Figyelmeztetés: A könyv erotikus jelenetet és homoszexualitást is    tartalmaz!

+18

Egy Farkas naplójából

Az eget kémleltük az éjszakában. Csak ketten feküdtünk a fűben néztük a tiszta, csillagos eget. Egy hulló csillagot láttunk elsuhanni a fejünk felett; behunyom a szemem és kívánok. Tudom, hogy ezzel csak a felnőttek hülyítik a gyerekeket, de mit tehetnék, én is egy nagy gyerek vagyok, elvégre a remény hal meg utoljára. Mikor kinyitom a szemem látom, hogy Chris a barátom - vagy ha jobban tetszik a pasim -néz le rám nagy mosollyal az arcán.- Kívántál? - kérdezi.- Mhm. - nyögöm ki válaszul. - És mit kívántál? - kérdezősködik. Erre csak annyi a válaszom: "Ha elmondanám akkor nem teljesülne." - sunyin és kötekedően rávigyorogva. Mire ő kuncog és ajkait lassan az enyéimhez szorítja egy hosszú, lágy csókra. Hogy mit kívántam? Pff... semmiség, csak ... hagytam a gyerek énem érvényesülni, nem fontos. Majd azután - mivel elég későre járt és mindketten dolgozni mentünk másnap - hazamentünk és kezdődött az esti rutinunk, bár így is szakítottunk egymásra egy kis időt még elalvás előtt. De ki is vagyok és mit akarok ebből az egészből kihozni ? Dőljetek hátra és elmesélem.Egy teljesen átlagos 23 éves férfi vagyok. Magas, rövid, barna haj, kék szem stb. semmi különös, jah és igen meleg vagyok. A barátom szerint tökéletes vagyok és nem szeretni mikor ellenkezek ezügyben vagy lehordom magam. Pf.. hülye; nem tudom mit lát bennem, de szeret úgy ahogy vagyok. Én is szeretem őt, mindennél jobban minden benne van ami kell és ez így van rendjén. Elvégre, már 5 éve együtt vagyunk és a dolgok még mindig nagyon jól mennek. Ezenkívül van egy-egy jó állásunk és jól keresünk, szép házunk stb., mint mondtam teljesen átlagosak. Kivéve az hogy úgynevezett 'Furry'-k vagyunk és fursuiterek.. jó lehet kicsit túloztam mikor azt mondtam, hogy TELJESEN ÁTLAGOSAK. És persze emberek. Na most ezzel van egy kis gond, mindig valahogy úgyéreztem, hogy nem tartozok ide, valami ... valami nem okés, mindig elképzeltem magamnak egy álomvilágot ahol mindenki furry, úgyértem igazából; mint ahogy azt mindenki elképzeli, mint ahogy a rajzokon, történetekben van. Mindig is erről álmodoztam, és arról, hogy a világon mindent, szószerint mindent feladnék csak hogy egy olyan világban élhessek. Persze már évek óta feladtam ezt az ötletet, de valahogy mégis... a remény hal meg utoljára. Szóval élem az életem, de legalább boldogan.Egy szép tavaszi délutánon, mikor gyengéden süt a nap az idő pont tökéletes; a munkából hazafelesétálva kapok egy hívást egy ismeretlen számtól. Felvettem, kitudja lehet csak valaki számot változtatott.- Igen? Ki az? - felvettem a fülemhez tartva.- Oh szia Arden! Én vagyok az Gary. - válaszolta egy ismerős hang. Gary egy gyerekkori barátom, akivel a mái napig jóban vagyok. - Csak szólni akartam, hogy megváltozott a számom, de az utóbbi időben nem találkoztunk. - folytatta. Persze, ez rá vall, mert mindig valami csaj után szaladgál; pf tipikus. Nem mellesleg elég elfoglalt voltam az utóbbi napokban.- Szia Gary! Igen, elég elfoglalt voltam az elmúlt napokban. De kösz, hogy gondoltál rám, elmentem a számod. - köszöntem meg neki, azért jól esik mikor gondol rám, néha elég ... üres fejű.- Persze nincsmit tesó. Oh, még valami. Tudnánk találkozni a szokásos helyen, úgy kb most ? - mondta meglepően habogva. - Ohm .. persze ráérek de -- Majd elmondom, elég fontos lenne. - vágott gyorsan a szavamba.- De- - Kösz tesó! Tudtam, hogy számíthatok rád! - majd ezzel lerakja a telefont és ott hagy engem a kételyeimmel.Ez fura, elég bolond de nem szokott így viselkedni. Remélem nincs nagy gond. Majd gyors léptekkel elindultam a szokásos kávézónkhoz ami csak pár utcányira van innen. Már évek óta odajárunk, szerencsére valahogy mindig útba esik és nem mellesleg nagyon jó hely.Egy pár perc séta után oda is értem a kávézó elé, de Gary sehol. Körbe nézek belül és kívül is de sehol nem találom. Ma nincs nagy nyüzsgés így biztos, hogy észre kell vegyem ha itt van. De nincs itt. Megpróbálom felhívni az új számán, de semmi csak annyi válasz jön, hogy ez a szám nem létezik. Ez fura.. tut ivalami hülye vicc. Miközben ezen gondolkozom a szemem sarkából látok egy fura alakot befordulni a sarkon. Persze akárki lehet; de érzem hogy valami kavarog a gyomromban és nem az ebédem. Mintha olyan érzésem lenne, hogy azt akarná, hogy oda menjek. Az érzéseimben még nem csalódtam. Najó egyszer ... kétszer.. ez most mindegy! Az a baj, hogy túl kíváncsi vagyok. Mielőtt eldönteném mit akarok, a testem önálósítja magát és elindul abba az irányba; nem mintha nem mentem volna oda magamtól. Mikor befordulok a sarkon egy sikátorba jutok. Nem emlékszem, hogy ez itt lett volna, nem mintha mindennap sikátorokba járnék. Úgyérzem, hogy valami nincs rendben, de nem tudom megmondani, hogy mi; mégis valamiért olyan nyugodtnak érzem magam. Fura... Hirtelen egy érdekes és számomra ismeretlen hang szólít meg a hátam mögül. Megfordulok és amit ott látok... egyszerűen csak ledöbbenek. Biztos ami biztos a telefonom végig a kezemben tartottam, de az ámulattól nem is figyelve rá kiejtettem a kezemből. Ott áll előttem egy nagyjából 2 méter magas - tehát nállam magasabb, mert én 185 cm vagyok - széles vállú... kutya ? Sötét kék majdnem szürke a bundája, a pofájától le a nyakáig és gondolom lejjebb fehér bunda szegélyezi. Talán egy Husky? Gyönyörű nagy zöld szemeivel néz le rám. Két lábon áll és egyszerű laza ruhát visel. Ez... ez nem egy suit.. ez túl valósághű ahhoz; de nem lehet más. Mégis olyan igazi. Összeszedem magam, és egy kis bátorságot magamba öntve megszólalok.- Wow.. szép- de mielőtt befejezném a szavamba vág mosolyogva.- Nem Arden, ez nem egy suit. Igazi vagyok. A hangja valahogy annyira selymes és nyugtató; valahogy a szavaitól mégis elakad a szavam. Persze ő csak elmosolyodik majd magabiztosan közelebb lépdel. Olyan nagy és rémisztő, szavakat se találok rá, levegőt is alig merek venni. De nem félek, nem érzem magam rosszul vagy fenyegetve; csak meglepődve. Közelebb ér, alig fél méterre áll tőlem és néz le rám. Majd felém nyújtja a mancsát még mindig nagy mosollyal az arcán.- Szia Arden! A nevem Thomas, és igen egy Husky vagyok. Mondhatjuk úgy .. hogy a kívánságod.M-mi ? Kívánságom ? Miféle kívánságom ? Nem értem. Az időt nem húzva az kezem lassan a.. mancsába(?) csusztatom és kezet vagy mancsot vagy akármit fogok vele. Nézek fel rá. A zöld szemei igézőek, ahogy megcsillannak a nap fényében, ami bundáját megvilágítja és az csillog. A mancsának a tapintása, olyan igazi, és meleg. De ez nem lehet igazi. - Na mivan kisember ? Szótlanul maradtál ? - mondja mosolyogva; úgyérzem kötekedni akar, de csak mint ahogy én szoktam a barátommal. - Gyere menjünk, Chris már vár. -folytatja.Várj mi ? Chris? Ő is tud róla? Miféle beteg vicc ez ? - V-várj! - szakad fel a torkomból a hang - mégis hova akarsz vinni ? És mi az, hogy Chris már vár ? Honnan ismered és mivan Garyvel ? - bombázom kérdésekkel a nagy kutyát aki nem tűnik meglepettnek. - Nyugodj le. Tudom, hogy Chris a párod de nem tud semmit rólam vagy erről a kis találkáról. Gary pedig, azt sem tudom ki az. De menjünk haza mert a barátod aggódni fog. - Igen ez tény .. de honnan tudsz mind erről és mi ez az egész? - kérdezem összezavarodva.- Nem mellesleg, hogy mutatkozzak veled az utcán ? A husky farka meg áll egy helyben és kérdően néz. - Oh! N-ne vedd úgy... úgyértem tényleg ... j-jól nézel ki csak .. - próbálom megtalálni a megfelelő szavakat. Mit csinálnának az emberek ha meglátnák ? Látszik hogy ez nem egy suit mindenki sikítva elrohanna. De nem mellesleg, tényleg jóképű. Úristen miken gondolkozok!- Persze, persze értem én. Ne aggódj emiatt, te vagy az egyetlen aki lát. - válaszolja nyugodtan és a farkát újra elkezdi csóválni.- Jó persze de mivan ... várj mi ? C-csak én látlak? - ez a mondata úgy ütött meg mintha egy vödör jeges vizet öntöttek volna rám. Mégis mi folyik itt ?A gondolataimba merülve egy meleg és fura de komfortos tapintást érzek a vállamon. A nagy husky az egyik mancsát a vállamra rakja és mosolyogva mondja: Nyugodj meg, útközben mindent elmondok. Ezzel a mondattal elindultunk haza felé, remélve, hogy igaz az amiket mondott. Ma meglepően kevesen vannak az utcán de úgy tűnik Thomasnak igaza volt. Az emberek rá se hederítenek; tényleg csak én látom ? Szerencsére körülbelül 15 percet kellett gyalogolnunk hazáig. Az elején nagyon fura volt, de ahogy oldódott és egyrejobban enyhült a hangulat mély és hosszas beszélgetésekbe kezdtünk és az utolsó 10 percben egész hazáig beszélgettünk megállás nélkül. Mikor haza értünk kétellyel és kavargó gyomorral nyitottam ki az ajtót de erőt véve magamon bementem. Chris ott várt teljesen felöltözve, öltönyben. - Szia kicsim! - mondja és egy lágy csókot ad a homlokomra. Elmosolyodtam és vissza köszöntem.- Szia Chris! Ha megkérdezhetem mi ez a nagy készülődés ? Randid lesz ? - kérdeztem tőle sunyi mosollyal az arcomon. De ezt a mosolyt gyorsan lemosta mikor megkaptam rá a választ.- Randira csak veled mennék, de el kell szomorítsalak ezt kell halasztanunk. A hétvégére elkell utazzak fontos üzleti ügyben. - válaszolta gyengéd hangon.Oh persze! Az üzleti út, teljesen kiment a fejemből pedig mondta a hét elején. A fenébe!- O-oh persze... az üzleti út... - próbálom menteni a menthetőt.- Elfelejtetted igaz ? - mondja, én meg kínosan vakargatom a nyakam a megfelelő szavakat keresve. Majd elmosolyodik és folytatja. - Butus - annyira nyugtató és kellemes ezt hallani tőle még akkor is ha ezen megkellene sértődnöm. - Nem is te lennél ha nem felejtetted volna el. - mosolyog, én pedig vissza akarnék szólni de mit tehetek igaza van. És csak kínosan mosolygok tovább. Ezután odajött hozzám és lágyan megcsókolt. - Vigyázz magadra és ne szedd szét a házat. - kuncogott majd elindult kifelé - Szeretlek kicsim; vigyázz magadra. Ebben a pillanatban visszahúztam egy szoros és hosszas ölelésre mintha örökre elakarna menni. Sokszor ment már ilyen utakra, de most van egy rossz érzésem. Ő meglepődve átkarol és lenéz rám mosolyogva. - Valami baj van? - kérdezi. - N-nem csak .. vigyázz magadra! - mondom enyhén megrémültem és nem akarom elengedni.- Én mindig. - rövid tömör válasz. Majd megcsókolom hosszasan és lágyan, mintha ez lenne az utolsó. Nem tudom miért csinálom ezt; elvégre nem elhagy csak elutazik, de valahogy azt érzem hogy ez szükskéges volt. Elköszönünk egymástól mégegszer és elindul. Nehezen akarom elengedni és végig nézem ahogy elmegy míg becsukja az ajtót és eltűnik a látóhatáromról. - Ahogy látom tényleg nagyon szereted. - zökkent ki a mély gondolataimból Tom aki a hátam mögött áll. Basszus el is felejtettem hogy itt van. Majd válaszként csak bólintok egyet, mire egy meleg tapintást érzek a vállamon. - Megérdemled. - mondja és mosolyogva néz rám, ahogy megfordulok.Ahogy nézek fel rá és a bundája aranyszínben csillog a lemenő nap sugarában az annyira ámulatba ejtő, azok a zöld szemek pedig egyszerűen gyönyörűek. - Jól vagy ? - a gondolataimból újra kizökkentve felnézek észhez térek és motyogok egy nem túl meggyőző igent. - Wow, eléggé elgondolkoztál. - mondja selymes hangon.- Csak .. azon agyaltam hogy mi legyen a vacsi, - mosolyodok el - úgy tűnik megint két emberre kell főznöm kuncogok és elindulok a konyha felé. - Persze, ha kell segítek is. - ajánlja fel Thomas. - Nem kell, megoldom de azért köszönöm. - utasítom el udvariasan.- De mivan ha .. én szeretnék. - Hátra csapott fülekkel elvékonyított hangon mondja és úgy néz rám mint egy kiskutya. Aww de aranyos! Most erre, hogy mondjak nemet ? - Jó-jó, segíthetsz. - egyezek bele, mire ő egy elégedett mosollyal annyit válaszol: "Yey!"Az ő segítségével egy óra alatt kész lettünk a főzéssel, bár csak egy egyszerű bolognait csináltunk. Egész idő alatt feloldottan beszélgettünk. Leginkább én kérdeztem ő pedig válaszolt. Elmondta, hogy egy másik világból jött ahol mindenki ugyanolyan mint ő, úgyértem ugyan olyan állat.. furry .. akárminek nevezzem. Azt is, hogy ő mindig is "velem" volt, már kiskorom óta mint egy képzeletbeli barát. És még sok egyéb mást magáról a kúltúráról és minden másról. Az egész helyzet még mindig annyira fura és felfoghatatlan, de valami oknál fogva nagyon jó érzéssel tölt el, mintha egy álmom teljesült volna. Vacsora után elmosogattam és készülődtem a fürdéshez, előtte odamentem és megkérdeztem Tomot hogy ő is lefürdik-e. - Persze, hogy lefürdök. Feltéve ha nem akarod, hogy most veled tartsak. - mondta sunyi mosollyal az arcán. Elpirultam haloványan és nem tudom hogy ezt komolyan gondolja vagy csak húzza az agyam. - N-nem csak .. nem tudom hogy .. neked .. - habogom, de Tom a szavamba vág. - Hidd el nem különbözöm annyira az emberektől, én is tudok bűzleni ha nem fürdök le. - mondja kuncogva. Én szintén elnevetem magam majd bementem a fürdőbe. Levetkőztem, csak a boxerem hagytam magamon. A tükör elé állva, magamat bámulom. "Ez .. tényleg a valóság? Mivan ha kimegyek és ... és nincs ott ? Mi van ha csak álmodom az egészet? De olyan valóságosnak tűnik. Miért nem lehetek én is olyan mint ő? Csak pár órája van velem de eddig annyira kedves volt és olyan szimplán kezelte a dolgokat mintha mindig is így lett volna, de mégis annyira izgatott. Próbál nyugodt maradni és folyamatosan csak mosolyog. De a farkát úgy csóválja mint egy helikopter a propellere. Lehet ez csak a kutyáknál van így de ... igazság szerint ő is az. És tudom, hogy mindig fura volt az ízlésem de .. de valahogy nagyon jóképűnek találom." Ezek a gondolatok járnak a fejemben, a szívem elkezd hevesebben verni és érzem hogy ég az arcom ha csak rá gondolok. Ah.. mivan velem? Megrázom a fejem és visszatérek a valóságba. Nem, ezek csak hülye gondolatok. Ha belemerülök a gondolkodásba annak sosincs jó vége. Majd beálltam a tus alá és egy gyors fürdő után egy boxerban és egy pólóban - a szokásos öltözetemben - kimentem a fördőszobából. A fürdés általában csak mégjobban gondolkodásra buzdít de most kitísztotta a fejem; olyannira, hogy el is felejtettem Tomot aki ott ül a kanapén és valamit szöszöl. Amikor megláttam elpirultam és lefagytam egyhelyben. Ott ül egy életnagyságú Husky én pedig egy alsóban és pólóban flangálok a lakásban. Basszus! Zavarban megfogtam a pólóm alját és lejjebb húztam jobban eltakarva magam mikor a nagy kutya hátra fordult, persze egy nagy mosollyal az arcán. - Kész is vagy ? Nekem általában fél óra kell hogy elkészüljek, sokat vesződök amíg megszárítom ezt a sok bundát. - kuncog, amíg én bólogatok, zavarban és szégyenemben állok ott szótlanul. Nagyon szégyenlős vagyok! Úgy tűnik Tomot nem zavarja túlságsan a dolog és folytatja a szöszölést. - Egyébként megtaláltam a régi képeiteket Chrissel. Nagyon aranyosak vagytok együtt. - fordult vissza. Erre a mondatra odamentem és leültem mellé a kanapéra, az asztalon pedig ott hevertek a közös képeink Chrissel. Az első találkozásunkról, a nyaralásokról, a kis privát esküvőnkről is. Általában nagyon vigyázok ezekre de egyáltalán nem zavar, hogy Tom nézegeti őket.- Tudod, kicsit féltékeny is vagyok rá. - nevet halkan. - De akkor én is lefürdök. - folytatta.- Oh persze, oda készítettem neked egy törölközőt és egy alsót meg egy pólót és egy nadrágot. Kölcsönvettem őket Christől. Hátha... hasonló a méretek. - amiben erősen kételkedem mert te kétszer akkor vagy mint Chris. Gondoltam magamban. Persze ő csak mosolyogva bólintott és bement a fürdőbe. Jeez, ez a csávó mindig mosolyog ? Nem mintha zavarna, húzodik egy félmosoly az arcomra. Elvégre én is szeretek mindig pozitív lenni. Amíg Tom végez a fürdéssel oda fordultam a képekhez. Nézegettem őket mosolyogtam és felevenítettem az összes emléket amit együtt átéltünk Chrissel. Emlékszem az első találkánkra. Annyira vártam és figyeltem, hogy mikor ér oda, mikor megijesztett mert a a hátam mögül jött és nem vettem észre. Kuncogok. Az esküvőnkre is. A mikor Londoban voltunk nyaralni, még csak 2 éve voltunk együtt, de egy álmom váltotta valóra. Nem is gondoltam rá, sőt teljesen el is felejtettem, de a Tower-bridge-nél kérte meg a kezem naplementénél. Emlékszem, hogy egy órán át bőgtem, annyira meglepett. Csak két évevoltunk együtt de tudta, hogy összetartozunk és hogy össze kell kötni az életünket. Az esküvőnk igazság szerint csak egy vacsorából állt, de életem egyik legjobb vacsorája volt. És itt van az amikor.. Ebben a pillanatban lekonyult a szám. Felemelek egy képet amin ketten vagyunk és egy pici Husky. Akkor kaptam tőle mikor összekültüztünk. Imádtam. Doddynak neveztük el. Nagyon szerettem és ő is minket, annyira jó élete volt, míg egy nap ... az a szeleburdi kutya elszökött itthonról az egyik este, mert nagy vihar volt. Félt és reszketett hiába próbáltuk megnyugtatni. Másnap reggel elindultunk, hogy megkeressük. Már egy héten át voltunk a nyomában, mikor Gary felhívott, hogy megtalálta, ám hallottam a hangján, hogy valami nagy baj van. Érzem hogy könnyek futnak a szemembe.Az a hülye kölyök kutya .. Doddyt egy forgalmas út mellett találtuk meg, valaki elütötte. Hátul a kertben temettük el. Nagyon sírtam akkor. Már két éve volt. Az első egy évben mindennap kimentem a sírhoz és kisírtam magam. Magamat okolom érte a mái napig. Miért nem figyeltem rá jobban. Érzem, hogy a könnyeim elkezdenek lefolyni az arcomon. Két éve... de még mindig hiányzik. Remélem sokkal jobban vigyáznak rá ott ahol most van. Ahogy ülök és a könnyeim lefolynak az arcomon, egy puha és gyengéd tapintást érzek az arcomon. Felnézek és Tom ott ült mellettem, az egyikmancsát a vállamra rakva, a másikkal pedig letörölte a könnyeim. Felnézek rá vörös szemekkel, és egy szó nélkül, a karjaiba hullok és kiadom magamból ami bánt. Ő csak átkarol a nagy puha karjaival. Megsem szólal, de tudtam, hogy kíváncsi miért érzek így és, hogy nem szeret így látni. Hallom a gyors szívverését és érzem, hogy erősen, de kellemesen szorít magához. Mikor kicsit megnyugodtam és kiadtam magamból, felültem és elmondtam neki mindent. Valahogy sikerült felvidítania és elhitetnie, hogy nem az én hibám volt, habár még mindig bűntudatom van. Majd mikor lecsillapodott a hangulat megtörtem a csendet.- Amúgy, ilyen gyorsan végeztél? Nem azt mondtad, hogy minimum fél óra? - kérdeztem próbálva kontrollálni magam.- Vagy 40 pecig bent voltam. - válaszolja nyugodtan. Uh, ennyire belemerültem volna a képekbe? Nem is figyeltem, hogy így elszállt az idő. Tény egy jó ideje ezek már csak a polcon hevertek. Jól esett kicsit feleleveníteni a régi emlékeket és kiadni magamból ami bántott. Heh, kösz Tom. Felnézek rá és megszólalok. - Asszem ideje aludni. Hosszú nap volt, úgyérzem mindkettőnknek. Tom helyeselt majd megkérdezte, hogy mi a baj, mikor meglátta a meglepődést az arcomon.Basszus, nem is gondoltam arra, hogy hol fog aludni. Nincs vendég szobánk, ez a kanapé pedig elég kényelmetlen az alváshoz és valószínűleg neki kicsi is. Felnézek rá és kínosan kinyögöm.- Tom, ohm... van egy kis gond. Nem gondoltam végig, hogy hol aludj. - kínosan vakargatom a nyakam. - Persze aludhatsz mellettem, de nem hisz- - Persze az tökéletes! Feltéve ha téged nem zavar. - vágott a szavamba nagy vigyorral a képén. Uh ez.. gyorsan ment. - Rendben akkor... úgy tűnik együtt alszunk. - mondtam. - Nekem megfelel. Nyugi, nem foglak megenni vagy megerőszakolni miközben alszol. - látom azt a sunyi vigyort a képén. Uh, bárcsak letörölhetném az arcáról. De abban a pillanatban halkan elröhögöm magam elvégre értettem a poént. Majd a fejem csóválva megütögettem a vállát és bementem a szobánkba, ő pedig követett. Mikor beértünk és megfordultam, hogy elmondjam neki, hogy már megvan ágyazva és csak be kell huppannia, éreztem, hogy elékezdett égni az arcom és azonnal félrecsaptam a fejem. Uh; most vettem észre, hogy csak egy boxerben van. Abban pedig dudorodik és kikörvonalazódik a nagy csomagja. Lehet nem gondoltam erre mikor Chris ruhájából válogattam neki. A pillantásom lassan akaratlanul is visszakanyordik oda. Nem bírom ki, hogy ne nézzek, olyan jól néz ki, elvégre mégis meleg vagyok. Az ámulatból egy köhögés zökkent ki, mikor felnézek Tomra aki keresztbe tett karokkal sunyin mosolyog rám és megkérdezi.- Na mi az kisember, valamit találtál ? Uh annyira kínosan érzem most magam, és érzem hogy az arcom mégjobban ég. - É-én nem ... csak ... hogy ... izé .. - habogok. Tom felnevet és megszólal - Persze, nem tán valami nagyot láttál? - kötekedik. Ah ez csak rosszabb, esküszöm megütom. - N-nem csak.. vagyis igen... V-VAGYIS NEM ! vagyis... -nézek a füldre kínosan és vérvörös arccal. Végre összeszedem magam és kinyögöm - Csak nem gondoltam bele, hogy lehet kicsit kicsi lesz a ruha mikor keresgéltem neked. De ez is a legnagyobb méret -motyogtam halkan a végén. Tom persze csak nevet, de megpaskolja a vállam és mosolyogva válaszolja. - Nem a te hibád, nyugi, csak húzom az agyad. Egyébként annyira nem is kényelmetlen, csak kicsit feszül és sokat mutat. De ahogy látom ez téged jobban zavar mint engem. - nevet fel megint. Oh ez a kutya... mindjárt megütöm. És ebben a pillanatban ásítok egyet. - Najó, ideje aludni. - mondom, még midnig vörös arccal. - Ez egy jó ötlet, ahogy látom te már nem fogsz rosszat álmodni. -mondja Tom tovább húzva az agyam, majd pár mély levegő vétel után úgy tűnik megnyugodik. - Jó, jó abba hagytam. Mhm... persze. De inkább egy szó nélkül, lekapcsolom a lámpát és befekszünk az ágyba. Tom és én egymás mellett, egymás felé fordulva fekszünk. Ő csak mosolyog. Úgy feküdtünk ott pár percet mikor megtörte a csendet. - Arden. - Hm ? - Tudom, hogy ez neked fura, de köszönöm, hogy nem akadtál ki mikor megláttál, és hogy ... úgymond befogadtál. Én erre nem tudom mit mondjak, csak kételyekkel de valahogy mégis boldogsággal a szívemben, elmosolyodok és megsimogatom a buksiját. Úgy tűnik nem is bánta. Majd csend lett. Tom elaludt egész gyorsan, de én csak forgolódok. Nem tudok aludni, valami nem hagy nyugodni. A hátamra fordulok és nézem a plafont. Mi történik velem ? És mi volt ez az egésznap. Elsőnek a hívás majd Tom. Nem tudom hogy egyáltalán álmodom-e vagy valódi. Majd visszafordulok és nézem Tomot. Annyira hihetetlen az egész, de mégis olyan valós. Közelebb húzódok és nézem ahogy alszik. Érzem a lehelletét az arcomon, látom ahogy itt fekszik mellettem. Lassan felemelem az egyik kezem és lassan hozzá érek a mancsához. Itt van mellettem, fizikálisan. De hogy lehetséges ez ? Mivan ha csak álmodom és ha felkelek reggel, csak egy örökkés gyötrő emlék marad? Azt nem bírnám ki, az őrületbe kergetne. De mégis itt van, ahogy nézem olyan nyugtató, annyira ártatlanul és nyugodtan fekszik. Közelebb hajtom a fejem és az orrom hozzá ér az ő nedves orrához. Érzem a lélegzetét az arcomon, ahogy nézem a szívem elkezd hevesebben verni, a mellkasom pedig feszülni. Nem fizikálisan, de mégis így érzem. Áh mivan velem ?! Talán csak megkellene próbálnom aludni. Gondolom magamban miközben távolabb húzódok tőle. Majd ahogy egyrejobban leragad a szemem lassan én is álomba merülök. Másnap reggel felkelek. Kinyitom a szemem és nézek magam elé. Egy nagyon fura álmom volt, bár semmire nem emlékszem belőle csak annyit tudok, hogy érdekes volt. De hirtelen egy hiány érzet fogott el. Felülök és meglepődve nézek körbe a szobában. Tom sehol, eltűnt. Fájdalmasan sóhajtok és belenyugodok, hogy ez az egész csak egy álom volt. Hogyan is gondolhattam volna, hogy igazi, túl szép ahhoz hogy igaz legyen. Felkelek az ágyamból és kimegyek az előszobába ám ami ott vár több mint meglepő. A konyhában reggeli vár az asztalon és friss kávé. Chris már is hazaért volna vagy azt is csak álmodtam? - Jó reggelt! - ugrik elém nagy vigyorral Tom és az arcomba nyom egy szórólapot. A hirtelen felkiáltásra felugrok és majdnem kiugrok a bőrömből. - Jeeeez! Tom mia... majdnem szívrohamot kaptam miattad! És- majd eljut a tudatomig. Tom ? Tehát mégsem volt álom. Mégis itt van. Ahogy felnézek látom, hogy lehajtja a füleit és bocsánatot kér. - Bocsánat! Nem akartalak megijeszteni. Csak annyira izgatott vagyok! - ebben a pillanatban felcsapja a füleit és mosolyogva ugrál. Wow, valaki nagyon elemében van korán reggel. Nos, már 9 óra szóval nehezen mondom azt hogy korán, de nekem még az van. Megnézem a szórólapot amit Tom tart a mancsában és látom, hogy ez a tavaszi fesztiválról szól ami most hétvégén van, pontosabban szombat van, tehát ma van a második és egyben a legforgalmasabb napja. - Wow, kirobbanó hangulatban vagy már reggel. Amúgy mikor keltél fel? - kérdeztem tőle.- Oh ne aggódj! Már két órája fent vagyok, tehát úgy döntöttem csinálok neked reggelit meg kávét. És mikor megláttam a szórólapot alig vártam hogy felkelj és elmesélhessem, hogy megyünk a fesztiválra. - mondja izgatottan a farka pedig úgy jár mint egy helikopter propellere. Ezt gyorsan eldontötte, hogy kimegyünk a fesztiválra.- Uh ohm.. köszi. Igazságszerint alapból ki akartam lesni a fesztiválra, szóval ez egy jó program lesz mára. Tom ugrált örömében, mosolyogva és farok csóválva. Én megrázom a fejem mosolyogva, majd nekilátok a kávémnak és a reggelinek. A reggeli rutinom után felöltöztem, elpakoltam a fursuitom és el is indultunk. Az ilyen eseményekre mindig kivisszük a suitunkat Chrissel. Kellemeset a hasznossal. Pár perc séta után kiértünk egy nagy térre ahol már nyüzsgött a fesztivál és tele volt emberekkel és élettel. Az egész teret standok és díszek töltöték meg. Mindenhol fesztiváli játékok és kajás standok állnak. Minden színes, tele van lufikkal, mint egy normális tavaszi fesztivál. A tér mellett van egy park ahol a fák éppen rügyeznek, némelyik már virágot is bontott, egyszerűen gyönyörű. Gyorsan felkapom a suitom és elkezdünk besétálni a fesztiválra. Ekkor egy kislány odajön hozzánk és megkérdezi, hogy csinálhat-e egy képet. Bőszen bólogatok szavak nélkül. (A suiterek nem beszélnek, hogy ne rontsák el az illúziót). Tom is meglepően csendben van. Mindketten legugolunk a kislány mellé akinek a szülei csináltak egy képet. Ezután a lány megköszönte és megölelt engem is és Tomot is. Erre a reakcióra nagy szemekkel nézek. Majd mikor észbe kapok megfogom Tom csuklóját és arrébb ráncigálom egy csendesebb sarokba. - Na, miez a nagy sietség? - kérdezte meglepődötten. Nekem kellene kérdeznem. - Te nem azt mondtad, nem látnak? - kérdezem tőle. Tom kínosan vigyorog és vakargatja a nyakát. - Tudod... ez nem teljesen... nem látnak. Csak mindenki azt hiszi, hogy rajtam is suit van mint rajtad. - válaszolja. - Legalábbis reméltem. - motyogja az orra alatt. - Hogy mi?! Mi az, hogy reméled? Ez.. - sóhajtok és megnyugszok picit. - De miért nem ezzel kezdted. - Oh, hát.. csak nem akartam, hogy kiborulj. - mondta. Persze, nem akartad. Sóhajtok egy mélyet és felnézek rá. Mindjárt megütöm. - Jó akkor csak.. viselkedj természetesen. - mondom neki.- Mintha eddig nem azt tettem volna. Hey, már mondtam; annyira nem különbözök az emberektől. Egy pár perc kellett ameddig lenyugszok, de utána vissza tértünk az ünnepségre. Órákig csak sétáltunk, nézegettük a standokat és suitoltunk... nos én suitoltam Tom pedig, csak csinálta amit eddig, sétált és ha jött valaki csendben és mosolyogva bólogatott. Vagy az emberekkel van gond vagy csak én veszem észre hogy egy életnagyságú kutya sétál mellettem? Mármint úgy igazából! Mondjuk, ennek én csak örülök. Mikor megnézzük az időt már délután 2 óra. Csak úgy repül az idő és eléggé éhesek is lettünk. Az egyik Standnál tradícionális japán ételeket árulnak, tehát úgy döntöttünk oda megyünk ebédelni. Annyira jól éreztem magam, hogy el is felejtettem, hogy rajtam maradt a suit, tehát azzal együtt mentünk oda. Az eladó nagyon mosolygott mikor meglátott minket.- Üdvözöllek szerény Standomnál emberek vagy mondjam, hogy állatok? - kuncogott és fogadott barátságosan minket. Én ekkor realizáltam, hogy még mindig rajtam van a nagy farkas jelmez (mivel a sonám és a suitom is egy farkas). - Mivel szolgálhatok? - kérdezte mosolyogva. Egymásra néztünk majd mind a ketten egy egy sima rament rendeltünk. - Rendben, pár perc és kész! Oh, még valami, ha már ilyen szépen 'kiöltöztetek' az árból elengedek 20%-ot. Egy kis kedvesség amiért önzetlenül boldogítjátok az embereket. - válaszolja az eladó. Szerintem tuti ő is furry. Hiába próbáltunk ellenkezni a kedves házigazda, mintha meg sem hallotta volna. Azért rendes volt. Ezután kifizettük, és leültünk egy közeli asztalhoz. Rövid várakozás után kész is lett, amit az eladó személyesen hozott oda nekünk, és csak annyit mondott, hogy miután befejeztük, csinálhasson egy képet velünk, persze bele egyeztünk. Elvégre ez a legkevesebb. A rament hagyományosan evőpálcikákkal tálalták. Vicces volt látni ahogy Tom próbálja a mancsába venni, de nem tudja helyesen tartani őket. Kuncogtam majd megfogtam a mancsát és segítettem neki, hogyan vegye kézbe vagyis mancsba és hogyan használja. Miután befejeztük az ebédünket és csináltunk egy képet a kedves eladóval, levettem és elraktam a suitom, elvégre ne csak sétáljunk egésznap; abban a maskarában pedig elég korlátozott a látásom és a mozgásom. Miután elpakoltam felnéztem Tomra és éppen megkérdeztem volna, hogy mit csináljunk mikor a husky szeme felcsillan és oda fut az egyik cél lövölde standhoz. - Arden! Nézd! - mondja 3 oktávval magasabb hangon. - Mindig is kiakartam próbálni, hogy milyen lőni. - Jó-jó, csak nyugodj meg. - válaszoltam és előhalásztam a tárcám majd vettem két jegyet.Mindketten kaptunk egy egy puskát és a kijelölt helyre álltunk. Mivel két hely volt így egyszerre ketten is tudtunk játszani, vagy versenyezni. Ahogy látom Tom inkább az utóbbiként fogta fel. A célpontok megjelennek és elkezdünk lövöldözni. Vannak közelebbi célpontok amik kevesebbet érnek és vannal távolabbiak amik egyértelműen többet. Miután letelt az idő látom, hogy nem értem el elég pontot, tehát egy elménynél többet nem nyertem. Nem mintha zavarna, de valahogy picit elszomorított. Ilyenkor mindig olyan vagyok mint egy nagy gyerek. Nézek magam elé a földre. Amikor meglátok két nagy mancsot előttem. Felnézek rá. Tom egy macival a mancsiban áll előttem. Úgy tűnik legalább ő nyert valamit. - Nézd Arden mit nyertem! - mutatja böszkén a macit.- Persze nagyon szép. Gratulálok! - válaszolom kicsit lehangoltan. Most komolyan felvág ezzel. - Arden ? - szólít a nevemen Tom.- Hm ? - csak ennyit nyögök válaszul. - Ohm.. ezt szeretném, neked adni. - mondja. Felnézek rá és látom, hogy a füleit lehajtotta és .. elpirult ? Nekem? Dehát ő nyerte.- Dehát ezt te nyerted. - utasítom vissza.- Igen tudom, de látom, hogy téged lehangolt ez, meg amúgy is, csak azért akartam játszani hogy nyerjek neked egy ilyet. Tudom, szereted a plüssöket. - erősködött Tom.Elakad a szavam. Érzem, hogy az arcom pirosodik, felcsillan a szemem és nézek a nagy kutyára, aki ide nyujtja az aranyos kis puha jeges maci plüsst. Lassan elveszem és nem is tudom mit mondjak. Egy percig habozok, majd szavak helyett megölelem.- Köszönöm Tom! - mondtam neki. Ő csak mosolygott és szintén átölelt. - Nézd! - izgatottan törte meg a csendet a farkát hihetetlen sebességgel csóválva. Hirtelen egy puha tapintást érzek a kezemen. Ez nem a maci. Tom megfogta a kezem és óvatosan húz maga után én pedig követem. A szívem gyorsabban ver valamiért, az arcom piroslik. Azért fogta meg a kezem, hogy ne vesszek el a tömegben? Vagy észre se vette? Így mentünk végig, egészen egy pultig ami végig televolt édességekkel. Tom megáll előttük és mosolyog. - Szeretem az édességet. - Én is. - mosolyogva válaszolom. Ezzel, Tom és én is választottunk pár édességet. Mikor elővettem a tárcám, hogy fizessek, Tom rátette a mancsát és mondta: - Had fizessem ezt én. Megérdemled. - mosolygott.Erre bólintottam. Ki ne szeretne ingyen édességet. A fülem egy női hang csapta meg miután Tom fizetett. - Awww! De édesek vagytok! Sokáig! - válaszolta az egyik női eladó az édességes stand mögül. - Mi? De mi nem is... - mire válaszolhattam volna már elment kiszolgálni a többi vevőt. Hallom hogy Tom kuncog, felé fordulok kérdő tekintettel. - Most miaz ? Kuncog - Semmi, semmi. De olyan mélyen érintett a gondolat, hogy vörös lettél mint egy paradicsom? - mondja egy sunyi mosollyal az arcán. - M-mi?! Nem! Ebbe bele sem gondoltam! - vágom rá egyből a választ.- Persze; és ezért pirultál vörösre mint egy cékla. - mondja Tom, hogy tovább húzza az agyam.- F-fogd be. - válaszolom rá, hezitálva és félre nézve vérvörös arccal. Majd közel hajol és a fülembe súgja: "Amúgy szerintem is cukik lénnénk." Erre a mondatra úgyérzem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Úgyértem, nem bánnám. Ez a nagy husky, meg én. Tényleg cukik lennénk? Egyáltalán komolyan mondta vagy csak az agyam akarta húzni? - Ennyire lesújtott amit mondtam ? - térek vissza a valóságra Tom hangjára. Erre ő megint meglátott valamit mielőtt megszólalhattam volna. A kezemet fogva húz maga után. A háta mögött lépdelve nézek fel rá. Olyan nagy a háta és a karjai. Ahogy csillog a bundája a napfénytől egyszerűen káprázatos. Ahogy fogja a kezem és maga után húz valamiért olyan jó érzés. Mintha a szívem gyorsabban kalapálna mikor rá gondolok. Mintha a gyomrom kavarogna ilyenkor, de egyáltalán nem rossz értelemben, mintha nem akarnám, hogy elengedjen. Tom... - Arden nézd ! - zökkent ki a gondolataimból. Egy plakátra mutat ami erről a fesztiválról szól, azt írja, hogy este nagy máglyát gyújtanak és körülötte lehet táncolni. Ezt minden évben megcsinálják a fesztiválon, a legforgalmassabb napon. Azt mondják, hogy akik együtt táncolnak ilyenkor körülötte azok örökké együtt lesznek. Pff... Persze. Így teltek az órák. Kipróbáltunk mindenféle játékot, és persze minden nemzetiségű kaját meg édességet. A legtöbbet Tom fizette hiába mondtam, hogy ne. Végül besötétedett és a világítást lámpások adták. Megvacsoráztunk, majd elindultunk oda ahol a máglya van mert nem sokára meg gyújtják. Ahogy sétálunk érzem, hogy Tom mancsa hozzáért a kezemhez. - O-oh, bocsi. - válaszolta, de láttam rajta, hogy picit lehajtja a füleit. - Persze, s-semmi baj. - mondom és én is félrenézve egy picit. Ahogy közeledünk helyhez, megint érzem hogy Tom mancsa gyengéden hozzáér az enyémhez. Ezúttal, nem távolodik el, érzem, hogy lassan a mancsát a kezembe csusztatja és megfogja a kezem. Elpirulok érzem, a szívem a mellkasomban zakatol, de valahogy nem zavar, sőt nagyon is kellemes. Mikorra odaértünk, a nagy máglya már égett. Oldalra néztem, hogy lássam Tomot, aki a tüzet csodálta. A tűz sárga fénye teríti be a fehér bundáját és smaragd zöld szeme csillog. Valahogy annyira gyönyörű ez a látvány, valahogy a szemei olyan igézőek, valahogy annyira jóképű. Miért feszül a mellkasom és miért akarok közelebb kerülni hozzá? Miért engedtem magamhoz ennyire közel mikor csak egy napja ismertem meg. Miközben ezen gondolkodtam, Tom elém áll és ide nyújtja a mancsát. Meglepődve nézek fel rá.- Szabad egy táncra ? - kérdezte mosolyogva. Egy szó nélkül a kezem lassan a mancsába csúsztatom, érzem, hogy egy halovány mosoly húzódik a számra. Ahogy megfogja a kezem gyengéden magához húz, a másik mancsával pedig átkarolja a derekam. A kezem a mellkasára raktam, és olyan közel húzott amennyire tudott. Érzem a nagy szívének a dobogását, olyan gyors mintha mindjárt kiugorna a helyéről. Érzem a mancsát a derekamon és kezemen ahogy össze kapaszkodtunk. Lassan elkezdünk táncolni az óriási tűz körül és elvegyülünk a többi ember között. Nem hallok semmi mást, csak Tom szívverését, és nem látok senki mást csak a nagy huskyt akibe kapaszkodok ő pedig tart mintha nem akarna elengedni. Én sem akarom elengedni. Úgyérzem most semmi és senki más nem számít csak ő és én. A nagy szíve egyre hevesebben ver szinte tökéletes szinkronban az enyémmel. Ahogy rakjuk a lábainkat egymás után, akkor jövök rá, hogy mekkora is ő valójában. De a legnagyobb a szíve. Ahogy viselkedett mikor megláttam, reggelit csinált nekem mikor nem is ismer, eljöttünk a fesztiválra, mikor tudta, hogy senki mással nem tudnék eljönni. Az ahogy egésznap bánik velem; olyan gyengéd, olyan érzelmes, annyira törődő és védelmező. Ahogy táncolunk lassan a tűz körül lassan felnézek rá és látom, hogy ő ugyanezt tette. Csak bámulunk egymás szemébe összebújva és bár hiába melegít a máglya mellettünk, érzem a hőt ami Tom testéből árad; olyan nyugtató, olyan kellemes. Akaratlanul vagy akarattal, de picit megszorítom a mancsát és belekapaszkodok a pólójába. Olyan jó így, nem akarok elmenni, nem akarom, hogy vége legyen. Vajon ő is ezen gondolkozik, vajon ő is ugyanígy érez? Lassan megállunk a tűz körül, még mindig egymásba kapaszkodva, nem lazítva a szorítást. Ahogy egymás szemébe bámulunk nem kellenek szavak. Azok a gyönyörű zöld szemek mindent elárulnak. A fejünk lassan egymáshoz közeledik, lehunyjuk a szemünket, egy enyhe nedves tapintást érzek az ajkaimon, ahogy összeér az enyém az övével. Egy hosszú lágy csókba folyunk nem engedve a másikat. A szívem zakatol mint egy elszabadult gőzmozdony, a gyomrom kavarog mintha pillangók repkednének benne, a lábaim elgyengülnek, de érzem, hogy Tom tart és nem enged el. Átadom magam az érzésnek és neki. Annyira felemelő, és annyira boldognak érzem magam, hogy az elmondhatatlan. Egy perc, életem legjobb egy perce. Lassan elválnak az ajkaink. Tűz vörös arccal állok a karjaiba fonódva. Tom lehajtott fülekkel ölel, a arcát halovány rózsaszín szőr díszíti. Szóra nyílik a szája. De ekkor valami rácsöppen a fejemre, valami nedves, majd még egy és még egy. Hirtelen leszakad az ég mintha kötelező lenne neki. Mindenki befut a sátrak alá vagy a standokba vagy épp haza aki közel lakik. Tom és én kézen fogva szintén haza tartottunk, mert csak pár percre lakunk a tértől. Gyorsan beszaladtunk a lakásba, hogy ne ázzunk el jobban jobban, bár mindegy mert folyik rólunk a víz. Gyorsan hozok egy-egy törölközőt. Az egyiket oda adom Tomnak és mind a ketten megtöröljük magunkat.- Gyorsan vedd le a ruháid, csuron vizesek meg ne fázz. - mondja Tom ahogy ő is levetkőzik alsóig. Bólintok és ugyanúgy teszek. Bemegyek a fürdőbe és ledobom a vizes ruhákat a földre. Tom követ és mellé dobja az övét. Át áztunk és fázok, reszketek mint egy nyárfa levél. - Had segítsek. - mondta Tom mosolyogva, ahogy megfogta a törölközőt és a fejemre terítve megtörölte a hajam. Ahogy végzett, a nyakamba terítette de nem engedte el. Kócos hajjal felnézek rá mosolyogva, ő pedig lágyan egy csókot ad a homlokomra. Majd tovább törli mellkasom, a hátam majd a lábaim. Mikor végez az egyik mancsát a derekamra rakja és mosolyog. Elpirulok és félrenézek.- Le kell fürdened, reszketsz, és átfagytál. - mondja nagyon lágyan, miközben lassan letolja a boxerem. Elpirulok és a kezem a mancsára helyezem. - I-igen igaz de- - Semmi de. Nem hagylak egyedül, nehogy véletlen bajod essen ilyen állapotban. - vág a szavamba gyengéden, mire elpirulok erre a mondatra és elveszem a kezem. Hagyom, hogy levegye a piros alsóm. Az ajtóhoz sétál és becsukja. Leveszi a saját boxerét is. Erre érzem, hogy az arcom ég és egyből elcsapom a tekintetem. Ide sétál hozzám, a mancsát az arcomra helyezi és gyengéden maga felé fordítja a tekintetem. - Előtted nincs semmi rejtegetnivalóm. És neked sem kell. - mondja nyugtatóan a szemembe nézve. Mielőtt bármit is mondhattam volna az ajkait az enyéimre helyezi egy rövid, nyugtató, szenvedélyes csókra. Majd ajkaink elvállnak. Én szótlanul állok a fürdőszoba közepén, miközben Tom belép a tusolóba és beállítja a vizet. Mikor ezzel végez beáll a víz alá és engem is hív. Egy pillanatra hezitálok. Végig nézem a nagy huskyt. Ahogy ott áll és a dús bundáját átnedvesíti a víz. Ott áll előttem, életnagyságban. Olyan nagy és izmos. Majd elindulok felé és beszállok mellé a zuhany kabinba. Szerencsére elég nagy tehát kényelmesen elférünk mind ketten. Elsőnek kellemetlen ahogy a meleg víz hozzáér a kihűlt bőrömhöz de lassan hozzászokok. Mikor már hozzászoktam a vízhez felnézek és látom Tomot magam előtt; még mindig gyönyörűek a szemei. Rám mosolyog és a mancsaival elkezd átdörzsölni, majd lejjebb, és még lejjebb, de a csípőmnél megáll és nem megy lejjebb. A kezeimet a mellkasára rakom, mire ő átölel. Percekig álltunk úgy némán, a nagy karjaiban biztonságban éreztem magam, és a meleg teste átfűtötte az enyémet. Majd mikor elengedtük egymást, megfordultam, hogy elzárjam a vizet. - Még ne. - éreztem két mancsot magamon. Tom felelte miközben a mancsait a mellkasomra és a hasamra helyezte, gyengéden magához húzva, háttal neki. Vissza lépek és a hátam hozzá ér Tom hasához és mellkasához. Tom is közelebb lép és magához szorít gyengéden. Érzem ahogy a bundás felső teste hozzám szorul, ahogy a félig kemény tagját hozzám nyomja. A fejét lehajtja és a nedves orrát a nyakamhoz nyomja, lassan, mélyeket szuszogva. Érzem a meleg lehelletét a nyakamon; annyira izgató. Nagy nyelvével végig nyalja a nyakam, majd csókolgatja végig, le a vállamig. A kezeim a mancsaira rakom, amiket kicsit megszorítok és egy nagyon halk nyögést hallatok. Az alsótestem enyhén az egyre keményedő tagjához nyomom. Halkan felszusszan; majd az orrát végig húzva a nyakamon a fülembe súgja halkan: - Akarlak, most! - súgja a fülembe, a mancsaival megszorít enyhén és érzem a karmait a bőrömön de figyel arra, hogy ne essen bajom. Érzem a meleg lehelletét, a hangja tele van vággyal. Tom elenged én pedig elzárom a vizet, kilépünk a tus kabinból és megtörölközünk, amit mindketten magunk köré csavarunk. Belépünk a hálószobába, mindketten tudtuk mi fog következni, de mind ketten akarjuk egymást. Közelebb lépünk egymáshoz, Tom a mancsait derekam köré fonja én pedig a mellkasára rakom a kezeim. Felnézek a gyönyörű zöld szemeibe. A csendet Tom töri meg:- Arden, mikor megláttalak már akkor tudtam mit érzek irántad. Csak nem tudtam, hogy mondjam el és nem voltam benne biztos, hogy te is eképpen érzel. - mosolyog, halovány rőzsaszín arccal. Az egyik mancsával végig simítja az arcom és a tenyerébe fogja, majd folytatja - De már tudom, hogy te is így érzel és azt is tudom, hogy szeretlek. És akarlak, most és itt. - mielőtt mondtam volna valamit a nedves ajkait az enyéimhez nyomja hosszú, vággyal teli, érzelmes csókba zárva a szavakat amiket mondani akartam. De nem is kellenek szavak, most a tettek és az érzelmek beszélnek. A szívem zakatol a lábaim elgyengülnek mintha felszállnék a földről a gyomromban pillangók repkednek a mellkasom feszül, de már tudom mit érzek. Elengedem magam és átadom mindenem az érzésnek és a hosszú csóknak. Én is szeretlek Tom. Elvállnak ajkaink és elveszünk egymás tekintetében. Az ágy fele fordulunk. Tom lassan az ágy felé tol miközben újra megcsókol, ezúttal szenvedélyesen és tüzesen. Leveszi a törölközőt magáról és rólam. Felhátrálva az ágyra a hátamra fekszem és Tom felém mászik. Egy pillanatra megáll és egymás szemébe nézünk. Lassan közel hajol és egy lágy, tüzes csókot nyom az ajkaimra, miközben érzem, hogy a kemény tagját az enyémhez nyomja. Hangosan felszusszanok. Összefogja a két tagot és lassan mozgatja a mancsát. Elpirulok, és egy halk hangot eresztek ki a számon. Ezután gyengéden megfogja a csípőm és felemeli. A kemény és nagy tagját hozzám érinti. A kezeimmel a vállába kapaszkodok és bólintok egy picit, ezzel a tudatára adva, hogy kész vagyok. Tom lágyan, hosszasan megcsókol és a tagját nagyon lassan belém tolja. Először csak a végét majd kicsit többet és még többet. A csókot félbeszakítom egy hangos nyögéssel és belemarkolok Tom bundájába. Tom olyan nyugtatóan mosolyog, és megáll egy pillanatra. Olyan nagy, és fáj de mégis olyan kellemes. Mikor érzem, hogy a fájdalom lassan elmúlik, ezt ő is látja és lassan elkezdi kihúzni majd újra benyomni, először csak picit, hogy hozzászokjak. Annyira kellemes, lassan érzem, hogy a fájdalom elmúlik és csak a vágy marad. Csak ő és én. Tom elkezd mozogni lassú tempóban, hallom ahogy nagyokat szuszog közben és érzem, hogy nem enged el. Egy picit erősebben de még mindig lassan mozgatja a csípőjét előre és hátra, minden egyes lökéssel elérve, hogy halkan felnyögjek. Tartottuk ezt a tempót hosszú percekig. Majd Tom a lábaim alá nyúl és felhajtja őket, enyhén rám dőlve így egymás szemeibe tudunk nézni. Az egyik kezem a csípőjére, a másikat az ágyra helyezem. Tom lassan de nem túl erősen húzza ki a tagját majd nyomja újra nekem. Elveszünk egymás tekintetében. Az érzés ahogy a nagy smaragd zöld szemeibe bámulok ami megcsillan az telihold fényében az egyszerűen fellülírhatatlan. Úgyérzem, hogy nincs már fájdalom, csak a kellemes érzés. Nincs más csak Tom és én. Együtt. Én az övé és ő az enyém, ahogy ma éjszaka átadjuk magunkat egymásnak. Sosem akarom, hogy vége legyen, azt akarom, hogy az enyém legyen és most ő akarjon engem. Tom halkan felmordul az izgalomban, látom az arcán azt a sunyi, vággyal teli mosolyt és azt is, hogy alig bírja magát tűrtőztetni, hogy ne szedjen szét elevenen. Érzem, hogy a tagját gyorsabban és erősebben tolja belém. Ekkor az agyik lábam a vállára helyezi, a másikat pedig le az ágyra ezzel engem picit az oldalamra fordít. Felegyenesedik és az egyik karjával a vállán lévő lábam fogja körbe, a másikkal pedig az én kemény tagom, és elkezdi mozgatni a mancsát. A csípőjét pedig gyorsabban és erősebben mozgatja hátra majd előre, minden egyes mozdulattal elérve, hogy felnyögjek de most hangosabban. Belemarkolok a lepedőbe. Hallom, ahogy Tom is egy két mély és férfias nyögést ereszt ki amit nem bír magába tartani, ami olyan mámorító. Ezután, vissza fordít a hátamra, fölém hajol, az arca csak pár centire van az enyémtől, érezzük egymás lehelletét. A bal mancsával megfogja a combom magam mellett, a jobbal pedig a csípőm. Erős, lassú, egyenletes mozdulatokkal tolja mostanra már kőkemény és vastag tagját belém. Egyre hangosabban nyögök minden egyes nyomásra, miközben Tom mellkasán lévő bundájába és a vállába kapaszkodok. Látom a képén azt a sunyi mosolyt. Érzem ahogy a hasával és a szőrével dörgöli a kemény tagom, ahogy mozog egyre gyorsabban. Óvatosan belém markol, érzem a karmait a bőrömön, hallom ahogy egyre több, halk és mély nyögés szökik ki a szájából. Pár utolsó erős tolás után, Tom hangosan kiad egy mély férfias és hosszas nyögés, a kemény tagját teljesen belém tolva, érzem ahogy belém engedi a meleg tejét. Erre én is felnyögök hangosan, vékonyabb hangon és elmegyek, a tejem magamra és Tom hasára engedve. Pár enyhe mozgás és nyögés után Tom és én is lazítunk egymás szorításán és egymás szemébe nézünk, izzadtan és lihegve. Mindketten elmosolyodunk és megcsókoljuk egymást. Egy kis várakozás után Tom könnyedén, de lassan kihúzza a tagját, majd lihegve a hátára fekszik az ágyon. Én megfordulok, oda bújok és a fejem a nagy mellkasára hajtom, ő pedig átölel a nagy karjaival. Egyikőnket sem érdekli, hogy mennyire koszoltuk össze egymást, csak fekszünk csendben és mosolyogva. - Szeretlek. - töri meg a csendet Tom, a karomat simogatva.- Én is szeretlek. - hangzik el tőlem a válasz. Ezután mindketten lassan álomba merültünk, együtt, egymás karjaiban, biztonságban. Sétálunk a téren a fesztiválon, Tom a csuklómat fogja és úgy vezet. Az emberek nagyon boldogok, játszanak a fesztiváli játékokkal, esznek és beszélgetnek, de valami fura... nem hallok semmit csak Tom és a saját siető lépteinket. Megpillantom Garyt aki éppen két csinos lány társaságában isteníti magát. Nem is ő lenne, olyan jó boldognak látni. Ahogy megyünk Tovább meglátok egy ismerős arcot. Ez.. - Chris! - kiabálok oda, de meglepődve veszem észre, hogy akármennyire próbálkozom nem jön ki hang a torkomon, és úgy tűnik mintha ő se vett volna észre. Majd amit látok az ledöbbent. Egy másik számomra ismeretlen férfi sétál oda hozzá és átölelik egymást. Majd megcsókolják egymást és kézen fogva elsétálnak a tömegbe, ahol eltűnnek. Olyan boldognak tűnt. Chris... el is felejtett volna, vagy megcsalt? Mire előre fordulok Chris karjaiban találom magam a mágja előtt a fesztiválon. Látom, hogy mosolyog és beszél, ám egy hang sem jön ki a szájából. Lassan közel hajol és megcsókol. Lehunyom a szemem. Olyan lágy és szerető csókot adott amilyet soha nem éreztem, kivéve... Mikor elválnak az ajkaink és kinyitom a szemem Tom áll előttem és ő karol át. Tart a két nagy karjában és nem enged el. Nem hallok semmi mást csak két szív tökéletes ritmusban dobogását. Kezd minden elsötétedni a husky körül, majd csak őt látom aki mosolyogva áll előttem. Szóra nyitja a száját és csak ennyit hallok: "Szeretlek!" Ezután felébredek az álmomból, Tomba kapaszkodva és hevesen zihálva. A fejem még mindig Tom mellkasán pihen. A szememmel körbe járom a sötét szobát. Itthon vagyok, a szobában, Tommal. Csak ketten és ő még mindig itt van. Ekkor a gondolatok úgy árasztották el a fejem mintha egy vízesés zúdult volna rám."Úristen mit tettem?! Itt van Tom és megcsókoltam és le is feküdtem vele! De szeretem őt. Olyan mintha mindig is szerettem volna csak nem tudtam róla. Az érzéseimet nem én irányítom. De Chris... őt is szeretem. És ő a férjem. Mit mondok neki ha haza jön? 'Amúgy amíg nem voltál itthon lefeküdtem egy huskyval.' Vagy mi? Tuti elmegyógyintézetbe küldene. Nem tudom. Nem is muszáj neki mondanom semmit. De mivan ha Tom elmegy? Nem akarom, hogy elmenjen, kell nekem! Nem tudom mit csináljak!" Ahogy ezeken gondolkozom a szemeim egyre nehezebbek lesznek. Majd kirázom az agyam ebből a gondolat hullámból. Ideje aludni, majd holnap aggódok ezek miatt. És vissza aludtam Tom karjaiban, ahonnan nem mozdultam. Bele telt egy kis időbe mire álomba szenderültem, de valahogy annyira biztonságban éreztem magam és nyugodtnak a nagy kutya karjaiban. Érzem, hogy amíg itt van nem lehet gond. Másnap reggel valami fura érzésre keltem, mintha valami hiányozna. Lassan felkelek és szembesülök, hogy Tom megint nincs az ágyban, de ezúttal csak elmosolyodok; valószínűleg megint hamarabb felkelt. Ám ekkor megpillantok egy cetlit az ágyon magam mellett. Felveszem és elolvasom: "Arden. Köszönöm, hogy memutattad, milyen szeretni valakit. Köszönöm, hogy gondoskodtál rólam. Köszönök mindent.De most mennem kell. Nem maradhatok tovább, van életed és van férjed itt. Nekem már nincs itt keresni valóm, haza megyek.Nagyon szeretlek! Mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak. Tom"Amikor elolvasom először nem tudom felfogni, de érzem, hogy a szemeimbe könnyek szöknek. Ez nem lehet igaz. De egy fura érzés nem hagy nyugodni és az érzéseim nem csalnak. Gyorsan kipattanok az ágyból felkapok valami ruhát amilyen gyorsan csak tudok és kirohanok a házból. Az utcákon mindent bele adva végig futok. Valamiért olyan érésem van, hogy a közeli parkba kell mennem. Sokat jártam oda gyerekkoromban. Mintha Tom azt mondta volna, hogy mindig is ismert. Vajon úgy értette... Amikor olyan 14 éves voltam abban a parkban egy öreg fa alatt találtam ki egy nagy két lábon járó beszélő huskyt, smaragd zöld szemekkel, aki domináns, romantikus és vicces, a neve pedig Tom volt. Elhatároztam, hogy ha felnövök ő lesz a férjem. Habár tudtam, hogy lehetetlen és az idő múlásával el is felejtettem, mindig is ez volt az álmom. Nem kellett sok idő, hogy a parkba érjek, oda ahhoz a nagy tölgyfához, ahol annó erről álmodoztam. Tom is ott áll mellette és épp indulni készült mikor rá kiabálok. - Tom! - a nevét hallva megfordul, és én oda futok, lihegve.A nagy husky elmosolyodik. - Jöttél elbúcsúzni? - kérdezi tőlem.Egy pár mély levegőt veszek, felegyenesedek és felnézek rá. - Nem! Tom.. - megfogom a két kezemmel az egyik mancsát - kérlek ne menj el. Nem mehetsz el. Szükségem van rád! - válaszolom neki és érzem, hogy a könnyeimmel küzködök. Tom mosolyog. A másik mancsával végig simítja az arcom. - Mennem kell. Lejárt itt az időm. - válaszolja lágy hangon. - De .. nem mehetsz! Ha muszáj akkor... Tom ... vigyél magaddal! Veled akarok menni és veled lenni! - ellenkezek. Tom szája picit legürbül. - De neked itt van az életed. Van férjed, barátaid, jó munka helyed modern házad, egy olyan életed amit sokan mások csak irigyelnének. - válaszolja remegő hangon. - Ha velem is jönnél, itt kellene mind ezt hagynod és nem jöhetnél vissza soha többet. - folytatta. - És- mielőtt tovább mondta volna, oda hajoltam és egy hosszú szerelmes csókkal elnémítottam. Éreztem, hogy a könnyeim lefolynak az arcomon. Tudom, választanom kell, a normális életem vagy egy teljesen új kezdés Tommal. De erre már rég tudtam a választ. Már akkor tudtam mikor évekkel ezelőtt, itt ezen a helyen, ez a fa alatt gondolkoztam. Mikor elválnak ajkaink, látom, hogy Tom szótlanul vörösen és lehajtott fülekkel áll előttem és érzem, hogy nem engedi el a kezem. Tudom, hogy választ vár. Könnyes szemekkel remegő hangon de magabiztosan megszólalok. - 14 évesen itt ezen a helyen gondolkoztam. Rajtad. És azon, hogy te leszel a férjem. Tudtam, mindig is tudtam, hogy ez lehetetlen és soha nem fog megvalósulni de.. - megcsuklik a hangom de utána folytatom - mindig is ez volt az álmom. Beszélő állatokkal, furrykkel akárhogy nevezzem, egy olyan világban élni ahol ők léteznek és és mindig is egy valakit akartam az életembe. Persze szeretem Christ és szeretem az életem. De ez az egy dolog.. ez az álmom. Ez az egyetlen dolog amiért az ég világon mindent képes lennék feladni. És azért, hogy veled lehessek. Mert szeretlek! És mindig is szerettelek!Ezután egy örökké valóságnak tűnő percig álltunk egymásra nézve és egymás kezét fogva. Tom lassan bólintott és megszólalt. - Rendben Arden. Ahogy kívánod. De előtte egy valamit még megkell tennünk. - ezzel a mondattal átkarolt és szorosan magához ölelt. Hozzábujva a fejem a mellkasába nyomva lehunytam a szemeim. Nem engedett. Ebben a pillanatban egy enyhe szúró érzést éreztem a szívemben, majd egy hangot hallottam mintha valaki össze esett volna. Mikor Tom elenged és kinyitom a szemem, magamat látom a földön fekve. Holtan. Úgyértem, az emberi alakom. Amikor végig nézek magamon és realizálom mi történt, látom, hogy a kezeim helyett mancsaim vannak, a csupasz testemen bunda nőtt, és az orrom is megnyúlt. Egy nagy két lábon járó farkas lettem. Pont ugyan olyan mint a sonám. Semmi bajom és élek. De az emberi létemet elkellett hagynom. Amikor bámulom a halott emberi testet, egy másik ember rohan oda hozzá. Egy lélek sincs a környékben csak mi, ő és a halott emberi énem. Ez Chris. Gyorsan oda fut és sírva rogy a holttest felé. Mellette térdel és magához öleli, sírva. Ekkor megpillant a jobb kezében egy kis cetlit. Lassan kinyitja és megnézi. Ez van bele írva: "Kérlek Chris, akármi történik; légy boldog. Miattam"Elmosolyodok. Tom ajkai szintén felgörbülnek. Mancson fogjuk egymást és elindulunk. Egy pillanatra vissza nézve látom, hogy Chris megtörli a szemeit és egy halovány fél mosoly húzódik a szájára. Mindig azt monddogattam Chrisnek, hogy akármi történik, akármikor velem, mindig is szeretni fogom csak lépjen túl és legyen boldog. Miattam. A fejemet visszafordítom és közösen Tommal kimentünk a parkból. Fura úgy tűnik semmi nem változott. De ez az utca mintha máshogy nézett volna ki ezelőtt. Ekkor az egész város megtelik élettel. Csak emberek helyett különféle állatok sétálnak az utcákon és úgy tűnik mindenki boldog. Nagyon kellemes látvány. Tom mancsát picit megszorítva, nagy mosollyal az arcomon sétáltunk tovább az utcán. Teljesült az álmom. Boldog vagyok. Jobban mint eddig bármikor. Jobban mint eddig bárkivel. Minden telejesült amit szerettem volna, sikerült elérnem az álmom. Persze a mái napig visszagondolok Chrisre és a barátaimra és a mái napig nagyon hiányoznak. De tudom, hogy ők is így éreznek. És azt is tudom, hogy mostmár boldogok. Érzem. És én is végre boldog vagyok. Egy álom világban, egy álom pasival. Sikerült elérnem a célom és teljesítenem az álmom, csak azzal, hogy sosem adtam fel, és akármennyire lehetetlennek tűnt küzdöttem, és mindig reménykedtem benne. - 2018. 04. 05.