Két koporsó 35.

           Emerenciának nem voltak beilleszkedési gondjai , különösen nem ha  férfiakról volt szó. Már pedig kicsinyke irodája -- ahonnan az írószereket, noteszeket , és füzeteket osztotta szét az adminisztrativ dolgozók között--éppen a párttitkár irodája mellett volt található, a másik oldalt viszont a technológusi iroda helyezkedett el. Akkoriban éppen ebben az irodába  teljesitettem szolgálatot és naphosszat számoltam ki a különböző anyagokat, hogy miből mennyi szükséges az illető bútordarabokhoz, és osztottam ki a mestereknek , hogy ők aztán  létrehozzák  megalkossák a megrendelt bútorokat. Papiron, fejben, kézzel számoltunk-- akkor még kötelező volt a szorzótábla ismerete kivülről-- ezért nagy figyelmet és kellő időt kellett a papirok fölé hajolva eltölteni, ha   az ember hibamentes akart maradni , mert ha hibázott, akkor  nem volt elég az anyag , és a mesterek azonnal reklamáltak-- nekik is kellett a szorzótáblát ismerni-- de ha többet számolt, a belső ellenőrzés vonta felelőségre.Való igaz szivesebben szereltem bútrot, pászitottam ajtót, fiókot , de most ezt osztották rám és ezt kellett csinálnom. Egyébként csak az nem tetszett az egészben , hogy a kollegák nyakkendősen jártak , én viszont ettől egy kicsit viszolyogtam, de hogy ne lógjak ki nagyon a sorból , hetente egyszer kétszer nyakkendőt kötöttem.

          Amit viszont még itt el kell mondjak az az, hogy volt nekünk egy mechanikus kis számitógépünk-- muzeális darab--ami úgy müködött , hogy gombokkal bekellett állitani a szorzandót, és a kis karral annyiszor kellett körbetekerni ahánnyal megakartuk szorozni. Ha mondjuk valamit húszonöttel akartunk megszorozni, akkor a kis hajtó karocskát huszonötször kellet körbetekerni. Ez már felért egy könnyebb csuklóedzéssel.De arra nem lehetett használni mert csak egy karja volt, és emiatt egyoldalura izmosodott volna az ember. Már megint elkalandoztam, és ezt egyáltalán nem a matematika íránti mérhetetlen vonzalmam miatt tettem, hanem csak azért hogy megemlékezzek arról a kis számológépnek mondott micsodáról a mai komputerizált világba. És nagyon sajnálom , hogy nem emlékszem az igazi nevére, mert én csak Samunak hivtam.

          De érzékeltetnem kell a haladást is -- ami egy Olivetti számológép megjelenésével volt mérhető.Árammal müködött. Akkora volt mint egy kisebb bőrönd, súlya olyan harminc negyven kiló, viszont igen jártas volt a matematika tudományába , a négy alapmüveleten kivül , tudott százalékot számolni négyzetre emelni , sőt gyököt is vonni. Amikor mindezt a tudományát  bemutatta nekem ,  megemeltem képzeletbeli  a kalapomat, ,mert bekell ismernem , hogy az utóbbi két matematikai müvelet ismeretével, maga mőgé utasitott. Mert én akkor, már azokkal sem voltam köszönő viszonyba. Nagy tisztelettel viseltettem az Olivetti iránt, csak egyetlen baja volt, hogy akkora zajt csapott egy hosszabb müveletnél , hogy nem hallottam töle a hangszóróból áradó bús édes Szécsi Pál slágereket -- mert akkor még az szólt a hangszóróból, és csak jóval azután tértünk át a román bordalokra, és a népi muzsikára , ami  úgyan nagyon szép--de idegen a magyar ember lelkivilágának.

          De miket hordok én itt össze számológépekről matematikáról, amikor Emerencia az első látogatóit fogadta új munkahelyén. Senki nem fogja kitalálni , hogy ki volt az  első látogató, ezért kénytelen vagyok meg mondani. Hát a párttikár, a szomszéd irodából-- valószínű szagot fogott,illatszer szagot, ami érthető is volt mert Emerencia egyáltalán nem vonta meg magától az ílyesmit, bár neki nem volt semmi szüksége erre , mert anélkül is igen -igen vonzó volt. De ő még vonzóbb akart lenni.

          A párttitkárt Úr Pistának hivták-- volt is röhögés mikor mondták neki Úr elvtárs.Ílyet csak az élet tud produkálni, én az ő helyébe vagy nevet cseréltem volna , vagy nem lettem volna elvtárs . De nem az lényeg, hanem az hogy a párttitkár azonnal megállapitotta , hogy az alapszervezetnek pontosan egy ílyen csinos lányra van szüksége ,és egyáltalán nem érti , hogy eddig még nem vették fel a pártba, annak sorait erősitendő. Szóval, Emerencia megtetszett a párttitkárnak is, ezért az elhatározta , hogy egy időre félreteszi a feddhetetlen kommunista erkölcsöt, és magáévá teszi a lányt.Ezért sűrű bókok között átnyujtott neki egy pártszabályzatot-- tanulmányozás céljából-- minekutána megigérte , hogy gyorsitott eljárással fog felvételt nyerni a munkásosztály élcsapatába a pártba.