Kellemetlen élmény hétfő reggel másnaposan kelni. Így is elég kellemetlen élmény maga a hétfő, hát még a másnaposság mellé, de hát na, ha falunap van , akkor áldozatokat kell hozni. Laci is meghozta a saját áldozatát, vagy hajnali négyig kint volt, itta a helyi termelők borait, amik íz alapján akár tablettás borok is lehettek. Nem mintha számítana, hogy mi megy le, amíg kellőképpen el tud tőle lazulni az ember.

Épp ezért, mivel ő oly sokat tett tegnap este az emberek szórakoztatásáért esik oly kellemetlenül neki, mikor reggel 10kor rátör Raffael a saját szobájába.

 –  Kifele az ágyból! Most! – Ordítja torka szakadtából. Laci szeméből egyből kipattan a csipa. Ez a vénember nem ivott semmit tegnap? Pedig a nyakát tenné rá, hogy őt látta  az  egyik bokor tövében kiengedni a rókát… Vagy az a Lakatos volt?

 Raffael, látva, hogy nem történik semmi, odalép a függönyhöz, és széthúzza. Kint borús az idő, a napsugarak csak néhol törnek át a rétegfelhőkön, azonban a lényeg látható: a Saroksár romjaiból felszálló vékony füstcsomót.

 – Nézz ki az ablakon, és öltözz fel. Azonnali megbeszélést kell tartani... Már legalábbis azokkal, akik élnek – Közli nyersen, majd kiviharzik a szobából. Laci kitekint az ablakon, és nem akarja elhinni, amit lát, lévén ilyen erősre azért nem sikerült a tegnapi falunap. Hallott már különös házibulikról, de ez mindent túlszárnyal. Mikor lesz ismétlés?

Aztán rájön, hogy ez a valóság, nem álom. Ledermed, észbe kap, majd elájul a pillanat erejéig. Gyorsan felkapja azt, ami a kezeügyébe akad, ez jelen esetben egy egyszerű kék farmer és fekete póló. Válsághelyzet van, nincs idő cicomázni. Lent a nappaliban találja a többieket. Mészárost, Labancot, és Orsóst. A szoba egy nagyobb helység, szolidan berendezve, sehol egy ereklye, vagy egy nevesebb kép. Egyedül egy hitleri festmény lóg a bejárat mellett a falon, amit a mester a háború alatt készített. A kanapé előtti üvegasztalon egy üveg, bontatlan 20 éves skót Whiskey áll, amivel Labanc szemezget erősen a kanapén. Látszik, hogy nem ivott eleget tegnap, ha ma még rá bír a töményre nézni.. Orsós az ablak mellett áll, és a messzeségbe tekint. Talán épp a megoldáson agyal, vagy a tegnap próbálja felidézni a tegnap éjszakát. Szegény vénembernek annyira beütött Kovács kerítésszaggatója, hogy még éjfél előtt kidőlt, de előtte azért hangosan szidta a magyarokat.

Mert egy olyan országban, ahol magyarok élnek jó ötlet ez

Természetesen az úriemberek még ilyenkor is fekete öltönyben vannak. Az ing frissen vasalt, csuklójukon pedig a szokásosan egy drágább svájci óra villan meg, fekete lakcipőjükön egy darab kosz sincs. Fekete hajuk ápolt, pofájuk frissen borotvált, és természetesen a legújabb kölnitől bűzölögnek a teremben. Hiába, manapság már egy polgárháború se lehet jó indok, ha nem vagy elegáns.

Kivéve, ha másnapos vagy.

 Édesanyja feltehetően a konyhában főzi az ebédet, vagy legalábbis mintha onnan hallaná az énekhangot. Amint belép a szobába, a parketta reccsen egyet. Labanc lehajtott fejjel odapillant, hogy vajon a vég, vagy pedig egy felesleges ismerős jött e. 

 – Végre, hogy megérkeztél kölyök – szól Mészáros, miután elküldött egy e-mailt a telefonjáról. Persze amennyi esze van az illetőnek, nem nézte meg, hogy van e internet kapcsolat  – a többieket ne várd, feltehetően halottak, vagy a pincéjükben kuksolnak. A Turul madár gyermekei a percekben indultak meg Saroksár felé. Fél óra se kell, és a település végérvényesen a kezükre kerül

.
 – Micsoda? – Értetlenkedik Laci, és helyet foglal a rekamié melletti bőrfotelban.  Raffael elnyomja a  cigijét, és Lacihoz fordul. Szeméből szikrázik az ellenszenv, ám most nem az epertorta miatt. Szimplán képtelen elfogadni, hogy nem veheti át a Vén Cigány posztját, és a település közigazgatását.

 – Az utóbbi pár hétben a turul madár gyermekei folyamatosan terror akciókat hajtanak végre Hogy kitől szerzik a fegyvereket, és most már a gépeket, nem tudni, sokan úgy vélik, külső támogatót találtak. Mindenesetre  a császár – Éles fájdalom nyilal az örökös koponyájába. Olybá tűnik, a mája épp most kíván bosszút állni a tegnap esti túladagolásért, egy kiadós másnaposság képében . S ami az egészben a legrosszabb, hogy az érzékszervei még asszisztálnak is a méregtelenítő szervnek. Hiába mesél pedig Raffael erdélyi mészárlásról, puccs kísérletről a föderalisták részéről,  ezek a problémák eltörpülnek egy fiatal földes úr gondjai mellett. 

 – Figyelsz egyáltalán rám kölyök? – Töri meg a monológot Raffael, amint belenéz Laci szemébe. 
- Mi? Kérlek, bocsáss meg, de nem vagyok abban az állapotban, hogy ilyesfajta aprósággal foglalkozzak... Édesanyámat merre találom? 

 – Hát hogyne... – Raffael arcán gúnyos mosoly jelenik meg és hátradől a kanapén – A konyhában főzi az ebédet. Prioritások, tudom én....–  Az örökös az utolsó fél mondatot elengedi a füle mellett, és elindul a konyhába a fájdalomcsillapítóért. Orsós megvárja, míg a fiú kilép az ajtón, és csak utána szól Raffaelhez, a továbbiakkal kapcsolatban. Diszidáljanak, vagy vegyék fel a harcot? És egyáltatalán kinek az oldalán kéne harcolni? A lehetőségek adottak, már csak azon kell agyalni, melyikkel járnának a legjobban. Laci persze kimarad ebből a vitából, lévén neki fontosabb dolga is akad. Életben maradni. Ehhez pedig egy pirulára van szüksége. Esetleg egy kiadós tyúkhúslevesre. Utána szívesen beszélne ő is a világ nagy problémáiról.Például, hogy miért is nem találtak fel valami tablettát a másnaposság ellen.

Édesanyja éppen a húst szeleteli, mikor a fia belép a konyhába. Finoman rámosolyog, miközben dolgát végzi. 

 – Anyácska, mondja csak... Van még itthon apszir? 

 – Elfogyott sajnos, az utolsót kedves Orsós úrnak kellett oda adnom még reggel. Szegény, szintén másnapossággal küzdött. – Orsós úrnak feltehetően ez volt az utolsó napja az irodában   – De ne aggódj drágám , ebédre főzök neked jó egy nagy adag tyúkhúslevest. 
 – És, mikorra lesz kész? – Teszi fel a költői kérdést a fiú, pedig a válasz ott van az orra előtt: még csak az alapanyagok kerültek elő, ráadást a főzés se lesz egyszerű áram nélkül. De hátha, anyácska annyi minden csodát hajtott végre, miért ne tudna ő se perc alatt egy jó házi tyúkhúslevest összerittyenteni? 

 – Talán délutánra meglesz – Feleli kedvesen, majd megcsókolja a fia orcáját.

Nincs mese, vissza kell dőlni az ágyba, pihenni, hisz addig haszontalan, különben is, a segítői jobban értenek az ilyen fegyveres konfliktus kezeléséhez. Így is hiba volt felverni őt hajnalok hajnalán, nem hogy mindenféle ostobasággal traktálni. Majd ha elmúlt a fejfájás akkor majd kezébe veszi az irányítást.

Miközben halad  a folyosón, a falon egy festményt pillant meg az apjáról. Fiatalkorában készülhetett a kép, egy darab ránc nincs még a Vén Cigány arcán, éjfekete haja dús, bajsza pedig pödörve. Még egy fél mosolyra is futotta az öregtől. Barna szemeivel most ő rá tekint, a fiára, a vidék örökösére. Sokszor látta már ezt a freskót az apjáról, de most mintha más lenne. Most veszi csak észre, hogy az apja egyenruhában lett megfestve. Mellkasán különböző jelvények, medálok. Kétségkívül a Nagy Háborúban szerezte őket, ám édesapja soha nem beszélt a háborúban történtekről. Sőt, igazából egyetlen kalandjáról sem mesélt. Mindig a csak a szigor, a nevelés, az elvárások. Ő egy Cigány, neki kell példát mutatni, ő a birtok örököse, neki kell erősnek, és magabiztosnak lennie, mikor mindenkit elhagy a remény. Most viszont, mikor válság helyzet van, és bizonyíthatna, inkább elbújik, és a sebeit nyaldossa. Tényleg ilyen utódot kívánt a Vén Cigány? Kétség kívül nem, de meg akar ő felelni egy olyan embernek, akit alig ismert?

A bejárati ajtót berúgják.

Feltehetőleg turul csapatok azok. Ez hamar eldőlt, pedig még csak most kezdődött a lelki vívódás, a karakter dráma, meg ami esetleg ilyenkor szükséges egy történetbe. Sebaj, ha most agyonlövik, legalább a másnaposság is elmúlik, a lelkiismeretével pedig nem kell elszámolnia. Az örökös vesz egy mély levegőt, és az előszoba felé indul a sötétben. Mint egy macska, úgy sompolyog az árnyékban, nehogy zajt csapjon.

Igaz kissé túlsúlyos ez a macska.  Meg kicsit ügyetlen

 – Cigány László! Merre vagy? – Szól egy kissé aggresszív, de ismerős hang – Merre vagy te Isten barma? A birtok ura, akinek feladata, hogy megvédje a vidéket?! –  Az előtér közepén megpillantja Kovács Csabát, egy darabokra szakadt pólóban, ami kivételesen nem a divat miatt néz ki így. Feje csupa törmelék, kezében pedig Kukta fekszik eszméletét vesztve. Laci kilép a sötétből. Mondaná neki, hogy van neki most elég problémája, nem kell őt hibáztatni, meg különben is, ne akarjon Csaba most drámázni a lány miatt, mikor tegnap este mással enyelget, de Kukta látványa kivételesen a komolyságra ösztönzi. Nagy levegőt vesz, próbálja kizárni a fájdalmat a fejéből.

 – Itt vagyok – Szól végül.

 – Te szerencsétlen – fordul felé – Hol vannak a települést védő katonák? Vagy az orvosok? A legnagyobb szükség idején is itt rohadsz a birtokodn, és nyaldosod a sebeidet! Ostoba falunapokra van időd, de, hogy tegyél is valamit, na az már tabu. 

 – Szavaid jogosak, de – És csend. A szavak csak nem akarnak jönni, pedig keresi őket. Lehet tegnap mégsem kellett volna meginni az utolsó üveg pezsgőt –

–        Deee? – kérdez vissza ingerülten Csaba

–        Hagyjuk. Gyere inkább, és fektesd le Kuktát, édesanyám ellátja majd – majd elindul

vissza a nappaliba. Kovács nem szól, dühét inkább elnyomja, szüksége lehet még rá. A szobában az urak, mintha jobb dolguk nem volna, a kanapén bagóznak. Kivéve Labanc, aki a Whiskey-s üveget szorongatja, s a tartalmának az elpárologtatásán dolgozik.

 – Mit jelentsen ez? – Csikorgatja a fogait Csaba – A település lakossága vagy halott, vagy elfogták, maguk pedig, mintha mi sem történt volna, itt cigarettáznak?! 

 – Nyugalom jó uram , nyugalom , én már nem szívok semmit – Szól Orsós, majd elnyomja a csikket – Raffael úrral arra jutottunk, hogy a legbölcsebb döntés helyzetünkben a diszidálás lenne. Az osztrákok örömmel fogadnának minket, ráadást, ha úgy tartja kedvünk, a konfltikus után hazatérhetünk. Csak nyerhetünk rajta. Még Labanc is, aki annyira ellenzi az egészet
 – Gondolom ok nélkül – fűzi hozzá cinikusan Laci, majd helyett foglal a fotelben. Az urak felállnak, és átadják a sebesültnek a helyet. Laci még egyszer a lányra tekint, akivel egyszer együtt tanultak. A fejfájás kezd kiszállni a fejéből , helyére viszont érkezik a tenni akarás, és a düh

– Anyaaaaaaaaaaaa – ordít Laci. 

 – Egy igazi férfi – morogja Raffael. Cigányné egy percen belül betoppan a szobába, fehér kötényében. Nem szól semmit, amint meglátja a kanapén heverő leányzót, rohan is az elsősegély dobozért. Csaba az ablakhoz lép, és kitekint rajta. A kerítés mentén a milícia maradványa sorakozik, vállukon a honvédségben rendszeresített, legújabb Király-gépkarabéllyal. Nagy a felfordulás, újabb teherautó érkezik a birtokra, aminek a hátuljára ágyút kötöttek. Mintha készülnének valamire. Kevesen maradtak a Saroksári védelmi erőkből, de ami maradt, az elégségesnek tűnik, egy ekkora birtok védelméhez. A háttérben Laci és a tanács tagjai vitáznak a következő lépésről, ami Csabát hidegen hagyja. Történjen bármi, fegyvert ragad, és ha kell, egymaga felszabadítja a vidéket. Mint az álomgyári akciófilmekben, csak neki még vörös hajpántra sincs szüksége, elég neki egy kés is.
Igaz a késsel hamar véget érne az akcióhősi karrier.

Talán még egy karabéllyal is.

 – Elég! – Szakítja félbe a diskurzust  Labanc, miközben elhajítja kupak nélkül az üveget, a  maradék ital pedig kifolyik a perzsaszőnyegre. Kár érte, mármint a szőnyegért, amit még a Vén Cigány vásárolt a negyvenes években a Közel-keleten, egy arab hercegtől. Állítólag.
 – Ti most kiknek tartoztok most hűséggel? Magatokhoz, vagy a földesuratokhoz? Nem vagytok méltóak a cigány vérhez

 – Nyugalom Labanc. Orsós és Mészáros úr azt csinál, amit akar, ha menni akarnak, ám legyen. Viszont akkor mindenféle ingóságukat át kell ruházniuk rám – Közli nyersen, és rendkívül büszkén.

 – Ha így állunk... – Fűzi hozzá végül Raffael, majd kilépnek a szobából Orsóssal. Egy hangos ajtón csattanás jelzi a távozásukat.

  – László. Kérlek, segíts megtalálni a fiamat. Épp elég volt az édesanyját elvesztenem ma reggel – hangja el pillanatra elcsuklik, próbál erős maradni, de a gyász felülkerekedik rajta egy pillanatra. Szemeit megtörli és így fordul az örököshöz. Apró , negyvenes éveinek az elején levő férfi, tar fejjel, és apró barna szemekkel. Kicsit slankabb Lacinál, de nem sokkal. Ami megfogja Lacit benne viszont az a szemeiben égő tűz, amire most szükség van

 – Segítek

 – Kicsevegtétek magatokat? – fordul el az ablaktól riadt tekintettel Csaba – mert

társaságunk akadt

 – Turulosok? – Érdeklődik Laci, majd feláll a fotelból, és az ablakhoz rohan. Csaba biccent felé. Édesanyja befejezi Kukta ápolását, a sebeket fertőtlenítette, és megy vissza a dolgát végezni. Láthatóan nem hatotta meg a helyzet súlyosbodása, annak a húslevesnek el kell készülni.
 – Hát legyen – morogja alig érthetően, majd Csabára tekint.

–  Tudom mit kell tennem

–  Hihetetlen, hogy mennyiszer megcsaltad őt, mégis mennyire feltüzelt az őt ért sérülés. – szól cinikusan az örökös, majd elindul a lány felé. Csaba megragadja a vállánál fogva a birtok urát, aki meg se rezzen, folytatja a mondatot

– Jelentkezz a parancsnoknál. – Labancra is tekint, aki kérdőn pillant rá. Miaz hogy, egyáltalán szólni kellett neki, hogy harcoljon? Hisz ez természetes! Csaba kitekint utoljára az ablakon, majd elindul az udvarra, Labancal együtt. Laci pedig felkeresi újra az apja portréját. A mosoly mintha szélesebb lenne, a szeme mintha jobban ragyogna. Talán csak ő látja így, vagy éppen az apja szelleme jelent meg a festményen, de úgy érzi, most eleget tett az örökségének.