Tetőtől talpig aranyban pompázva ülök Rick kocsijában. Bekanyarodunk egy kihalt utcába, én persze egyből arra gondolok, hogy eltévedtünk, ám kedves barátom magabiztosan parkol a járda mellé. Szőrös kis táskámból előkotrom piros rúzsom, gyorsan beszínezem vele ajkaimat. Az apró tükörben kontyba fogott hajamra is veszek egy pillantást, egy apró mozdulattal fülem mögé tűröm az egyik szökött hajtincsem. 

 

- Régen néztem ki ilyen jól – állapítom meg. 

- Szerintem eddig is szép voltál. 

- Na jó, én ugyan nem vitatkozom ezzel… - vonom meg vállam. – Szóval mi a terv? Hol vagyunk? 

- Látod jobbra azt a hatalmas szürke ajtót? – kérdi. – Az a bejárat az általad farkasbarlangnak nevezett helyhez. Régen valami bár volt, de már elég régóta a farkasok kezében van. Ahogy bemegyünk, egy hatalmas tágas terembe lépünk majd. Itt lehet táncolni, csevegni, iszogatni. A hátsó termekbe azonban csak meghívóval lehet betérni, ott folynak a kártyapartik. Pénzzel, droggal és élettel is játszanak odabent, de ami a mi szempontunkból fontos az, hogy nők oda nem mehetnek be. Tehát neked a teremben kell maradnod, míg én bemegyek játszani. 

- Nem, erről szó sem lehet! – tiltakozok azonnal. 

- Figyelj rám! – kiabál túl. – Viszonylag későn érkeztünk, a férfiak már elkezdték a játékot. Én bemegyek, lefotózom Rafferty-t aztán kijövök és te megmondod a kép alapján, hogy ő támadott-e rád, oké? 

- Nem hangzik jól – rázom a fejem. 

- Más választásunk nincs! Ha ő előbb meglát téged, mint te őt, azonnal végünk lesz. 

- Világos – morgom. – Eddig egy szóval se mondtad, hogy nem mehetek be… 

- Többször is mondtam, hogy ne gyere velem, várj meg otthon… de te senkire sem hallgatsz! A teremig bejöhetsz, onnantól tovább biztos, hogy nem! Odabent pedig senkivel nem beszélj, ne áruld el a nevedet még véletlenül sem. Jusson eszedbe, hogy te mindenki szemében halott vagy, jó? Az a szerencsénk, hogy senki nem tudja, hogy nézel ki. Ez maradjon is így… megszerzem a képet, te megnézed. Ha felismered és azt mondod, hogy biztosan ő akart megölni, akkor én elintézem. 

- Mégis hogyan? 

- Már van egy tervem – jelenti ki büszkén. 

- Éspedig? – kíváncsiskodom.

- Titok – mondja lelkesen. – Indulhatunk? 

 

Kiszállunk a kocsiból, gyorsan megigazgatom magamon a ruhát, majd a bejárathoz sétálunk. Már ez a pár lépés alatt szörnyen elfáradok, hiszen állandó jelleggel behúzva kell tartanom a hasam, hogy ne repedjen szét rajtam az anyag… nagyon fárasztó nőnek lenni!

Egy barátságtalan őr nyit nekünk ajtót, Rick odadünnyög neki valamit, aminek hála végre beenged minket. 

Egy kosztümös lányka elveszi tőlem a bolerómat, aztán pezsgőt nyom a kezünkbe és jó mulatást kíván. Mikor belépünk a hatalmas terembe, leesik az állam. A krémszínű falakon aranyszínű csík fut végig, a plafonról pedig egy hatalmas kristálycsillár lóg alá. Csak akkor veszem észre a többi vendéget is, mikor kellően kigyönyörködtem már magam az épület adottságaiban. Rick egy csöndes biccentéssel köszön el, majd megindul egy lefelé vezető lépcsőn. Hamar átdumálja magát a két őrön, ezzel pedig el is tűnik szemem elől. Belekortyolok az édes pezsgőbe, aztán az egyik fikusz mellé állok. Remélem, hogy a nagy zöld levelek eltakarnak a kíváncsi szemek elől, ráadásul így legalább annyira nem érzem magam egyedül. Mindig is szerettem, ha a randipartnerem csendes. Hiába próbálom keménynek mutatni magam, a valóságban a lebukás félelmében remegnek gyenge térdeim. 

 

- Üdv! – lép mellém két ismeretlen nő. – Új köztünk? 

- Igen, mondhatni – mosolygok zavartan. 

- És Cindy Kendal vagyok, a barátnőm pedig Carol Black. 

- Örvendek – bólintok, majd italomba kortyolok. 

- Hogy hívják, kedvesem? 

- Engem? – teszem fel a nyerő kérdést. – Én Erica vagyok. 

- Erica…? 

- Ó, Erica Mandy. 

- Milyen érdekes név, nahát! Kivel érkezett? 

- Hogy én? Én csak elkísértem néhány barátomat. 

- Valóban? Talán titkos a kilétük? 

- Dehogy… bocsássanak meg nekem, szörnyen zavarban érzem magam – mentegetőzöm. – Először vagyok ilyen partin és még a ruhám is szörnyen kényelmetlen. Annyira szorít, hogy alig jut oxigén az agyamba… 

- Nos, minden nő ismeri ezt. Szóval kik is a barátai? 

- Rafferty – vágom rá, de már a név felénél megbánom. 

- Igazán? Az idősebb vagy az ifjabb Rafferty kísérője? – kérdi Cindy vagy Carol, lényegtelen. 

- Az ifjabb – mondom izzadva. 

- Nahát, ön lenne Joe új barátnője?

- Igen, az én Joe-m… - nevetgélem.

- Várjunk csak, nem Jim az ifjabb és Joe az idősebb? – kérdi az egyik. 

- De, persze! Milyen ostoba vagyok… Nézzék el a hibámat, ugyanis mindkét fiúval… hogy is mondjam? Szóval mindkettőhöz fűztek már romantikus szálak. 

- Hát persze, ezek a Rafferty fiúk sose változnak! – vihogja Carol. – Micsoda mázlista maga! 

- Igen? Miért is? 

- Ugyan, nem kell titkolózni – legyint a nő. – Mindenki tudja, hogy nagy vagyonra tett szert a család. Biztosan nem lesznek megélhetési gondjaik egyhamar… 

- Előttünk nem kell szégyenkezni, mind tudjuk, hogy mivel keresik a kenyerüket – suttogja Cindy, a másik némber. – Az ölés bűn, de mit lehet tenni, ha ilyen jól fizet, igaz? 

- Igen, büszke vagyok az én kis macikámra! – visítom őszinte mosollyal. – Az a jó ember… hajjj. 

- Igazán örvendtem, most már hagyjuk mással is beszélni! Mulasson jól, Erica! 

- Úgy lesz, köszönöm. 

 

Őrjítő lassúsággal távozik a két boszorka, ahogy végre újra egyedül maradok, nagy levegőt veszek és kiengedem hasam. A megkönnyebbülés nem tart sokáig, ismét húsomba vág a merev anyag. Lehúzom a pezsgőt, majd az üres poharat a virágföldre rakom. Gyors léptekkel keresem a női mosdót, s mikor rátalálok, bevackolom magam az egyik ülőkére. Itt legalább nem zaklat mindenféle hárpia az ostoba és felszínes kérdéseikkel. Muszáj minél előbb lelépnem innen, minden csontomban érzem, hogy valami rossz közeleg. Valaki le fog leplezni és a nép óhajára itt fognak kivégezni mindenki előtt. 

Ijedten rezzenek össze, mikor felpillantok a vérrel borított ajtóra. Egészen fentről indulnak a piros csíkok, szabályosan futnak egymás mellett a padló felé. Mikor elérik az ajtó végét, nagy cseppekben gyűlnek a fehér padlólapon össze. Becsukom szemeimet, aztán megrázom a fejem. Mikor újra felnézek, már csak egy fehér ajtót látok magam előtt. Oké, nem történt semmi, minden a legnagyobb rendben van. Megnyomom a tartály közepén lévő kis ezüst gombot, aztán elhagyom rejtekhelyemet. Megmosom kezeimet, majd visszatérek az mulatók közé. Rick fel-alá járkál, ideges tekintettel kutat utánam. Mikor megpillantjuk egymást, érthetetlen kézmozdulatokkal próbálunk kommunikálni. A zöld növény mellé bújunk, halkan kezdünk tárgyalni. A levelek közt csúsztatja kezembe telefonját. 

 

- Nehéz volt, de végül sikerült lekapnom. Még szerencse, hogy manapság menő dolog képeket lőni… szerinted jól nézek ki rajta?  – mondja. – Nézd meg a telefonom.

 

Lenézek a kijelzőre, azonnal felismerem ezt a férfit. Barna haja szorosan hátra fésülve csillog a sok zselétől, ronda vörös szakáll borítja egész állát. Kezében kártyalapokat tart, szájából egy görbe cigi lóg. Lapjait fürkészi, ezért szemeit, zord tekintetét most nem láthatom. A lesifotós remegő ujjal lapoz egyet balra, újabb kép jelenik meg. Ezen egymás mellett állnak, s mosolyognak a kamerába, mintha csak barátok lennének.

 

- Ő az – súgom vissza. – Semmi kétség! 

- Ezer százalék? 

- Még annál is több. 

- Még két kör van vissza a pókerből, te menj ki a kocsiba és várj meg ott, rendben? 

- Mit akarsz csinálni? 

- Azt én tudom, ne foglalkozz vele – int le. – Itt a kocsikulcs, várj kint! 

 

A férfi ismét magamra hagy, szomorú pillantást váltok Mr. Fikusszal. Próbálok minden további feltűnést kerülve elslisszolni a kijáratig, a ruhatárba adott boleróról is sikerül megfeledkeznem. Megcsipogtatom a kocsit, majd gyorsan beülök az anyósra. Habár rajtam kívül egy lélek sincs a közelben, a biztonság kedvéért inkább beizzítom a gyerekzárat. Ideges lelkem megnyugtatása érdekében, előkapom telefonomat. A netet kezdem böngészni, hátha sikerül valahogy elterelni a figyelmem. Nagyjából húsz perc elteltével olyannyira sikerül lefoglalnom magam, hogy el is szundítok valahol a sporthírek közepén. Csak két órával később riadok fel, mikor a klub bejárati ajtaja becsapódik. Két férfi alakot látok meg, pár pislogás után sikerül felismernem Rick-et. Egy másik nagydarab fickó darabosan lépked mellette, bal karjával átkarolja társát. Mikor közelebb érnek a kocsihoz, felismerem a vörös szakállat is. Rafferty mozgása szörnyen furcsa, mintha csak úgy lógnának végtagjai a levegőben. Ahogy a kocsi mellé érnek, támadóm feje lecsuklik, szinte teljes súllyal Rick-re nehezedik. Conall nehézkesen, de azért valahogy megtartja a súlyos testet, közben magyaráz valamit nekem. Félve lépek ki a kocsiból, biztos távolságot tartok. 

 

- Ez meg mi? – kérdem. – Mi van ezzel? 

- Benyugtatóztam – lihegi Rick. – Olyan gyorsan hatott, hogy alig bírtam kicibálni… kinyitnád a hátsó ajtót? 

- Mégis minek? 

 

Kinyitom neki az ajtót, mire Rick lendít egyet a farkas testén, aki ernyedten huppan az ülésen. Lábainál fogja kicsit beljebb tuszkolja a férfit, majd mikor az egész test bepréselődik a kocsiba, Rick előkap egy injekciós tűt. Megkerüli a járművet, hogy Rafferty fejéhez kerüljön, aztán kegyetlenül nyakon szúrja játékszerével. Mi is beülünk a kocsiba, idegesen helyezkedni kezdtünk. 

 

- Ez egy nagyon rossz ötlet! – szólalok meg végül. – Mi van, ha magához tér hirtelen? 

- Az nem lehet, annyi nyugtatót adtam neki, hogy talán túl se éli. 

- Ez most komoly?! Szerinted senkinek nem fog feltűnni, hogy elraboljuk? 

- Hát… most már mindegy, nem? Itt van nálunk és ez a lényeg! 

- Na jó, de most mit akarsz vele csinálni? 

- Három utcányira kibéreltem egy garázst – mondja határozottan. – Elvisszük oda és… 

- És? 

- Kiszedjük belőle, hogy ki bérelte fel a meggyilkolásodra. 

- Gondolod, hogy csak úgy elárulja? 

- Megvannak a magam eszközei erre is! 

- Örülök neki… de én képtelen vagyok ezzel együtt utazni! Ha mégis felkel, egy perc alatt megöl minket! 

- Jönnél inkább gyalog? – kérdi vigyorogva. – Tessék, legyen nálad a tű és ha látod megmozdulni, azonnal adj neki még egy adaggal! 

- Hogyne… - motyogom az ájult férfit lesve. – És ha beismeri, hogy Susan bérelte fel, hogy fogjuk bizonyítani? 

- Arra gondoltam, hogy levideózzuk és megmutatjuk Clay-nek – mondja bizonytalanul. – Ha a saját szemével látja a vallomást, akkor már nem fog kételkedni. 

- Rendben… és ha már hinni fog nekünk, mi lesz az anyjával? 

- Róla majd ő gondoskodik. 

- Képes lenne megölni? – kérdem óvatosan. 

- Clay-nek van egy olyan sötét oldala, amit te még nem láthattál, Elisa – tájékoztat. – Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mit fog lépni. 

 

Félig hátra fordulva ülök, idegesen szorongatva a kezembe nyomott tűt. Néha úgy látom, mintha megmozdulna Rafferty, néha pedig már egyenesen halottnak vélem. Akárhogy figyelem mellkasát, az egyik irányba se mozdul el szerintem. Rick a gázra tapos, csikorogva indulunk el. Pár utcányit autókázunk, aztán befordulunk egy emeletes ház elé. A ház aljában végig garázsok húzódnak, mi jobbról a harmadik elé parkolunk. Rick leguggol a zárhoz, majd felnyitja a fém ajtót. Betolat félig a kocsival, kicibáljuk a súlyos testet. Rafferty a földre pottyan, feje a betonon koccan. Gyorsan kiállunk a kocsival, majd magunkra zárjuk a garázst. Rick mindenre gondolt, már napokkal ezelőtt elhelyezett itt egy széket és még pár dolgot. Isteni csodával sikerül felültetnünk a mi kis ájultunkat, Rick alaposan megkötözi, majd még egy lánc is kerül bokájára. 

 

- Szerintem megmozdult – mondja bizonytalanul barátom. – Te is láttad? 

- Nem én! 

 

A biztonság kedvéért még egy kötéllel rögzítjük, hiszen senki nem szeretné, ha ő onnan kiszabadulna. Mikor oldalra pillantok, egy kopott asztalt fedezek fel. Rajta egy fém doboz pihen csöndesen. Felnyitom tetejét, majd döbbenten nézem tartalmát. Mindenhol késeket, csipeszeket és fogókat látok, ráadásul a legkülönbözőbb méretekben és színekben. A doboz mellett két üveget is megpillantok, bennük valami átlátszó lötty pihen. Rick felállít egy kamerát a garázs végébe, többször is megbizonyosodik róla, hogy tökéletes felvétel készüljön a vallomásról. 

 

- Ezek meg mire kellenek? – kérdem. 

- Meg kell kínoznunk – jelenti ki Rick. – Különben nem beszélne! 

- És te… mármint te értesz ehhez? 

- A kínzáshoz? Persze, rengetegszer láttam már. 

- Láttad vagy csináltad? – gyanakodom. 

- Nem mindegy? 

- Hát nem! 

- Ha így folytatod, már azért dalolni fog, hogy végre elhallgass! 

 

Duzzogva fonom össze mellkasom előtt karjaimat, Rick közben magában nyünnyög valamit. Sértődésünk azonnal elillan, mikor Rafferty jól láthatóan megmozdul. Először összekötözött kézfeje rándul meg, rögtön utána pedig előrehajtott fejét emeli meg. Ijedten ugrok fel, gyorsan lecsapom a fegyveres dobozkánk tetejét. Drága kis fogva tartottunk magabiztos mosollyal üdvözöl minket, látszik rajta, hogy felismer. Gyorsan feltérképezi újdonsült otthonát, majd hangosan nevetni kezd. Izmai megfeszülnek a kötél alatt, nekem pedig szörnyen megcsappan a harci kedvem.