Manhattan 2421

1.rész / 2.fejezet

Hidetaka Miyazaki

Két fakó épület emelkedett Bronx sűrű városa fölé. A létesítmény a Hidetaka Miyazaki Biotechnológiai Nagyvállalat tulajdonában volt. Egy klinika, amit a Semmelweiss Nagyvállalattal karöltve alapítottak. Miyazaki professzor számos biotechnológiai fejlesztését felhasználták a gyógyításban. Szívbillentyűk, protézisek melyek szinte tökéletesen utánozták az élő szövetet, bizonyos esetekben egész szerveket is tudtak gépesíteni.

Manhattan 2421

1.rész / 1.fejezet

Lara Mattix

Roppant sötét város látképe terült Lara szeme elé, ahogy kinézett Bronxi lakásának emeleti ablakából. Az épületek fényei ezernyi színes gombostű fejként meredtek az ég felé. Egy-egy személygépjármű suhant el a város fölött. A füst és tűz robbanásszerűen tört fel a nehézipari kerület hosszú és keskeny kéményeiből. Az égen az űr sötétje, a Manhattan állomás most nagyon messze volt a naptól és Bronx nehéz levegője nem segített sokat a fényviszonyokon.

Az ONlány.com csak egyike azoknak az erotikus tartalmú weboldalaknak, ahol fiatal, felnőtt lányok, nők dolgoznak. Munkájuk, hogy online módon szórakoztatják az arra "tévedő" férfiakat. Noha az arra tévedés erős kifejezés. Minden klikknek oka és nyoma van, utóbbit gyakran elfelejtik. 

Az elmúlt hónapban felbukkant egy megszállott gyilkos. Tíz lányt már kivégzett élő adásban. Félő, hogy az ONlány.com üdvöskéje a következő áldozat.

                                     ***

- Mindjárt kezdődik!

Megmentve 7. (18+)

Három farkas toporzékol az elkerített udvar előtt. Nagyok, szürkék és elég határozottnak tűnnek. Nem merek a szemükbe nézni. Így is emelkedni kezd a vérnyomásom, amikor látom, ahogyan beleszagolnak a levegőbe. Ezek tényleg érzik a vérszagot.

Amint Hanna bólint egyet, nyílik a kapu.

A vadállatok rám rontanak, s leterítenek a földre. Az egyik a sebemet nyalogatja, ott, ahol megvágott Hanna. A másik a tököm helyén fityegő dolgot szagolgatja.

Megmentve 6. (18+)

A meglepődöttségtől újra leperegnek előttem a lövés előtti másodpercek.

Kibiztosítja a fegyvert, és a homlokomhoz nyomja a pisztoly csövét. Félelmemben összepisilem magam. Összeszorított fogakkal várom, hogy végez velem, de hezitál. Fentről, a csonkító bíztató szavai sürgetik. Átsuhan a fejemen a gondolat, hogy Mirella vele is végez, miután golyót kapok. 

Hirtelen gondol egyet, és a verem felé hajló Mirellába ereszt bele három golyót.

Megmentve 5. (18+)

Amikor kinyitom a szemem, Hanna helyén csak egy vértócsa terül el.

Mirella végzett volna vele?

- Hahó? Valaki? - üvöltöm.

Semmi válasz. Még a légy sem zümmög.

Ugyan a horrorisztikus látványoktól viszolygok a legjobban, legalább ennyire meg tud rémiszteni a halálos csönd is. 

A falhoz támaszkodva lassan két lábra küzdöm fel magam. 

Odamerészkedem az ajtóhoz, mely előtt, a padlóra száradt vércseppek emlékeztetnek arra, miért ájultam el.

Megmentve 4. (18+)

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

Megmentve 4. (18+)

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

Megmentve 3. (18+)

Furcsa hangokat hallok, mintha valaki sikoltozna. Erőlködve próbálom felemelni szemhéjamat. Ahogy sikerül résnyire kinyitni szememet, vakító sugarak csapódnak bele. Fájdalmasan belehasít a fejembe. 

Valaki hozzáér a testemhez, melytől ösztönösen megmoccanok Bőröm hideg felülettel érintkezik. Ekkor veszem észre, hogy egy fém asztalon fekszem, meztelenül. 

Az idegen a hasamra spriccol valami folyadékot. 

- Szikét! - mondja egy ismerős hang.

Megmentve 2. (18+)

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt ébredtem fel a kórházban. Azóta az életem romokban hever. Kirúgtak a munkahelyemről, a nemi szervem olyan ronda és élettelen, mint egy darab szar, a kedvem a béka segge alatt. Ráadásul, az ominózus este után egy héttel, mikor már képes voltam anélkül járni, hogy fájdalmat érezzek, a rendőrök elvittek a helyszínre. Ahogy ránéztem az ágyra, egy véres lepedőt pillantottam meg. Földbe gyökerezett a lábam. Filmszerűen pergett le előttem, mi történt.

Megmentve 1.

Idegen, sivár helyen ébredek. Látom, ahogy egy nő matat a lábaim között. Istenem, ez lenne a Mennyország?

Egy nő képébe bújt angyal tekint fel, s üdvözöl.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Jó reggelt, angyalom! - nyögöm ki.

A nő elneveti magát.

- Doktor úr! Felébredt! Jöhet. - mondja tőlem eltávolodva.

Micsoda?! Doktor? Kórházba kerültem? Miért nem érzek semmit a lágyékomnál?

Miközben elmerengek, a dokit és a nőt figyelem, aki bizonyára ápolónő, nem angyal.

Meg/fosztva

Egy népszerű romkocsmában veszteglek. Egy pohár whiskey-t tartok órák óta a kezemben. Még csak bele sem kortyoltam. Igazából utálom az italt, csupán azért tettem be a lábam egy ilyen helyre, mert manapság máshol nem lehet nőket felcsípni egy-két éjszakára. Ráadásul, itt a magyar szépségek mellett megfordulnak kalandvágyó, ártatlan turista lányok is.

Az ajtót bámulom, amióta kikértem az italt. Több csinos lány haladt el előttem, de mind partnerrel együtt.

VIII. 1980

1. Felnőtté válás

*

Anne

Millió babám van. John-tól minden szülinapomra és karácsonyra kaptam eddig egyet. De a legnagyobbakat akkor adta, amikor beteg voltam. És rengetegszer voltam az, így a babák száma inkább a csillióhoz közelít. A babaházat Nate-től kaptam. Muszáj volt megvennie; amikor négy éves voltam: megfenyegettem, hogy különben leharapom a fogorvos ujjait. Szerintem tudta, hogy tényleg megtenném, így a legnagyobbat kaptam meg - akkora, hogy majd« az összes baba befér velem és a bátyáimmal együtt.

5. A beköltözés

*

Dee

- Dee! Ébredj! - John hangja.

Tél volt és csend és hó. Fekete faágak csontvázujjai lila hófelhőket karcoltak. Néma szirénák piros-kék fényei rózsaszínben szikráztak felém az ágak vastag, fehér kabátjairól.

Valami felgyulladt: a hó torkából pokol-fekete vérgejzír tört fölém – vibráló naranccsá olvadt aztán. Valaki meghalt – üvöltött egy farkas. A testek lelkeket, a lelkek testeket kerestek.

- Dee, ébredj!

4. Pokol-fekete és vérvörös

*

Dee

A mélytiszta, szaporán csillagos, szilárddá fagyott téli ég falat húzott álmatlan arcom elé. A fal: holdfény-köd bizsergő szitálása szemem előtt.

A szobám pokol-feketévé süllyedt a falon túl. És a falon túl holtak ülnek – szemük helyén vérvörös fénypontok tűznek felém meredten. Apácák, köztük gyerekek. Nem mozdulnak, én nem lélegzek. A téli holdfény védelmébe húz.

Órák óta ülök így.

3. Méhgyümölcs

*

Ava

Megnéztem… Épp ezért, fogtam azonnal a lányt, és bevittem a tinédzser ambulanciára. Veszélyes övezet. Legfőképp John fel(elős)ségterülete, de Nate is előfordulhatott ott bármikor, ha rozsdás láncot kellett kioperálni az idióta tinik húgycsöveiből.

Lucy volt az, akivel a legesélyesebb volt összefutni, de akárhogy is, bármelyik nővér ismerhetett minket.

Dee-re nézek, miközben kitöltöm az adatlapot.

Hajnali fél öt. Álmomból idegesítő, ritmusos zaj ébreszt fel. Feltornászom magam az ágyban, majd a telefont még összemosódó tekintettel figyelve, lenyomom az ébresztőt. Ideje felkelnem. Még le kell tusolnom és az egész napra való elemózsiát is el kell pakolnom. Csipás szemeimet dörzsölgetve dobom le magamról a pizsamaruhát az ágyra.

A zuhanyfülkében állva töprengek: meleg vagy hideg víz? A testem a meleget kívánja, de az eszem azt mondja, hogy a hideg víz áldásos, ébresztő hatását vegyem igénybe inkább, úgysem kávézom.

2. Játékbaba-darabok

*

Scott

Muszáj egy pillanatra eltartanom arcomtól a telefont, mert a nő úgy kefél engem, hogy fáj! Lágyan rászólok, mire kipirult arca kaján vigyorba kanyarodik, mindenesetre lassít, puhábban lovagolja puncijával a farkam – nem úgy, mintha fogak lennének a méhszája helyén.

Vissza az üzlethez.

- Itt vagyok. Mennyi kell?

- Tíz kiló.

- Tíz kiló mi? Alma, vagy mi a faszom?

- Heroin, te balfasz! Ne baszakodj velem, te faszfej, nem vagy abban a helyzetben.

VII. 1988

1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

*

John

Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.

Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.

5. Babaház

*

Dee

Évszakok zuhannak el mellettem. Kibomló őszi rózsák - későn virágzó vérbordók, öreg feketék, és a fény csak szárad és szárad, ahogy húz ölelésébe a tél.

Ezüst égről csillagok hullnak, zuhanva húzva magukkal a hold fényét, és az éj többé nem fordul hűs türkiz hajnallá. Szürke égről bomlanak a levelek, avartemetőt ringat beletörődve az első fagy. Félkört ír az év, mire felhők torkán fagy a hó, és megáll hátam mögött a gravitáció.

4. Örökkön örökké

*

John

Rám dől az egész – bámulom egy ideig a beszakadó tetőt. Anyagtalan, de ólom súlyú. Egyre több, egyre nagyobb része sebez meg. Fáj – döbbenek meg.

A sarokba húzódok, és összekuporodok – ez csak egy álom, ez csak egy álom, nem halhatok meg.

Ugye? - mormogok a hangos robajú tető felé.

- John? Jó ég, odabent vagy? - sikít valahonnan a távolból Ava hangja.

Ez nem lehet igaz – állok fel heves szívdobogással.

3. Mindenki itt van

*

Nate

Talán egy óra is eltelik a pince vak sötétségében, amikor újra belekortyolok a vizeletízű teába – bár az illata valóban kellemes: levendula. Egy órán belül hatvanhatszor kérdeztem Anne-t, hogy fenn van-e még. Az utolsóra azt hiszem, hogy álmában válaszolt – vagyis nem ő, hanem Dee szusszant egyet: „békén hagynál, alszom”.

Erre John, aki néma csöndben ülte végig – vagy feküdte, mit tudom én, hiszen sötét van –, akiről azt hittem, hogy a tizenhatodik kérdés után kómába esett a betegségétől, nagyot moccant, és kétségbeesetten keltegetni kezdte, ám ismét csak egy félálomban elmormolt kérdést hallottunk tőle: „a rémálmokból mindig felébredünk?”

Na, azóta várom én is John-tól a választ.

2. Gyertyaláng a forgószélben

*

Dee

A magas különös gyorsasággal szippantja el a levegőt, súlyos fekete felhőket tol helyette elzárva előlünk a menny fényét. Tölcsérrel forog felénk távolból a vihar, összetett szemei mindegyikéből ezüst villámok cikáznak.

Fordulok, lábam kilógatom az ablakon. Sípcsontomnak csapódik a fülledt áramlat, hajamba kap az eső, és homlokon csókol a vihar szele.

Örülök a vad nyári zivatarnak. Elmosolyodom John és Nate iszkolásán, végre bekergette őket az ég, és együtt lehetünk.

VI. 2006

1. A két kedves kis bárányfelhő

*

Dee

- Dee, ébredj! - John hangja. Vagy Nate-é. Mindkettőjüké, vagy egyikőjüké sem. - Ébredj fel!

Valaki más éli az életem, és én élem másét. Álmomban újra megszületek, és Ava az anyám, John pedig az apám. Az egyikük a mezsgye jobb felén, fekete csuhában, másikuk a távolban, olyan messze, hogy egy élet választ el tőle.

Stációk, és nekem mennem kell. Éget a nap. Az egész világot betemette a sivatag.

5. Szorul a hurok

*

Ava

Semmi sem tart örökké – mondják. A gyermekkorom is véget ért. Minden nap minden egyes perce ugyanúgy telt. Kenyér háromszor, víz ötször, ima tizenötször – csak azt nem tudtátok, hogy én nem a ti istenetekhez imádkozom, hanem ahhoz, aki le tudja győzni őt.

A poklot szólítgattam, és eladtam a lelkem az ördögnek. Csupán ezért élhettem túl azt a tűzvészt, ami eltarolta keresztre feszített gyermekkorom börtönét.

4. Az új élet

*

John

Az orvosi képzés egy dolog. Az évek nagy részét tantermekben töltjük, távol attól, amit majd valójában tenni fogunk. A kórházi gyakorlatok sem szóltak többről azzal a kivétellel, hogy köpenyt kellett felvenni.

Így aztán úgy gondoltam, nagyon nehéz lesz megtanulnom injekciózni úgy, hogy több, mint hat évre vagyok a diplomától. Ha ez nem is jön össze, legalább pelenkázásból kioktatnak – reméltem, mert Anne úgy talált telibe állandóan, mintha nem is lenne rajta pelus.

3. Mosolyok

*

Nate

Utolsó nap a suliban. Csak sajnos nem sok időm volt megtervezni. Olyan, mintha az utolsó napodat töltenéd, tudva, hogy másnap meghalsz.

Mindennek bele kellett férnie! A tanárok egész nap a vécén tolongtak, mert ipecacuanha-t csempésztem a kávéfőzőbe. Az osztálytársaim rajzszögbe ültek, a lányok haját bespricceltem ragasztóval. Míg azok a sírással voltak elfoglalva, a fiúk közül annyit csépeltem el, amennyire csak az időm futotta.

2. Ómen

*

John

Eleinte még görcsösen reszketett mindkét karom, miközben Anne rajta fekszik, és lassú komótossággal issza a tápszert. Szeme gyakran ide-oda billeg – mintha állandóan az álom és ébrenlét határán lenne –, de sokszor egész sokáig nézi a szememet.

Minden korttyal egyre nyugszom, és valami ismeretlen, teljes megelégedés lesz úrrá rajtam, ahogy az utolsó korty után egyből álomba merül.

Akkor már bátran ölelem magamhoz, és biztossá válok abban, hogy még ha akarnám, sem tudnám elejteni őt.

V. 1972

1. Február 29

*

John

Fürdőszoba, tükör. A szám lélegzik, nem én. Nem lélegzik, csupán mozog.

Nem lélegzek, nem érzek, az agyam is leállt. Csak nézem magam a tükörben, de nem látok.

Nem, mint Nate. Üvöltve rohan utánam. Teste felrobban a gesztikulálástól.

- MEGHALT A BABA!

Felkapom a fejem, aztán a csap szélére állított kütyükre vetem: az egyik békés ritmusban csipog, a másik csendes.

5. Nincs itt senki

*

John

Azt hiszem, mégsem megyek vissza dolgozni. A szemem kerek a döbbenettől, azóta is, amióta Dee meglökte a hegy tetejéről azt a bizonyos lavinát. Nyilván jól tette. Nyilván a gyermeki őszinteség a legtisztább ügyintézés a világon.

Dee szemében nem számít a tény, hogy Ava egy végtelenség óta a menyasszonyom. Csak az érzelmek számítanak… Én még be sem merem vallani – még magamnak sem, mit érzek Mimi iránt.

4. Dee szája

*

Dee

- Dee, ébredj! Ébredj fel! - John hangja.

John hangja, vagy Nate-é. Mindkettőé. Vagy egyikőjüké sem.

- Ébredj fel végre!

Hideg van. Végtagjaim jégvíz alá szorulnak mozgásképtelen. Bőröm pillanatok alatt átlyukad, csontjaimba vág égő fájdalommal a fagy. Megbilincsel a fájdalom. Torzóm kifeszülve dermed recsegve a hóba.

Átölel a tél. Havasi kígyóként kúszik melleimre, kötélként szorítva tüdőmből a levegőt.

3. Családi kör

*

John

Jaj, istenem, az élet – sóhajtok egy hatalmasat, miközben Dee ágyán ücsörgök, várva őt, hogy végezzen a fürdőszobában.

Ha baj van… Ha valami rossz történik, az mindig, de minden egyes alkalommal elvonja a figyelmemet valami még nagyobb tragédia determinált bekövetkeztéről: már fröcsög az arcomba az érkező lavina, mégsem érzem a hideget…

Míg Nate-tel vagyok elfoglalva, és az ő szívét próbálom puhítani, hogy saját magához – és a körülményekhez – képest végre élhetővé váljon az élete, megtudom, hogy az unokahúgom minden egyes nap elájul az iskolában.

2. Zsongás

*

Dee

Nyílik a bejárati ajtó. Lepattanok az ágyamról, és futnék, annyira örülök, hogy John végre korán ér haza, ahogy - ma is - ígérte. De valami megállít. Még mindig haragszom, amiért Nate-nek elmondta a rossz jegyeimet.

Az ajtó csukódik, és bennem egyre gyűlik a harag. Mozdulataimat megbénítja a feszültség.

- Csak Nate az – veti oda Anne. A másik ágyon hasal, és olvas.

- Hm.

- Ha nem mész ki te, ő jön be.

IV. 1988

1. Zajlik az élet

*

John

Padlógáz, automata váltó, és százkilencvenöt kilométer/óra. Kezdetben még akartam, most már csak rátapadok: egyszerűen nem érem utol.

Nem érem utol, nem tudom beelőzni.

A legsötétebb éjszaka legmélyebb csendjét hasítjuk át a kocsikkal. Bárcsak vége lenne, bár el sem kezdődött volna.

Nate autója szórja rám a kásás latyakot – az ablaktörlő alig bír vele. Placcsok között látom a hátsó ablakát.

5. Sziámi baba

*

John

A vaksötét kifordul, és mézbarnává olvad a por a tárgyakon, bútorokon. Dee sosem volt olyan, mint Anne. Nem ragaszkodott.

Nem voltak kedvenc játékai – most minden koszos és szakadt. Elhanyagolt, összejárt, megkopott és elnyűtt. Térdig gázolok a lomban. Régi fogszabályzók, szívkeretes napszemüvegek, szoknyák, mesekönyvek és játékbabák halomban.
Sosem tartott rendet, mindig mindent elkevert, de nem is vágyott.

4. Engedj be!

*

John

Késik. Biztos az eső. Nyitott ablak mellett hallgatom a forgalom ázott zaját – megnyugtat. A fali óra mély kattogása saját monotonságával szaggatja az elsuhanó autók moraját. Kezdek aggódni.

Zsebemből előhúzom a telefonom, és Nate számára nyomok. Mielőtt még beleszólnék, zihálva megelőz.

- Ott van Dee?

- Öhm, nincs. Őt várom, késik – mielőtt még visszakérdezhetnék, folytatja.

- Eltűnt – A hangja mosolyog…

- Hogy érted?

3. Nem és nem

*

Nate

- Én meg halálra késeltem a nagymamámat…

Úgy tör fel bennem az emlék, mint egy átpiált éjszaka után a reggeli első, savas hányás.

- Még tizenkettő sem voltam, és te azt mondtad, hogy baleset volt. Én meg még hittem is neked. Mert akkor is elhittem azt, hogy a halottnak már semmi sem fáj…

Honnan tudhattam volna, hogy még él?! A szemei kipeckelődve meredtek a távolba, nem mozdult, nem reagált semmire… Honnan tudhattam volna, hogy ez csak egy akut pszichiátriai kórkép, és nem a halál?!

2. Botlás és földetérés

*

Dee

- Jól van Dee – sóhajt egy óriásit a férfi –, emlékszel az előző beszélgetésünkre?

- Igen – válaszolok undok pofavágással.

- Ühm… Miről beszélgettünk?

- Ez most valami kurva teszt? Nem vagyok hülye! Nem kell tesztelgetned – sziszegek vérig sértődve.

Nagyot pislantva bólint, aztán lazán a saját homlokához nyúl.

- Mi történt a homlokoddal? - kérdezi.

- Elestem – vágom rá még azelőtt, hogy eszembe jutna valójában mi történt, és mikor.

III. 2006

1. Játékok

*

Dee

- Elmondanád, kérlek, miért vagy itt?

A férfi előttem ül, közöttünk egy alacsony üvegasztalka. Mély, mézzel átitatott hangja elragadja figyelmem – eddig az üvegről tükröződő arcképemet nézegettem.

- Meg akarok halni.

- Meséld el, Dee, hogy mi történt veled! - kéri hatalmas nyugalommal a hangjában.

- Utálom, ha így hívsz! A nevem Dianne!

Lassan bólint, aztán az ölében fekvő füzetbe írogat.

5. Az olvasás öröme

*

John

Tegnap este még ismertem a betűket. Egymás mellett látva azokat, nyilvánvaló volt a jelentésük. Most be fogom bukni ezt a vizsgát, mert egyszerűen nem értem, mik ezek a fekete hangyák egymás mellett. Még a nevemet sem bírom ráírni a tesztlap tetejére. Nyilván eszembe jutna, hogy hívnak, de bent ragadtam.

Bent. El se hiszem, mi történt, hogy történt, és hogy voltam képes erre. El sem hiszem, hogy nem reszketek, és miért nem görcsöl az idegtől a gyomrom.

4. Szép emlékek

*

Nate

Tized annyiszor kérdezem meg, hogy jól van-e, mint amennyiszer valójában szeretném. De még így is sok, vagy legalábbis elég rondán néz rám, ahogy az állomás felé gyalogolunk. Pedig annyi mindent mondanék és kérdeznék ezen kívül is, de most még nem beszélhet.

A vonaton egymással szembe ülünk le. Én őt bámulom, ő az ablakot. Egyszer csak felém fordul, mire bepánikolva háttal az ülésnek csapódok.

- Ez hogy történt az arcoddal?

3. Égszakadás földindulás

*

John

Vonzás – taszítás, összepillantás: fekete fénybogár szemek a bíbor virágzat alatt. Valami gyönyörűség, de nem hagyja, hogy nézzem.

Nem hagyja, hogy szóljak! Kibújik a levelek alól, karja körém fűződik és tökéletes a csókja. Ajka úgy bújik az enyémhez, mintha egészen eddig hiányzó része lett volna az enyémnek. Nyelve forró, íze koranyári esti pára.

Aprót rezzenve húzódok el, hogy gyönyörködhessek szépségében. Márvány bőr, mandula szemek, vékony, hosszú szemöldök, éles kontúrú arccsontok.

2. Reszkető térdeink

*

Ava

Marón karmazsin passiflora antioquiensis-függöny lóg a zárda kőfaláról. A golgotavirág fejek mint vértől tocsogó kezek laffognak erőtlenül a zöldezet között.

Mehetnék. Ma is mehetnék. Szabadulhatnék jó pár órára – ma éjjel is. De még sosem jártam kint. Félek a véres ujjaktól: mi van, ha utánam nyúlnak, berántanak a levelek közé, és holnaptól már az én kezem is köztük lóg majd?

II. 1971

1. Esti mesék

*

John

A konyhát kicsinnyé törpíti az ósdi asztali lámpám mélysárga fénye – még arra sem elég igazándiból, hogy a konyhaasztal egészét megvilágítsa.

Anya egy hatalmas tálca almás pitét készített nekem az esti tanuláshoz. Az orvostudománynak kellemesen langyos, édes illata van. Magát a süteményt úgy kell kitapogatnom: elveszett az árnyvilág mélyén.

De el is felejtem.

5. Ha éjfélt üt az óra

*

John

Már nem érdekel, mennyire olvasható az írásom, csak fogyjanak már el kezem alól az adminisztrálni valók. Csuklóm zsibbad, alig érzem, a rövidebb szavakhoz, számokhoz, és a szignómhoz a bal kezemet használom: egyszerre két tollal, két kézzel írok, de úgy érzem belehalok.

Arra sincs erőm, hogy kimenjek egy kávéért, vagy friss levegővel kiszellőztessem a fejemet. Inkább találjanak meg holtan fekve az íróasztalon, mint hogy öt perccel később fejezzem be.

4. A tevének könnyebb

*

Nate

Minél jobban félek, annál feszesebb arcomon a bőr – az övé lágy, kisimultan nyugodt –, az izmaim mint sziklák, tartják mozdulatlanul testem. Szemem kiszáradásig merev, fogaim egymáshoz ragadva feszítik rágóizmom.

Rettenetesen félek. Már láttam őt az agyhalál állapotában. Negyven napig tartott. Tudom, hogy most csak alszik, mégis bilincsbe ver ez a szörnyű rémképzet, hogy most is kómában van.

Nyúlnék érte, felébreszteném, de inkább szusszanva megmozdítom testem: hadd pihenjen.

3. Dől a vér

*

Scott

Három és fél mérföldnyi vezetés után végre felvillannak az Inferno lila fényei a Washington park lomos lombjai között. Otthon, édes otthon – sóhajtok, miközben kiszállok a piros Prixie-ből.*1
Queen Another one bites the dust-ja dübörög felém a drog-kúria felől.

Az Inferno South Side legmenőbb szórakozóhelye, és egyben természetesen az alvilági élet központja. Még pontosan emlékszem az érzésre, mennyire rá voltam gerjedve a lila kábulatra, mellyel magába bolondított.

2. Egerek és kukacok

*

Dee

Újabb üvegpoharat veszek elő a szekrényből, nem mintha szomjas lennék, vagy talán mégis. Amint megérzem hátam mögött a jelenlétet, fintorra húzom az ajkam: most senki sem fog megijeszteni. Hangom a csap locsogását próbálja felülmúlni, miközben vízzel töltöm a poharat.

- Maradsz vacsira? - kérdezem Scott-tól, de nem válaszol.

Hátrafordulok, és ijedtemben újra elejtem a poharat. Anne vetődésre rugaszkodik, és a földet érés utolsó pillanatában sikerül markába zárnia az üveget.

I. 1988

1. Szorít az idő

*

John

Rá sem merek nézni a karórámra – közben pedig egyre jobban szorítja csuklómat a szíja. Jobb kezem elemelem a kormányról, hogy megigazítsam, de nem lesz jobb.

Szorít az idő, szorul a gyomrom, néhány órája még farkaséhes voltam, mostanra azonban már ez is elmúlt. Most már csak szorongok.
Ma még a közlekedés is ellenem van. Röpke negyed óra lenne csupán az út, de csak míg ráfordultam a déli főútról Chatham nyolcvanhetedik utcájára, a háromszorosa telt el.

I.

Amiben megtudjuk, hogy miként temetkeztek a Fal mögött

Volt egy óriási Fal és az óriási fal mögött egy piciny falú, amiben nyolc ház állt, és a nyolc házban tizenhatan laktak, mert a tizenhetedik lakos meghalt, amikor délben harangoztak. Ez volt Dremen anyja.

-- Halott a faluban! – kiáltotta a hírnök és megfújta a kürtöt olyan hangosan, ahogy csak a tüdeje bírta.

-- Siessetek emberek, nincs sok időnk – szólt a pap, és egybeterelte a falu férfijait, köztük az anyját sirató Drement is.

6. fejezet

Karasul. A félelem kastélya. A halhatatlanok felbukkanása óta, mindössze egyetlen nemesi család lépte át azt a kimondatlan törvényt, miszerint a halandókat felfalni tilos: a Blood família. Dracus Blood nemes egyszerűséggel legyintett mindarra, amit az etika és a társadalom megkövetelt. Még öccsét, Joseph Bloodot is meggyőzte arról, hogy az emberi vér olyan, mint a nektár, amiből ugyebár elegendő mennyiséget elfogyasztani képtelenség… Városa, mely Animas északkeleti csücskén feküdt, nagyrészt egy kastélyból, és a hozzá illeszkedő épületekből állt.

Verkill a barátjára nézett, de nem értette. A szemei mögött rejtőzködő érzelmek valami olyasmit sugalltak, ami váratlanul érintette. A francba! Erre miért nem gondoltam? Ha egy halhatatlan, csak a gondolataival képes kommunikálni, természetes, hogy kötődni fog ahhoz, aki megérti…

- Elhoztad Miria Ridert? – kérdezte a fekete köpenyesek vezetője, amire Cloudius egy lassú, mély pislantással válaszolt. – Köszönöm. Mihez kezdenék nélküled?

A folyosó üresen állt, amikor Verkill elhagyta a szobát.

5. fejezet

Prien. A papok oltára. Az Ezüst Pap megjelenése óta, az egyház népszerűsége drasztikusan nőtt, legalább is a halandók körében. Vallásuk a Teremtő, és a Halál viszonyáról szólt, de a közembereket ez nem igazán foglalkoztatta. Ők azért jártak a templomaikba, hogy az általuk hirdetett prófétához imádkozzanak. Tulajdonképpen semmi nem kötötte ki, hogy ez a személy az Ezüst Pap lenne, de ők csakis a „minden baj forrását” éltették.

Másnap, Ralph két okból is keserű szájízzel ébredt. Az egyiken egy falat kenyér, valamint sajt segített, de a másikon nem. Tudta, hogy amit tettek, az létfontosságú szereppel bír Animas sorsának alakulásában, de a bűntudat nagyúr, és nehezen engedi nyugovóra szolgáit. Szüksége volt hát némi figyelemelterelésre, de a védelem kialakítása nem igazán hozta lázba. Így elindult a keleti határhoz, ahol Aaron és Shin figyelték, mikor jelenik meg az ellenség. Gyaloglás közben az épületeket leste, melyek az évek során eléggé leamortizálódtak.

4. fejezet

Raxan. A nyugat keresztútja. Egykoron, Animas legtöbb üzletét ezen a településen bonyolították le. Ami felettébb érthető, hiszen a Confiniat Drakannal, illetve a Regiust Wielarannal összekötő utak metszetére építették. Egy ilyen forgalmú csomópont, tulajdonosát megannyi előnnyel felruházná, ezért a Tanács arra a döntésre jutott, hogy egy nemes sem birtokolhatja. Így a közemberek mohó irányítása alá került, akik a meggazdagodáson kívül mást sem tartottak a szemük előtt.

Kopp-kopp. Ez az ártatlan, kötelező illemforma, most gyilkos tőrként szúródott az érzékeny, megviselt dobhártyáiba. Mi adhat ki ilyen éles hangokat magából? Valamilyen fegyver, esetleg egy állat? Lényegében mindegy, hiszen már elmúlt, és helyette újfent visszatért a kellemes, mámorító csend. Kopp-kopp.

- Verkill, ébren vagy? – kérdezte Mary, az ajtó túloldaláról. A francba! Hirtelen tisztán látott, az álom valósággá alakult. Elaludtam…

- Igen, egy pillanat, és megyek.

3. fejezet

Wielhas. A fekete köpenyesek központja. Két esztendeje már, hogy Verkill Wielath ismét betette a lábát ebbe a katonák nélküli, védőbástyaként szolgáló faluba. Eleinte értetlenül nézték, milyen szándékkal jöhetett, és miért bámulta úgy a Kastély bejáratát, mint egy koldus az utolsó aranytallérját. Később aztán megértették… Ez az épület tulajdonképpen nem egy kastély szerepét töltötte be, egyszerűen így nevezték. Terjedelmileg, a település negyedét magába foglalta, de ez érthető, hiszen eredetileg arra a célra tervezték, hogy egy ostrom során a katonák tömkelegének szállást adjon. Ám, mivel erre sosem került sor, így a szervezeten kívül senki nem használta. Ahogyan teltek a hónapok, a kezdeti két főből, és Ralphból álló létszámuk fokozatosan nőtt, a káosz hírével egyetemben.

2. fejezet

Wielaran. A modern tudomány fővárosa. Érdekes, milyen könnyűszerrel borul fel a megszokott rend, ha nincs, ki kordában tartsa azt. Ugyanez történt itt is, amikor a korábbi parancsolójukat, két évvel ezelőtt meggyilkolták. Annak ellenére, hogy a lakosokat kizárólag a fejlesztések foglalkoztatták, az incidenst követően minden egyes munkatervüket leállították. Mostanság a termelők, kereskedők, és az egyéb szolgáltatásokat biztosító emberek vették át a fő szerepet, igaz, kifejezetten civilizált körülmények között.

1. fejezet

Regius. Animas szíve. Különös, milyen könnyedén válik porrá a stabilitás, ha a nép fejében eluralkodik a káosz. Márpedig, amikor az Uralkodók városa a közönséges emberek kezébe került, hajdani csillogását örökre elvesztette. Területét változatlanul egy grandiózus, szilárd fal ölelte körbe, mely a három kapuján átvezető utakon kívül, csak a Flumen egyenletes áramlását engedte keresztül. Korábban az emberek mindenhonnan özönlöttek, hogy megcsodálhassák, amint a Nemesek körzete kettészeli, majd délen, a kastély legnagyobb tornyánál található kettős boltív alatt egyesíti azt.

Szingliségem egy éve

Itt vagyok. Amikor megérkeztem a Keleti pályaudvarra, úgy éreztem, nem érdekel élet, pénz, új ruhák és cipők, én most azonnal visszaszállok a 6:20-as vonatra, aztán többé nem lát ez a poros nagy Budapest. Jobb oldalon szerencsétlen emberek csoszogtak utasok után apróért kuncsorogva, előttem a betonon köpetek nyoma, és ahogy megálltam, hátulról több száz ember haladt el mellettem, akár a filmeken. Apró kavics vagyok, a víz kikerül és folytatja az útját, nem befolyásolom semmiben.

Előzmények: Ronald West, képregény-, számítógépes játék-, és filmrajongó rossz nővel kezdett ki, amikor lefeküdt Jenny-vel, a bandavezér Georgie Fawcett testvérével. Georgie ötmillió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére, ezért menekülnie kell Marshville-ből, persze, ez nem megy olyan könnyen, az őt üldöző rendőrautók gyűrűjében pedig összeütközik egy emberfeletti erejű sráccal, akivel sikerül összehaverkodnia. Azonban a rá vadászó bérgyilkosokkal még mindig meg kell küzdenie...

Előzmények: Ronald West, képregény-, számítógépes játék-, és filmrajongó rossz nővel kezdett ki, amikor lefeküdt Jenny-vel, a bandavezér Georgie Fawcett testvérével. Georgie ötmillió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére, ezért menekülnie kell Marshville-ből, persze, ez nem megy olyan könnyen, az őt üldöző rendőrautók gyűrűjében pedig összeütközik valamivel, ami talán nem is... ember?

4. Fejezet

Ronald West: Rebirth

Az ütközést követő fél percre nem emlékszek teljesen tisztán, de ezt mindenkinek meg kell bocsátania nekem.

3. fejezet

Menekülés szebb tájak felé

(folytatás)

Nyolc szál cigivel, három üveg sörrel, és fél oldalban leírhatatlan mennyiségű káromkodással később:

Nem is tudom mi lenne a rosszabb: ha Georgie bérgyilkosai, vagy a zsaruk kapnának el.

A rendőrgyilkosokkal úgy bánnak a zsaruk, mint a lábgombával: kíméletlenül ki akarják őket irtani. Ha fel vannak dühödve a zsaruk, akkor aztán nem tudsz alkudozni velük. Előbb lőnek, aztán lőnek még párat a biztonság kedvéért, az adataidat meg megkérdezik a helyszínelőktől.

2. fejezet

A dolgok jobbra fordulnak

(folytatás)

+18

Élet tanár úr

Sok lány életében eljön az a pillanat, amikor holtpontra jut, és egy megváltó faszra van szüksége, ami kipókhálózza a beszáradt pináját, és újra elindítja felfelé a domboldalon. Én is átéltem ezt, és most, évekkel később, a „megmentőm” temetésén, jó érzés erre visszagondolni.

Tizenhat éves voltam akkor, és az életem csak és kizárólag a tornáról szólt. Minden nap, suli után, hosszú órákat töltöttem el edzéssel, keményen küzdve, és elszántan harcolva, hogy elérjem a célomat, a hőn áhított olimpiai aranyat.