Görnyedten ülve, mélabús tekintettel bámulom az elém helyezett kacsasültet. Joggal lógatom az orrom, hiszen a Phelan szülők úgy döntöttek, mindenképpen haza kell utazniuk egy kicsit Spanyolországból. Velük néhány eltöltött perc is kellemetlen lenne, de ez a közös ebéd teljesen abszurd ötlet volt. Susan, azaz Clay anyja most lát másodjára mindössze. Igazán elegáns és büszke nő, aki nem tűri meg a konkurenciát maga körül. Valahányszor szemembe néz, mély gyűlöletet vélek látni rajta. Szőke hajával és tökélyre vasalt ruhájával teljesen elüt tőlem. Kerekedő hasamat is becsmérlően nézi, persze enélkül is tudtam, hogy nem örül az unokának. Amikor Clayton elmondta nekik, hogy terhes vagyok, hatalmas dráma kerekedett. Hetekig tartó üvöltés és becsmérlés köszöntötte ezt a gyereket a Phelan család részéről. Az apa egészen addig látott bennem fantáziát, míg vezető táncos voltam. Mivel ez az állapot elmúlt, ráadásul farkas sem vagyok, erős ellenszenv leng körbe. Ez általában nem is jelent akkora problémát, hiszen a szülők inkább külföldön töltik drága idejüket, kivéve persze ezt a hétvégét. 

 

- És hogy viseled a terhességet, Elisa? – kérdi Susan kimérten. – Egészséges vagy te és a magzatod? 

- Igen, minden rendben a gyerekkel – válaszolom, majd odébb bökök egy zöldbabot a tányéromon. – Milyen volt az út? 

- Fárasztó, de nem halogathattuk tovább. Már rég vissza kellett volna jönnünk, hogy megszilárdítsuk a hatalmunkat és visszaverjük az ostoba lázadókat. 

- Clayton a kezében tartotta az irányítást – tájékoztatom. 

- Ó, ebben biztos vagyok, aranyom. 

- Sajnálattal hallottuk, hogy több támadás is ért titeket – szólal meg Alexander, az apa. – Ez többet nem fog előfordulni. 

- Hogy akarják megoldani egy hétvége alatt? – kérdem kétkedve. 

- Oh, te ezt nem érheted, édesem – int le Susan. – Majd a farkasok elintézik, ne fájjon ezért a fejecskéd. 

 

Ökölbe szorulnak kezeim, a torkom fájdalmasan összeszorul, de még így sem hagyom, hogy könnyeim láthatóak legyenek. Engem még soha a büdös életbe nem nyomott el senki sem, annak ellenére, hogy rengeteg ellenségem volt. Mindig én kerekedtem felül, mindig én voltam az, akitől a többi lány sírva fakadt. Most azonban már más a helyzet, a hormonjaim működésbe léptek és már tudom, hogy a gyerekemet kell előtérbe helyeznem. Rick előre figyelmeztetett, hogy legyek óvatos a szülőkkel, ha rossz fát teszek a tűzre, könnyen megölhetnek. Megértettem, hogy ez nem játék, nem csupán a lakhatásom múlik a viselkedésemen, hanem maga az életem is. Ezek az emberek máshogy működnek, pláne ha egy kívülálló vétkezik ellenük. 

Felkavarodik a gyomrom, valami egészen furcsa szag kezdi csavarni az orrom.

 

- Mi ez a füst szag? – kérdi Alexadner. 

- Talán a szakács odaégetett valamit – vonogatja vállát Susan, közben körömlakkját vizsgálja. 

- Nem, ez valami más lesz… - mondja az apa, majd feláll az asztaltól.  – Clayton, te is érzed? 

- Igen – morogja a fiú. – Az udvarról jön. 

- Tűz lenne? Ti maradjatok bent, mi megnézzük mi ez az egész! 

 

A két férfi elhagyja az étkezőt. Sokkal jobban zavar a tény, hogy kettesben kell maradnom az „anyóssal”, mint az, hogy valami furcsa dolog lehet odakint. Ideges lábrángatózásba kezdek.

 

- Nagyon nehéz lett volna valaki másnak széttenni a lábaidat? – kérdi sziszegve. – Tudod te, hogy mit tettél a családunkkal? Soha senki nem ártott még ennyit a Phelan család hírnevének… a te ostoba agyaddal fel sem tudod ezt fogni!

- Elhiheti, hogy nem így terveztem az életem, de valamiért így kellett alakulnia! Most már nem tudom visszacsinálni, ahogy maga sem! – tájékoztatom. - Minél előbb elfogadja ezt, annál könnyebb lesz mindenkinek! 

- Még időben lépned kellett volna – folytatja. – Elvetethetted volna és még mindig táncos lehetnél… a fiamnak pedig lenne esélye egy méltó feleséghez és ahhoz, hogy utódokat nemzen, akik tovább vihetik a családunk nevét! 

- Bennem is van farkasvér! 

- Te is fattyú vagy és a gyereked is az lesz! Ti keverékek szégyent hoztok a fajunkra… 

 

Olyan hirtelen és dacosan pattanok fel a székből, ahogy csak kitelik egy terhes nőtől. Idegesen dobálom magam ide-oda, majd megállok az asszony előtt. Jobb kezem ösztönösen meglódul, majd tenyeremmel megsuhintom Susan porcelán bőrét. Nem csattan nagyot, mégis egy pillanat alatt vörös folt jelenik meg orcáján. Ő is felpattan, majd ellentámadást indít. Akkora pofont kapok, hogy a földre esem. Az oldalamon fekve nézek fel a nőre, aki gyilkos tekintettel mered rám. Az asztalhoz nyúl, felveszi az egyik kést. Mellém guggol, majd elégedetten elvigyorodik. Minden porcikájával élvezi a helyzeti előnyét, hasamhoz nyomja a kés hegyét. Idegőrlő lassúsággal nyomja egyre jobban bele bőrömbe, közben megvillantja fehéren villogó hegyes fogait. Alexander felkiált az udvaron, feleségét szólítja egymás után többször is. Susan kizökken kínzásomból, hirtelen visszaváltozik arckifejezése.

 

- Ha nem hívna a férjem, kivágnám belőled azt a korcsot! – morogja. 

 

Sírva fakadok, úgy zihálok, hogy még felkelni sem tudok a padlóról. Az egyik antik székbe kapaszkodva sikerül talpa küzdenem magam valahogy, mikor lenézek hasamra, egy apró vérfoltot fedezek fel ruhámon. Az a vén kurva… remélem nem hiszi, hogy ennyivel megúszta ezt a dolgot. Elindulok az udvar felé, már a teraszajtóban állva elszörnyedek. A háztól nem messze álló istálló felől terjed a füst, az egész épület lángra kapott. Igen, az az istálló, ahol a farkasfejek lógnak becsesen. Clayton és az apja próbálja oltani a tüzet, de a lángok egyre magasabbra hágnak csak. Susan térde rogyva zokog, hiszen ő már tudja, hogy menthetetlen a helyzet. 

 

A következő húsz perc még azzal telik, hogy a két férfi minden erejével próbálja menteni az örökségüket, azonban se létszámban, se eszközeikkel nem képesek ezt a harcot megnyerni. Letörten, tehetetlenül bámulják az omladozó szerkezetet. Legalább még egy óra telik el, mire a hivatásos tűzoltók is kiérnek. Nagy kocsikkal és csövekkel futkosnak körülöttünk, de nekik is sok idő kell az állapotok javításához. Első sikerként azt könyvelik el, hogy magára a házra nem mentek át a lángok, kicsit később pedig már inkább összeégett romokat lehet látni, mint pirosló fényeket. 

 

Mikor Clay magához tér, mellém áll és óvatosan megérinti a vállamat. A ház felé kezd terelni, mondván, hogy odabent biztonságosabb lesz. A szobája felőli bejárathoz megyünk, a kinti lépcsőn lépkedünk felfelé. Mikor a fenti teraszra érünk, szörnyű vértenger tárul elénk. Az üvegajtón és az ablakokon végig vérrel írt szöveg fut: „HALÁL RÁD, ELISA HAY!”

Nagyon frappáns… 

 

- Jobb lenne, ha nem itt töltenéd az éjszakát – szólal meg a fekete farkas. 

- Nem, az lenne a legjobb, ha már nem is élnék! – fakadok ki. – Mégis kik ezek? Nem is ismernek, miért akarnak mindenáron megölni? 

- Eddig is tudtad, hogy milyen veszélyben vagy… elmagyaráztam már, hogy a többi falka miért akar megölni! 

- Nem érdekel! Ez az egész… ez egy baromság! Mintha nem is az én életem lenne, hanem valami szörnyen olcsó film… mikor lesz már vége? Mikor ébredek fel? 

- Elisa… kérlek, ne kelljen még veled is megküzdenem ezen az estén… - sóhajtja fáradtan. – Bőven elég, amit a családdal tettek. 

- Persze, értem én… a te családod, amibe én soha nem fogok beletartozni! Ezért most fogsz és elviszel valahova, amíg te és a családod rendezi a sorait. Aztán ha végeztél, talán visszahozol, bár ezt is kétlem!  

- Azért viszlek el, hogy életben maradj! Te is a család része vagy, ezért próbálunk megvédeni. 

- Te és még kicsoda? Mert még a saját anyád is azon van, hogy megöljön! 

- Miről beszélsz? – értetlenkedik. 

- Azt mondta, hogy kivágja belőlem a gyereket! 

- Hazugság… - motyogja.

- Nem hiszel nekem? – kérdem dühös hangon. – Azt hiszed, hogy hazudnék erről?! Nézz a pólómra, szerinted ez csak paradicsomszósz lenne?! 

- Mi más lenne? Ne reagáld túl… 

- Én reagálom túl?! – akadok ki. – Ő fenyegetett meg... én az anyád szavaidat idéztem! 

- Jól van, elég ebből! – förmed rám. – Mindjárt érted jön Rick és elvisz valahova, rendben? Vele biztonságban leszel! 

- Nem, nem leszek! Egyedül veled lennék biztonságban, a te feladatod lenne megvédeni! Azt ígérted, hogy mindig mellettem leszel! 

- Elég legyen! 

- Majd gondolj erre, amikor megtalálod a vérbe fagyott testem – mondom kimérten. 

- Semmi szükségem nincs az üres fenyegetéseidre! – kiabálja zordul. – Nem veszed észre, hogy mennyi mindent elvesztettem ma? 

 

Ezzel le is zárom a vitát, még csak rá se nézek a férfire. Durcásan vonulok be a szobába, próbálom a lehető legjobban kikerülni a vérrel összemaszatolt részeket. Előhúzok egy nagy táskát, majd elkezdem beledobálni azt a néhány ruhát és egyéb dolgot, amik a saját tulajdonomat képezi. 

Egek… mindössze ennyi volna nekem? 

 

Vállamra hajítom a táskát, majd körbe pillantok a szobában. Szívem közben lassan, de nagyokat ver mellkasomon. Valami megmagyarázhatatlan fut végig rajtam, s közben azon jár az agyam, hogy visszatérek-e valaha.