Megmentve 7. (18+)

Három farkas toporzékol az elkerített udvar előtt. Nagyok, szürkék és elég határozottnak tűnnek. Nem merek a szemükbe nézni. Így is emelkedni kezd a vérnyomásom, amikor látom, ahogyan beleszagolnak a levegőbe. Ezek tényleg érzik a vérszagot.

Amint Hanna bólint egyet, nyílik a kapu.

A vadállatok rám rontanak, s leterítenek a földre. Az egyik a sebemet nyalogatja, ott, ahol megvágott Hanna. A másik a tököm helyén fityegő dolgot szagolgatja. Nem tudok higgadt maradni, törzsem ide-oda mozgatom oldalirányban.  Ettől a harmadik - amelyik ezidáig, csak annyit tett, hogy nekem ugrott társaival - idegessé válik, s vicsorítva megközelíti a fejemet. 

- Harapd el a torkom! Nekem, úgy is mindegy már! - kérlelem a bestiát. 

A lény hallgat rám. Legalábbis, félig-meddig. Nagyra nyitja a száját, majd fogait torkomra helyezi. Ahogy kezdek belenyugodni sorsomba, szívverésem lassul, légzésem stabillá válik. Behunyom a szemem és várom a halált. 

De, nem! A farkas lenyugszik, s visszahátrál. Talán megérezte szívverésem.

- Gyerünk, Max! Miért nem végeztél vele? - szól a farkashoz.

Az állat csak nyüszít, mire Hanna előhúz egy pisztolyt és lelövi azt. A két, megmaradt farkas a lövéstől megrémülve eltávolodik a közelemből, de a történtek után még Hannát is messziről elkerülik.

Szegény pára, gondolom.

- Mikor lettél ilyen kegyetlen?

- Közvetlenül azután, hogy rendőrnőként lecsuktam az első pedofilt. Ugyanazt a vágyat láttam a szemében, mikor szembesítettem a kislánnyal; mint a tiédben anno. Számomra nagyon beteges dolog az, hogy egy férfi, az agysejttel nem rendelkező függeléke rabjává válik - meséli.

- Nem vagy férfi. Ezt sohasem fogod megérteni. 

- Nőnek sem könnyebb dolog lenni, elhiheted. Nem tudod, milyen érzés, mikor görcsöl a hasad alja és vérzel napokon keresztül. Plusz öröm, ha rád akarnak mászni és beléd kívánnak hatolni erőszakkal, pár nappal a menstruáció​ végét követően. Nem elég, hogy nemrég egy tampont kellett befogadnod a vaginádba, még azt is kell viselned, hogy egy kolbásszal döfködnek tizenvalahány évesen - ecseteli.

- Mit panaszkodsz? Lehet, hogy élvezted volna, ha nem sikítasz fel elsőre. Csak meg kellett volna szokni. 

- Elég volt! - kiabálja, s a levegőbe lő. - Vigyétek vissza a verembe!

Felébredek. Érzem, ahogy a homlokomtól kezdve valami végigcsurog az arcomon. Nagyon csípi a szemem, látni is csak homályosan látok. Két kézzel felülök, s ekkor a hajamból kiesik egy vékony cső. Szemmel végigkövetem, merre vezet. A hajamtól a combom mentén a lágyékomhoz jut el tekintetem, ahol megdöbbentő felismerést teszek.Tényleg nem vagyok többé férfi. 

- Mi ez? Mit csináltak velem? Hol van a tököm? - üvöltöm torkom szakadtából. 

Senki sem válaszol, úgy tűnik magamra hagytak. Dühösen lelépek az ágyról, ahová fektettek. A düh eredményezte hirtelen mozdulattal úgy megrántom a belém vezetett csövet, hogy összeesem a fájdalomtól. Percekig fekszem a földön, s közben jár az agyam. Teljesen elment az életkedvem. Amíg volt kiben hinnem, addig Istenben is hittem.

Nagy nehezen feltápászkodom.

- Megyek és véget vetek az életemnek.

A faháztól délre kóborlok el, ahol egy nagy szikla szélén állok. A lábam alatti völgyben egy sebes, hegyi vízfolyás sodor. Elhatároztam, leugrom. 

Becsukom a szemem, nagy levegőt veszek és ugrom. Testem zuhanása felszabadító érzést vált ki belőlem, de arra számítok, hogy a becsapódás lesz az igazi megváltás.

Valami puhábbra és simábbra érkezem, mint számítottam, ám ugyanúgy a vízben találom magam, ahogy eredetileg elterveztem. 

A vízből egy pillanatra kiemelkedve, észlelem, hogy tíz pontos érkezésemmel sikerült felborítanom egy raftingcsónakot, de az áramlat gyorsan tovább visz. Meglepő, de eszméletemnél maradok. Addig imádkozom, mígnem a víz hozzá nem csapja fejem egy partmenti sziklához.

Sült kolbász füstös illata terjeng a levegőben. Ez volna az én személyre szabott poklom? Egy óriási grillezőhely, ahol kiélhetem bűnös élvezeteim, köztük az evést. Lehetséges, mert amikor kinyitom a szemem, egy nagymellű pipit is látok magam előtt homályosan.

- Hahó! Látja mennyit mutatok?

- Négyet? - próbálkozom.

- Nem, hármat. - mondja, majd valaki mással beszél.

- Az imént tárcsáztam a segélyhívót. Jön a mentő, hamarosan.