Indulnék a a játékon, csak a tervem jócskán kinőtte magát a sárból, így kétrészre szedtem... ha ne gond. A másik részt holnap írom meg és töltöm fel. 

JÁTÉKRA FEL - 1. RÉSZLET

Mese a demokráciáról

I fejezet

Miként folyik le hazánkban a választás

Valamikor nagyon régen, talán ezer emberöltővel ezelőtt, valami Athén nevű városka megreformálta az egész világot. Jó idő volt, jó módban éltek, nem fájt a görögök feje a megélhetés miatt, így hát fene nagy dolgukban, jobb híján, a piactéren lófráltak.

Mélyen ülnek a sebek,

mint víz alján a szenny.

Lehull mind, ami lebeg,

hogy egy percet pihenj…

/Ahogyan ez a világ nevel:

fejre szorított vizes lepel. /

Fogaskerék és bábuk…

Csak nézd a menetet!

Amíg kopik a lábuk,

elfogy a szeretet.

/Bús, sötét kráterek maradnak

az emléktelen furcsa rabnak./

Fagyott csillagok között

fázik, aki érez.

A szívbe jég költözött,

azért, hogy ne vérezz!

/Meglékelnek és ha patak kel,

eretnek vagy!

Karrier

       Amikor megszűnt az alakulatom, látván hogy katonai pályafutásom csúcsára értem, innen reménytelen volt továbblépni, ezért kértem nyugállományba helyezésemet. Ez úgy történt, hogy a felajánlott beosztást egy másik helyőrségben nem fogadtam el, ezzel automatikusan beindult nyugdíjazásom. Miután kiállították az obsitlevelem, munka után néztem. Egyrészt mert szerény volt a nyugdíjam, másrészt utáltam mindig a láblógatást, de volt még egy rejtett ok: magamban úgy véltem, hogy ereje teljében lévő „fiatalember” vagyok, még bármit megtehetek. Nem válogattam az ajánlatokban, amit találtam, gyorsan elfogadtam.

SZÉKELY RAPSZÓDIA avagy félresiklott életek 2

    Tüzes istennyilaként csapott a hír, hogy Ilka megszökött.  Szótlanul. Ezért sunnyogott a tiszt urakkal. Az egész falu már beszélte, de a rokonság magasra emelt fejjel járt, hadd lássa az istenadta nép, a sok bús paraszt, hogy őket nem törte le, nem alázza porig a hegyvidéki jött-ment szégyenteljes gaztette. Sőt mindenki a gyermek körül forgolódott, akit a nagyanyja csak „szegény árvámnak” titulált.

                                        Közös udvar 5.

           A kemény , de rövid tél lassan visszavonulóban volt, az udvar lakói alig találkoztak egymással egész télen, legfennebb, akkor amikor fát hasitottak, vagy fát vittek be fűtés céljából. Grószné, nagyon ritkán bújt ki lakásukból, nagyobbrészt olvasgatott és rádiót hallgatott, mert neki mindent házhoz hoztak,és a fát is mással vágatta fel, amit a férje vitt be a házba, de ha nem volt kéznél, akkor bennünket gyerekeket kért meg.Ílyenkor valami cukorkát, kekszet, vagy egy lejt kaptunk fizetségként, amit rövid gondolkodás után, cukorkára, kekszre , nápolyszeletre váltottunk, a közeli élelmiszerboltba, és irigyen bámultuk  azokat a személyeket-- nem voltak sokan--akik csokoládét vásároltak, mert nekünk arra már nem futotta.

Ez az évszak ugyanúgy van. Kamasznak, előegyetemistáknak, nyugalmazottaknak. Mindenki láthatja: a legnagyobb közelség a Naphoz, forrongás, léghullám, s kétszer meggondolt látnivalók – pislantásra elillan, vagy életekig szilárd.

Egy kicsit a zsigerek is szusszannának ilyentájt. Mégsem lehet. Se perc se óra nem maradt meg a modernségnek; a légvételek egészséges áramlása, örökmozgók, emberi mókuskerekek; hogy farkatlan patkány faja lehessünk – ez még, hevenyészve, áll.

***

Theresa Harris és William Taylor lefele haladtak a lépcsőn a nő szobájából. William épp távozóban volt, mivel tudta, hogy Theresa vacsorára hivatalos aznap este. Hirtelen furcsa szagot érzett. Ismerős szagot. Ijedten ragadta meg Theresa kezét és megálljt parancsolt a mozdulatával. Nem értette, hogyan lehetséges ez. Biztos volt benne, hogy ezek száz éve kipusztultak. Arthur és a bandája felelős a halálukért.

Aztán ott állt előtte a hatalmas, fekete alak.

                                         Megszépitheted

                                       Kőbe,

                                       vésővel,

                                       vászonra 

                                       ecsettel,

                                       papirra,

                                       írással,

                                       hangjegyekkel,

                                       rácsodálkozással,

                                       elérhetsz

                                       sok dolgot.

                                    Közös udvar 4.

          Vékonyné-- egyéb téma hiányában-- újra előtérbe helyezte erkölcscsőszi tevékenységét, és nem restellte naponta tizenötször is leseperni lakosztálya előtt a járdát , pusztán azért , hogy közben lásson, de ha nem lát, legalább halljon valamit valami érdekeset, amit aztán egy kis módositással, tovább adjon. Az igazsághoz  hozzátartozik , hogy Bözsikének valóban voltak látogatói, de az egyáltalán nem biztos, hgy kizárólag csak a szexuális érdeklődés hozta őket, már csak azért sem mert voltak olyan görbebotos látogatók is,  akik a Bözsike alig két centi magas  küszöbjébe megbotlottak, és elestek.

A legöregebb generáció

Minden csak viszonyítás kérdése. Tehát az élet értelme is az.

Édesapám és a nagyapja a váróban ültek, és –most meg fogtok lepődni – vártak. Valami szakorvosra, gondolom, még 1981-ben. Közben megkapták a formanyomtatványt. A születés időpontjánál előre, központilag beírták a 19-est, csak az utolsó két számra voltak kíváncsiak.

- Elnézést, de ezt nem tudjuk megfelelően kitölteni.

- Miért? Mi a probléma?

- Hát az, hogy a nagyapám 1894-ben született.

SZÉKELY RAPSZÓDIA, avagy félresiklott életek

   Futótűzként terjedt a faluban, hogy Vass Máté hazajött Bukarestből és magával hozott egy hegyvidéki székely lányt. Megérkezésekor a család körül rajongta, ügyet sem vetve az idegen fehérnépre, csak amikor Máté bemutatta az anyjának és családjának, hogy a felesége, fagyott meg a levegő és elnémult minden. Az anya gyötrelmes pillantást vetett fiára, amolyan anyai fájdalmasat, mely kifejezte, hogy mi lesz most velük, hisz eddig Máté tartotta el a családot, mert a korhely apja szintén Bukarestben minden keresetét a Kökereszt utcai kuplerájokban hagyja. Most mihez kezdenek pluszban ezzel a némberrel is.

Dávidot ismét lenyűgözte, ahogy új legjobb barátja közlekedik. Bár nem hatott rá olyan elementáris erővel a landolás, mint elsőre. Hamar leültek beszélgetni. Jó házigazda lévén gondoskodott italról és rágcsálnivalóról is. Tamás az alkoholtartalmút elutasította.

- Valószínűleg az életben nem szondáztatna meg senki, lévén nagyjából rajtad kívül alig egy páran tudják, hogy így repülök. De nincs kedvem lezuhanni egy kis kellemes bódultság miatt.
- Megértem.

Érdekes dolog a közélet, még érdekesebb, ha politikusok csinálják...

Ballada egy vak komondorról

Nagy port kevert a hír, hogy egy magas beosztású közember feleségét szelíd, vak komondoruk megharapta , majd a jószág, miután a nő átesett rajta, jól megtaposta és maradandó sérüléseket okozott neki. Senki sem tudta mi ütött a jószágba, pedig kezes bárány volt mindig is.

Nem volt mit tenni azonban, a jószágnak a sorsa megpecsételődött. Hossza hányaveti után a község előljárói eldöntötték: Szerda három órakor elaltatják a megvadult állatot, amely a sérüléseket okozta.

Világunk valódi arcának ismertetése nem könnyű feladat. Vannak sokan, akik ebbe belebuknak. De legtöbbjük nem a szavakba öntésbe halnak bele... a csúf megismerése rontja le őket.

Világunk

Apró János egyszerű gyermek volt. Vidéken nőtt fel, kicsi falun. Különösebben – anyagilag – nem tűnt ki a községbeliek közül. Egyszerű kis házban éltek, kicsi kerttel és pár jószággal. Mégsem kívánt ő többet. Boldog volt, és szerette az életét. Hálát adott szüleinek, hogy minden nap van betevő falat az asztalon, és nem kell a szabad ég alatt aludnia.

                                     Közös udvar 3.

          Groszéknak két gyerekük volt, Hilda  nyolcéves, és Bernát  hat éves. Értelmes, szép gyerekek voltak, különösen Hilda -- korához képes jól fejlett, egy kicsit duci, de nagyon beszédes kislány volt. Vele találtam meg a közös hangot a leghamarabb. Román iskolába járt , és elég gyenge pontja volt a matematika, viszont lényegesen jobban beszélt románul mint én.Amilyen hüvösek voltak a szülők az udvar minden lakójával , olyan  kedves közlékeny volt a kislány.

      - Ön fogja vezetni a felderítő küldetést!

      Lily elveszítette a hangját. Igaz, egy kelletlen szó még így is szökni akart a torkából, de a lánynak nem maradt elég ereje hozzá, halk sóhajtásként tört elő. Lehunyta a szemeit, jobb kezének ujjai pedig szorosan az orrcsontjára tapadtak. Mély levegővételeket vett, hogy elég oxigénhez juttattassa az agyát, mely túlterhelődött az imént hallott sületlenségtől. Rózsa erre a hülyeségre próbálta figyelmeztetni őt, most már tisztán látta.

                                       Közös udvar 2.

           Vékonynét, de Silághinét is izgatta a Bözsikenéni szexuális élete, amit egymás között meg is tárgyaltak-- már ha azt tárgyalásnak lehet nevezni, amikor az egyik egyáltalán nem beszélt magyarul , mig a másik  alig beszélt románul. Mert hiába  volt a csipeszcsata , ha pletykáról volt szó-- az mindent felülirt, és nem számitott, hogy alig értették egymást,mert az a szó , hogy kurva mindkét nyelvben ugyanazt jelenti.Silághiné  özvegyasszony volt, és nem is olyan fiatal már,  és a szépsége, alakja is hagyott maga után némi kivánnivalót.

Ma egy hete, hogy apám megkapta a régió legkiválóbb bírójának járó kitüntetést. Egy idős, leköszönő főbíró nyújtotta át neki ezt az igen nívós díjat valamint az oklevelet. Alig hogy apám kezébe vette a kis, aranyból készült bírói kalapácsot, én máris kikaptam a kezéből, hogy közelebbről is megcsodáljam. Szép példány! – gondoltam, és ahogy körbevizsgáltam a rávésett betűket, melyekből apám nevét olvastam ki, büszkeség töltött el. Anyám már akkor megkönnyezte az egészet, mielőtt még apámat szólították.

Zsolt nem volt a szokásos értelemben vett háborús árva, de köztük nőtt fel. A szülei a Babylon 5-ön találkoztak, az apja vadászpilóta, az édesanyja akkoriban hivatalosan felszolgáló, igazából hírszerző volt az egyik hatalmas bárban. Mindketten fiatalok voltak. A járőrözések, gyakorlatok és harcok, illetve a hosszú felszolgálóműszakok végeztével sokat sétáltak és beszélgettek a végeláthatatlan állomás számtalan gyönyörűen berendezett és karbantartott kertjeinek egyikében-másikában, és végül egymásba szerettek.

Szenvedély

Az élet értelme a hedonizmus. Vagy talán van jobb ötleted?

A sötét utcán végül találkoztak. A vágy és a csábító ismét egymásra leltek. Rég nem volt már dolga vele, de annyira akarta egy ideje, hogy mikor felmerült benne az újabb találka ötlete, szinte alig bírta kivárni a pillanatot. Senki sem tántoríthatta volna el. Tudta, hogy tilos ösvényre tévedett. Hogy a párja nem tolerálná ezt. De a csalfaság gondolata, még több izgalommal töltötte most el, ezen az esti órán.

Motto:A ming dinasztia megerősítette Kínát. Első császára Hong vu 617 éve 1398.6.24.-én halt meg.Megindult az agyam...

A kínai orvos

       Li Sicsen a város főterén ücsörgött egy szobor lábánál, és töprengett mestere szavain. Ko Kin kei a következőket mondta: „- hosszú éveken át tanítottunk téged az orvoslás fortélyaira. A kínai módszerekkel már tisztában vagy, menj, ismerd meg az európai népek gyógyászatát, tegyél szert a legnagyobb tudásra, amit csak megszerezhetsz!”  Li Sicsen szerette szüleit, szerette a főváros, Nanking nyüzsgő életét, és persze kellően tisztelte tanárait is.

5. fejezet

Trevor

Trevor Scott remegő kézzel vette elő a zsebéből a papírost, amit délután a Harris házban gyűrt oda. Fogalma sem volt, honnan kerülhetett Theresához és vajon észreveszi-e, hogy eltűnt. Nem érdekelte. Tudnia kellett, mi állt benne. Abban biztos volt, hogy az Ő kézírása volt. Senkiével nem tudná összetéveszteni e gyöngybetűket. Hiszen ő tanította írni és olvasni.

Alig várta, hogy véget érjen a műszakja és rohanhasson haza elolvasni.

                                       Himalája

                                  Bámulta

                                  a hölgy 

                                  a hegyet.

                                  Jaj de szép,

                                  a Himalája!

                                  Közben 

                                  arra gondolt,

                                  jól jönne egy 

                                  him,

                                  föléje,

                                  vagy 

                                  alája.

                                      Szépségszalon.

                               Szemben az 

                               ablakommal 

                               győnyörű 

                               alakkal,

                               Lányok

                               üldögéltek

                               a szépség-

                               szalonban.

Immár teljes lett a zűr-zavar. Mindenki egymás szavába vágva kérdezett, vádaskodott, vagy intette csendre a társait.

-  Várjatok már, hadd mondja el, amit akar! – üvöltött fel a Veszett, aki csodával határos módon túlélte az ütközetet.

- Köszönöm! – pillantott rá a Magányos, tőle várta volna utoljára, hogy hajlandó lenne meghallgatni – Most nagy győzelmet arattunk. Ez nem vitás! De közületek még a legostobábbak is tudják, ha az emberek megszűnnek egymást irtani, ellenünk, mint kártevők ellen fordulnak.

Jó szülőket választottam, nagyon boldog, önfeledt család volt a mienk. Anyáék mindig odafigyeltek rám, nem vagdosták a szárnyaimat, de mégis neveltek a szépre és a jóra. Nagylány koromra kiegyensúlyozott, kreatív, önálló személyiséggel rendelkező emberkévé váltam. Maradhatott volna ez így az idők végezetéig, de a sors közbelépett. Anya súlyos betegségbe esett és rövid időn belül itt is hagyott bennünket. Maradtunk ketten, apával. Más és más módón próbáltuk feldolgozni a gyászt: apa a munkájába temetkezve, én pedig önmagamba bezárkózva.

Úszik a tegnappal minden pillanat

az idő hatalmas tengerében,

s néhány kósza emlék mégis itt marad

az elfáradt jelennek ölében.

Ringatja őket a meleg nyári szél,

esőcseppek oltják a szomjukat

az ember örök életet remél

de minden napot lezár a napnyugat.

Nem tűnik el és nem fakul a kép

az elázott szempillák alatt,

mert bárha telik az idő és van ami véget ér

az emlék az mindig és mindenkor megmarad.

Csak nő egyre nő a tenger és gyűlnek a tegnapok

lenyugszik a nap és kezdődik az éjjel,

s míg integetnek a búcsúzó pillanatok

az ember új emlékeket érlel. 

      Mosoly kelt a szolár nő arcán. Lehetetlen egybeesésnek tartotta ezt a nevet és a hozzá illő szituációt, de messzemenően hálás volt az égieknek, amiért így alakult, hiszen ez sok gondot levett a hátáról. Egy dolog viszont azóta sem hagyta nyugodni. Milyen szülő az, aki ily' megszólítással élteti a gyermekét? Lily mellé sétált, majd baráti kapcsolatot érzékeltetve rátette jobb vállára a kezét.

      - Áldozat.

      Lily megrökönyödött a szó hallatán.

Károly és Dávid felváltva szitkozódtak. Pár órája kapták a hibaüzenetet, és azóta hidegben dolgoztak. Az őrtorony jelentős sérüléseket szenvedett, a legrosszabb pont találta el a becsapódó jármű. Először a romokat takarították, majd szét kellett szerelniük az egész szerkezetet.

- Ez az átkozott quadkopter pont telibe találta az elektronikát rejtő dobozt! - morgott Károly, amikor először meglátta.

- Ráadásul pont EZT a tornyot!  - értett egyet vele Dávid.

Búcsúznunk kell a Mában

Tegnap véget értek a szívekben a leghosszabb csatározások.

Az álmok, az üres álmok.

Tűzbe veszett, halott mind, aki bíró.

Látod, ugye látod!

A vádlottaknak még megmaradt:

Rémülten vehetik körbe a lángot.

Várj ott, várj ott!

Szörnyű képekben jönnek a senkik a helyünkre.

A búcsú-látomás eljött. Pedig senki se él ezen az éjjel.

Érj el, érj el!

Szépen lesoványodott a tegnapi vágy.

Nézz széjjel, nézz széjjel!

Kiléptem a sötét erdőbe, ahol ő állt velem szemben…

– Mint a regényedben, amit olvastam – szakította félbe Theresa.

Nem volt benne biztos, hogy sikerült felfognia, amit hallott.

– Igen – válaszolta William. – Magamról írtam. Olyan nehéz ezzel a lelki teherrel együtt élni. Miattam égett le egész London, haltak meg emberek. Megérdemeltem a bűnhődést.

– Miféle bűnhődést? – kérdezte Theresa.

– Hogy vámpírrá váljak és vezekeljek.

– Szóval ezért tetted?

PALINGENEZIS

-         Hé Stewe, már megint túlsúlyos vagy, mi van nálad?

-         1,62kg a többlet igaz? Ez egy régi laptop, még a kétezres évek elejéről.

-         Minek neked az az ócskaság? A főnök egyszer megbírságol érte.

-         Ekkora súlyban hozhatok magammal személyes holmit, úgy hogy engedj utamra, vár a Szinnosz.

-         Három órán belül ott vagy, de sietős! Na jól van lőj ki, engedélyezem a felszállást.

                                                  Cono

Már egy hete Kubában voltam, mikor ráébredtem, hogy nem ide kellet volna jönnöm. Az értékrendemhez jobban illett volna Bangkok. A formás, nagyfenekű kubai lányokban találtam némi vigaszt. A szivar, rum és különböző helyi dolgok, nem haladták meg az ingerküszöbömet.  Egy prosti, némi ital és ennyi.  Ez pedig édes kevés, magamfajta kalandvágyó embernek.

25. fejezet

Natasha a verandán ült és a naplementét csodálta. A lebukó sugarak vörösre festették az eget. A távolból a marhák bőgése hallatszott, a szellő a friss széna illatát vitte felé. Békét érzett. Végre hazatalált.

- Mit olvasol, szépségem? – kérdezte mögötte a hang, mely mindig mosolyt csalt az arcára.

- A válási papírok – mosolygott rá Natasha. – Végre elrendeződött minden. Lilly velünk marad, John pedig, amikor tudja, meglátogathatja.

Az utazás többi része is hosszúnak és unalmasnak ígérkezett. Időben már túl volt a bő harmadán, bár kilométerben még alig tette meg az ötödét. Eszter a pályaudvar fedett peronján állt az enyhén szemerkélő esőben, és mint másik nagyjából tucatnyi utazótársa, az átrakodást figyelte. A roppant darukat, ahogy a lehető legkisebb emeléssel és mozdulattal csöndben és precízen emelték át a vasúti kocsik teljes felépítményét a hagyományos sínpárról a maglev vonalon üresen álló egymáshoz kapcsolt önhordó alvázakra.

5. Fejezet:

Kialvó fények

      - A Szolárisz Unió szeretné a segítségét kérni az Árnyak ellen!

      A smaragd szemek meglepetten tágra nyíltak, Lily nem számított erre a fordulatra. Érzékei veszélyt jeleztek, így teste nyugtalanul megfeszült az óhaj hallatán.

      - Hogy micsoda? - ejtette ki a kérdést, persze óvatosan, hogy ne leplezze le kétes érzelmeit.

      Próbált közömbösséget színlelni, mellette Ibolya viszont teljesen más érzelmeket mutatott.

Tegyél le.

- TEGYÉL LE! - Húgom és A türelmetlen sóhajtások közepette leeresztettek a földre.

- Amúgy hatvan fokos szöget se zártál még be. - jegyezte meg A.

- Jó, de én úgy éreztem.

A tanítói alkalmassági követelte meg tőlem azt, hogy kézen tudjak állni, ami ellen mindkét személyiségem ellenkezett. Egyes szakokhoz egészen meglepően hosszú listát küldtek el alkalmassági vizsga címen. Négy alternatívát írtam össze magamnak. Mind a négy másról szólt, és ebben a helyzetben mind a négybe bele tudtam képzelni magam, mivel a megszokott jövőképem nemrég szétesett. Szóval még nem rendelkeztem fix újjal.

Ekkor felgyorsultak az események, s mielőtt Barbara bármit is tehetett volna, Shane rávetette magát. A pisztoly eldördült, Natasha felsikoltott, a biztonságiak pedig leszerelték a nőt.

- Shane! – sikította Natasha, ám legnagyobb megkönnyebbülésére a férfinek semmi baja nem volt.

Az őrjöngő Barbarát elvitték a közben kiérkező rendőrök. Mindent bevallott, tanúk is voltak rá, innen már nem létezett visszaút.

- Natasha, - lépett oda John, miután picit csitultak a kedélyek.  – sajnálom az egészet.

Mire megvirradt, a Magányos visszatért a Faluba, s szólította a Horda megmaradt tagjait.

- Fájdalmad az én fájdalmam is! – mondta az ifjú a Hegy Fiai közül, mellé lépve – Valamennyien osztozunk veszteséged kínján.

- Köszönöm. – mormolta a vezér – Figyeljetek rám, gyűljetek ide mindnyájan!

Ott állt, az örömtűz maradványai mellett. A Horda, most higgadt volt, letelepedett köréje. Mindenütt elesett emberek hevertek. A lég terhes volt a vér és a halál szagától.

Odaát

Az Úr 2013. esztendejében, február derekán rövid szenvedés után elhunyt Kovács László vilonyai lakos, aki földi létében műszaki értelmiségiként tengette életét Halála pillanatában ő is  könnyebb lett 21 grammal, amit a tudósok különböző módon magyaráznak. Ez a bizonyos 21 gramm azonban értelmes energiamező formájában jelentkezett a Teremtőnél. Az Úr fogadta és a következő beszélgetés zajlott le köztük.

-         Bocsáss meg Uram, hogy nem hittem benned, ez földhözragadt materialista neveltetésem következménye.

A Halászsas nevű kétárbocos kereskedőhajó előkelő neve ellenére leginkább csak egy lomha postagalamb volt. Nevét az orrdísze miatt adta neki a kapitány, de a kanárisárga, hattyúnyakú valami kitátott gólyacsőrével inkább tűnt viccesnek mint ijesztőnek. A fedélzeten méla csend, az árbocok közt szélcsend honolt. Mindenki, még a marcona, szakállas kormányos girhes makákója is szó szerint unta a banánt. Két hete vesztegeltek a rekkenő hőségben. A raktérben néhány tonna zölden szüretelt, de lassan barnába hajló gyümölcs intenzív cefreszagától, no meg a gyomrukban megerjedt terméstől mindenki bágyadt volt.

Mikor a Nap eltűnik,

S a Hold sem bukkan fel,

Mindenki tudja miért.

Az emberek félnek.

A hideg rázza a csontjaim.

Nem tudom mozgatni az ujjaim.

Lila a szám,

És belefagyott a vér az ereimbe.

Halálsikoly amit hallok,

A tollak hullanak alá.

A szívem össze-vissza dobog,

A lélegzetem szaggatott.

A sötétség beborít mindent,

Kérlek fogd a kezem.

Egy bukott angyal szárnyait tépik fent,

S a tollai hullanak itt lent.

Fogd a kezem,

S szorítsd meg erősen.

4. fejezet

A tűzvész

1666-ot írtunk. Londonban a hőség az elmúlt hónapokban elviselhetetlenné vált. Szokatlan volt ez a hidegvérű angolok számára, ahogy a külföldiek neveztek bennünket, de a levegő szinte fojtogatott. Minden melegrekord megdőlt, amit feljegyeztek. Ezért persze nem csak a kánikula volt okolható, hanem a zsúfoltság is, ami akkoriban a városban uralkodott. A házakat minden rendszer nélkül, egymás hegyére-hátára építették, sajnálták a jó anyagot elhasználni, ezért mindent a közeli erdőkben fellelhető fákból tákoltak össze.

Sziasztok. Nem tudom ,hogy ez mennyire érdekel bárkit is, de azt szeretném kérni ,hogy olvastok el ezt a vers/dalszöveg nyers anyagot mert nagyon szeetek ilyenekt írni és még nem kaptam senkitől kritikát rá mert ne,mmertem eddig emgmutatni senkinek. Előre is köszi.

Itt vagyok egyedül.

Itt hagytál tehetetlenül.

Csend van mindenhol,

Itt csend volt mindenkor.

A csend maradt nekem,

Mindenkit eéveszel mellőlem.

Megöl engem  acsend,

Majd mesélek milyen itt lent

Útra való fényjel.

Az élet értelme a haladás kell legyen. Ezért bármerre mész, mindenképp jó irányba haladsz.

Jó az ember madarának, ha a szívek közé fészkel

A poros, lakkozott parkettás tornaterembe ablak formában kúszott be a napsütés. Mind csak feküdtek a szivacsokon és egymáson. A jövőre esedékes szalagavatót jöttek megtervezni, de senkinek sem volt ötlete. A májusi hőség úgy nyomta agyon őket, ahogy a legyeket szokta a kihelyezett méreg.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

Károly és Dávid épp a néhány napja történt eseményekről, a kápolnai csata szimulációjáról értekeztek elmélyülten, amikor megszólalt a vészjelzés a fúziós erőmű szervizhangárjában.

"Túlterheléses riasztás, a 16-os magból. Már megint. Az a vacak szivattyú…" Amennyi munkaórájuk volt benne, annyiból két másikat lehetett volna venni. Gyorsan jóváhagyták a rendszer által javasolt automata átirányítást, leállították a vészjelzést, és elindultak a folyosón hogy ismét felvegyék a harcot az elöregedett, és a két évvel ezelőtti szennyeződés miatt többszörösen sérült egységgel.

***

Theresa felvette a naplót és elindult a kertbe, hogy folytassa az olvasást. Már nem sok volt belőle hátra. Elolvasta a részt, melyben Madison leírta, milyen volt Elisabeth temetése, és hogy ez milyen hatással volt későbbi életére. A férfi teljesen összetört, megszállottan kereste a lánya gyilkosát. Közben említést tett újabb eltűnésekről, és célzott is rá, hogy tudja ki okozta Elisabeth halálát. A gondja meggyűlt a rabszolgáival is, hiszen azóta, hogy ott találta a lányát vérbe fagyva közöttük, lázadozni kezdtek ellene.

Szia.

Gondoltam írok neked néhány sort.Tudom...hogy régóta nem méltattalak szavakkal felőlem (Ennek érződtetésére is írtam a sziá-t felkiáltó jel nélkül).Nem szeretnék kifogásokat formálni erre a papírra,viszont szeretném ha tudnád : bánom,hogy ott hagytalak.Magamat sokáig áltattam...közben öntudatlanul végig kísértem az életedet,nélkülem.Hallottam a fiadról,az új férfiról,és a kiálításaidról.Szeretném elhinni,hogy mellettem is ugyan ennyi (ha nem több) csodálatos dolog történt volna veled,erre azonban képtelen vagyok.Nem szeretnélek belevonni bánatomba,de jól tudod hogy van ez, egyszerűen kitör belőlem.

A hadszínteret erős köd borította. A hajnali óra lágy fényei még kékesszürkébe borították a vidéket. A harmatos növények közt a hidegben katonák lapultak. Ez volt a kápolnai csata második napjának kezdete. Az erdő és mező állatainak neszezését és dalát a fegyverek szórványos ropogása váltotta fel, ahogy a látási viszonyok megengedték. Éjszaka mindenki elcsendesedett, óvatos csapatmozgásokon kívül nem nagyon bocsátkoztak nyílt csatározásba.

3. fejezet

A múlt árnyai

William Taylor pontosan tudta, hol találja őket. Ahogy leszállt az éj, elindult. Végigsétált a város főutcáján, a Hudson utcánál jobbra fordult, majd megtorpant. Még egyszer átgondolta, amire készül, majd ismét megbizonyosodott róla, hogy helyesen teszi. Muszáj. Theresa érdekében. Könnyed mozdulattal leemelte a csatorna fedelét, majd elindult lefelé a létrán. Odalent bekapcsolta az elemlámpáját, beleszagolt a levegőbe. Egy patkány átszaladt a lábán, ami egy újabb fejezetet idézett fel a múltjából. Egy olyan fejezetet, amelyre gondolni sem szeretett.

A lelet

Az öreg nyugdíjba ment. Világ életében dolgozott, így tervet kovácsolt nyugdíjas napjaira is, találni kell valami hasznos tevékenységet. Jó erőben volt, sok mindenhez értett, meghirdette tehát, hogy apróbb mezőgazdasági munkákat elvégez megegyezés szerinti fizetségért. Néhány megrendelés befutott, de mindig halál fáradtan végzett, a munka nehéz volt, a fizetség kevés. Böngészgetett a neten, amikor megakadt a szeme egy fémkereső hirdetésen.

I. fejezet

A Város semmit sem üzent nekünk.

Hallgatott, mint egy mogorva szülő, magunkra hagyott minket, az úgynevezett gyermekeit, és beledobott a híg betonba. A járókelők háromnegyed-keresztet vetve iszkoltak el előlünk. Vezetés közben a középkori pestisjárványok idején tevékenykedő pestisdoktorok jártak az eszemben. Szkafanderszerű öltözékben, bokáig érő, éjfekete köpenyben, széles karimájú kalapban, madárcsőrre emlékeztető maszkban rótták az utcákat.

Kedd este volt. Szokásához híven és abban a reményben, hogy viszontlátja Williamet, Theresa elindult a könyvtárba. A kabátját a fogasra akasztotta, kissé lehűlt az idő az elmúlt napokban, pedig még csak szeptember elején tartottak. Már hívták az egyetemről, hogy még egy-két hónapig megoldható a helyettesítése, de ha nem tér vissza hamarosan, akkor lehet, mást keresnek erre a tanévre. Theresa azonban nem tudott biztató választ adni. Fogalma sem volt, meddig kell maradnia.

Kacsacsőrű emlős

Az Úr már rengeteg állatot teremtett, és unta, hogy mindegyik panaszkodik. A tigrisnek a csíkos bunda nem tetszett, az elefánt karcsúbb szeretett volna lenni, a liba azt gondolta, sokkal nagyobb biztonságban lenne a mája nélkül, és így tovább, egyik sem volt elégedett. Ezért megkérdezte a sorban következő madarat:

Van valami különleges kívánságod?

Van hát, felelte pimaszul a madár, először is, nem tudnám elviselni, hogy madárnak néznek, másodszor, ne legyen tollas a hátam.

A Magányos végigment a csatatérré változott Falun. Járása nehézkes volt, sebe égetőn fájt, s rengeteg vért veszített. Akkor meglátta.

Meglátta kedvesét, ahogy saját vérében fekszik pihegve, oldalából pedig egyre gyengébben csordogál a vér. Odarohant.

Orrával taszigálta a haldokló testet.

- Kelj fel! Kelj fel! Meg ne próbálj elhagyni! Értetted?! – mondogatta kétségbe esve. Mindhiába.

A Néma még egyszer megnyalta orrát, lenyalta róla a vért – szerelmese vérét -  s annak ízével távozott az Örök Vadászmezőkre.

A csillagvadász

       Laktanyai munkám során gyakran kényszerültem íróasztal mögé, no nem az aktákat tologattam, inkább rengeteg iratot készítettem. Ez eléggé idegölővé válik, ha az ember beletemetkezik. Addig nincs baj, míg kreatív módon létre kell hozni egy teljesen új okmányt, ott kezdődnek a bajok, amikor ezekből több tucatot is el kell készíteni. A mai fénymásolós, nyomtatós világban még ez sem probléma, de mondjuk harminc évvel ezelőtt még csak az indigó létezett, meg a stencilgép, ha kötött alakú (például füzet) iromány készült, ezek nem segíthettek.

A kivándorló

       Egy kis faluban élt a Módos család, közel a fővároshoz, de mégis csendes környezetben. Nevükhöz méltatlan módon szegénységben éltek, mint oly sokan e kis hazában. Módos István, az apa katona volt, még fél éve volt a szolgálati nyugdíjig. Felesége Panni a főváros egyik kollégiumában könyvelt szerény bérezésért. Két tinédzser fiuk volt, László most végzett a középiskolában, Károlynak még volt egy éve a szakmunkás képzőben.

Menekülés

       Péter jól keresett, de mégis anyagi gondok gyötörték. Drága volt az albérlet, magas a rezsi, sok pénzt elvitt az élelem, gyűjteni már nem volt miből. Pedig elképzelte, hogy egyszer neki is lesz családja, lakása, autója, vágyott a jómódra. Távol állt tőle a luxus, még a dohányzást is abbahagyta, a létfenntartáson kívül alig költött valamire. Így hát természetes, hogy mint sokan mások kis hazánkban, külföldön keresett boldogulást.

Figyelmeztetés: Erotikus tartalom, trágár beszéd, homoszexualitás

+18

3.

Egy kopott, szürke szedán parkolt le a hatalmas családi ház előtt, ahogy azt tette immáron nyolcadik hónapja minden áldott hétvégén, mikor csak tehette, és az autóból két férfi szállt ki. Tim és Rock rendszeresen meglátogatták Jacket és bár nem értettek egyet sosem a férfi döntésével, mégis támogatták őt, pont úgy, ahogy az egyedül maradt fiút is. Igazából Tim reménykedett abban, hogy Jacknek megjön az esze, hogy nem enged apja hülyeségeinek és nem löki el magától Jint.

Theresa Harris teljesen összezavarodott William viselkedésétől. Egész úton hazafelé azon gondolkozott, vajon mit tett, amire a férfinek így kellett reagálnia. Ez csak egy ártatlan csók volt, mégis William úgy viselkedett, mintha valamilyen bűnt követett volna el. Nem értette. Felment a szobájába, felkapcsolta a kis villanyt, majd hosszasan olvasgatta Elisabeth levelét. Titkon ő is vágyott egy ilyen szerelemre, arra, hogy valakihez tartozhasson. Bár tisztában volt vele, hogy jelenleg más és sokkal fontosabb dolga van.

Köszönöm szépen minden résztvevőnek, hogy írt a feladványomra. Rendesen megleptetek, mert nem egy játékos komolyabban közelítette meg a feladványt, én viszont valami laza, humoros agyatlanságra számítottam, amikor feladtam. Ez dicséret ám, azt jelenti, hogy a nehezebb utat választottátok, nem olyan történetet írtatok, ami a megadott bekezdésből törvényszerűen következhetne.

Juhász Gyula: Miska bácsi

Gyilkoló malac? J Én nagyon örülök, hogy írtál, annak még inkább, hogy ilyen horror szerű megközelítést választottál, csak az volt a bajom, hogy mielőtt beindulhatott volna a történet, elvágtad.

- Mi történt? – szaladt végig John McDonald a kórház folyosóján és lihegve kérdezte Natashát.

- Megpróbálják felébreszteni Lillyt – felelte a nő. – Bent voltam nála, beszéltem hozzá és megszorította a kezem. Dr. Lovell csináltatott egy CT-t és aszerint oszlóban van a vérrög.

- Ez mit jelent? – kérdezte és a szíve hangosan kalimpált. Sosem gondolta volna, hogy ennyire szereti a lányát.

- Hogy reménykedhetünk – szólt közbe Shane is.

- Köszönöm, hogy szóltál – John hangja ezúttal őszinte volt.

Hétfő

A vonat száguld, ütemre gördül: kick-snare-kick-snare, hihat, és apreggió. Fülesemben az Assemblage 23 lüktet. A telefonomon meg anyám keres. Háromszor cseng, de nem veszem fel. SMS-t küld. „Miért csinálod ezt? Kérlek, hívj vissza” – írja, de most nem érdekel. Küldetésem van. Main Quest, amit teljesítek.

Facebook üzenet pukkan. Ice az.

– Baszod csíra, fél órája várunk, hol vagy? – kérdi. Megírom, hogy késett a vonat, műszaki gondok adódtak, de 15 perc s ott leszek.

*********************************************************

      Kellemesen simogató illatok, melyek körbevesznek, átölelik a testemet és felhevítik érzékeimet. Hihetetlen, mennyire relaxáló. Minden levegővétel egy-egy kincs az élettől, ezt nem szabad elpazarolni, főleg nem itt, ezen a szent helyen. Az egész létemben érzem, ahogyan a békés nyugodtság eláraszt engemet. Csupán egy álom része vagyok, mégsem érzem valótlannak. Minden egyes reccsenés, melyet a határozott, mégis kíváncsi lépteim alatt erőtlenül töredező faágak kiáltanak, és minden szívet melengető nyári szellő, melyek játékosan szólítják táncra a hajamat, a ruhámat...

Az élet fűszere – Játékra fel!

Forró, nyári nap volt. Miska bácsi az utolsó öl szénát dobta fel a kocsi hátuljára. Megtörölte munkától verejtékes homlokát, és nagyot húzott a kissé már langyos vízből. Felmászott a szekérre és a gyeplő meghúzásával jelezte a lónak, hogy indulhatnak. Miska bácsi rendes, becsületest parasztember volt, aki éjt nappallá téve szorgalmasan dolgozott, hogy a feleségének és a fiainak mindene meglegyen. Mariska néni nagydarab, házsártos asszony lévén gyakran pörölt az urával, de ennek ellenére jószívű teremtés volt.

Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

William és Theresa még néhány percig beszélgettek a könyvtár bejárata előtt, mielőtt jó éjt kívántak egymásnak. Megbeszélték, hogy másnap este találkoznak egy közeli kávézóban és folytatják a napló olvasását. William hazaviharzott, gyertyát gyújtott és elővette a zsebéből a papírfecniket. Remegő kézzel fogta a lapokat, melyeket könnyein át kezdett olvasni.

„ Elisabeth ismét eltűnt. Teljesen kiborít már ez a lány. Érzem, hogy Williammel sem stimmel minden, valamit rejteget előlünk.

Szeretettel megkérem az új, nem rég csatlakozott tagokat, hogy legyenek kedvesek elolvasni a szabályzatot! Aki írást tölt fel, kérem, hogy olvasson is tőlünk, ne csak elvárja, hogy más véleményezze az övét! Úgy gondolom, hogy ez így fair! Köszönöm! További jó írást, olvasást mindenkinek!

A tarhonyasütő

A rendőrautó ott áll meg, ahol a legjobban útban van mindenkinek. Kiszáll a két zsaru (egykor hekusoknak nevezték őket, amikor még nem voltak ilyen sokan), és egymás után meszelik le a balszerencsés járgányokat. Közúti ellenőrzés. Néha csak a pirosakat állítják félre, mert olyan kedvük van, vagy mert fülest kaptak („törzsőr, mindenki gyanús, aki vörös!”) De a legtöbbször nem ússzák meg a szürkék sem, suhanjanak akármilyen árnyalatban.

Kifordítom, befordítom…

Minden történet mögött ott van legalább egy másik. Általában jóval több is, mint amennyi elsőre látszik. A valóság ugyanis sosem egyféle, én pedig azért vagyok itt, hogy ezt bemutassam Önöknek. Azt fogják majd gondolni, hogy ez egy tréfás történet egy mogorva, vallásos öregemberről. Ezt fogják hinni, mert én azt akarom, hogy ezt higgyék, de már jó előre elárulom, hogy rosszul teszik. Tessék csak figyelni nagyon, mert csalok…

Miska bácsi irtózatos csörömpölésre, csattogásra, patadobogásra és különféle hangok egész kakofóniájára riadt fel az éjszaka közepén.

Egyszerre, egy csapat birka ment végig az irtáson. Néhány Dögevő, meg Fürgelábú hajtotta őket, úgy mintha juhászkutyák lennének. A nyáj ráment a csapdákra, amiket a vadászok helyeztek ki, hogy védjék a Falut, az általuk kártevőknek tartott Erdő népétől. A birkák bégettek és sírtak, ahogy lábuk beleakadt a hurkokba, ahogy csülkeikre rácsapódtak a fogas acéllemezek.

A többi birka ott a tűz körül, tudjátok, a kétlábúak meg tátott szájjal néztek. Nem értették mi történik, ki lehetett annyira bolond, vagy részeg, hogy jószágait a csapdamezőre kergette?

Miska bácsi iszonyatos csattogásra ébredt az éjszaka közepén. Felhorkanó feleségét nem ébresztette fel, és úgy döntött, egyedül néz utána az udvarról érkező különös zajoknak. Kiérve az elé táruló látványtól elkerekedett a szeme. Ámulva bámulta, ahogy a ló a két első lábán egyensúlyozik, a disznó a fején pörög, a kutya a macskát kufircolja, a kakas pedig sorban tojja a tojásokat.Abban a pillanatban az agya józan része nyaralni ment.Állt ott vagy tíz másodpercig kidülledt szemekkel és az állatokat figyelte.Aztán hirtelen odakiáltott :

—Mrs!