Balogh Zoltan üzente 9 éve
Tünde , én történetet mesélek, és szándékosan úgy írom ahogy éőszóban beszélek , vagy mesélném. Ilyen a habitusom, ilyen a stilusom, és az ilyesmin nem nagyon tud az ember változtani. Köszönöm , hogy olvasod! Üdv.
Nagy Tünde üzente 9 éve
Látom mindenki pozitívan szól hozzá a történetedhez. Én most kicsit ki fogok lógni a sorból, de ezt nem azért teszem, mert egyáltalán nem tetszik amit írtál. Elsősorban is a sok "dehogy" használata számomra úgy hat mintha nem lennél biztos abban, hogy mit szeretnél írni. Ez szerintem akadályozza az olvasót a gördülékeny követésben. Emellett még mindig sok a hiba, ami szintén akadály ahhoz, hogy simulékony legyen az olvasás. Ebben a részben már az első bekezdés akadozik a fogalmazáshiba miatt. Tudom, hogy tudnál szebben is fogalmazni :) Nekem azt mondták ha jó történetet akarok az olvasónak nyújtani, akkor vigyáznom kell az írásmódra, mert a szembeötlő hibák megfékezik az olvasót a történet követésében. Elnézést ha nagyon megmondós voltam. Csak tanács!
Fejes Roland üzente 9 éve
Kozma Norbert üzente 10 éve
Úgy látszik, én ezen az íráson is jól fogok szórakozni. Zoltán, ezek szerint javítgatod, és teszed fel újra a részeket szépen sorban? Ha így van, akkor nem haladok vele előre, hanem amilyen ütemben újra feltöltöd őket.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Ötvenes évek? Elkerülte a figyelmem. Biztos vagyok benne, hogy jól szórakozunk majd, így meg pláne, hogy jó régen volt.
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Ha megnézed a cimkézést,kiderül , hogy az ötvenes évekről van szó,a maga bájával és bajával, de lesznek komolyabb dolgok is. Hiszem hogy jól fogtok szórakozni mert én is jól szórakoztam amikor előkapartam a több mint ötven éves történeteket.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Valami azt súgja nekem, hogy megint jól belenyúltál a lecsóba. :)
Az udvaron lakók élete külön-külön is izgalmasnak ígérkezik, de így összegyúrva, még hitelesebb, érdekesebb.
Régebben muszájból be-betértem pár bérház jellegű épületbe, az egyiknek a földszinti, hátsó udvarán látogattam meg egy ismerősöm. Visszaidézted azokat az időket bennem. Ott is hasonlóképpen működtek a dolgok. Pár négyzetméteres, ablak nélküli szobácskák szolgáltak lakásul, négy-ötgyerekes családok számára. Az udvaron mostak hajat, és a pletyózás sem maradt ki a mindennapi életükből. Mindenféle nép élt ott. Szerintem még ma is így van ez, bár nem tudom, nem jártam már ott régóta. Hihetetlen, de Budapest szívében is, akkor is, és most is vannak hasonló helyek. Mintha visszacsöppennénk a múltba, nem sok minden változott. Vidékről meg ne is beszéljek. Amiről én számoltam itt most be, az a nyomor felszámolhatatlannak tűnik. Viszont a te történeted, így a második résznél úgy ítélem meg, hogy nem erről a nyomorról fog szólni, hál' istennek, hanem beleviszel humort, és sok-sok érdekességeket az udvari életből. Ezek viszont mind egyediek, ismerni, át kell élni őket, vagy legalább hallani valakitől, aki hitelesen meséli el. Érdekes kihívás elé állítottad magadat, látom mindezt több részen keresztül. Azt hinné az ember, hogy a nap alatt már semmi új, kivesézve lettek az ilyen jellegű sztorik, de ez nem így van. Ahány ember, annyi történet. Jó, hogy megosztod velünk!
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Kovács András üzente 12 éve
makra árpád üzente 12 éve
Jó kedvre derítenek ezek az írások. A reggel hazafelé tartó pék... Jót nevettem. (18 éve dolgozom pékségben)
G. P. Smith üzente 12 éve
Gráma Béla üzente 12 éve