Két koporsó 4.

           Hazaérkezésünk után, "élménybeszámolót" kellett tartanunk, úgy a kollegáknak mint odahaza. A gyárba egész könnyű dolgom volt, mert alig voltak néhányan , akik már jártak Bukarestben, igy akár mesét is mondhattam volna nekik,  azt is elhitték volna, mert egyszerüen nem volt összehasonlitási alapjuk. Otthon már egy kicsit precizebbnek kellett lennem mert apám jó három évig katonáskodott Bukarestben, éppen azokban az időkben, amikor még II. Károly király bratyizott Hitler Adolffal, akit szövetségesként bevont imperialista elképzeléseibe, terveibe. Fia, a későbbi--ma is élő Mihály király --akkoriban a királyi palota udvarán  játszott-- nem is akármivel -- autómotorokat szerelgetett szét, meg össze  tizenévesként , az utcán jövő menő emberek szeme láttára. Ezt azért irtam le, mert akkor még nem politizált. Később aztán az "igazságos" kommunisták vonatra pakolták őket, és elzavarták az országból a nagyvilágba, igaz akkor már király volt. Hogy ne sajnáljuk különösebben, azért azt tudni kell , hogy egy szerelvénynyi vagyonkát vihetett magával.

           Ezt azért elkellett mesélnem -- hogy érthető legyen -- hogy az apámnak tartott  élmény beszámolóm egy kicsit pontosabb volt mint  amit a kollegáknak kiosztottam. Neki úgyanis nem mondhattam mesét, nem csúsztathattam, mert  iskolai végzettségét, három év bukaresti  katonaság és néhány év orosz  fogsággal egybekötött  tapasztalattal  toldotta meg.

           Apám Doftanán is járt,de nem volt bentlakásos, csak látogatóban, ezért a doftanai beszámolómat azonnal meg is cáfolta, amikor a cellába lévő iróasztalokról  kezdtem beszélni, és azonnal fevilágositott , hogy az csak  utólagos kitaláció, amit azért aztán meg is valósitottak , éppen a gyengébben  fekészült , vagy a történelmet egyáltalán nem ismerők számára.-- Méghogy  íróasztal ,meg pléd,- tudod mi volt ott? -keménydeszka priccs, gyékénylepedő, meg durva daróc takaró!- az volt.

          -Egyébként valami banklit nem láttál ott?

          -Azt meg minek?

          -Azért , mert ha iróasztal volt , gondolom az értelmiségi, irástudó raboknak, akkor legalább egy bankli is kellett legyen a susztereknek.

           Itt aztán végképp kiakadtam , mert semmilyen módon nem tudtam kapcsolatba hozni az iróasztalt suszterbanklival, bár mennyire is ismertem apám rejtettt humorát. De nem sokáig hagyott kétségek között gyötrődni, mert kezdte elmagyarázni , hogy a vadonatúj főtitkár neki kollégája,és  az nem más, mint egy egykor volt rossz suszter , aki annyira gyenge inas volt, hogy semmit sem tudott ellesni, eltanulni , ellopni a mesterségből , hogy abból becsületesen megéljen ezért aztán,a saját maga fenntartásához más módszert alkalmazott , lopott , de nem  mesterségbeli tudást, hanem anyagot szerszámot a saját mesterétől.Ez aztán többször megismétlődött, ami miatt a mester rendőrkézre jutatta. Igy került  doftanai börtönbe, anélkül , hogy bármilyen köze lett volna a munkásosztályhoz az illegalitáshoz.Pardon! Az illegalitáshoz azért mégis volt némi köze , mert úgyebár a lopás az nem törvényes dolog.

           Nos, ezt a valós tényt festette át a kommunista propaganda, illegális te- vékenységre, és használta fel a nép további butitására. És ezt meg is tehette , mert a fiatalok körében, már addig is csak a marxista ideológia volt elérhető, közelségbe, de úgy annyira , hogy én is, megpróbáltam apámnak kiselőadást rögtönözni az új eszmékről, de ő úgy látszik a hat osztályával, és a több évtizedes tapasztalatával, jóval előbbre járt a politikai tudományokban mint  jó magam, a frissen tanult doftanai mesémmel. Apám olyan érvekkel seperte le "tudományomat" az asztalról , hogy még egyszer szóba sem mertem hozni.

           Gondolkodni kezdtem , és egy pillanatra sem hittem  azt , hogy  az apámnak-- aki megjárta a Szovjetuniót--  bármi érdeke lenne, hogy engem félrevezessen, ellentétben a párt politikával , ami szépszóval ,igérgetéssel , de akár lánccal is katonái közé akart sorolni.

           És akkor megtanultam azt is, hogy mibe lehet és szabad hinni!