Sam az ágyban feküdt, verejtéktől vizesen. Szapora légzése volt. Haja az izzadságtól arcára tapadt. Teste rángatózott. Matt lassan már fél órája próbálta keltegetni, sikertelenül. A lány nem kelt fel, bármivel próbálkozott. Az utolsó remény Zeusz volt. A kutya is nyalogatta bökdöste, végül megharapta. A lány hírtelen kinyitotta szemeit s felült.
- Jól van, jól van, semmi baj. - fogta le Matt a lány kezét. A légzése kezdett alább hagyni, kezdett megnyugodni.
- Nagyon rosszat álmodtam Matt! – nézett a férfira ki kérdőn tekintett rá. Sam mindent elmesélt, minden apró részletet, hogy hol volt, és mit kellett tennie.
- Minden olyan gyorsan történt! A szemfogaim hegyesebbé, hosszabbá váltak, a kezemen karmok jelentek meg, minden olyan más volt rajtam és bennem. Nem éreztem magam embernek. – nyelt nagyokat. Teljesen kiszáradt. Matt kiszaladt neki egy pohár vízért.
- Túl sok vámpíros filmet nézel az a baj. – odaadta neki a vizet, Sam a tartalmát egyből megitta.
- Badarság. Ez más volt. Olyan… olyan valóságos az egész! – nem tudta rendesen elmagyarázni mit érzett mit látott. Ő maga sem fogta fel teljesen.
- De már nincs semmi baj, rossz álom volt. Inkább aludjunk tovább, még nagyon korán van. – Matt visszabújt a takaró alá. Sam is így tett, de nem tudott elaludni. Zeusz felkuporgott hozzá az ágyra s őt simogatta. Csak feküdt és arra a kék szempárra koncentrált, ami az ő szemeit fürkészte.

Mikor felkelt, úgy érezte magát, mintha előző nap minimum 4 órát tornázott volna. Minden egyes izma, porcikája fájt. Az órára pillantott. 11:24 volt. Ennyit aludt volna? Sem Matt, sem Zeusz nem voltak bent a hálószobában. Óvatosan kimászott az ágyból, de gyengének érezte magát. Fájtak a lábai, mintha szanaszét rugdosták volna. Lassan az ablakhoz lépett s elhúzta a függönyt. Az ég még mindig beborulva, az eső továbbra is csak szakadt. Pedig már a tavasznak kellene jönnie március lévén. Bár a madarak csicseregtek, és a nap sugarai pár percre áttörtek a szürke, borongós időn, nem jött még el a rendes, meleg tavasz, magával hozva a kinyíló virágok nemes illatát.
Felvett egy zoknit a lábára és kiment a konyhába. Matt éppen akkor főzött le egy adag kávét. Sam mögé osont és átölelte.
- Jó reggelt álomszuszék. – fordult meg a férfi és homlokon csókolta a lányt. Még ő is pizsamában volt.
- Miért nem keltettél fel?
- Olyan jól aludtál, mellesleg én is csak egy órája vagyok ébren. – elfordult a lánytól hogy neki is levegyen egy kávésbögrét.
- Reggeli után akkor leviszem Zeuszt. Szegénykém, meg fog bolondulni, ha nem mehet ki. – három teáskanálnyi cukrot rakott a csészébe s várta, hogy párja végre beleöntse a koffeint. A fekete kávé friss illata megbabonázta elméjét. Függő volt már, el sem tudta képzelni a napját a kávé nélkül.
Mind a ketten a nappaliban ültek le. Bekapcsolták a tv-t, hogy meghallgassák a napi időjárást. Nem hozott sok jó hírt. Egész hétre borús, esős napokat ígérnek.
- Remek. Akkor ma védőruhába öltözök. Előkeresnéd a pórázt? – Sam már a fürdőből kiabált ki. Megmosakodott, megmosta fogait, haját lófarokba kötötte, pizsamáját beledobta a szennyesbe. Meztelenül ment be a hálóba. Matt már addigra fel volt öltözve.
- Oké, azt hiszem, ma nem megyünk sehova. – vigyorodott el a férfi. Arcán kezdett megnőni a borosta. Sam ilyenkor vonzóbbnak találta. Amúgy is vonzó egy férfi, régebben, bár lehet most is, nők sokasága epekedett érte. De szerencsére Matt csak az övé volt.
- Nem-nem, most gyorsan felöltözök és elvisszük Zeuszt. – közben incselkedett a férfival, de gyorsan felöltözött. A férfi elkeseredetten nézett rá. Szereltek – súgta és hagyta, hogy a lány még beágyazzon.

Zeusz már az ajtóban várta két gazdáját. Mind a ketten felvették vastagabb kabátjukat, bakancsot, rákapcsolták a pórázt a kutya nyakörvére és elindultak.

Amint kiléptek az épület ajtaján összeborzadtak. Hidegebb idő volt, mint ahogy gondolták. Szorosabban fogták meg egymás kezét és elindultak a parkba. Amint odaértek Zeuszt szabadon engedték. Jó volt, hogy a négylábúakat is be lehetett oda vinni. A kutya boldogan kezdett el futkározni, más kutyákkal játszani. A fiatal pár a parkban levő büféshez ment. Mind a ketten forró teát kértek, az kicsit felmelegíti őket.
Leültek egy padra, teájukat iszogatva figyelték az embereket, a kutyákat, az ő kutyájukat, ahogy egy magas férfi előtt ült. Sam tovább figyelte, ahogy a férfi lassan a kutya felé nyúl. Rögvest felállt és odasietett. Hova mész? – Matt kiabált utána, de nem fordult meg. Gyorsan a kutyájához indult
- Gyere Zeusz, megyünk haza. – rákapcsolta a kutyára a pórázt. – Elnézést, kicsit elkószált. – nézett a férfire.
- Nem csinált semmit. – mondta s a lányt nézte. – Aranyos kutya.
- Az. – felelte- Elnézést, találkoztunk már?- kérdezte a férfit. Az nem mondott semmit, csak továbbra is Samet nézte. Mikor Matt megjelent, elkapta tekintetét a lányról.
- Menjünk. – megfogta a lány kezét és elindultak. A lány nem pillantott már hátra, pedig késztetést érzett. Nem mert. Inkább szorosabban fogta a pórázt.

Az a férfi… lent a parkban, olyan ismerősnek tűnt. Mintha Sam már látta volna valahol. A vonásai, az acélozott tekintete, ahogy először a lányra nézett. Ki is rázta tőle a hideg. Rossz érzés fogta el, mikor a férfi közelébe ért. Megmagyarázhatatlan, de rosszul érezte magát, mikor visszagondolt rá. Akkor is, valahol már látta a férfit.

Visszatért gondolata a valóságba, mikor hazaértek. Átöltözött melegítőbe, megmosta kezeit s nekiállt ebédet készíteni. Csak egy egyszerű, gyors bolognaiba fogott bele. Matt ismét nem segített neki. Nem igazán ismerte ki magát a konyhában. A tojásrántotta és a pirítós remekül ment, és ki is fúlt a tudománya. Nem baj, Sam szívesen töltötte idejét a konyhában. Mindig új és új ételeket, süteményeket próbált ki. Bár több - kevesebb sikerrel, sosem keseredett el, ha valami nem sikerült. Még pár év, és úgy fog főzni, mint édesanyja.
Édesanya. Melegség töltötte el egész testét mikor szüleire gondolt. Nagyon szerette őket, bármit megtenne értük. Mosolyogva emlékezett vissza azokra a pillanatokra, mikor édesanyjával együtt főztek. Az elején, az idősebb hölgy sokszor ledorgálta a lányt, legszívesebb kitessékelte volna a konyhából. De mindent, amit Sam a főzésről tud, tőle tanult. A szakácsnő, ha tehette, bevitte magával lányát az étterembe, hogy jobban megismerkedjen a különlegesebb ételekkel, trükkökkel, fortélyokkal. Sam ezeket mindig élvezte.
 Apja kicsit más tészta volt. Nem igazán volt olyan szoros a kapcsolatuk, mint anyukájával, de őt is szerette. A néha kicsit morcosnak tűnő férfi éjjel nappal dolgozott, alig volt otthon a családdal.
Mikor Matt állást kapott Los Angelesben, a lány egy percet sem gondolkodott. Természetes volt, hogy a férfivel tart, akit szeret. Ott kellett hagynia szüleit a családi házban, de egy jó ugró deszka volt neki, hogy szerencsét próbáljon. Csak sajnos, a szerencse balszerencsébe torkollt.

- Kész az ebéd. – Sam már az asztalhoz vitte a kész ételt. Míg a férfire várt, meg is terített. Pár perc eltelt, a férfi még nem jött. Újra szólt, aztán újra. Megelégelte. Felállt az asztaltól és a hálóba ment. A férfi hason feküdt az ágyon telefonját nyomkodva. Sam ezt rühellte.
- Elég volt. – kikapta a telefont Matt kezéből.
- Mi bajod van?! – kelt fel az ágyról a férfi.
- Az, hogy háromszor szóltam, gyere enni. Mi van, az új csajoddal beszélgetsz, hogy rám fittyet se hánysz? – vált ingerültté Sam.
- Ne kezd megint.
- Miért? Nincs igazam? – a lány teljesen kiborult. Matt egyszer már csalódást okozott neki. Nem akarta újra átélni azt a fájdalmat.
- Nincs. Jó lenne, ha befejeznéd, és bíznál bennem. Henrynek válaszoltam az e-mailre. – sóhajtott a férfi.
- Te sem bíznál bennem. Mennyibe tartott volna szólni, hogy e-mailt váltasz és jössz? Tudod mit? Mindegy is az egész. Ha éhes vagy eszel, én tudok enni nélküled is. -  azzal bevágta maga mögött a hálószoba ajtaját.

 Mérges volt. Rettentő mérges volt. Jó volt a kapcsolatuk. Legalábbis ő azt hitte. Aztán ez egyszer csak megingott. Matt titkolózott, későn járt haza, nem volt kedve a lányhoz. Sam nyomozni kezdett és nem tetszett neki, amit talált. Matt egy másik nővel találkozgatott. Állítása szerint nem történt semmi közöttük, csak barátilag találkoztak. Sam nem hitt neki, főleg azok után nem, miután a telefonjában egyértelmű üzenetek voltak. Akkor a lány teljesen összetört. Egyedül érezte magát s egy időre nem is találkozott a férfival. Éjjel s nappal csak a szobájában ült, magát ostorozva, vajon mit tett, hogy a férfi, akiért odáig volt, más nőre nézett? Tudta jól, hogy nem tökéletes, hogy nincs tökéletes alakja, kinek van?! Még a híres modelleket is retusálják a képeken. Mindent megtett szerelméért, feláldozott egy csomó mindent, hogy Mattnek jó legyen. Mindig az ő érdekeit nézte, és erre mit kapott? Egy jó nagy átverést.
Azóta Matt esküdözik, hogy több ilyen nem lesz, nem is tudja az miért történt. Megbánta, mélységesen bánta, mit tett a lánnyal. Látta, ahogy a gyönyörű, erős, céltudatos lány, aki sosem adta fel, bármilyen csalódás érte, mivé lett. Egy megtört, elkeseredett, reményvesztett, sérült nőt faragott belőle. Ő csinálta ezt vele, senki más. Nem csodálkozik, ha nem tud benne kedvese bízni. De minden hibáját próbálja jóvá tenni. Muszáj, mert Sam az a lány, nő, aki melegséget visz szívébe.

A lány már befejezte az evést mikor Matt kiment. Nem akart rögtön neki rontatni szerelmének. Hagyta, had nyugodjon le egy kicsit.
Matt leült az asztalhoz, és enni kezdett. A lány nem figyelt rá, csak a kutyával játszott. Most mind a ketten makacskodnak, és egyik sem szól a másikhoz.
Miután a férfi befejezte az evést, elmosogatott. Csak akkor teszi ezt, ha rosszba van a lánnyal. Nem akar még amiatt is veszekedni, hogy nem pakol el maga után néha. Néha, inkább sokszor.
Leült a lány mellé a kanapéra, aki simogatásával álomba penderítette kis, virgonc kutyájukat. Nem szólt hozzá, nem mert hozzászólni. A lány levegőnek nézte és meredten bámult ki a nappali hatalmas ablakán, a csendesedő időt nézve.