Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
6 éve | . Léda | 0 hozzászólás
Tetőtől talpig aranyban pompázva ülök Rick kocsijában. Bekanyarodunk egy kihalt utcába, én persze egyből arra gondolok, hogy eltévedtünk, ám kedves barátom magabiztosan parkol a járda mellé. Szőrös kis táskámból előkotrom piros rúzsom, gyorsan beszínezem vele ajkaimat. Az apró tükörben kontyba fogott hajamra is veszek egy pillantást, egy apró mozdulattal fülem mögé tűröm az egyik szökött hajtincsem.
- Régen néztem ki ilyen jól – állapítom meg.
- Szerintem eddig is szép voltál.
- Na jó, én ugyan nem vitatkozom ezzel… - vonom meg vállam.
6 éve | . Léda | 7 hozzászólás
Az első egyedül itt töltött éjszakám borzalmasan telik. Hiába éltem itt évekig, mégis mindentől olyan idegen érzésem támad. Akárhova nyúlok vagy fordulok, sehol nem találom a helyem. Mama hálójának még csak a közelébe se tudok menni, hiszen már az ajtó előtt megérzem régi parfümének illatát. Mikor végre kényelmesen elvackolom magam a kanapémon, kavargó gondolatok kezdenek kínozni. Vajon miért ölték meg mamámat is? Miért nem érték be velem, hiszem velem gyűlt csak meg a bajuk.
|
|
6 éve | . Léda | 10 hozzászólás
Kézfejemen kellemes melegséget érzek, majd amikor megmozdítom ujjaimat, a meleg tenyér szorosan körbe fog. Furcsa érzésem támad, valahogy olyan szörnyen nehéznek érzem a fejem, még ahhoz sincs erőm, hogy a szemeimet kinyissam.
- Elisa? – hangzik el nevem.
Végre sikerül pislognom párat, majd óvatosan körbe is nézek. Fogalmam sincs, hol lehetek vagy hogyan kerülhettem ide, de az biztos, hogy nem egy luxushotel falai vesznek körbe. Minden idegesítően fehér körülöttem, kivéve persze a penészfoltokat a sarkokban.
6 éve | . Léda | 16 hozzászólás
Rick Conall nyúlüreg méretű lakása olyan nyomasztó, hogy az itt töltött három napban alig tudtam pár órácskát aludni. Úgy érzem, összenyomnak a szürke falak, állandóan fulladozom. Egyszerűen nem jutok levegőhöz, hiába szippantom be, az nem megy le a tüdőmig. A gyomrom is olyan nehéz, mintha egész nap csak köveket ennék. Na és akkor a medencémről már ne is beszéljünk… a terhesség összes gyötrelme boldogít, de ezek mégis eltörpülnek azokhoz a fájdalmakhoz képest, amiket a szívemben és önérzetemben érzek.
Mióta Clay elhozott a kastélyból ide, nem is keresett.
6 éve | . Léda | 13 hozzászólás
Görnyedten ülve, mélabús tekintettel bámulom az elém helyezett kacsasültet. Joggal lógatom az orrom, hiszen a Phelan szülők úgy döntöttek, mindenképpen haza kell utazniuk egy kicsit Spanyolországból. Velük néhány eltöltött perc is kellemetlen lenne, de ez a közös ebéd teljesen abszurd ötlet volt. Susan, azaz Clay anyja most lát másodjára mindössze. Igazán elegáns és büszke nő, aki nem tűri meg a konkurenciát maga körül. Valahányszor szemembe néz, mély gyűlöletet vélek látni rajta.
6 éve | . Léda | 19 hozzászólás
Szörnyű farkasüvöltés ráz fel álmomból. Ez a hang már magában is elég borzalmas, de most még az aktív hasmozgás is társul hozzá. Csak pár napja kezdtem el érezni a baba mozgását, ami felettébb szokatlan. Éjszakánként valamiért beindul ez a farkasgyerek, mintha csak üvölteni és rohanni akarna négylábú társaival együtt. Tenyereimet hasamhoz nyomom, hátha elcsitul végre a mocorgás, közben pedig ismét átsuhan agyamon, hogy micsoda lehetetlen helyzetben vagyok.
6 éve | . Léda | 6 hozzászólás
Azzal mindig is tisztában voltam, hogy az én életem kevés eséllyel fog rózsaszín tündérmesévé alakulni az évek során, de azt igazán nem hittem, hogy a rossz, még rosszabb lehet.
Persze ez a mélyzuhanás is egy férfivel kezdődött, illetve inkább az én elcseszett személyiségemmel. Szinte azonnal elvesztettem mamát, ahogy tudomást szereztem a terhességemről. Ő még egy hangyát se ölt meg soha, inkább összegyűjtötte őket a házban és kitelepítette mindet a kertbe.
6 éve | . Léda | 9 hozzászólás
Míg mama dalolászva kavargatja a hársfateát, én feszengve ülök a háttérben. Ujjaimat tördelve várom az alkalmas percet, hogy megkérdezzem, tényleg van-e farkasvér az ereimben. Belekortyolok a zöldízű teába, majd fintorogva vissza is köpöm a pohárba. Mama észre is veszi ellenállásomat, mosolyogva cseréli ki inkább egy bögre tejeskávéra. Hálásan megköszönöm, majd ismét elásom magam gondolataim közt.
- Figyelj csak mama… - szólalok meg. – Lenne egy őrült kérdésem.
Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam.
- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni…
- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.
6 éve | . Léda | 21 hozzászólás
Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam.
- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni…
- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.
7 éve | . Léda | 10 hozzászólás
Némi önvizsgálat után összegzem a fontosabb információkat életemről. Nincs munkám, nincs párkapcsolatom, vége a karrieremnek és még terhes is vagyok. Bekaptam a legyet egy idegen férfitől, akinek jóformán csak a nevét és testzsír százalékát tudom. Eddig reménykedtem abban, hogy az igazgató visszahív a társulathoz, amikor rájön, hogy senki nem érhet a nyomomba, de már világosan látom, hogy egy pocakos prima senkinek nem fog kelleni. Sőt, a táncosok karrierje pont addig szokott tartani, míg le nem kölykeznek véletlen.
7 éve | . Léda | 8 hozzászólás
Mikor reggel magamhoz térek, hirtelen azt se tudom beazonosítani, hogy hol vagyok. A következő rejtélyes kérdés pedig az, hogy mégis hány óra lehet. Annyi biztos, hogy szemeimet szörnyen bántja az ablakon át beszűrődő napfény, de legalább ebből tudom, hogy véget ért ez a rémes éjszaka. Zsibbadt ujjaimat kiszabadítom Rick markából, majd gyorsan áttornáztatom őket. Fogalmam sincs, hogy mióta feküdhetünk ugyanabban a pózban, összekulcsolt kezekkel.
- Mióta vagy fent?
7 éve | . Léda | 11 hozzászólás
Sóhajtva nyitok be az öltözőbe. A fogason lógó ruhák közt kezdek matatni, majd végre kezem közé kerül az almazöld szerkó, gyorsan magamra cibálom. Hirtelen olyan éhség kerít hatalmába, hogy megszédülök, sőt pár pillanatra még az egyensúlyomat is elveszítem. Ritkán, de azért elő szokott fordulni ilyesmi, amikor már nagyon kivagyok. Bekapok egy szőlőcukrot, csak hogy adjak egy pofont a vércukorszintemnek, majd kontyba formázom hajkoronámat. Felragasztom az ezüstösen csillogó műszempilláimat, majd kikenem számat a piros rúzzsal.
7 éve | . Léda | 40 hozzászólás
Üres ágyban ébredek fel. A Clayel eltöltött éjszakára mindössze az erősen gyűrött lepedő emlékeztet, egyéb nyoma nem maradt a férfinak. Egyszer felkeltem az éjszaka, akkor még biztosan itt volt. Emlékszem, hogy az ágy végében ült, onnan nézte, ahogy alszom. Még el is gondolkodtam félálomban, hogy vajon miért nem alszik ő is. Mindenesetre még azelőtt elment, hogy én magamhoz tértem volna. Nyújtózom egyet, majd sebes térdeimre pillantok. Végig futtatom ujjaimat a varasodot felületen, majd körmömmel a kiálló részek alá nyúlok, s letépem őket.
7 éve | . Léda | 11 hozzászólás
- Nem, nem, nem… - lihegi az igazgató. – Ez meg mi?! Mégis mit képzelsz te magadról?!
- Elestem – mondom vállamat megvonva. – Nem nagy ügy.
- Nem nagy ügy?! Láttad már a lábaidat mostanában, aranyom? Lógnak rajta a húscafatok! Mégis mit képzeltél, amikor így akartál színpadra állni?!
- Majd lealapozom és húzok egy harisnyát rá – mondom könnyedén.
- És az miben fog segíteni?! Eszednél vagy te? – tajtékozza. – Takarodj a szemem elől!
- Enyém a főszerep – emlékeztetem felvont szemöldökkel.
7 éve | . Léda | 10 hozzászólás
Farkasokkal üldözött álmomból riadok fel. Mikor felülök az ágyban, a reggeli napsugarak szomorú megvilágításba helyezik sebes térdeimet. Ijedten nézek körbe a szobában, hiszen sehol sem látom tegnap esti segítőmet. Megrémülve ugrok ki az ágyból, gyorsan felhúzom magamra a földes nadrágomat, betűröm alá a bő férfiinget. Alapos körülnézés után merek csak kilépni a folyosóra, Rick után kutatva indulok útnak. Hangtalan léptekkel haladok, éppen a színpadot kerülöm meg, mikor tányércsörömpölést hallok valahonnan.
7 éve | . Léda | 15 hozzászólás
Miután végre elérjük úticélunkat, a taxis leállítja a számlálót, felém köpi a végösszeget. Kezébe nyomom a pontos összeget, hiszen egy ilyen kellemetlen fazon igazán nem érdemel borravalót. Még be se csukom a kocsiajtót, már el is rajtol az őrült sofőr. Mikor megfordulok és megpillantom a sötét ég alatt ácsorgó Phelan palotát, még a lélegzetem is elakad. Életemben nem láttam még ekkora házat, számomra elképzelhetetlen, hogy mégis hogyan és ki élhet egy ilyen csodás helyen.
7 éve | . Léda | 15 hozzászólás
FARKASNAK SZÜLETETT
7 éve | . Léda | 1 hozzászólás
Kutya egy karácsony ez!
Most, hogy vészesen kezdett közeledni a Karácsony, ideje volt leülnöm és átgondolnom, mivel lepjem meg szeretett kis családom. Tudni kell rólam, hogy minden évben valami különleges, otthon gyártott ajándékkal halmozom el a rokonokat, változó sikerrel. Idén valahogy kimerült az ötlettár, lehet azért, mert már én is öregszem, halványulni látszik gyermeki kreativitásom. Fejemet vakargatva, gondterhelten ücsörögtem a kanapén. Hű társam, egyetlen vizslám észre is vette ezt, fejét ölembe hajtva, ő is elkezdett agyalni.
7 éve | . Léda | 14 hozzászólás
Éppen egy hete történt, hogy végre elhagyhattam a kopott kórházi szállást, most azonban ismét a klinika felé kényszerülök hajtani. Talán nem volt életem legszebb pillanata, amikor hazatérhettem, de azért egy hónap kényszerkezelés után isteni volt megélni. Mivel gyengélkedő testem miatt még nem állhattam vissza szolgálni a hazát, egy igazán unalmas kis szerdai napot terveztem mára, egy olyat, amin az ember csak odahaza döglik és hol az egyik, hol a másik oldalára fordulgat.
7 éve | . Léda | 13 hozzászólás
Mire magamhoz térek, már babaolajtól ragad egész testem. Mivel a bőröm még nem szívta be teljesen, hamar kitalálom, hogy friss lehet még a dolog. Pár pislogás után meg is pillantom Redcliffet, nagyban pakolászik valamit.
- Remélem sikerült elgondolkodni a vétkeiden, Claire – szólal meg. – Junior lelke most már jó helyen van, nemsokára te is követheted. Beismered a hibáidat?
- Hogyne! Nagyot hibáztam, amikor hagytam, hogy két éve elhagyja a bíróságot épségben.
7 éve | . Léda | 7 hozzászólás
Mikor magamhoz térek, eleinte csak bizsergő fejfájást érzek, később azt is megérzem, hogy mindkét karom szörnyen fáj. A velem szemben elhelyezkedő, pont szemembe világító lámpák miatt sokáig nem látok semmit a fényes pontokon kívül, de lassan azért megszokja a szemem a világosságot és elkezd felderengeni a szomorú helyzet. Egy függőleges helyeztbe állított kínzópadon találom magam, lábaim és kezeim kikötve bőrszíjjal. Ekkor meg is világosodom, hogy miért fájnak ennyire kezeim, ugyanis nem bírják már ezt a folyamatos húzást.
7 éve | . Léda | 6 hozzászólás
Végre megérkeznek a fiúk, azonnal neki is állnak a helyszín lezárásának. Minden kis centit lefotóznak, megjelölnek, majd leporoznak. Ez végre egy olyan eset, ahol aztán bővelkedünk nyomokban, elég csak a vér mennyiségét figyelembe venni, de az továbbra is kérdéses, hogy Redcliff nevéhez tudjuk-e kötni a gyilkosságot végre. Mindenesetre az biztos, hogy ezt nem lehetett Junior, hiszen a fiú már egy ideje a fogdában pihenget.
- Rengeteg vért vesztett – szólal meg a doki.
7 éve | . Léda | 5 hozzászólás
Hasogató fejfájással kezdem a napot. Hiába reménykedek, a friss levegő sem segít rajtam. Sikerült olyan egyszemélyes bulit csapnom, amit ha tehetné, még a paradicsomszósz is letagadna.
A főnök irodájába veszem az irányt, már a folyosón hallom krákogását. Húsz éve nem tudja letenni a bagót, hiába liheg már attól is, ha három lépcsőfokot kell megtennie. Szerencsére nem kell már aktív nyomozóként szelnie az utcákat, de lássuk be, hogy ilyen állapotban nem is aratna világraszóló sikereket.
- Jó reggelt!
7 éve | . Léda | 8 hozzászólás
Újabb nap, újabb kihívások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkes kiscserkész módjára haladok az iroda felé, ugyanis ismét nem sikerült békés alvással töltenem az éjszakámat. A folytonos rémálmoknak hála mindig felriadtam és csak hosszú percekkel később tudtam visszaaludni. Akkor pedig folytatódott, ahol abbamaradt a rémség. Szóval mondjuk úgy, hogy nem vagyok valami fitt.
Daniel már az asztalánál ücsörög, valami pékárut nyammog. Annyi ereje nem volt, hogy kivegye a papírzacskóból, inkább azzal együtt eszi meg.
7 éve | . Léda | 9 hozzászólás
Nyugtalanul ficánkolva, lábunkat mocorogtatva várjuk, hogy végre elénk lépjen a laboros lány az eredményekkel. Daniel olyannyira izgatott, hogy még reggelizni is elfelejtett, pedig ez nála napindítónak számít. Ami engem illet, csodával határos módon megúsztam hányás nélkül a reggelt, és remélem, hogy ez a lányomra is igaznak bizonyul.
Végre elérkezik a várva várt pillanat.
- Megvannak az eredmények – szólal meg a fehérköpenyes. - A piros furgon alapos takarításon esett át, így abszolút nem maradt látható jele annak, hogy Junioron kívül más is ült volna benne.
7 éve | . Léda | 9 hozzászólás
Éppen a reggeli kávé és fánk perceket tartjuk Daniellel, mikor megcsörren a férfi mobilja. Kérdőn pillantok rá, majd sejtelmesen közli, hogy a csinos kis teniszedző lány csörgeti.
- Itt Daniel Clint! – veszi fel. Gyorsan a hátsó ülésre dobja a fánkot, mintha nem is ő ette volna a cukormázas mérget. – Mi a gond? Mikor? Azonnal ott vagyunk!
A hirtelen sebességváltozás miatt a műanyagpoharas kávém is a fánk mellé huppan hátul. Sebaj, ennek az üléshuzatnak már nem árt semmi.
- Ott van a kukkoló a pályánál!
7 éve | . Léda | 11 hozzászólás
Ma reggel zokogva, kiabálva és teljesen átázott pizsamában térek magamhoz. Életemben nem volt még ilyen rossz álmom, pedig egy percet sem tudok visszaidézni belőle. Csak a félelem, a csontig ható rettegés marad meg bennem. Még mindig annyira az álom hatása alatt vagyok, hogy a szokásos kávémat is képtelen vagyok elfogyasztani. Alice szerint pedig pont úgy nézek ki, mint aki rémeket látott.
A kapitányságra érvén, hamar rá is jövök a rémes álom jelentésére.
7 éve | . Léda | 11 hozzászólás
Enyhén másnaposan, egészen kellemetlen fejfájással kezdem a napot. A reggeli kávé se segít valami sokat, főleg, hogy összeszorul a szívem az estéről maradt mocsok láttán. Ha ez még nem is lenne elég egy szar naphoz, ott van még nekem Alice problémája is.
Sóhajtva olvasgatom a kórházban írt jelentést, valamint a laboreredményt. Szerencsére nem mondhatnom éppen rossz eredménynek, ugyanis csak egyetlen érték tér el. Kicsit kevesebb a vasa, mint kéne, de ettől eltekintve minden rendben.
7 éve | . Léda | 9 hozzászólás
Mire elérek a kocsihoz, nagyjából húsz-harminc agyvérzésen lehetek túl. Érzem a torkomban lüktető szívverésem, a gyors pumpálástól meg is szédülök. Sokáig nem pihenhetek, ugyanis telefonom éles hangja a frászt hozza rám.
7 éve | . Léda | 7 hozzászólás
Olyan irtózatos fáradtsággal lépkedek a lépcsőfokokon, hogy szerintem egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, mintha egyhelyben lépkednék. Szinte biztos vagyok benne, hogy néhány másodpercre még el is ájulok, de aztán valahogy mégis elkeveredek az irodáig. Így jár az, aki egész éjjel egy kocsiban ülve figyel egy poros kis koszfészket, és még csak kaját sem visz magával. Ölni tudtam volna egy cukros fánkért!
7 éve | . Léda | 9 hozzászólás
Mire beérek az irodába, már türelmetlenül vár rám a mai nap első ügye. Egy soványka nő ücsörög az asztalom mellé húzott műanyag széken, kezeit morzsolja.
- - Jó reggelt! – köszönök rá, majd levágódom székembe. Előveszem mini jegyzetfüzetem, majd a nőt kezdem tanulmányozni. – Miben segíthetek?
- - Fel… feljelentést szeretnék tenni.
- - Ki ellen?
- - A barátom ellen! Úgy értem az exbarátom!
- - Elmesélné mi történt?
7 éve | . Léda | 12 hozzászólás
A TISZTÍTÓ
Egy visszafogott ásítást követően a pulton pihenő kés felé nyúlok, rámarkolok, majd belevágom a deszkán rettegő krumpliba. Kis kockákra aprítom és belesöpröm a kukába darabjait. Belenézek a tűzhelyen álló fazékba, amiben kis buborékok táncolnak a víz tetején. Késve, de azért leesik, hogy összekevertem a szemetest a forrásban lévő vízzel. Nem esek kétségbe, hogy is eshetnék, amikor még ahhoz is túl fáradt vagyok, hogy pislogjak kettőt.
7 éve | . Léda | 17 hozzászólás
Gyilkos volt
Nincs mit tenni, már túl késő. Meghúzta a ravaszt. Mozdulatlanul nézte, ahogy a törékeny kis női test a betonra esik, élettelenül elterülve azon. Talán fel sem fogta azonnal, hogy mit tett. Tulajdonképpen nem is akarta bántani a lányt, hiszen annyira, de annyira szerette! Saját magánál is jobban, ezért nem tudta elengedni. Csak félre kellett volna állnia és lehajtott fejjel kivárni, míg kopogó léptekkel elsétál szerelme, de nem volt rá képes. Olyan haragra gerjedt, hiszen még soha nem árulta el így senki sem!
7 éve | . Léda | 12 hozzászólás
A folyamatosan villogó
vészvilágítás nem sokat dob helyzetemen, mivel így háromszor olyan lassan tudok
csak haladni, mintha minden kis részletet látnék az útból. Felrohanok a második
szintig, majd berontok a kezelőbe. Senki, de senki nincs még csak a közelben
sem… mégis mi a bánat folyik itt?
Furcsa mód megmozdul a velem
szemben ácsorgó könyves szekrény. Egy cső vége kandikál ki, de mielőtt
megmozdulhatnék, már hallom is a lövés hangját. A golyó csak súrolja a
felkaromat, minimális kár ér csupán, csakhogy még azelőtt, hogy agyon tudnám
lőni, meglátom, hogy mit is szorongat szabad kezében az éppen előbújó igazgató.
-- Ez az önmegsemmisítő távirányítója… már beütöttem az igazgatói kódot a gépbe, senki nem tudja felülírni.
7 éve | . Léda | 8 hozzászólás
Kicsit még darabos mozgással, de leginkább szörnyen furcsa érzéssel lépek be munkahelyemre. Pár pillanatig olyan, mintha elfelejteném mi, merre van, de rá kell jönnöm, hogy azt a sok évet nem lehet csak úgy elfeledni. Távollétem során az én kis zöld csapatom mindegyik tagja levizsgázott már, mint nyomozó – igazi nyomozó – ezért mindegyikük saját asztalt kapott az össziroda helyiségben. A kezdő nyomozók ugyanis ebben a nagy, világos irodában kuporognak, míg ki nem érdemelnek egy saját névtáblás irodát is.
7 éve | . Léda | 4 hozzászólás
Kínzóink
úgy döntöttek, hogy elérték a maximális szintet minden egyes alanynál, így hát
az eddigi módit felváltja egy egészen más világ. Rendes ételt kapunk, méghozzá
hatszor. Napi három órán át edzünk, profi kommandós kiképzőkkel. A sebek
ellátásra kerülnek, sőt még a párnahuzatomat is kicserélték, ugyanis vérben
ázott. Jobb napokon olyan, mintha csak egy nyári táborban lennék.
Ők azt mondják, már nem vagyok Darlene West, csak MDM028. Ennyit jelent ezeknek
a mocskoknak egy ember, egy személyiség.
7 éve | . Léda | 3 hozzászólás
Lassan, csak szörnyen
akadozva térek magamhoz. Sokáig nem is látok semmit az erős fényeken kívül,
szerintem percekig csak vakon pislogok. Egy fehér szobában találom magam,
orvosi műszerekkel körülvéve. Néhány fehér köpenyes idegen vizslat hol engem,
hol az engem figyelő monitorokat.
- -- Stabilak az életjelei! – szólal meg az egyik nő. – Sikerült kihozni a kómából, uram!
- -- Nagyszerű. Van jele bármilyen agyi károsodásnak?
7 éve | . Léda | 13 hozzászólás
Eljött az ideje, hogy meglátogassuk őzikémet. Kivételesen csak két fiam, Riley és Nathan tart velem, úgy gondoltam kissé sok lenne egy kis garzonlakásba az összes zöldség. Legjobb formánkat elővéve kopogtatok a megviselt ajtón, néhány perc múlva a láncok csörgését hallom. Elkiáltom magam, hogy rendőrség, mire kitárul az ajtó. Egy visszafogott, zavart tekintetű, barna hajú lány áll előttem. Bizonytalan mozdulattal beinvitál minket. Teával kínálna, de visszautasítjuk udvariasan. Szorongva, remegő kezekkel ül le velem szembe.
7 éve | . Léda | 6 hozzászólás
Ajkamat harapdálva, lelkemmel küszködve, amolyan büszke, meghatott anyaként állok a pódiumon. Tökéletesre vasalt egyenruhában, a mellemre tűzött kitüntetésekkel nézem végig a ceremóniát, mely során nyomozókká ütik „fiaimat”. Egyesével sétálnak a kapitány elé, fehér kesztyűs kis kezeiket remegve nyújtják a nagy ember felé, aki szeretetteljes mosollyal néz le rájuk. Az ideges szülők és egyéb rokonok könnyezve, sőt némelyik hangosan sírva lövi a képeket.
7 éve | . Léda | 11 hozzászólás
Darlene West
- - Hát ez zseniális… - morgom magam elé, miközben combom mellé fektetem a fegyverem. – Most meg mi bajod? Téged nem találtak el, nyugi!
Széttárt karokkal várok valamiféle választ a fiatal kollégától, ő azonban halálsápadtan, remegő kezekkel bámul rám, arcán sebesen futnak a verejtékcseppek. Legyintek egyet felé, majd széttépem a vérrel átitatott felsőmet, nekiállok egy rögtönzött műtétnek.
Sajnos kicsit mélyebbre ment az a fránya golyó, mint azt először hittem, a mutató és középsőujjam teljes egészében belefér a sebbe, de hála istennek a bordám megakadályozta, hogy a hátamon távozzon kis vendégem.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás