Két koporsó 34.

           Miközben Emerencia szerelmi élete, az igazgató karjaiban landolt, addig az Emiliáé a porban hevert. Emerencia mindent elkövetett, egy tartós kapcsolat kialakitásának érdekében, ezért az igazgató nem tudott olyat mondani ,elképzelni , amit Emerencia meg ne tett volna, de közben már megpengette, hogy kissé unja az üvegcsiszólást és tüköröntést, és szivesebben ellenne egy kis irodában valahol, akár egyedül is, ahol  néha meg is látogathatná az igazgató akár munka közben is. Az igazgató vette a lapot és azonnal szólt a személyzetisnek , hogy lenne szives szétnézni , hogy hol lehetne egy helyet szoritani Emerenciának, mert értesülései szerint egy nagyon jó munkaerő. A személyzetisnek nem mondta meg , hogy milyen irányba terjed ki Emerencia munkaereje.  Nem volt könnyű helyzetben a személyzetis, mert akkorra már minden munkanélküli munkahely úgy bevolt töltve rokonokkal ,is merősökkel, kitartottakkal mint nyári rét  vadvirágokkal! De hát egy igazgatónak nem illik ellentmondani a beosztottjának, és szétnéztek, hogy kit lehetne kilőni valamelyik irodából , ahova majd beültetik Emerenciát, aki ha munkájával nem is, de csinosságával mindenképpen kifog tünni a többi közül. Igen ám, de nemcsak az igazgatónak voltak protezsáltjai, hanem másoknak is akik szintén védték -- foggal és körömmel-- a nekik örömet okozó, kedves munkatársnőket.

          Emerencia, már odafejlődött , hogy fenyegetni kezdte az igazgatót , hogy ha nem kerit neki valami könnyebb állást, kénytelen lesz megszüntetni szolgálatait. Az igazgató ezt nem akarta, ezért  parancsot adott a személyzetisnek , hogy másnap reggel nyolckor jelentkezzen nála és közölje , hogy hol talált Emerenciának munkahelyet-- pontosabban egy iróasztalt.

          A kocka elvolt vetve , a személyzetis elővette a kartotékokat és keresgélni kezdett. Hogy mit, ő sem tudta pontosan mert csak egy cél lebegett előtte , hogy ki legyen az, akit  még a mai munkanapon lapátra tesz, hogy helyet biztositson Emerenciának. A személyzetis még azért is bajba volt, mert ő tudta  pontosan , hogy ki kinek a védnöksége alatt áll, arról nem is beszélve , hogy neki is volt egy védence ,aki szintén nem a magas képesitése , és feddhetetlen erkölcsi tartása miatt került az illető munkahelyre!

          Végre talált valakit aki már  ötvenöt éves volt , és még abban a fatengelyes iskolarendszerben érettségizett amikor még tiz osztály elvégzése után érettségiztek. Azonnal hivatta , és közölte vele, hogy ez nem elég a betöltött poszt elfoglalására ezért, leküldi a az egyik részlegre -- fizikai állományba. Az nem játszott szerepet , hogy az illető hölgy több mint húsz esztendeje végezte azt a nem túl nehéz, de felelőségteljes munkát.

           Másnap reggel a személyzetis jelentette az igazgatónak , hogy megvan az író asztal csak elkell foglalnia  valakinek a mellete lévő széket. Az igazgató , hogy opertivitását bizonyitsa, azonnal telefonált  Emerenciának , hogy az előléptetés megtörtént és másnap elfoglalhatja iróasztalát, de annak előtte még délután várja az irodájában, egy kis etyepetyére amikor is alkalma lesz  háláját kifejezni jótevőjének. Még azt is elmondta, hogy irodájának bútorzata egy vadonatuj kanpéval is bővült. Emerencia , különben is nagyon hálás természet volt ezért  alaposan megköszönte , meghálálta, az igazgató jócselekedetét. Akinek viszont a helyére ment, az sürű átkokat  mormolt az orra alatt amikor tudatták vele , hogy a következő naptól kezdve az új munkahelye az üvegcsiszoló tüköröntő mühely. És erről papirt is kapott.

          A mester sem volt elragadtatva az új munkatárstól, de az ő véleményére senki sem volt kiváncsi, ezért elfogadta a frissen érkezett kollégát.

          Emerencia boldog mosollyal érkezett haza. Arca csak úgy sugárzott a boldogságtól és az átélt élvezetektől. Azonnal eldicsekedett , hogy "példás magatartásáért" előléptették és ezentúl saját iróasztala és kényelmes széke van. Emilia örült lány sikerének , de aggasztotta saját sorsa, mert már napok óta csak álmaiban lépett kapcsolatba férfiakkal, ami szép volt úgyan de mégsem az igazi. Már arra is gondolt , hogy megpróbálja felmelegiteni egy-két régebbi kapcsolatát, de közben az is eszébe jutott , hogy az ujramelegitett töltöttkáposzta jó, viszont úgyanez nem mondható el a szerelemről , különösen akkor nem, amikor mindenesetben ő volt a szakitás kezdeményezője. Ezért úgy döntött , hogy valami új szerelmet kell keresni, talán bepróbálkozhatna  Emerencia volt mesterénél, mert úgy emlékezett , hogy amikor ottjárt , szép szemeket vetett rá.