Nóra volt az egyetlen, aki sosem repült haza. Egyrészt annak ellenére, hogy ügyes pilótának bizonyult, a bokaficamos kaland óta óvatosabb lett, másrészt imádta a kocsiját. Most azonban nem volt jobb kedve. Elege és melege is volt. A Varacskos Disznóban ugyan volt légkondicionáló, úgy húsz éve… A nő pedig inkább kötött futóműre. Eddig mindig meg is volt nélküle, hűtötte a menetszél. Ma azonban a nyár eddigi legforróbb napja volt, makacsul megdöntve a címre pályázó tegnapi, tegnapelőtti és az azelőtti néhány rekordot.

Ajkamat harapdálva, lelkemmel küszködve, amolyan büszke, meghatott anyaként állok a pódiumon. Tökéletesre vasalt egyenruhában, a mellemre tűzött kitüntetésekkel nézem végig a ceremóniát, mely során nyomozókká ütik „fiaimat”. Egyesével sétálnak a kapitány elé, fehér kesztyűs kis kezeiket remegve nyújtják a nagy ember felé, aki szeretetteljes mosollyal néz le rájuk. Az ideges szülők és egyéb rokonok könnyezve, sőt némelyik hangosan sírva lövi a képeket.

Emma 4.

Emma megint magára maradt, férje Tom valami megbeszélésre ment. Nem is kérdezte hová, és meddig. Nem is érdekelte különösebben.

Hanem a gondolatai fékezhetetlenül egyre csak Aijin felé terelődtek, még most sem sikerült elfelejtenie azt a vacsorát és a taxiban, azt az egyszerű, de még is érzéki gesztust.

Kinézett a szálloda ablakán, a tokiói szmog lustán lebegett a magas épületek között. Nagyon unatkozott, szeretőjével Patrickel már beszélt.

Viharfelhők gyülekeztek Pontal d' Areia felett. Raquel a tengerparton állt, és az eget figyelte. Erre a hétvégére csónakázást terveztek. Reggel még úgy tűnt szép idő lesz, délutánra viszont beborult, a szél is lengedezett. Ikertestvére éppen a csónakot próbálta vízre bocsátani.

– Hamarosan vihar lesz – figyelmeztette Ruth.

– Chico Belo szerint már nem szabadna elindulnunk. – Chico Belo véleményét senki nem kérdezte. Törődjön csak a saját dolgával!

Sietünk némán a múltból kitörve

megannyi emlékképtől gyötörve.

Várjuk, hogy a jelen mindent elsöpörve

a jövő felé repítsen, előre.

Szárnyat bont az álom és képzelet

alkotva csodaszép, vidám képeket.

Virággal szórja teli a réteket 

kibújtatja az árnyék mögül a fényeket. 

Behunyt szemmel mégsem lehet élni

a világgal kell csupán megbékélni.

Élvezni az életet, nem csak éldegélni

és majd egy szép napon mindent elmesélni.

Nyissuk hát ki szemeink, hogy lássunk,

de ne nézzük végig a hanyatlásunk!

Darlene West

-          - Hát ez zseniális… - morgom magam elé, miközben combom mellé fektetem a fegyverem. – Most meg mi bajod? Téged nem találtak el, nyugi! 

Széttárt karokkal várok valamiféle választ a fiatal kollégától, ő azonban halálsápadtan, remegő kezekkel bámul rám, arcán sebesen futnak a verejtékcseppek. Legyintek egyet felé, majd széttépem a vérrel átitatott felsőmet, nekiállok egy rögtönzött műtétnek. 
Sajnos kicsit mélyebbre ment az a fránya golyó, mint azt először hittem, a mutató és középsőujjam teljes egészében belefér a sebbe, de hála istennek a bordám megakadályozta, hogy a hátamon távozzon kis vendégem.

 Én segíthetek neked!

Azután elillant. Fogta magát és hopp, köddé vállt. Valahogy Fábrel eltűnéséhez tudnám hasonlítani, amit csinált. Nagyon sajnáltam hogy elment. A kurva életbe, olyan jó nő volt! Teszek arra a kicseszett hét próbára, nekem sokkal jobban kellene egy ilyen nő, aki ilyen csábítóan tud kacsintani, gátlástalanul ráülni, az erekciós pillanatát élő farkamra és ilyen szenvedélyesen smárolni. Erre nagyobb szükségem lenne, mint arra a csődtömegre, akit még a volt barátnője is magasról leszar.

Egy kém becsülete – a coquillard

Első rész

A kandallóban lobogó tűz hamis rózsákat lopott a karszékben melegedő, harminc körüli nemesúr sápadt, keskeny arcára. A férfi egészen belefeledkezett a szikrák táncába… ami másnak talán csak alaktalan kavargás volt, neki tarka meséket regélt. A lángok éppúgy hajladoztak, mint a legutóbbi vásáron a mutatványoscsapat táncosnője; ő is ilyen tűzzel, boszorkányos ügyességgel mozgott. Máskor a háborgó tengert idézték, a tomboló orkánt vagy úgy lobbantak fel, mint a vágtába csapó lovak rohanása.

KORLÁTOK KÖZÖTT (Utolsó sóhajtás március oltárán)

     Borzalmas álomból riadtam fel. Mint álomban szokott lenni, a hely ismerős, de akkor jártam ott először. Ismertek, tudták, hogy jövök, de az volt az első találkozásunk. Fiatal férfi az apjával, temetés előtt. A srác magas, kisportolt, mutatványokat ad elő: kézállásból fejre ereszkedik, majd hirtelen átfordul és talpra áll. Másnap délben temetik. Megdöbbentett a tudat és a látvány, az a nyugodtság, ahogy egyáltalán nem tiltakozik.

Nóra az autója mellett állt a nagykáli pályaudvaron. Szerencsére nem volt az a szokásos augusztusi kánikula. Az elmúlt napok esős időjárása üdítően lehűtötte a várost és a határt. Cserébe késleltette az első tanulók fejlődését. Meg is gyűlt a bajuk néhányukkal. Már majdnem húsz emberrel kellett szót érteni, akik nem kevés pénzt fizettek be előre. Arra hamar rájöttek, hogy jó lesz külön választani az oktatást, és magát a gép megvételét. Csomagokat alakítottak ki.

                                        Két koporsó 12.

           A benzinpocsékolásnak az  lett az eredménye, hogy Pistát felelősségre vonták , hogy miért mondta , hogy tud traktort vezetni , ha nem tud. De Pista kivágta magát, mert azt mondta , hogy már nehogy magától ment volna a traktor , hiszen ő vezette! Miért nem kérdezték meg azt , hogy megállni is tud , vagy csak vezetni? A tisztek fölöslegesnek  itélték meg a Pistával való tárgyalást, és eldöntötték , hogy előterjesztik leszerelésre --mert a haza védelme nem áll olyan gyenge lábon , hogy ne tudnák nélkülözni.

A falu fölé magasodó Kálvária dombon boszorkányszél kavarta a stációk között szállingózó hópelyheket. Lejjebb ereszkedve átsuhant a bokroson, a szántó felett rövid időre eltűnt, aztán kicsivel arrébb a Réder közben, a házak kéményeinek halványszürke füstcsíkjait megtépázva örvénylett, majd hirtelen megszűnt. A völgy aljában, a tó befagyott jegén, a lebukó nap fényei csillogtak opálosan, partján pedig a jegenyefák kopár ágai között jeges februári szél süvített.

Középiskolában történt egy villamosságtan órán. A tanár úr kihívott, mert észrevette, hogy az egyesített Kirchhoff törvény mélyreható tanulmányozása helyett, az ablakon kifelé bambán bámulva, csupán fizikailag voltam jelen. A táblára vázolt kapcsolási rajz párhuzamosan, sorosan és keresztbe kötött ellenállás halmazában kellett meghatározni az egyes ágakra érvényes feszültség és áramerősség viszonyokat. Lila gőzöm nem volt hol kezdjem.

–        -  Meg tudod mondani, hogy egyáltalán mi az ott táblán?

Hodge Mostafavi körbe-körbe járkált a cellájában. Óra nem volt nála, de az ablakon beszűrődő fényből tudta, délután fél öt körül járhat az idő. Az elmúlt hetekben megtanult a nap állásából tájékozódni. Az ablakkal szemközti falra kis ábrákat vésett. Amikor a fénysugár a függőleges vonalhoz ér, majdnem pontosan három óra van. A kör négy órát jelent, amikor eléri a négyzetet, öt lesz. A háromszög pedig… hat óra. A kivégzésének az időpontja.

Jeffrey gyorsan beilleszkedett, vasárnap misét is tartott, ami annak a néhány jelenlévőnek nagyon tetszett.

Éppen visszafele tartott a hotelbe, mikor egy kocsi állott meg az utcán. Meglehetősen jól öltözött emberek szálltak ki belőle. Az egyikük észre is vette Jeffreyt és közelebb lépett hozzá.

- Szép napot uham! A nevem Nathan Crine és ők a társaim! – mutatkozott be francia akcentusával a férfi.

- Üdvözlöm önöket! – mondta Jeffrey, miközben szerre megfigyelte a társaságot.

                                         Két koporsó 11.

           Nehogy azt higyje valaki , hogy Schwarz úrról teljesen elfeledkeztem-- erről szó sincs, csak annyi az igaz , hogy Pista mellett nem nagyon jutott szóhoz. Egyébként a kondferencián egész tevékenysége abban merült ki , hogy öt-tizpercenként megkérdzte Pistától:Mit mondott? Pista meg csak intett , hogy majd a végén elmondja, de ezt sem gondolta komolyan , hogy azt sok sületlenséget bugyutaságot, zagyvaságot amit ott hallott azt egyáltalán mégegyszer  a szájára veszi.

A Döglött Kacsa kissé óvatoskodva landolt a ToRule hangár mellet. Hangyányit elvétette a leszállópontot. Mindenki csodálkozott.
– András berúgott? – érdeklődött Tamás.
– Nem tudom, saját bevallása szerint sose iszik – válaszolta Zoltán.
Egy pár másodpercig nem történt semmi. Pedig Péter minden kamerát beüzemelt, amit talált. A leszállásos részt legszívesebben már most törölte volna. Aztán felpattant a gép ajtaja, és három Lindbergh-nek öltözött férfi ugrott ki belőle.

Emma

Egymás mellet ültek, mégis olyan távolság húzódott köztük, mint az óceán, ami felett repültek.  Tom és Emma szerelme már a gimnáziumban megszületett, ami az egyetemi évek után házassággá érett és szerelmük gyümölcseként megszületett a kislányuk. Mézeshetek, boldogi családi élet, oly távolinak tűnt, mintha nem is az ő múltjuk, emlékképeik lettek volna. Az időmúlása elmosta a szerelem fényességét és felváltotta a szürke hétköznapiság és  a távolság tengere feltöltődött hideg keserűséggel.

Matt már korán felkelt. Borzalmasan aludt az éjszaka folyamán. A lány nem volt mellette. A kanapén aludt kint a nappaliba. Matt tiltakozott, a lány erősködött. Ráhagyta. Majd lecsillapodik a harag, csak egy kis idő kell.
Halkan ment ki a fürdőbe mosakodni. Sam még békésen aludt, nem akarta felkelteni.
Hamar felöltözött az öltönyébe, utálta, de egy multi cégnél kötelező volt. Kiment a konyhába és a legcsendesebben, ahogy csak tudta, próbált kávét főzni. Persze a gépnek most kell össze-vissza csipognia.

Hogy miért utálom az embereket?  Figyelni szoktam őket, ki, mit és miért, és azt hogyan teszi. Rá lehet jönni pár dologra, abból, hogy valaki hogy fogja a cigit, hogyan sétál, hogyan moderálja az idegesítő kölykét, vagy csak simán a szemébe nézel valakinek, és látod, hogy ez egy kretén. Milyen helyszíneken látod újra és újra ugyanazt az arcot. Van aki elárulja magáról ezt egyetlen szóval, vagy a véleményével. DE! Vannak olyanok, akit nem tudok megfejteni

           Nem vásároltam semmit. Megint. Fogtam magam, átpréseltem magamat a kasszánál álló, hosszú sorok között. Megint. Világvégét sejtő hangomon bejelentettem a kasszás csajnak, hogy nem vásárlok semmit. Megint. Ő erre nem felelt semmit, csak nézett rám, mintha nem látott volna fehér embert. Végül kinevetett és kipletykált egy vevővel, akivel akkor találkozott életében először. Gondolom hosszadalmas beszélgetésbe keveredtek, aminek a mögöttük álló kikúrt sok vásárló, cseszettül örvendhetett.

Végre eljött az este is, Haskell és Farnum az irodában ültek. Farnum szakadatlanul ontotta ki magából az infókat, amiről Haskell lemaradt, a két hónap alatt.

- És akkor ott van a polgármester is a nyakamon! Hogy a fenéül szabadulhatok meg tőle? Az a legjobb szobám és kell, mert gazdag befektetők érkeznek, azt beszélik!

Haskell, felét sem hallotta Farnum beszédének. Teljesen másfelé járt az esze, ezt végül Farnum is észrevette.

- Bill, te figyelsz rám egyáltalán?

Fogadó

Mindmáig úgy tartják, hogy soha senkinek nem voltak olyan nyerő szériái, mint annak a fickónak,akit csak úgy szólítottak: a Fogadó. Rendkívüli módon tudta kiszúrni a meccsek kimenetelét, kilencven százalékban jöttek be a tippjei, amit tudod mit jelent? Azt, hogy kurva sok pénz  nyert. Kimerem jelenteni, hogy a sportfogadás történetének egyik, hanem a legnagyobb tehetségének számított. Így a környék legnagyobb gengsztere, Ron Brook is munkát ajánlott a Fogadónak, aki sajátos szabályai mellet el is vállalta…

Daisy a fogadóirodát zárta be, mikor meglátta az ismerős, fehér 73-as Chevelle-t.

Sam az ágyban feküdt, verejtéktől vizesen. Szapora légzése volt. Haja az izzadságtól arcára tapadt. Teste rángatózott. Matt lassan már fél órája próbálta keltegetni, sikertelenül. A lány nem kelt fel, bármivel próbálkozott. Az utolsó remény Zeusz volt. A kutya is nyalogatta bökdöste, végül megharapta. A lány hírtelen kinyitotta szemeit s felült.
- Jól van, jól van, semmi baj. - fogta le Matt a lány kezét. A légzése kezdett alább hagyni, kezdett megnyugodni.

SZELLŐK SZÁRNYÁN

    A kórház nem tűnt ki a panelépületek rengetegéből, iskola, óvoda, üzletházak és több feljáratú tízemeletes épületek koszorúzták. Idővel, mikor kiterebélyesednek a köréje ültetett kanadai nyárfák, melyek majd ontani fogják az oxigént, akkor felveszi igazi jellegét.

    Arnold az ötödik emelet nyugati részében feküdt két sorstársával egy kórteremben. Az ablak felőli ágyat választotta és társainak állandóan hátat fordítva az ablakon át bámészkodott kifelé.

Kissé borús, de meleg nyári délelőtt volt. Dávid és Tamás házak közt repkedett. Nézelődtek, beszélgettek, keresték a lehetőségeket.

– Nem vagyok hadvezér csak azért, mert évente egyszer kardot rántok – szabadkozott a mérnök.

– Márpedig neked van a legtöbb tapasztalatod.

– Te meg háború szimulációkban szoktál repülni.

– Igen… Á, hagyjuk. Majd improvizálunk. Úgysem tudom, mire számíthatunk.

– Még azok a Fecskék is megesznek minket reggelire.

                                         Két koporsó1O.

           Nagy készülődésben van  az  ország-- legalábbis azt mondták nekünk, mert az idén pártkonferencia lesz, de azt már nem tudom, hogy hanyadik. A pártkonferencia, nem tévesztendő össze a pártkongresszussal. A kongresszuson,  előre megirt forgatókönyv szerint  választások is vannak , mig a konferencián a kongresszus irányelveit részletezik, úgyancsak egy forgatókönyv szerint.

Mielőtt még elétek tárnám ezt az irományomat, tartanék egy kis bevezetőt.

Bizonyára nem ilyen írásra számítottatok a hit témában, de végső soron ez is vallásos témájú írás, csak éppen parodizált. Mikor ezt írtam, úgy három éve nem hittem, hogy egyszer megosztom több emberrel is. Ennek az az oka, hogy sok ember eretnekségnek minősíti, azt amit itt én műveltem a szentírással, ettől tartok is egy kicsit.

Szeretném, ha tudnátok, hogy nem vagyok nagy vallásos, de csodálom azokat az embereket, akik rendíthetetlen hívők.

Hangos lépteivel vonult végig a folyósón. Kezeiről vörös vér folyt. Lélegzete lassú és mély volt. Tekintete sötét és üveges. Nem hallott s nem látott semmit. Egy célja volt csak : kiiktatni ellenségeit. Sikerült neki. Csak egy volt hátra. Egyetlen egy, aki elrejtőzött, reménykedve, senki nem talál rá, életben maradhat. Nem így történt. Sosem tudnak elrejtőzni. Érzi ha félsz, érzi a szagodat, ereidben tóduló vér fémes ízét már érzi a szájában.

És meg van.

MUNKAMEGOSZTÁS TEJVÁSÁRLÁSBAN

   Rózának feltűnt, hogy Zoli a barátnő férje, bármekkora legyen a sor a tejüzlet előtt, mindig az elsők között van. Ő sok esetben annyira későn érkezett, hogy az orra előtt fogyott ki a tej, és akkor nagy elkeseredésében a „pléhtehéntől” kellett venni. Így nevezték egy farm automata tejszolgálatát. Rózának viszont nem tetszett, mert állandóan az istálló szagot érezte, ő csakis a pasztörizált tej tisztaságában bízott.

– A sivatagon át folytatva utunkat, az Afrika Park kétségtelenül leglátványosabb épületéhez jutunk, a Kheopszpiramishoz. Habár az út még autóval is fárasztó a rendkívüli forróság miatt – Lizzy felnézett a szemüvege mögül, és egy kedves mosolyt küldött Adelaide felé –, mégis minden látogatót arra bíztatnék, hogy ne veszítsék kedvüket, mert a látvány egyszerűen leírhatatlan. Ez a piramis a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt csoda az ókori világ hét csodája közül.

                                        Két koporsó 9.

           A kislány, megjelenésével, egy egészen új szint vitt a műhely férfiszagú életébe.És ez nem volt véletlen mert addig, elég szürkék, és unalmasak voltak a mühely munkáshétköznapjai. Egyetlen szórakozásuk-- a munkán kivűl-- az  volt, hogy a műszak végére csak annyi rumot igyanak , hogy megtudják célozni a gyárkapút, hogy  ütődésmentesen kijussanak a gyárból.

NEVESSÜNK MÁRCIUSBAN!

1.      János nagy bűne

Egyedül ült a kávéházban egy sarokasztalnál János, amikor belépett az orvos és helyet foglalt szemben Jánossal.

-         Egészséget doktor úr. Jaj, magát az Isten küldte! Olyan nagy teher nyomja a vállam, alig bírom elviselni, s az sincs, ki meghallgasson. De mit tehetek, ha gyenge a szívem és szolgálatkész vagyok.

-         Mégis, mi történt?

-         Oh, azt sem tudom, hol kezdjem, drága doktor úr!

         Nem akartam ezt az egészet, mármint hogy megtörténjen, aminek hamarosan meg kell. Annak az átkozott próbatételnek. Találkozni akarok Flórával, beszélgetni, nevetni. Bánom is én, ha csak annyi, nem is kell szex, de azt se bánnám, ha megint az arcomra ülne. 

Megmosakodtam, felöltöztem és útnak indultam. Irány a Pajtás Étterem. Megint ugrálni, borokat töltögetni és lenyelni a fáradtságtól feszült szakácsok hisztijét. Komolyan, az egyiknek tuti hogy visszapofázok, ha mégegyszer beszól.

Tegnap hárman majdnem megdöglöttek miattam. Jó idő volt, ezért előkotortam a bőrdzsekimet, hogy abban menjek el a Tescoba. Kenyér kellett, meg egy energia ital a cigi mellé. Át kellett mennem egy forgalmas négysávos úton, de nem működött a jelző lámpa. Visszafelé ezzel már tisztában voltam, és megállás nélkül leléptem az útra, ahogy azt egy faszagyerekhez illik, aki cigizik és közben szarik bele a dolgokba. Na már most, egy idős nő, egy cigány csaj a karjában egy kisgyerekkel álltak még ott.

                                        Két koporsó 8.

          A részlegvezető -- a maga százötven kilójával-- kutatásba kezdett mikor észrevette , hogy a finom falatok  utánra tervezett   finom borok  mennyiségileg erősen megcsappantak. A megmaradt egy flaska, az neki sem lett volna sok ha figyelembe veszük  gyomrának kapacitását már csak igy külsőleg is. Szóval egyetlen ránézésra  látszott rajta , hogy nagyon érzékenyen érinti a bor eltünése , minekutána már rég bekonferálta gyomrának ezt a kis inyencséget.

         Immár négy halott volt a kápolnában, a seriff úgy döntött, hogy holnap fogják elégetni a testeket. Egyébként is már késõre járt ideje volt haza menni. 

Abby az egyik emeleti szobába volt. Ez a szoba külön neki volt berendezve, ahol kedvére gyakorolhatta mûvészi tehetségét. Ugyanis festett, napokat töltött itt el és szebbnél szebb portrékat alkotott. Most éppen a városról készített egy festményt, a távolban látszott a White hágó is ahol nagy hóvihar tombolt.

                                        Két koporsó 7.

           Pártfőtitkárunk, ezerkilencszáz hatvannyolcban , egy merész huzással, nagyon megnőtt a világ szemében , mert a szocialista tábor egyetlen országa- ként, nem vett részt az akkor még Csehszlovákia név alatt futó középeurópai állam letámadásában.Hogy ez mennyire volt tudatos, szándékos, senki sem tudja csak azt  hogy mindenképpen bátor lépés volt az akkor még nagyon erős Szovjetunióval szemben.

          Másnap délelőtt Misinek be nem állt a szája, egyfolytában arról fecsegett nekem, hogy venni fog egy tök új autót, aminek nyitott utastere lesz. Már nagyon régóta szeretett volna venni, de még csak most fog neki rá összegyűlni a pénz. Rendben van, nagyon akarta, láttam rajta hogy annyira vágyakozik iránta de szerintetek mennyit jegyeztem meg abból amit mondott? Úgy van. Semmit.

          Zavartalanul pakolásztam a bors és só szóró tartókat a még üresen álló asztalokra, amíg divatmajom kollégám jött utánam a szalvétatartókkal a kezében.

                                      Zsurinyó

            Volt neki rendes polgári neve is, de azt senki nem használta, ő sem várta el hogy úgy szólítsák  és sokan nem is tudták a rendes polgári nevét. De ez nem okozott gondot senkinek. MIndenki úgy ismerte, Zsurinyó és ezzel el is volt intézve a megszólitás.

             Néhány évvel idősebb volt nálam, és mindig velünk focizott lent  a Szamosparton

András most is, mint mindig, váratlanul érkezett. Letette a gépét a főhadiszállás mellett kialakított leszállóhelyen, majd kipattant belőle. Befelé mentében azonban kis híján nekiment az ajtófélfának.

– Szia Károly! Jó napot Zoltán!

– Szia András! – válaszolt mindkét mérnök.

– Nálatok mindig van min meglepődni. Szia? Akkor… Szia! – kezet fogott az Erőmű volt direktorával.

Rajtuk kívül nem volt épp senki a hangárban, de Péter épp kint magyarázott három újoncnak, akik Szárnyat akartak venni.

Eleanor idegesen járkált fel-alá a sötét irodában. Időnként megállt az ablaknál és letekintett az éjszakai városra. Az irodaház hetedik emeletéről csodás kilátás nyílt az út túloldalán fekvő parkra. A város fényei csak a szélső bokrokat világították meg, beljebb a fáknak csak a körvonalait lehetett látni. Az égen ragyogó félhold még kísértetiesebbé tette a látványt. Eleanornak mégis tetszett, erőt merített belőle. Főleg akkor volt rá szüksége, amikor sokáig dolgozott.

Deddy fáklyájának fénye kísérteties árnyékokat rajzolt a hatalmas kövekkel kirakott alagút falaira. A hosszú futástól oldalát a légszomj görcse szorította, fülében hallotta szíve dobbanását, halántékában érezte az ereiben áradó vér lüktetését, és elméje legmélyebb zugaiban, fénysebességgel száguldó gondolatok keresték a kiutat. Tolta, hajtotta maga előtt Rheiát. A holt fáradt lány, botladozó léptekkel futott tovább, ahogy csak bírt. Hátuk mögül egyre közelebb hallották üldözőik zaját, előttük pedig az alagút sötétje nyelte el fáklyájuk fényét.

                                        Két koporsó 6.

            A szerelmes pár a hétfői napot a világ minden kincséért sem hagyta volna ki. A férj éppen délutánra  kellett menjen dolgozni. Az igazgató, és alkalmi  párja már alig várta , hogy eljöjjön a délután, hogy szabadon egymás keblére borulhassanak, és kielégitsék  vágyaikat. A férj, bár tudatába volt neje félrelépéseinek, a legnagyobb diszkréció mellett kezelte az űgyet , de csak a felszinen , mert valójában egy alaposan kidolgozott terv alapján cselekedett.

Hatodik rész

- Nagyon boldog voltam Dianánál, de amikor meghalt, menekülnöm kellett. Mellette voltam, fogtam a kezét az utolsó pillanatig, de amikor elszállt belőle a lélek, futnom kellett, mintha utolsó tolvaj volnék… nem mertem maradni. Nem tudhattam, hogy apámék eljönnek-e a temetésre, azt se, hogy tudnak-e a betegségéről, talán már útra is keltek… nem akartam találkozni velük. Magamat is féltettem, persze, de azt sem akartam, hogy Dianát hazugságon kapják.

A márciusi feladatra eddig nem láttam "megoldást", így nyitányként egy kis felnőtt tartalmat adnék közre. Aki 18 év alatti, "vágja ki" a megfelelő részeket! :)

-----------

– Ezt a fuvart még le kéne most nyomni, Feri!
Na, franc! Erre is csak engem lehet rávenni. Huszonöt évesen nem védekezhetek, hogy családom van, meg a gyerek szülői értekezletére kell menni. Persze a kollégák is csak kifogásnak használják.
– Oké – „Kell a pénz.”

A rejtett kapcsolóval kinyomom a tachográfot.

                                        Két koporsó 5.

           Nehezemre esik leirni azt a nevet --amit már biztosan mindenki kitalált, és ameddig nem muszáj nem is irom le, nem fárasztom magam a neve leirásával , talán egyszer majd egy nyelvtörő játék keretében, de ezt sem kell komolyan venni. Szóval, emberünk -- ez a titulus  egy kicsit túlzó--hivatalba lépése után, nagy takaritást végzett környezetében, ami aktuális is lett volna, ha ez jó irányba történik.

Képzeld el, hogy költözöl. Most készíts csomagot, pakolj bele mindent, amire szükséged van. De vigyázz, csak egy bőröndöd van. Ez így lehetetlen igaz?  Egyetlen bőrönd nem elég.

         Na, jó most képzeld el, hogy olyan bőröndöd van, amibe minden bele fér. Most rakd bele a képeket, a TV-t, a lámpát, könyveket, edényeket, ruhákat. És most próbálj elindulni. Nem tudsz igaz? Ez a bőrönd így túl nehéz.

Szabadulj meg néhány dologtól. A fényképek maradnak nem igaz?

                                        Két koporsó 4.

           Hazaérkezésünk után, "élménybeszámolót" kellett tartanunk, úgy a kollegáknak mint odahaza. A gyárba egész könnyű dolgom volt, mert alig voltak néhányan , akik már jártak Bukarestben, igy akár mesét is mondhattam volna nekik,  azt is elhitték volna, mert egyszerüen nem volt összehasonlitási alapjuk. Otthon már egy kicsit precizebbnek kellett lennem mert apám jó három évig katonáskodott Bukarestben, éppen azokban az időkben, amikor még II.

Három ToRule szelte a forró nyári eget kelet felé. Gabi, Zoltán és Nóra komótosan, de boldogan szárnyaltak valahol a Gödöllői-dombság felett. Közben beszélgettek. Számukra volt egy mellékhatása az Erőműtől való elszakadásnak, mégpedig az, hogy a védőterület hiányában nem repülhettek. Ezt úgy sikerült megoldaniuk, hogy ha már Ferenc és József úgyis vettek egy-egy Szárnyat, részt vettek a kiképzés gyakorlati részén. Péter, Tamás és Zsolt felváltva adták elő nekik a tananyagot, kínozták őket a szimulátorban.

Néhai villamosságtan tanárom egy alkalommal kihívott a táblához, mert a Kirchhoff egyesített törvényeinek áhítatos hallgatása helyett az ablakon bambán kifelé bámulva tulajdonképpen csak fizikailag voltam jelen. Egy párhuzamosan, meg sorosan, meg ahogy nagyanyám kötött össze-vissza kapcsolt ellenállás halmaz alapján kellett kibogozni az egyes ágakra érvényes feszültség és áramerősség viszonyokat. Lila gőzöm nem volt hol kezdjem. Akkor megkérdezte, hogy egyáltalán meg tudom mondani, hogy mi az ott táblán?

Amikor itthon vagyok a szülői házban, lejárok a lépcsőház elé cigizni, mert nem tűrik meg, még az erkélyen sem. Így ismerkedtem meg Figgel. Fig egy pók, aki este hat és hét óra között mászik elő, a tető és vízelvezető csatorna közé szőtt hálójára. Mindig lestem, ahogy javítgatta a hálót egy eső után, aztán már etetni kezdtem, amikor láttam, hogy nincs fogás. Elkaptam egy-egy bogarat, ami betévedt a lakásba. Utána jött, hogy nevet adtam neki. Aztán bemutattam a barátnőmnek, és a barátaimmal együtt cigiztünk Figgel.

                                         Két koporsó 3.

          Ezerkilencszáz hatvanöt tavaszán--éppen Sándor-József -Benedek napot ünnepeltünk, azon egyszerű oknál fogva , hogy baráti ,haveri társaságunkban ezek a nevek előfordultak. Közben volt még egy Bogát név is. Ilyen nevű barátunk  nem volt úgyan , de ha már ott volt a neve azt sem hagytuk ki és azt is megünnepeltük. Na, ez igy egy kicsit komplikált lehet, ezért most azonnal szinkronizálom.

A hívatlan látogatók másnap este érkeztek. Szürkület volt, a gyerekek már hazamentek. A nővérek éppen a közös esti imát végezték a kápolnában, amikor két nagydarab, marcona fickó rájuk törte az ajtót. Bess nővért keresték, és minden tiltakozás ellenére magukkal is vitték, magukra hagyva az ijedt nővéreket.

A fekete limuzin az iskola bejáratánál várta őket. Bess – kísérői nem éppen gyengéd segítségével – beszállt a hátsó ülésre.

                                         Két koporsó 2.

          Kollegáim kapcsán , már tettünk emlitést az ivászatokról és annak kártékony, illetve  hasznos voltáról. De egy ilyen közösségbe, más tipusú emberek is rejtőznek amelyek megismerése egy kicsit nagyobb figyelmet igényel. De azért közösség , hogy az emberek , még a férfiak is elmondanak egyet s mást a másikról. Így történhetett meg , hogy megtudtam -- hogy Laci bácsi igen nagy hódolója a női nemnek , sőt a női igennek is.

                                              Nőnapra

                                 Ezen a napon még szebbek vagytok.

                                 Ílyenkor , még jobban szeretek,

                                 ha hagytok!

                                 Nem is tudom mi lenne nélkületek,

                                 talán mi lennénk ócska  kövületek

                                 értéktelen lomok.

               Csontjaim megfagytak, a szívem vadabbul vert és a homlokomon verejtékpöttyök gyöngyöztek. Mindez pillanatok alatt. Nem hiszem el. Csikós Flórával álltam szemben.

- Szia - nyögtem ki, automatikusan akár egy beprogramozott gép.

Flóra a polc lábához húzta a dobogót, majd kiegyenesedett és rám nézett. Semmi lelkesedést nem láttam azokban a csodaszép barnán csillogó szemeibe. De gyönyörűek voltak.

- Szia - köszönt vissza, de már vette is le rólam a tekintetét, a csomagos gumicukrokra vezette át.

Barnakeretes szemüveget hordott. A lencse mögül zöld szempár pásztázta a rohanó autókat. Ő didergett, kabátját a lehető legszorosabban összehúzta magán, kezében egy mappát szorongatott. Az erősödő eső elől a buszmegálló alá menekült. Az embertömeg gyomrából, nyakát kinyújtva kémlelte, jön-e már a busz. Még nem jött. Az órájára nézett, arcizmai megfeszültek. Ha ez így megy tovább, elkésik.

Eltelt tizenöt perc, de semmi. Majd újabb tíz. A várakozók nagy része eloszolt mellőle, csak egy fiatal lány és egy idősebb, körülbelül vele egykorú férfi maradt.

Ötödik rész

Az alkonyi eget levendulaszín felhőfoszlányok erezték, sejtelmes fénybe burkolva a kertet. Sofía a várfalnak vetett háttal nézelődött. Gyermekkorukban sokat játszottak itt Filemonnal, de már sok éve, hogy utoljára itt járt. Mégis, az a százados tölgy, amely alatt most a férfi szendergett, még mindig olyan büszkén áll, vaskos törzsét is éppúgy fonja be a repkény és a lonc, mint akkoriban. S ahogy mélyet lélegzett a virágillattól édes, lágy esti levegőből, már-már elhitte: kettejük között sem változott semmi.

Hűs, mégis derűs a márciusi reggel

szép a messzi csodaszép égi tenger,

a fák ágai a napfény felé nyúlnak

a régi emlékek teret engednek az újnak.

Nem látunk már villogó fényeket 

felitta a nap a hóból a lépteket,

az éledő természet táncra invitál

reménnyel telt új életet dedikál.

Miért bújnál el mégis a fény elől?

A világ tavasszal ébred nem pedig összedől.

Szippantsd a virágot mézédes illatát

érintsd meg a föld zöldellő pázsitját!

                                         Nem sajnáltam...

                               Nem sajnáltam magamtól,

                               sem a jót sem a rosszat.

                               Olykor álmodoztam, vagy

                               dolgoztam naphosszat.

                               Nem fájt a semmittevés,

                               és nem fájt a munka,

                               mindennek a fiatalságom,

                               volt a nyitja -  titka.

Forró, nyári nap volt. Igazi júliusi kánikula. Az igazgató a repülés utáni legkedvesebb hobbijának hódolt, biciklizgetett. A védőterület egyik hatalmas szántóföldjén a cég kombájnja aratott. A szerkezet precízen fordult, pontosan követte a sort. Kezelője egy napernyő alatt hűsölt, és a hatalmas gépet figyelte. Zoltánt elégedettséggel töltötte el, hogy János kivételesen nem aludt rá erre a munkájára. Igaz, érdeklődését folyamatosan fenntartotta, hogy a légtérben Zsolt épp Andrással gyakorolta menet közbeni utántöltést.

                                         Korán reggel 

                                         Korán reggel,

                                         nem sietve,

                                         kutyagumit

                                         kerülgetve,

                                         sétálgatok       

                                         egymagam.

1897-ben egy új skóciai féri, Robert Henderson az Indian folyó vizében kutatott arany után. Sikertelennek bizonyult kétségbe esett hajszája az aranyért. Azonban egy olyan jelenséget tapasztalhatott meg, ami elrettentette a további kutatástól és visszatért hazájába.

       Ez csak a kezdete volt az aranyláznak, emberek ezrei érkeztek a Yukon folyó területére, a meggazdagodás reményében. 1900-ban már egy várost is létesítettek, ami akkor már állami vezetés alatt állt.

Ági fodrász volt. Szerette a munkáját, szeretett emberekkel beszélgetni, új kapcsolatokat teremteni, új barátokat szerezni. Így azt lehetett mondani, hogy Ági munkanapjai villámgyorsan elreppentek, hiszen jól érezte magát. Fiatal nő volt, nem túlságosan bulizós, de azért nem nézett félre, ha szemre való férfit látott.

László, aki nyíltan udvarolt Áginak, heti két-három alkalomkor is belátogatott a fodrászüzletbe, és kért egy kis kiigazítást tökéletes frizuráján.

                                   Szószobrászat.

                            Olykor csak vázlat,

                            de felizgat,

                            néha rimes,

                            esetenként rémes.

                            Megfoghatatlan

                            gondolatfoszlány,

                            mint emlékeimben

                            egy megnem kapott

                            lány!

                                        Óda a számitógéphez.

                                      Oh gépek gépe,

                                      töled bolondul most

                                      a világ népe.

                                      Úgy ontod magadból,

                                      a tudást meg a szexet,

                                      mint pénz automata

                                      gyomrából a stekszet.

Szintén az Avana Arcképcsarnok pályázatára írt novella. A téma a mesterséges intelligencia és az ember viszonya volt.

JOHN^®

Gyönyörű verőfényes napra ébredtek a zárda lakói. Még Bess nővérnek is jó kedve volt, pedig nem szerette a napsütést. Jobban érezte magát viharos időben, szélben, villámok között. Ilyenkor jobban érezte Isten jelenlétét. Szép időben viszont a dombtetőn álló zárda ablakából messze ellátott. Beláthatta az csaknem az egész világot, legalábbis ami megmaradt belőle.

            Vakító napsugár nyalta végig az arcomat, így hasra kellett hogy forduljak, a további kényesztető alvás érdekében. Olyan szépet álmodtam, nem akarok még felkelni. Talán ha ismét áloba merülök, újra láthatom, azt a gyönyörű lányt! De már az nem engedi hogy visszaaludjak, ahogy így félálomban elmélkedek róla! Hiába is próbálkoztam, nem ment. Még csak jobban kinyílt a szemem. Hanyatt fordultam és mogorván lerúgtam magamról a takarót.

Tamás a hangár tetején ült. A hátizsákja érezhetően könnyebb volt, mint a korábbi verzió, és összehasonlíthatatlanul kényelmesebbnek bizonyult régi hexakopterénél. Imádta. Azt a gépet vissza is alakította futárszerkezetté. A „fiókja mélyén” megtalálta a leszerelt csomag megragadó karokat és egyéb eddig számára fölösleges eszközt. Igaz, a ToRule-al nem repkedhetett még korlátlanul a városban.

Meleg nap volt, július eleje. Alatta épp János egyezkedett a mérnökökkel.

Mindig is szerettem az idősebb emberek társaságát. Órákon át szótlanul tudtam hallgatni, a történeteket és közben annyira bele éltem magam, hogy megszűnt körülöttem a tér és az idő. 

A faluban, ahol születtem volt egy idős bácsi, sajnos már nincs közöttünk. Ezért ezzel a történettel szeretnék megemlékezni róla és az együtt töltött délutánokra.

Mózes bácsinak hívták, akkor már nyolcvankét éves volt és meglehetősen nehezére esett a ház körüli teendők.

FÁJDALMAS BÚCSÚ

                   Sok időnek kellett eltelnie, amíg falun is rájöttek, hogy ha rendbe szedik a temetőket és ravatalozót építenek, minden esetre nyerésség mindenkinek. Első sorban nem kell felfordítani a házat tetőtől talpig, hisz a ravatalozást rendszeresen a tisztaszobában ejtik meg, átrendezni és majd vissza, nagy munka. Így egyszerűbb. A ravatalozóban történik minden és lélekharang is van állítva, nem kell a templom tornyából erőlködve lesni, hogy mikor eresztik a koporsót a földbe, mert addig tart a harangszó.

Március 

Itt a tavasz!

1, Szenvedély, Szerelem

2, Hit, Alázat, Remény

1: Szenvedély, Szerelem

 Miről is szólhatna másról a hónap, mint a Szenvedélyről és a Szerelemről? A Hitről és a Reményről? Továbbá a másságról, az elfogadásról, no meg egy kis szex és perverzitás is helyt kaphat, hisszen az irodalom komoly múltra tekint vissza ezekben a témákban is. Miért ne próbálnánk meg mi is, természetesen a jóízlés határain belül?

Szenvedélyesen rajongani valakiért, valamiért, egy ügyért, az életért, magunkért...