Az utazás.

           Háromszori átszervezés, ujraprogramozás átcsoportositás és átpakolás után, utra készen álltunk, és vártuk a kellő időt ,  hogy átadhassuk magunkat az utazás örömeinek , ujdonságainak, netán nemvárt eseményeinek. Mert ha nem várt eseményekre készül az ember akkor a váratlan események nem érik váratlanul.. Alig egy negyedórával vonatindulás előtt már kint voltunk a göröngyös peronon , ahol a szép új kerekes, görgős bőröndök társaságában kerestük vagonunkat , amelyik pontosan a vonat végén, olyan száz méterre leledzett, és kilences számot viselt.Erre szólt a jegyünk , és pontosan a 21, és 23 székre, ablak mellé.

          Itt ért az első meglepetés , mert ez a vonat légkondicionált volt, tiszta, ablaka átlátható, és nyitható az ajtaja viszont légmentesen zárt. A meglepetés azért volt kellemes , mert hosszú távolságra már rég nem utaztam, és ismereteim megrekedtek valahol az ingajáratoknál, ahol ezek az adottságok a civilizált utazáshoz , sajnos még gyerekcipőben járnak.

          Természtesen ezen a vonaton nem szabad dohányozni, amit helyeslek is , de amikor eszembe jut , hogy nem kevesebb mint tizenegy órát kell utazzak akkor egy kicsit megkérdőjeleztem helyeslésemet,  azonnal leszálltam és hamarjába elszivtam vagy három cigit, közben azt figyeltem , hogyan bosszankodnak  kerekes bőröndű utastársaim, amint bőröndjük kereke el-el sülyed a peron gödreibe, ennélfogva szép csinos drága bőröndjüket gyakorlatilag a földön huzzák. Egy cseppet sem irigyeltem őket pedig az én kezem a bőröndök szállitásától már úgy  megnyúlt , hogy , hogy a térdem alá ért és ha egy kicsit szőrösebb lettem volna mint amilyen vagyok , nyugodtan eladhattam volna magam majomként.

          A feleségem elhelyezkedett az ablak  mellett természetesen  menetiránynak szemmel , mert azt gondolta , hogy ez igy lesz utazásunk végéig. Ebben egy óriásit tévedett, mert utunk során, nem kevesebb mint ötször váltottunk irányt , ennélfogva , hol az elsők voltunk a mozdony után, vagy utólsók, és feleségem sem utazott állandó jelleggel a menetiránnyal szemben. Ekkor jött el az én  időm, mert vonatunk Nagybánya után bevette magáta Szamos völgyébe , és vagy százötven kilóméter hosszúságban szinte párhuzamosan haladtunk vele. Csak néha néha kis időre bujt el kiváncsi tekintetem elől, hogy utána még szebben , még látványosabban, táruljon elém füzfáival, rekettyés bokraival, és szederrel benőtt partjával.

          Néha horgászokat láttam amint giliszta csalijukat úszni "tanitották", de ekkor már bennt voltunk a dombok között a "hepe-hupás vén Szilágyban, ahol a nap  néha -néha eltünt a dombok mögött. Az volt az érzésem , hogy  bujócskát játszik velünk, mert rövidesen  újra előtünt és szinte mosolyogva  árasztotta el éltető fényével, melegével  a dombos vidéket.

          Megpróbáltam néhány fényképfelvételt csinálni, a mozgó vonatból , de ez űgyetlenségem okán, nem sikerült a legjobban, csak majd Dézsen az állomáson, ahol egy galambot sikerült lencsevégre kapnom -- azt is csak azért mert  úgy sétált le s fel a peronon mit a kedvesét váró ember -- türelmetlenül. Egy helybéli utas felvilágositott, hogy itt mozdonycsere van , ennélfogva a vonat legalább egy negyedórát áll, igy aztán nyugodtan áldozhattam káros szenvedélyemnek a dohányzásnak.

         Aztán vonatunk továbblendült, és kapaszkodva igyekezett az egyre emelkedő dombok hegyek közé bevenni magát. A nap egyre gyakrabban bújt el , és egyre gyengébb fénnyel tért vissza a dombok mögül, tudomásunkra adva, hogy rövidesen elhagyja vidékünket , hogy más messzi vidékek embereit, boldogitsa  világitó fényével.

         Már elhagytuk a Szamos völgyét, és lassan  a Maros vidékére érkeztünk a hol már estébe hajlott a délután. A vonat nem tágitott mert szigorúan követte az itt még csekélyvizű Maros vonalát. A vizparton apró házak  bizonyitották, hogy itt a hegyek között ahol a termőföld alig terem --ebben a szárazságban , még kevésbé--emberek élnek dolgoznak reménykednek.

      Esteledett már, de az emberek nem szüntek meg lejárni a vizpartra , ki vizért, ki horgászni, vagy egyszerüen csak mosogatni, mosni.  Egy lány , vagy asszony  éppen mosott, és az én fantáziám beindult az alkonyi világitásban, és arra gondoltam , hogy az a lány , vagy az az asszony  lehetne akár Iluska is amint fehér pendelyét mossa, esetleg egy Ágnes asszony, a huszonegyedik századból ! Aztán a vonat tovább  kapaszkodott, és én gondolataimmal meg a feleségemmel maradtam, az időközben teljesen sötétbe borúlt éjszakába.