Az ONlány.com csak egyike azoknak az erotikus tartalmú weboldalaknak, ahol fiatal, felnőtt lányok, nők dolgoznak. Munkájuk, hogy online módon szórakoztatják az arra "tévedő" férfiakat. Noha az arra tévedés erős kifejezés. Minden klikknek oka és nyoma van, utóbbit gyakran elfelejtik. 

Az elmúlt hónapban felbukkant egy megszállott gyilkos. Tíz lányt már kivégzett élő adásban. Félő, hogy az ONlány.com üdvöskéje a következő áldozat.

                                     ***

- Mindjárt kezdődik!

Beléd estem…

A másodperc törtrésze alatt. Életem leggyorsabb felismerése csapott belém aznap. Nem igényelt többet, mint egy apró mosoly.

Úgy tűnt happy lesz az ending, de az ever helyett jött a never és az öröm nem tartott csak eddig.

Kizuhantam belőled. Oly gyorsan, ahogy beléd estem.

A történetre nem pazarolnék spin-offot. Ahhoz túl rövid. Inkább kiragadok pár screenshotot.

Elsők

Első nap.

Barcelona. Olyan régóta álmodoztam arról, hogy eljutok ide. Ahogy egyre jobban közeledett a repülő a város felé, az izgalomtól, mintha pillangók lepték volna el a hasamat.

Egyedül indultam Budapestről, de egy csinos nővel oldalamon hagytam el a repülőt. Nem terveztem bárkit is felcsípni a repülőn. Így alakult. Az uniformist viselő hölgyeknek sohasem tudtam ellenállni. Ahogyan a repülőn nem tudtam várni, úgy a repülőtéren sem. Már az illemhelységben el akartam juttatni a gyönyörig, aznap második alkalommal.

Épp úton voltam hazafelé. Amint az öreg Tatra eltűnt az újonnan átadott alagútban, megmagyarázhatatlan halálfélelem fogott el rémes borzongással társulva. A hidegrázást a hézagosan záródó ajtókon be-be törő, s a lábaimat ostromló szélnek tudtam be. Na, de a halálfélelmet! Azt nem tudtam mire vélni. Mellkasomban erős szorítást éreztem. Mintha egy lidérc ólomsúllyal ránehezedett volna. Szívemhez kaptam, és hiába próbáltam egyenletesen levegőt venni, nem akart múlni a fullasztó nyomás.

Egy helyről, mely fontos a füredieknek. Minden, csak nézőpont kérdése.

Helyi szemmel

A Holt-Tisza. Ott töltöttük gyermekkorunk fülledt, nyári délutánjait. Akkor még jó volt. Nem hevert annyi szemét és kutyaszar a fűben, mint most. Ma már, főszezonban olyan sok a turista, hogy a hely elveszítette hangulatát. Nem tudunk kettesben maradni a természettel, mert akárhová lépünk, emberbe botlunk.

Saját szemmel

A morotva, már gyermekként sem vonzott úgy, mint másokat.

Előzmények

Az egész közönséget megrendítette, amikor fél évvel ezelőtt, az Operaház Csajkovszkij: A hattyúk tava című egyik balettelőadása közben egy félresikerült szökkenés következtében hordággyal kellett levinni a színpadról, korunk legfiatalabb, legragyogóbb csillagát, a 24 éves ballett-táncost, Havasi Gyopárt.

Még aznap este közöltük a szörnyű híreket, miszerint a művésznő, a gerincét ért ütés eredményeként törzstől lefelé lebénult, fejsérülése miatt pedig, emlékezetkiesést szenvedett.

Gyászbeszéd

Pótolhatatlan emberek. Számomra, a hiányuk által keletkezett űrt senki sem tudja betölteni. Talán azért nem, mert mindig azt éreztem, közöttük csillagként tündöklök. Abban az univerzumban, mely,  akárhányszor játszottak, körüllengte őket. Bárhová mentem, követtek. Úgy keringtek körülöttem, mint ahogy csillagok körül a bolygók. Mindketten szerettek, és erre, csak most jöttem rá.

Ez, még az elvesztésüknél is jobban fáj.

Pierre és Paul.

Álommázas hölgy

szívembe vígan gyötör,

s lám félresöpör.

Ezt a haikut azután költöttem, hogy csalódtam benned. Emberileg.

Az egyik író-olvasó találkozón barátkoztunk össze. A mai napig felvillannak azok a képkockák, amikor hosszú várakozás után sorra kerültem a dedikálópultnál. Csilingelő hangon, udvariasan üdvözöltél, miközben felemelted a fejed és rám néztél mosolyogva. Megkérdezted, kinek írhatod alá és, amikor közöltem, hogy hívnak, megjegyezted, milyen szép nevem van.

Egy nyári nap ismertem meg. Valahogy késztetést éreztem, hogy lemenjek a strandra. Akkor még nem gondoltam, hogy ő lesz a feleségem.

Csak úgy terveztem, hogy úszom egy kicsit a folyóban és utána benyomok egy lángost a fűben heverészve, na meg bámulom a bikinis csajokat. Gondoltam, kiszemelek egy dögös, bögyös szőkét, ehelyett rajta akadt meg a szemem. Nem számoltam vele. Amikor kiszúrtam őt, lángossal a hasamon sütkéreztem. Ott állt a fagyis kocsi mögött, épp szabad volt.

Máté

Végre, úton hazafelé! Biztosan vár a barátnőm. Azok után, hogy a születésnapomon este hétig kellett túlóráznom, el kell viselnem azt is, hogy a nyikorogva haladó, síneken fel-le ugráló villamoson egy részeges fickó traktál a problémáival. Borgőzös lehelletét beszippantva facsarodik az orrom. Őt nem érdekli, hogy nem figyelek rá minden pillanatban. Tolja az arcomba, hogy hogyan érez, amióta  egy este rajtakapta feleségét entyem-pentyem közben a második emeleten lakó villanyszerelővel.

Éjjel kettő óta felette virrasztunk. Arra ébredtünk, hogy borzasztó hangon zihál. Felhívtuk a klinikát is, de azt mondták, hogy már nem élné túl az utazást. Akármennyire is megszakad a szívünk, tehetetlenek vagyunk. Órák kérdése, és eltávozik az örök vadászmezőkre, közölték.

Már hajnalodik. Simogatjuk, de most farkával nem dobol a padlón. Már ahhoz is túl gyenge. Mikor az orra elé teszem kezem, nagyot szippant. Be akarja szívni még egyszer, ki tudja, lehet, hogy utoljára, legkisebb gazdája szagát.

Ülök a vonaton. Akármibe belekezdek, nem tudok rá koncentrálni. Minden második másodpercben fel-fel pillantok a velem szemben ülő lányra. Aranybarna hajzuhataga csillog a napfényben. Figyelem. Hol a hercegnőien finom arcvonásain, hol pedig a harisnyás combjain legeltetem szemem. Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, testileg vonzódom hozzá. Tekintetünk összetalálkozik néha, de nem válik eggyé. Azt is megérzi, hogy a combját vizslatom, ezért hirtelen, szorosan összezárja lábait.

Megmentve 7. (18+)

Három farkas toporzékol az elkerített udvar előtt. Nagyok, szürkék és elég határozottnak tűnnek. Nem merek a szemükbe nézni. Így is emelkedni kezd a vérnyomásom, amikor látom, ahogyan beleszagolnak a levegőbe. Ezek tényleg érzik a vérszagot.

Amint Hanna bólint egyet, nyílik a kapu.

A vadállatok rám rontanak, s leterítenek a földre. Az egyik a sebemet nyalogatja, ott, ahol megvágott Hanna. A másik a tököm helyén fityegő dolgot szagolgatja.

Megmentve 6. (18+)

A meglepődöttségtől újra leperegnek előttem a lövés előtti másodpercek.

Kibiztosítja a fegyvert, és a homlokomhoz nyomja a pisztoly csövét. Félelmemben összepisilem magam. Összeszorított fogakkal várom, hogy végez velem, de hezitál. Fentről, a csonkító bíztató szavai sürgetik. Átsuhan a fejemen a gondolat, hogy Mirella vele is végez, miután golyót kapok. 

Hirtelen gondol egyet, és a verem felé hajló Mirellába ereszt bele három golyót.

Boston, USA, UTC-4

A gyilkosság estéjén...

Scott Eagles éppen az alsóneműit vasalta, amikor megcsörrent a telefon. Csak az apja lehet ilyenkor este, gondolta. 

- Scott Eagles, tessék!

- Scott, itt az apád. Szükségem van rád! Mihamarább!

- Negyedóra és ott vagyok.

A bostoni helyszínelő mindent félbehagyott, belelbújt acélbetétes bakancsába, és elhajtott a háza előtt parkoló vérvörös Mustanggal.

Úton a Woodyard Road villasora felé, arra gondolt, hogy mibe keveredett már megint az apja.

Megmentve 5. (18+)

Amikor kinyitom a szemem, Hanna helyén csak egy vértócsa terül el.

Mirella végzett volna vele?

- Hahó? Valaki? - üvöltöm.

Semmi válasz. Még a légy sem zümmög.

Ugyan a horrorisztikus látványoktól viszolygok a legjobban, legalább ennyire meg tud rémiszteni a halálos csönd is. 

A falhoz támaszkodva lassan két lábra küzdöm fel magam. 

Odamerészkedem az ajtóhoz, mely előtt, a padlóra száradt vércseppek emlékeztetnek arra, miért ájultam el.

Megmentve 4. (18+)

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

Megmentve 4. (18+)

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

Megmentve 3. (18+)

Furcsa hangokat hallok, mintha valaki sikoltozna. Erőlködve próbálom felemelni szemhéjamat. Ahogy sikerül résnyire kinyitni szememet, vakító sugarak csapódnak bele. Fájdalmasan belehasít a fejembe. 

Valaki hozzáér a testemhez, melytől ösztönösen megmoccanok Bőröm hideg felülettel érintkezik. Ekkor veszem észre, hogy egy fém asztalon fekszem, meztelenül. 

Az idegen a hasamra spriccol valami folyadékot. 

- Szikét! - mondja egy ismerős hang.

Megmentve 2. (18+)

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt ébredtem fel a kórházban. Azóta az életem romokban hever. Kirúgtak a munkahelyemről, a nemi szervem olyan ronda és élettelen, mint egy darab szar, a kedvem a béka segge alatt. Ráadásul, az ominózus este után egy héttel, mikor már képes voltam anélkül járni, hogy fájdalmat érezzek, a rendőrök elvittek a helyszínre. Ahogy ránéztem az ágyra, egy véres lepedőt pillantottam meg. Földbe gyökerezett a lábam. Filmszerűen pergett le előttem, mi történt.

Megmentve 1.

Idegen, sivár helyen ébredek. Látom, ahogy egy nő matat a lábaim között. Istenem, ez lenne a Mennyország?

Egy nő képébe bújt angyal tekint fel, s üdvözöl.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Jó reggelt, angyalom! - nyögöm ki.

A nő elneveti magát.

- Doktor úr! Felébredt! Jöhet. - mondja tőlem eltávolodva.

Micsoda?! Doktor? Kórházba kerültem? Miért nem érzek semmit a lágyékomnál?

Miközben elmerengek, a dokit és a nőt figyelem, aki bizonyára ápolónő, nem angyal.

Meg/fosztva

Egy népszerű romkocsmában veszteglek. Egy pohár whiskey-t tartok órák óta a kezemben. Még csak bele sem kortyoltam. Igazából utálom az italt, csupán azért tettem be a lábam egy ilyen helyre, mert manapság máshol nem lehet nőket felcsípni egy-két éjszakára. Ráadásul, itt a magyar szépségek mellett megfordulnak kalandvágyó, ártatlan turista lányok is.

Az ajtót bámulom, amióta kikértem az italt. Több csinos lány haladt el előttem, de mind partnerrel együtt.

Utólag is boldog nőnapot női olvasóimnak!

FFT főhadiszállás; Joycetown, TN; USA, 2017.

Jegyzőköny a rendkívüli ülésről.

Résztvevők:

Larry Smith - elnök

Barry Lockwood - alelnök, az ülés levezénylője

Jerry Winchester - kincstárnok és jegyző (jómagam)

William McCayne - polgármester

James Martin - rendőr

Rick Hainswood - orvos

Carl Lukeman - építkezési vállalkozó

John Coleman - humorista

Léo Beauvue - meleg férfi

Jorge Vilas - megtért, latin szerető

Brett Wilson - új tag

18:00 - L.

Hat órája keresek a bányában egyetlen kövületet, de semmi eredmény. Fél méterenként mintát veszek az alsó, vastag homokkő rétegből és a középső mészkőpados részből is, de nem kacsint rám a szerencse. Pedig a feltárás, teljes hosszában kutakodom. 100 méteres hosszúságban! Több órányi fosszíliavadászatot követően hitem kezd elhagyni. Nyugtalanságomban egy hirtelen mozdulattal az ujjamra csapok. Üvöltve átkozom el a kőfejtőt. 

Hangom visszhangzik a magas, meredek falon, azonban az ekhót vészjósló események követik.

Hajnali fél öt. Álmomból idegesítő, ritmusos zaj ébreszt fel. Feltornászom magam az ágyban, majd a telefont még összemosódó tekintettel figyelve, lenyomom az ébresztőt. Ideje felkelnem. Még le kell tusolnom és az egész napra való elemózsiát is el kell pakolnom. Csipás szemeimet dörzsölgetve dobom le magamról a pizsamaruhát az ágyra.

A zuhanyfülkében állva töprengek: meleg vagy hideg víz? A testem a meleget kívánja, de az eszem azt mondja, hogy a hideg víz áldásos, ébresztő hatását vegyem igénybe inkább, úgysem kávézom.

4. Barátból ellenség

A pékséggel átellenben parkolva is felismerem a teraszon üldögélő kampóskezű Alekszejt. Átszaladok az úton, s odalépek az asztalához.

- Alekszej! Régi jó barátom! Üdvözöllek!

- Üdv Jekatyerina! Ezer éve nem láttalak! - köszönt és széttárja karjait.

Megölelem, ő pedig magához szorít.

Helyet foglalunk, majd megszólal.

- Mire van szükséged? 

- A segítségedre! 

Ahogy kimondom az utolsó szót, éles csípést érzek a nyakamban, melyet egy másodpercen belül tompa fájdalom és bódultság vált fel.

Február 14., szombat. A Nap fényes orcája lassan feltűnik a hegycsúcsok mögül teljesen. A sípályák szomszédságában egy kétszintes nyaraló magasodik. A kisváros, Cortina d'Ampezzo még csak halvány fényben úszik. A nyugati sziklacsúcsok hósapkáiról úgy verődik vissza a fény hajnalban, mintha világítótornyok sorakoznának egymás mellett. Az ablakon bámulok kifelé, már vagy 10 perce. Zaklatott éjszakán vagyok túl. Nem aludtam sokat.

Késő este érkeztünk meg Franciska apjának egyik terepjárójával. Az egész utat végigvezettem, ráadásul szűk, kanyargós szerpentinek sorát vettük be, erre Franciska kitalálta, hogy menjünk el a városba bulizni, mert van egy ismerőse Paolo, akivel régen találkozott. Nagyon féltékeny lettem hirtelen, ami kedvesemet nem zavarta, inkább tovább cukkolt vele.