Miska bácsi iszonyatos csattogásra ébredt az éjszaka közepén. Felhorkanó feleségét nem ébresztette fel, és úgy döntött, egyedül néz utána az udvarról érkező különös zajoknak. Kiérve az elé táruló látványtól elkerekedett a szeme. Ámulva bámulta, ahogy a ló a két első lábán egyensúlyozik, a disznó a fején pörög, a kutya a macskát kufircolja, a kakas pedig sorban tojja a tojásokat.Abban a pillanatban az agya józan része nyaralni ment.Állt ott vagy tíz másodpercig kidülledt szemekkel és az állatokat figyelte.Aztán hirtelen odakiáltott :

—Mrs! Szállj le a.. — abbahagyta.Nem akarta felébreszteni az asszonyt.Manapság amúgy is nagyon nehezen aludt el.

Megvakarta a fejét.Gondolta elindul a ló irányába,hátha ha le tudja venni a két lábáról.

Lépett egyet előre,majd…Mi volt ez a hang?

Fülelt,de nem szólalt meg újra.Ha egyáltalán volt bármilyen zaj az imént.

Magabiztosan tovább lépkedett a ló irányába.

—Fejezd ezt be,Aranyhal! — suttogta az éjszakába.

Milyen őrültség egy lónak az aranyhal nevet adni.De  ő neki nem volt köze a dologhoz.Még tavaly nyáron mikor megvásárolta a lovat,akkor történt a névadás.Ő maga nem is adott volna neki nevet,de az unokák elnevezték,onnantól pedig rajta maradt.

A ló némán nézte.Probléma nélkül állt a két lábán,mint egy ember.Semmitmondó fekete szemei egyenesen Miska bácsi szemeibe bámultak.Egy pillanatig az öreg azt várta a ló mindjárt megszólal emberi nyelven,azonban erre nem került sor.

Újra megütötte Miska bácsi fület valamilyen zaj.Jobbra,balra kapta a fejét,de még mindig csak a bizarr cirkusz folyt körülötte….vagyis...

A disznó eltűnt!

Újra valami zaj.Ropogás.Valami közeledik.

A ló erre félredöntötte a fejét,mintha azt kérdezné : Na mi lesz? Megfordulsz?

Miska bácsi habozott.Micsoda gyönyörű szó ez a félelemre!

Az öreg bal lába elkezdett rángatózni.Ez tipikus volt nála.Már évek óta,ha sokat állt egy helyben ez történt.

Ropogás.Lépések is hallatszottak ezúttal.

A félelem már szépen a markába tartotta Miska bácsit,de mi van ha nem is veszély közeledik mögötte? Mi van akkor,ha csak a disznó szaglászik össze-vissza?

Ezek a kérdések jogosak voltak,viszont hasztalanok.Mert érezte a veszélyt.Érezte a hideg lehelletet a lábfejénél,a vér,igen a vér szagát is érezte!

Itt már nem volt idő kérdésekre.Miska bácsi döntött,talán életében ennyire gyorsan még soha nem döntött.Futásnak eredt!Hallotta,ahogy mögötte valami felmordul.Olyan hangon,ami veszett kutya morgására emlékeztette.

Ő eközben az istálló felé vette az irányt,ahol felmászott a létrán.

—Itt fenn tán nem bánthat. — gondolta és egy parányit lenyugodott.

Most már látta a disznót.Vicsorgó szája és szemei szörnyeteget faragtak a tipikus háziállatból.A disznó vetett egy pillantást a létrára,majd mint egy kutya lefeküdt az oldalára.

—A fene egyen meg! — reagálta le Miska bácsi a látottakat.

Körültekintett.Három ól volt,jobbról is,balról is és…

A disznó morgott egyet.

Miska bácsi hirtelen meglátta a kiutat,de előtte végig kellett gondolnia a tervet.Az istálló hátsó kapuján kiszökik,onnan pedig már közel lesz a ház bejárata és ha jól emlékszik (meg mert volna esküdni rá),akkor az ajtóban még ott a kulcs,ami csak egy gyors fordítás és ő biztonságban lesz.

Talán — suhant át egy gondolat rajta.

Mielőtt még jobban ki tudta volna dolgozni a tervet,ásított egy nagyot.Fáradt.Ezzel jár ha valaki a 60-on túl van,már nyolckor ágyban a helye.

Miska bácsi összeszedne az összes bátorságot amit össze bírt szedni és lenézett.A ló ólja,tele szénabálával.Ez biztos ki fogja bírni a súlyát,anélkül hogy bármi baja esne.

Vett egy mély levegőt s ugrott.

Igaza volt.A széna legyengítette az esés erejét.Nem is törődött a szénával a hajában,a ruháján csak feltápászkodott és rohant.Amint kiért az istálló hátsó kijáratán hirtelen egy árnyat látott mozdulni bal oldalról.Átsuhant,ő pedig megállt.Zihált.Ekkor a disznó morgása megtöltötte az éjszakát.

Az öreg szaladt,minden maradék erejével,át a kerten be a házba.Ott becsapta az ajtót és…hol a kulcs? Hol a kulcs?! Valami nekiütődött az ajtónak. Erre Miska bácsi hátrahökkölt. Abban a pillantban megcsillant ezüstösen a kulcs. Megragadta és elfordította. Sóhajtott egy nagyot.

Ezután bement a szobába s óvatos befeküdt az asszony mellé.Azt hitte nem fog tudni elaludni a történtek után,de mégis. A fáradtsága erősebb volt a félelemnél.

Másnap reggel az asszony a férjét az ebédlőben találta,amint az kifelé tekint az ablakon.

—Na,mi az te vénember? — lökte oda a kérdést.

Az öreg megrezzent.Rémült szemekkel fordult az asszonyhoz.

—Semmi…semmi. — válaszolta lassan s próbált normális,nyugodt szemeket aggatni magára.

—Megetetted a jóságokat már? — jött az újabb kérdés.

Miska bácsi a padlót bámulta.

—Még nem…

—Hát mire vársz?! — mérgelődött az asszony.

A feleség az ajtó felé nyúlt.Miska bácsi pedig az asszony keze után.

Az értetlenül nézett vissza rá.

—Mi az?

És most az öreg belegondolt.Ki hinné el azt,ami tegnap történt vele? Talán nem is történt meg,csak valami hallucináció vagy mi a fészkes fene volt.Egy biztos : ha bárkinek egy szót is szólna a tegnapiról,biztosan hülyének néznék.Ezért,habár féltette az asszonyt,nem szólt semmit.

Visszahúzta a kezét.

Az asszony megvonta a vállát,azzal kiment.Az öreg még mindig kifelé bámult,bár az istálló felől nem volt ablak,ezért nem láthatta mi történik odakint.

—Úristen! Ha az a disznó még mindig kint van…

Egy örökkévalósággal később nyílt az ajtó.

Itt van!A disznó az! Értem jött!

A felesége besétált,rémült arccal.

—Te,Miska. Hová tűntek az állatok?

Miska bácsinak felszökött mindkét szemöldöke.Automatikusan kiszaladt az udvarba.Nem látott semmit és senkit.Az istálló felé vette az irányt.Ott benyitott mindegyik ólba,mire végül az egyikben talált is valamit.Először úgy látta valamiféle piros selyem,de tudniillik az öreg látása sem volt már a régi.Ezért közelebb merészkedett a piros ízéhez.Nem selyem volt.Vér.

És ekkor a ól széléről hallott egy halk morgást.Egy veszett kutyára emlékeztető morgást.