Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Elszállt az internet
Először
azt hitte, valami új képességet aktivált, hogy ő lett az idő ura, hisz csak ő
mozgott a szerveren, a többiek csak egy helyben álltak s bambultak valamerre.
Majd végül érkezett a megnyugtató, bájos üzenet a jó hírről: Időtúllépés miatt
lecsatlakoztál a szerverről. Persze a Nyulak Ura nem az a srác, akit egy
hibaüzenet eltántorít a céljától. Néha napján előfordul az ilyesmi, hogy a
modem túlhevül, és nem bírja a nyomást. Ilyenkor ki kell húzni egy jó öt
percre, hogy aztán egész nap újra működhessen. És ha nem a túlmelegedés a baj?
Nosza, akkor hatalmas műszaki tudását veti lantba, amit szerencsére még nem
igen kellett használnia.
Talán ennek hála van még egyben a birtok is
Rohan is a modemet ellenőrizni, mikor egyszer csak elszáll az áram. Nofene, a szolgáltatónál elfelejtettek volna levelet küldeni a kimaradásról? Esetleg megint a turulosok lopják a kábeleket? Esetleg egy jófej riválisa akarja így végkép kiiktatni? Tény, hogy amióta megszerezte a rózsaszín csillámpónit, azóta sokan nem kedvelik, de idáig süllyedni egy ostoba hátasért? Amiből szerverenként csak egy darab van? Hihetetlen mivé válik a társadalom. A Nyulak ura szólna is édesanyjának, hogy nem tud e valamit, ám az anyuka még Matildát, a kecskét feji. Barátságosabb, és több tejet ad, mint elődje, akiből a múlt hétvégén isteni pörköltöt főzött Setétvárné. Ha nincs közelben a Mutter, akkor majd megérdeklődi ő telefonon. Rohan vissza a szobájába, hogy előkotorja a mobilját. Még van rajta egy egység, ami erre az alkalomra pont elég lesz. Csak gyorsan felhívja és ennyi, kész, slusz passz, ha szerencséje van, még gyorsan vissza is kapcsolják az áramot, és mehet vissza játszani. Természetesen nem alakulnak így az események, nincs térerő, senkit nem tud tárcsázni. Magára maradt, kint Saroksár legszélén. És még kocsi sincsen, amivel bejuthatna a városba, a buszok meg két óránként egyszer járnak. Sebaj, a muti majd elintézi, ő pedig kipiheni magát addig. Úgyis egész éjjel fent volt, jár neki is a pihenés. Ki is dől egy jó két órára, aludna ő szívesen tovább, de édesanyja valami különös oknál fogva felveri őt.
– Drágám – Hajol a fia füléhez, és úgy suttog
– ezt látnod kell – Finoman elkezdi rázni Zsolt vállát, aki erre a hátára
fordul. Szemeiből kitörli a csipát, és kérdőn tekint édesanyjára.
– Visszajött már az áram? – Motyogja,
miközben próbál magához térni. Vagy csak álom lett volna, hogy nincs internet,
és valójában elment volna még este aludni? Fene tudja.
– Nem jött vissza. Viszont történt
valami egészen más. – Valaki kopog a bejárati ajtón. Setétvárné feláll a
fia mellől, és elindul ajtót nyitni. A Nyulak urának az érdeklődését túlzottan nem keltette fel az a más valami. Kit érdekel
a nagyvilág eseményei, ő csak egy apró esőcsepp a mindenség tengerében, majd a
nagyok elintéznek mindent, ő addig élvezi az életet, és a különbféle játékokat.
Ezért se keres magának barátnőt. Minek? Csak a baj járna vele, ráadást
igényeknek kéne megfelelni, amiből köszöni szépen,de nem kér, jó neki otthon,
ahol az édesanyja lesi minden kívánságát. Miért törje magát akkor azért, hogy
kevesebbet nyerjen? Az éjjeliszekrényről leemeli a telefont, hogy megnézze
mennyi az idő, ám az akumulátor megadta magát, töltésre pedig nincs lehetőség.
Soha jobb hétfő reggelt nem kívánhat magának az ember.
Fejét
felemeli, és körbetekint a szobájában. Olyan furcsa, hogy ébredést követően nem
egyből a géphez ül, hanem körülnéz, miben él. Koszos ruha az íróasztalon, az
ágy végén, az meg úgy igazából mindenhol. Itt-ott ételmaradék az asztalon, a
kuka dugig van szeméttel. Ide nem szokott takarítónő járni? Az ággyal
szemközti polcon könyvek helyett különböző videojátékok foglalnak helyett: Hív
a kötelesség egytől tizennyolcig, a csatamező legjobb három része, messze sírás
kettő, és még további nevesebb címek, amik egy játékos polcáról se
hiányozhatnak. Mondjuk már arra se emlékszik mikor játszott velük, a történetükre
pedig pláne nem. Kimászik az ágyból, és kitekint az ablakon: szemei elé kerül a
farm, a tyúkok épp egy húsosabb rovaron civódnak, nyulak a helyükön pihennek, a
kecske pedig a réten legel.
És egy húsosabb alak épp most mászik át a kerítésen.
Betörő fényes nappal? Nyúlna a telefon után, de amint a kezébe kerül az eszköz, jut is eszébe, hogy áram nélkül nehéz tárcsázni bárkit is. Rohan ki a konyhába, hogy a mutternak szóljon, ám meglepve tapasztalja, hogy a muti épp egy idegennel cseveg. Egy pillanat, az ismeretlen nem is annyira ismeretlen, hisz ő nem más mint Melegszívű Viktor. Néha együtt játszottak, de különösebben mély kapcsolatot nem alakított ki vele. Egész másképp képzelte el. Kicsit alacsonyabbnak és zsírosabbnak, noha így se mondaná túlzottan magasnak. Izom is csak annyi van rajta, ami szükséges az életben maradáshoz. Haja és szeme, hasonlóan Viktóriához szőke és zöld színű.
Furán is nézne ki fordítva. Jobban belegondolva mégse, hisz Viktor karakterét egész sármosnak találta a különc színösszeállítással.
– Te muti, valami fószer mászik át a kerítésünkön – Szakítja félbe az édesanyját. Viktor elképedve tekint a srácra. Feltehetőleg ő se így képzelte el a Nyulak urát
– Te jó Isten! – Kiállt fel Viktor –
Megmondtam az osztályfőnöknek, hogy bízza rám a beszédet!
– Nem aggódnék miatta, termetét tekintve,
nem hiszem, hogy keresztüljutna a falon – Nyugtatja le Zsolt az ismerősét, majd
helyet foglal az asztal mellett. Így is túl sokat állt
Hangos puffanás hallatszik kintről
– Úgy érzem megoldotta a problémát – Zárja le a témát kissé cinikusan Setétvárné – esetleg szeretnél valamit inni Viktor?
– Nem, köszönöm. Szóval... Volna olyan kedves, hogy elszállásolna párunkat? – Setétvárné nagyot sóhajt. Zsolt közben az asztalon levő tálkából kiemel egy répaszeletet, és mint a ropi, elkezdi majszolni.
– Akármilyen szemrevaló fiúcska is vagy te Viktor, nem tehetem ezt meg. Egész egyszerűen nem tudunk ennyi embert ellátni. Különben is, biztos vagyok benne – Zörej érkezik a kinti kamrából. Mintha valaki levert volna egy tálat. Setétvárné a fiával és Viktorral kifáradnak a házból, hogy megnézzék, mi okozta a zajt.
Kolbász György
Igen, a gimnázium portása túlélte a bombázást
– Őt láttam a kerítésen – Súgja oda
édesanyjának Zsolt. Az illető épp, nevéhez méltóan, egy kolbászt falt hevesen,
mikor figyelmét elkerülte az egyik polcon levő tál, amit lelökött. Igazából fel
se tűnt neki az egész, amíg a Nyulak ura édesanyja rá nem nyitott. Picit
megszeppen, de nem zavartatja magát, és fal tovább. A Nyulak ura elfintorodik.
Förtelmes szag csapja meg az orrát a fickó irányából. Vajon hány napja nem
fürödhetett?
– Öhm György – szólal meg Viktor – a
többiekkel mi a helyzet? – Kolbász úr nem sieti el, jó alaposan megrágja az
utolsó falatot, letörli a száját, majd a zsírt az ingjébe keni. Az elegancia
maga az ember, tartja a mondás, György úr pedig ez alapján egy igazi Übermensch
– Ne aggódj Hektor, nekik nem volt ennyi
merszük a bejárat környékén átmászni – Felel jóízűen a portás – Ők kicsit
odébb, hogy ne lássák őket. Egyesek azt tervezték, hogy levágnak pár nyulat,
lévén nektek abból bőséggel van, nekünk viszont semmink sincs. Az éhhalál meg
állítólag elég kellemetlen – A mondatot követően a következő polcról leemel egy
darab virslit, amibe szintén beleharap. Setétvárné csak a fejét csóválja, a
Nyulak ura viszont egyenesen elsápad. Miféle barbárok képesek bántani egy
ártatlan nyulacskát? Hiszen azok az ő nyulai, ő nevelte, gondozta, ápolta
őket... Vagy legalábbis ő adta parancsba az édesanyjának ezeket a tenni
valókat.
Egyszer csak megjelenik Matilda a ház mellett.
Nem kell különösebb okot keresni rá, hisz ő csak egy kecske. Ők mindent spontán csinálnak. Neki pedig spontán támadt kedve, elsétálni a ház mellett.
– Úgy érzem nincs mit tenni, jobb ha beengedem
őket, különben feketén felélik a háziállatokat. – Törődik bele Setétvárné.
Viktor nem szól, csak megvonja a vállát és utána megy. Zsolt, mivel egy
hatalmas egyéniség, nem követi őket. Inkább visszatér az épületbe, és elropogtat
még egy répát. Pár percre rá édesanyja egy nála magasabb, átlagos alkatú
alakkal illetve Melegszívűvel tér vissza. Az udvarról nagy ricsaj, hallatszik.
Kitekint rajta, és a szeme elé kerülnek az a pár menekült, akik Saroksár felől
érkeztek. Szakadtak, fáradtak, koszosak.
– Köszönöm, hogy beengedett minket drága
jó Setétvárné. Ha tudom, idővel meghálálom – Közli nyájasan Korlát Ferenc, majd
helyet foglal Zsolt mellett – nagyjából százan jöhettünk ide. A túlélők
többségét még Saroksáron elkapták a turul madár gyermeki, de nincs kizárva,
hogy még érkezni fognak mások is. – A Nyulak urát különösebben nem hatja meg a
történet. Látott már ilyet a Hív a Kötelesség című játék tizenhetedik
epizódjában, mikor a német csapatokkal bevonulnak Párizsba.
Szörnyű, sokkoló, klisés.
– Nézd Fecó… Megértem a helyzetet, hogy nincs hova menjetek, de nem tudlak titeket ellátni. Jó, ha ezt a napot kihúzom veletek úgy, hogy csak az állomány felét vágjam le. A Cigány birtok felé kellett volna eljutnotok, a veszély ellenére is. Az övé már egy ideje Saroksár, ő talán több segítséget tud nyújtani, mint én. Mi csak egyszerű parasztok vagyunk, egy kis földel. Az se biztos, hogy egyáltalán jelölik a tanyánkat a térképen – Válaszol Setétvárné, majd Viktorra tekint, aki inkább elhagyja az ebédlőt. Talán jobb , ha nem tud mindenről, amiről szó esik. A Nyulak Ura maradhat. Ő a birtok ura, ez őt is érinti.
– Mihez kezdjünk akkor? Induljunk tán Pest fele? Adjuk meg magunkat? Utóbbinál talán agyon is lőnek, ha nem magyar nevem van – Setétvárné gondterhelten mered magad elé, majd nagyot sóhajt. Nem küldheti őket vissza a halálba.
- Legyen.... Pár napig még maradhattok. Vannak rejtett tartalékaim, de ha nem érkeznek felmentő alakulatok, mennetek kell. Viszont kérnék valamit cserébe – elhallgat majd a fiára tekint, aki nagyban a falat bambulja. Setétvárné kiveszi a zsebéből a telefonját, ami teljesen fel van töltve – Zsolt, menj játszani kicsit, sok volt mára neked a stresszből – Nem is kellett több. A Nyulak Ura rávetette magát az eszközre majd berohant vele a szobájába. Az mostantól az övé, a sajátja, a drágasága. No meg, így legalább neki és az édesanyjának is van ideje szórakozni
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Polgárháború (VI)
Polgárháború (V)
Polgárháború ( IV)
Polgárháború ( II )