Ki az idegen?

           Legjobb tudásom szerint ezen a vidéken  a történelmi egyházak dominálnak, de észrekellett vennem , hogy megjelentek Jehova tanui is , akiknek szép kis imaházuk diszelgett egy mellékutcában. Ezenkivül egyetlen egy román apácát láttam, aki rótta a park utjait , és néha bepróbálkozott egy-egy magányosan ülő személynél. Ortodox kőtemplomot nem láttam-- valószinű nincs is --viszont fenn  egy dombon egy olyan félhektárnyi területen egy kápolnaszerű fatemplom áll már , ami ezelőtt tiz évvel még nem állt ott--feleségem szerint!

                                 Városnézés.

          Idegen  helyen , nagyon kevés információval , vagy tudatlanul nehezen boldogul az ember. Itt viszont könnyű helyzetben vagyok mert ismerős az izes beszéd. Mert a helybéliek magyarul beszélnek nagyobbrészt, és aki nem az viszont, éppen olyan vendég mint én , csak más vidékről, ahol nem magyarul beszélnek.

         Eljött a vasárnap, amikor nincs gyógykezelés , és szinte az egész napot szabadfoglalkozással tölthetnénk , ha lemondanánk a pontos időben felszolgált reggeliről, ebédről.

                                         Gyógykezelés.

           A doktornő, volt olyan kedves , hogy kezelésünket egyidőben írta elő, ami nem volt egyszerű dolog a kb. négyszáz beteg között , mert voltak olyan kezelések ahol egyszerre akár harmincan is élvezhették a kezelés jótékony hatását, és maximum  húsz percig tartott, de olyan is ahol egyszerre csak  egy személy tartozkodhatott, maximum tiz percig.

                                     Kovászna.

          A kovásznai állomáson álltunk, ültünk és vártunk, de közben ki-ki néztünk a szélviharos éjszakába, ahol az ajtó nyikorgása  vetekedett a szélvihar hangjával, de attól sokkal élesebb volt , mert a szélvihar hangját eltompitották  az évszázados  fenyőerdők, amelyek félkörbe vontak határt a vidéknek. Vizsla szemekkel kerestük az égen a hajnal első fényeit ,  de azt is késleltette a gyors szárnyakon szálló vastag felhőtömeg.

                                   A megérkezés.

           Uti célunk végállomásáról még nem tettem emlitést, pedig ha nem ez lett volna, akkor talán nehezebben vettem volna rá magamat , hogy útra keljek. Kovásznára indultunk, gyógykezelés és nyaralás céljából. Értesüléseink szerint ez az ország   legjobb  helye ahol reumatikus és érrendszeri panaszokat kezelnek.De erről majd később, mert még most a vonaton ülünk , és bámulunk ki az ablakon a koromsötétben ,  a domboldalak gyéren lakott falvainak világitásfúzérét látjuk két példányban is , mert a villanyfényeket hiven tükrözi vissza a folyó tükre.

                                Az utazás.

           Háromszori átszervezés, ujraprogramozás átcsoportositás és átpakolás után, utra készen álltunk, és vártuk a kellő időt ,  hogy átadhassuk magunkat az utazás örömeinek , ujdonságainak, netán nemvárt eseményeinek. Mert ha nem várt eseményekre készül az ember akkor a váratlan események nem érik váratlanul.. Alig egy negyedórával vonatindulás előtt már kint voltunk a göröngyös peronon , ahol a szép új kerekes, görgős bőröndök társaságában kerestük vagonunkat , amelyik pontosan a vonat végén, olyan száz méterre leledzett, és kilences számot viselt.Erre szólt a jegyünk , és pontosan a 21, és 23 székre, ablak mellé.

                                    Feleáron.

           Az esemény lényegesen korábban kezdődött, valamikor még februárban amikor a feleségem bejelentette -- márpedig  az idén, ha esik ha fúj elmegyünk nyaralni, még akkor ha ótvaros cigánypuják hullanak az égből. Erre én úgy reagáltam -- ne olyan hevesen mert leesik a csillár, és oda a nyaralás. De feleségem nem hagyta magát,  tudomásomra hozta , hogy már megis tette az első lépést és beutalót igényelt a nyúgdijhivataltól.

                                          Riadó! 

           Nem fejeztem még be a kezelések teljes skáláját, ezért egy kicsit vissza kanyarodok egy nagyon fontos , de sajnos nem mindenki által elvégezhető kezelés formához, a tornához .Elméletikleg ez is egyénre szabott kellett volna  hogy legyen , de ez nem volt megvalósitható, az idő hiányában ezért aztán a gyógytornát vezető fiatal szakember bizonyos csoportokat alakitott ki és különböző csoportokra , mozgásképességüknek megfelelő gyakorlatot állitott össze .

                                 Kezelések!

          Nyaralásom egyik, nem titkolt célja a gyógyulás  volt. Mert hát mi tagadás , hatvan -hetven év alatt még a legerősebb acél is megkopik megrozsdásodik, hát még  egy zsiroskenyeren és marmaládéskenyeren  felnőtt ember , asszony teste, csontja izma-- az agyáról nem is beszélve. Szóval éreztem , hogy kopik itt ott, meg mindenütt kopik. De később kételyeim támadtak a kopás irányában ,mert nem tudtam megérteni , hogy lehet az , hogy feleségem egész életében ülőmunkát végzett, én meg mindenfélét, ülő , álló , sőt fekvő munkát is .Azt hiszem ezt nem kell megmagyarázzam.