Közös udvar 2.

           Vékonynét, de Silághinét is izgatta a Bözsikenéni szexuális élete, amit egymás között meg is tárgyaltak-- már ha azt tárgyalásnak lehet nevezni, amikor az egyik egyáltalán nem beszélt magyarul , mig a másik  alig beszélt románul. Mert hiába  volt a csipeszcsata , ha pletykáról volt szó-- az mindent felülirt, és nem számitott, hogy alig értették egymást,mert az a szó , hogy kurva mindkét nyelvben ugyanazt jelenti.Silághiné  özvegyasszony volt, és nem is olyan fiatal már,  és a szépsége, alakja is hagyott maga után némi kivánnivalót. Ezért aztán a mások --ez esetben a Bözsikenéni szerelmi élete hozott egy kis izgalmat, az  egyébként minden tekintetben sivár életében.

           Vékonyné viszont egy pillanatra sem tagadta , hogy nagyon nehezen tud elaludni , ha férje nem forditja egyszer-kétszer gerincre! Ezzel azért volt egy kis probléma mert , a férje, Karcsi pék volt, és elég gyakran került rá a sor , hogy éjszaka dolgozott, és reggel tért haza. Ilyenkor az is előfordult, hogy Karcsi pityókásan jött haza , és már  a kapuban énekelni kezdett: Hosszú a pék lapát

megb.....m én magát... Vékonyné ilyenkor kiállt a lakásuk ajtaja elé -- jó látható helyre és hivogatta férjét befelé, már csak azért is hogy tévedésből nehogy Bözsike nénihez menjen be. Ezután, reggelizés , és rövid vita következett, majd Karcsi elment lefeküdni, de Vékonyné elkisérte és mellébújt az ágyba.

           Bözsike néni, szép fekete csinos dúskeblű zsidó nő volt. A környéken senki sem tudta , hogyan úszta meg az Auschvitz-i haláltábort csak azt tudták róla, hogy szüleivel együtt vitték el, és egyedül került vissza. Egyébként jó állása volt , mert egy mészárszékben volt  kasszásnő. Jól ment az üzlet mert hús ritkán volt, és amikor volt, akkor húsáron lehetett eladni a csontot is , mert a kiéhezett embertömeg a csontot is megfizette , már csak azért is hogy ne feledje el végérvényesen a hús ízét. Záráskor aztán osztoztak a mészárossal,miközben  csomagoltak maguknak  egy kis húst otthonra is. Néha a mészáros is meglátogatta, ilyenkor nagy sütés-főzések kerekedtek és a fél utcába érezni lehetett az inycsiklandozó illatot, ami után koccintások, és sexjelenetek következtek.

          Vékonyné ezt megtapasztalva, arra gondolt , hogyan lehetne véget vetni ennek a magasfokú erkölcstelenségnek. Nem jutott egyéb eszébe csak az , hogy talán szólni kéne a kapitány elvtársnak, mert az mégis csak borzasztó , hogy fényes nappal ,alig néhány méterre az ő tiszta, erkölcsös lakásának ajtajától, kuplerájt tartsanak fenn! Ezt is megtárgyalta Silághi nénivel, aki teljesen egyetértett vele, viszont Szerdahelyi elvtárssal nem mindig lehetett beszélni, több okból is.Reggel nagyon korán távozott, és este későn érkezett , és nem mindig beszámitható állapotban -- de olyan is volt , hogy napokra eltünt, de azt még a feleségének sem mondhatta meg , hogy hova megy és mikor jön!

         De nehogy elfelejtkezzünk az udvar többi lakójáról sem, hiszen mindegyiknek meg van a szerepe a maga helyén.Itt van például a kapitányné, aki legalább tizenötévvel fiatalabb a férjétől, kimondottan csinos, ápolt hölgy aki nem avatkozik bele a piti , közösudvari csetepatékban. Ő egy semleges, titokzatos személy akihez nem ér fel akárki, mert hát ő a kapitányné, akivel nem érdemes kikezdeni, a férjére  való tekintettel. Ő, mindenkit egyformán kezel, de senkivel sem bocsátkozik mélyebb barátságba -- talán Grosznével volt jobb viszonyba, mert az a falszomszédja volt, és akivel néhanapján akár ötpercet is elbeszélgetett. De valami nem volt rendben ezzel az asszonnyal, mert  nagyon ritkán lehetett mosolyogni látni, úgy istenigazából nevetni meg egyáltalán nem! Ez, nem nekem tűnt fel, hanem  a már húszadik évén túljáró nagyobbik bátyámnak, aki éppen a katonai behivóját várta -- dehogy várta, hanem mindent megmozgatott , hogy ne kapja meg ! De maradjunk Grosznénál, mert róla nem sokat tudunk, talán annyit hogy nem nagyon keveredik velünk, és hogy minden pénteken , hozták neki a levágott megpucolt libát, amit ő még aznap el is készitett. Férje Grosz elvtárs úr-- igazán nem tudom , hogy elvtárs volt vagy úr csak annyit , hogy nagyon elegáns volt nyakkendőt viselt hétköznap is, akkor amikor apám csak szinházba, és temetésen viselt nyakkendőt -- azt is kényszerből. Eredeti foglalkozása kereskedő volt-- mondta Vékonyné, de hogy most mivel foglalkozik senki sem tudta és nem is akarta megtudni mert valami  titokzatosság lengte körül őket. Vékonyné még azt is tudta , hogy  csak néhány éve kerültek haza Birkenau-ból