrófejűsége ellenére képtelen meghúzni a ravaszt.

Újabb találat éri az épületet, közel a nappalihoz, ahol Kukta van. A géppuska elhallgat, az ellenséges gyalogság viszont nem rest megindulni. Az épület darabkái egy sebesültekkel teli sátorra esik, többen életüket vesztik. Ő pedig csak ott gugol a fedezék mögül, még kinézni sem mer.

 – A páncélosainknak annyi – Feleli Labanc egyhangúan, miközben a puskáját tölti újra. – Cserébe csak egy turul harckocsi maradt, ami most felénk tart – A turulgyalogság egy része eléri a homokzsákokat és az ágyukat.  Hátrébb kell vonulni a kerítéstől, különben a következő rohamban telibe találják őket. Az épületből fedező tüzet biztosítanak az elől rekedteknek, amivel a tank újabb ágyúlövéssel felel. Csaba és Labanc megindulnak a hátsó kert felé.
Alig maradtak két tucatnyian, talán még annyian sem. Hátul az őrmester Lacival beszélget, míg a többiek a sérülteket látják el, mások pedig  a ház oldalát figyelik. Csak miután jobban körbe tekint tűnik fel, hogy Kukta is egy sátorban fekszik, illetve Cigányné is fegyverrel a kezében figyel minden apró rezdülésre.

Nem kell sokat várni, hogy a fegyverropogás újra beinduljon. Először az épületben dörrennek el a lövések, majd a ház oldalánál is megjelennek a fegyveresek.

 – Fegyvert le ! – Ordítja Laci.. Először mintha senki nem hallaná, úgyhogy megismétli magát párszor. A milícia gárdistái mintha nem akarnának hinni a fülüknek először, kétkedve pillantanak egymásra, de végül a földre dobják a fegyverüket. A turul gyalogság körbe keríti őket. Egyszerű terepruhában vannak, a milíciához hasonlóan a Király-gépkarabéllyal a kezükben. Arcukat fekete maszk takarja. Csaba vonakodik először, de a földre dobja a fegyvert, és a kezét a magasba emeli.  A gyalogosok fegyverrel a kezükben megindulnak feléjük, a földre fektetik őket, fegyverüket végig rájuk szegezve.

 – Remélem tudod mit tettél Laci – sziszegi birtok urának. Az egyik gyalogos kevésbé értékeli Csaba beszélgetős kedvét, úgyhogy jól arcba rúgja.

Totális filmszakadás