Figyelmeztetés: A könyv erotikus jelenetet és homoszexualitást is    tartalmaz!

+18

Egy Farkas naplójából

Az eget kémleltük az éjszakában. Csak ketten feküdtünk a fűben néztük a tiszta, csillagos eget. Egy hulló csillagot láttunk elsuhanni a fejünk felett; behunyom a szemem és kívánok. Tudom, hogy ezzel csak a felnőttek hülyítik a gyerekeket, de mit tehetnék, én is egy nagy gyerek vagyok, elvégre a remény hal meg utoljára. Mikor kinyitom a szemem látom, hogy Chris a barátom - vagy ha jobban tetszik a pasim -néz le rám nagy mosollyal az arcán.- Kívántál?

A lány körbenézett az apró hálószobában. Egyszerű helyiség volt egy ággyal, kicsi asztallal, és néhány elmosódott faliképpel tarkítva. Fáradt volt, és éhes. A hosszú, lovaskocsival megtett úttól még mindig remegett és szédült. Végignézett magán az előtte álló hatalmas tükörben: Sáros, fekete bőrcsizmát viselt, férfias inggel és köpennyel. Rövid sötét vörös haja kócos volt, az arca pedig maszatos a portól, ami az út során a bőrére tapadt. Benyúlt a köpenye zsebébe, és kihúzott belőle egy borítékot.

„A tiszta szerelemnek a lelkiismeret legtökéletesebb csendjére van szüksége.”

(George Sand)

Első fejezet

    -A gyermek pompázatos!

-Ám apjára alig hasonlít. -válaszom a bókra, mely azt erősítette meg bennem, hogy jól döntöttem.

A családi idillt az anya hiánya töri meg, ám mégsem bánom a fájó éveket, mert ő velem van.

  Olvasd hát, eme gyalázatos történetet! Égjen szeretet mellkasodban és lelkedben dolgozzon tisztítótűz!

Vasárnap reggel későn ébredek. Fél tizenegyet mutat a falióra, mikor ránézek. Most Franciska nem ébred fel mocorgásomra, mint általában szokott. Tegnap este kicsit sok bort ihatott kedvesem. Emlékszem, úgy segítettem be a taxiba, melyet a szülei hívtak nekünk késő este. Kimegyek a fürdőszobába. A tükörben megpillantom arcom. Engem kevésbé viselt meg az iszogatás. Végigsimítok borostámon, megállapítom, hogy jól áll. Csak az orrom olyan bumfordi. A füleim pedig olyan hegyesek, mintha manó lennék.

Evva Lena di Reirossi

Boldogtalan árnyak

Továbbra is a vörösre festett Reirossi házban éltem a Frari templommal[1] szemben, de már időm nagy részét, s mind több éjszakát az új fogadómban töltöttem. Anyám valójában nem tudta, mivel foglalkozom, mert csak a gyógyító tevékenységemről beszéltem neki, és nem is akartam magyarázkodni a rengeteg éjjel-nappal égő gyertyákról, a keleti füstölőkről, és a tálcákon sorakozó bábukról.

Saját életem kialakítása érdekében a San Marco tér déli oldalán kibéreltem az egyik üzletet, melyben egy sybillahoz méltó szalont rendeztem be.

Ha növény lennék, terebélyes, erős törzsű fa lennék. Alatta nyíló rózsa volnék, narancs szirmaimat gyengéd tövisekkel védelmezném. Körülötte szálló, költöző madár lennék, díszes tollaim az ég kékjében tündököltetném. Forró záporként a száradó ruhákat összevizezném, majd frissen mosott, vékony blúzként nyári szellőben lágyan lengedeznék.

Lennék folyó, mely messze-messze vinné habjaim fehérjét, hullámokkal játszó halak ezüstösen tündöklő pikkelyét, s csak folynék, folynék, el, egészen a korongvilág széléig.

Nem akarom, hogy fájjon.

Itt van az ősz, itt van újra, szele sárgult leveleket fúj az aszfaltra. Felkapja a röppentyűket, s azok vidáman pörögnek a fejem mellett. Messze-messze repülnek, nem is látom, hol érnek földet. Ők is tovarebbennek, a szeptemberrel elköltöznek.

Gázolok az avarban, rugdosom, mint egy kisgyermek: gondtalanul, vadul, mégis szelíd szívvel. Belehemperednék, mint egykor takaródba, de a nyirkos hűvöstől karjaid már nem óvhatnak.

A fa kérge, mint borostás áll, érces, érdes, amint végigsimítok rajta.

KEDVESEM, NAITIA

Naitia, a kedvesem, a Zong bolygó legizgalmasabb lénye. Számomra legalábbis. Kialakulásom, megképződésem óta szeretem őt. Mihelyt egésszé álltam össze, elindultam társat keresni. Naitia molekulái akkor már befejezték a kötés folyamatát, a lány a spirituális készenlét állapotába lépett. A festői Dormen-kráter környékén találkoztunk. Gondolatai felém vibráltak és hullámzásom mohón nyelte még kissé fésületlen, kósza impulzusait.

Megannyi csalódás és rossz döntés után, úgy gondoltam, végeztem a pasikkal. Elegem volt. Nem akartam látni, egyet sem. Főleg nem olyat, aki nagy és szőrös. Aztán mégis megtörtént velem, amire nem is számítottam. Olyan édesen, nyálasan, romantikus találkozás, amilyen a filmekben szokott lenni.

A büfénél álltam, mellettem egy srác, magas volt, és markáns arcú, kisfiús vonásokkal. Nyugodtan bámulta, ahogy a büfés néni a kávéfőzővel szenved, nem sietett sehova.

"Hogy milyen volt e-tájban az örömlányok élete? Mondhatnánk, hogy könnyű, és egyszerű. Csak egy csinos pofika és egy bűbájos mosoly. Kétféle fajtája létezett, az utcanő és a drága selymekbe burkolt kitartott. Egyben hasonlítottak csak. A lelküket eladták az ördögnek."

Nicholas, most már egészen biztos volt benne, hogy a sors királynője pikkel rá. Annyi keserűség után, még az új házasságot sem sikerült nyélbe ütnie! Az a szerencsétlen ifjú lány és a tanácsos az egész szolganéppel odalett, egy tűzesetben lelték a halálukat!

1.fejezet, 4.rész

 Áprilisban aztán, egy szép pénteki napon, amikor heti rendes spanyoldolgozatunkat írtuk, elszabadult a pokol. ezen a napon, valami véletlen folytán nekem kellett Nick dolgozatát kijavítanom. Először örültem, hogy a tíz kérdésből ötöt elrontott. A baj csupán az volt, hogy ezt a tudomására is kellett hoznom. Kezdetben erős kísértést éreztem, hogy hatalmas piros egyest pingáljak a műve alá, s megjegyzésként odaírjam: "A változatosság kedvéért tanulhatnál is néha szívecském!"

 Mivel azonban aggódtam önnön testi épségemért, megelégedtem egy szerény ki egyessel, melyet a neve mellé biggyesztettem.

1. fejezet, 3. rész

 A Nick miatt érzett haragom még el sem párolgott, amikor máris hazaértem. A biciklit betoltam a garázsba, a Playboyt pedig kivettem a szatyorból, s hogy biztosra menjek, bedugtam a nadrágom korcába. Az ingem amit kívül hordtam eltakarta a bűnjelet. Ezután széles léptekkel, peckesen bemasíroztam a szobába.

 Anya és az öregem még mindig elmélyülten szemlélték a halas filmet. Már azt hittem tiszta a levegő, és csendben belopakodhatok a szobámba, apa azonban utám kiáltott.

1.fejezet, 2.rész

  Az áruházhoz érve először is lelakatoltam a biciklimet. Útközben nagyon megizzadtam. Aznap biztosan legalább negyven fok volt árnyékban, és még napnyugta után is olyan érzésem volt, mintha szaunában csücsülnék. Többek közt ezért is akartam kocsival jönni, hiszen abban legalább van klíma.

  Az igazság azonban az, hogy akkor is kutyául megizzadtam volna, ha nincs ennyire meleg. Egyszerűen nagyon ideges voltam. Nem mindennap esik meg, hogy az ember elhatározza: egészen egyedülálló szülinapi ajándékkal lepi meg magát.

1. fejezet, 1. rész

 Szeptember első péntekén történt, a születésnapomon. Semmi kedvem nem volt az ünnepléshez. Kiváltképp azután nem, hogy megkérdeztem a szüleimet, használhatom-e a kocsit. Persze ők azt felelték, hogy jó nekem az öcsém biciklije is, vigyem csak azt.

- Néhány perc az egész - próbáltam meggyőzni őket -, csak sampont kellene vennem.

- Biztosan literszámra fogyasztanád a benzint -  válaszolta kimérten apám. Néha úgy tűnt, mintha a személyében John Wayne járna köztünk.

3. fejezetA születésnap

élután, úgy öt óra felé egy hófehér Audi állt meg a Beverly Hills-i ház előtt. Jen kiszállt, kivette a táskáját, és lassan besétált a házba. Hallotta, hogy húga otthon van. „Ilyen korán végzett a munkával?” gondolta. Sebaj, legalább beszélhetnek egy kicsit, bár nagyon fáradt volt, de szégyellte magát, hogy egyszer sem hívta fel, és érezte, hogy csak úgy nem mehet el szó nélkül aludni. Amint belépett a házba, húga ijedtében majdnem kiejtette a tányérokat a kezéből.

2. fejezetRejtélyes távollét

amantha és Jennifer a hazafele vezető utat gondolataikban elmerülve töltötték. Sam boldog volt, mert David nagyon megtetszett neki. Alig várja már a holnapot, hogy találkozhasson vele! A férfi nem olyannak látszik, aki csak az ágyba akarja dönteni, és viszlát. De azért óvatos lesz. Számára jól sikerült az este, de mi van Jennel? Olyan szomorú. Talán mégiscsak megtetszett neki Steve? Vagy olyan rosszul érezte magát? Pedig egész jóképű az a fiú.

1. fejezetAz Ezeregy éjszaka

 nap már elindult esti útjára nyugat felé, s egy-két csillag is elfoglalta a helyét az égbolton. Kellemes június eleji délután van, úgy öt óra körül járhat az idő. Az utca csendes, csak elvétve lehet látni embereket, akik talán most mennek haza a munkából. A nappali tikkasztó hőség is alábbhagyott már, enyhe szellő fújdogál.

6. fejezet

   Holly nem tudta miért, a munkahelye felé tekert, vagyis igazából tudta. Reménykedett benne, hogy ott lesz Tom. Ám amikor odaért szomorúan tapasztalta, hogy nincs ott az Audi. Azért bement a boltba. Melinda volt a helyettes aznap.

- Minden rendben? - kérdezte Melindától.

- Igen, persze, ne izgulj. Jön nem sokára a területvezető, de ő normális, nem úgy, mint a másik fazon, aki előtte volt - mesélte Melinda.

Holly szíve megdobbant, lehet, hogy mégis csak láthatja Tomot.

Hatalmas sóhajjal vetem a vállamra a táskát és vágtam neki az épületlabirintusnak. E épület, harmadik emelet 25. terem, Kortárs angol irodalom, Váradiné Kedves Zsuzsanna, 10:00. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, amiben a kis fekete leckekönyvet, az „indexet” szorongattam, másik kezemben sikerült rendesen gyűrött papírkupaccá alacsonyítanom az órarendemet. Az ELTE kampusza hatalmasabb volt, mint képzeltem. Bekóvályogtam a fekete kovácsoltvas kapun, körülöttem izgatott fiatalok tömege.