Motto:A ming dinasztia megerősítette Kínát. Első császára Hong vu 617 éve 1398.6.24.-én halt meg.Megindult az agyam...

A kínai orvos

       Li Sicsen a város főterén ücsörgött egy szobor lábánál, és töprengett mestere szavain. Ko Kin kei a következőket mondta: „- hosszú éveken át tanítottunk téged az orvoslás fortélyaira. A kínai módszerekkel már tisztában vagy, menj, ismerd meg az európai népek gyógyászatát, tegyél szert a legnagyobb tudásra, amit csak megszerezhetsz!”  Li Sicsen szerette szüleit, szerette a főváros, Nanking nyüzsgő életét, és persze kellően tisztelte tanárait is. Most mindezt hátrahagyva idegen földet kell bejárnia, ezer veszéllyel megküzdenie, és talán el sem jut a tudás birtoklásáig, amit elvárnak tőle. Estére beszél apjával, aki a palotaőrség tisztje volt, és közösen döntenek a további életútjáról.

       Másnap már úton volt. Kapott szüleitől egy lovat, egy erszény aranyat, és egy szolgálót, aki öszvérrel követte. Már egy hónapja folyton úton voltak, idegen országokon haladtak át, közben akadtak kalandjaik is, hivatalnokokkal, banditákkal kerültek összeütközésbe, de éles szablyájuk utat vágott nekik minden nehézségeken, és segített az arany csillogása is. Végre eljutottak a germánokhoz, ahol volt orvoslást tanító iskola, az ifjú Li Sicsen a nyelvvel együtt az összes tudást is elsajátította három év alatt. Sikeres vizsgája után hazatért, ahol beszámolt kalandjairól, tanulmányairól, ennek híre ment az udvari körökben is. Zang Zongjou a császári orvosok vezetője magához hívatta, alaposan kikérdezte és vizsgáztatta.  Fel is vette a csapatába, és adandó alkalommal bemutatta a császárnak is. Hang vu a császár szimpatikusnak találta, így bekerült azon kevesek közé, akik megérinthették a császárt hivatalos munkájuk során. Amikor a császár tüdejét megtámadta egy betegség, Li Sicsen volt az, aki külhoni tudását is bevetve a két módszer birtokában sikerrel kikúrálta az uralkodót. Ettől kezdve hatalmas tekintély övezte, Zang Zongjou  halála után természetes volt, hogy ő került az orvosi kar élére.

       Ezerháromszázkilencvennyolcban aztán olyan betegség támadta meg az öreg császárt, amire senki sem talált megfelelő gyógymódot. El is hunyt a császár június huszonnegyedikén egy olyan betegségben, melyet a mai orvostudomány sem kezelhetne teljes sikerrel, az uralkodó ugyanis tüdőrákban halt meg. Utódja Csianven császár  első parancsa volt, hogy a legfőbb orvost, Li Sicsent fejezzék le, mert hagyta elődjét meghalni. A kegyetlen és igazságtalan ítélet hallatán a legfőbb miniszterek próbálták lebeszélni a császárt az ítélet végrehajtásáról, de csak azt érték el,  hogy a legfőbb orvos eltölthet még egy utolsó éjszakát a saját ágyasával.. Li Sicsen ekkor egybehívta családját, elbúcsúzott tőlük, aztán bevonult egy szobába az asszonnyal. Odabent aztán írni kezdett, már éjfél is elmúlt mire végzett. Köpenye zsebéből előszedett egy fiolát, melyben az általa kevert altatót tartotta. Felhajtotta az egészet, pedig egy csepp is elég lett volna, hogy mély álomba merüljön. Többé soha senki nem tudta felébreszteni.

       Reggel jöttek érte a katonák, hogy a vesztőhelyre vigyék, de ő már holtan feküdt az ágyában. A császári parancs szent és megmásíthatatlan, így megragadták, és holtában vitték a hóhér elé. Annak rendje és módja szerint lefejezték, a fejét bemutatták a császárnak, és senki nem kérdezősködött többé. A búcsúüzenet, amely a szoba asztalán feküdt, az orvosi kar kezébe került, akik ezt arany keretbe foglaltatták, és az orvosi szoba főfalára kiszögezték.

A Hippokratészi Eskü kínai megfogalmazása volt…