Amatőr írók klubja: Tengődés/4.

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 426 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7261 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 67 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Reggel a két fiatal hamar kikelt az ágyból. Seperc alatt felöltöztek, elintézték a reggeli teendőket, összepakoltak és indulásra készen voltak. Matt a bőröndöt már levitte a kocsiba, míg Sam mindent leellenőrzött. Csak három napra mennek el, de félt, hogy valamit otthon hagy. Minden ablak zárva, minden elektronikai készülék kihúzva a konnektorból, a szoba és fürdőajtó csukva. Minden rendben. Rákapcsolta Zeuszra a pórázt, gondosan becsukta s zárta be maga mögött az ajtót, majd lement kedveséhez, aki már a kocsiban ülve várta. Zeusz elfoglalta helyét a hátsó ülésen. A lány izgatottan pattant be az anyósülésre, bekapcsolta a biztonsági övet, lejjebb húzta az ablakot Zeusz miatt, zenét kapcsolt és már indultak is. Matt ezt mind megvárta, nem szerette, ha a lány menet közben nyomkod mindent.


Matt végig mosolyogta az utat. Még akkor is mosolygott, mikor majd bő háromnegyed órát álltak a reggeli csúcsba. Jó kedve volt. A főnöke megadta neki pluszba a mai napot, nem is kellett könyörögnie. Találkozik újra a lány szüleivel, akiket nagyon szeretett, és lassan két hónapja nem találkoztak velük. Mosolygott, mert a lány végig énekelt és kacarászott az úton. Nem dühöngött a dugó alatt sem, pedig aztán akkor robban a bomba. Sam ideges, amikor beáll a forgalom. De nem úgy, mint a többi ember. Kicsit jobban. Képes kiszállni a kocsiból és mindenkinek ordibálni. Heves vérmérsékletű volt. 


- A picsába! – csattant fel a lány. Matt a gyorsan félreállt és aggódva pillantott szerelmére.
- Mi a baj? – odafordult és végigmérte a lányt.
- Nem vettem ajándékot az ikreknek! Jesszusom, anya ki fog nyírni! – kezdett pánikolni. Körbe-körbe pillantott, hátha lát az út mentén valami kis üzletet, boltot, akármit. De nem.
- Majd Anaheimbe veszünk valamit. Nemsokára úgy is ott vagyunk. Ne aggódj.


A kocsi megállt a fekete vaskapuk előtt. A férfi lehúzta az ablakot, kinyúlt, megnyomta a csengőt, a kapu automatikusan kinyílt. A lebetonozott úton mentek, ami a házhoz vezetett. Leparkoltak a bejárati ajtó előtt. A lány izgatottan szállt ki. Kiengedte a kutyát is a kocsiból, aki rögtön az első bokorhoz futott, hogy megjelölje azt. A férfi is kiszállt, hogy kivegye a csomagtartóból a cuccaikat. Már a kocsit zárta le, mikor a bejárati ajtó kinyílt és az idősebb ám de fiatalos hölgy nagy mosollyal fogadta őket.
- Anya. – rohant hozzá a lány és szorosan megölelte. Édesanyja egy puszit nyomott homlokára. Szélesebbre tárta az ajtót és a két fiatallal meg a kutyával bementek a házba.
- Mindig elfelejtem, mekkora házatok van. – nézett körbe Matt. A kis bőröndöt az előszobába letette.
- Igen, Gregory kitett magáért. Ez a ház egyszer úgy is Sammyé lesz. – bevonultak a hatalmas amerikai konyhába. Sam imádta az a konyhát, a régies konyhabútorokat, a tölgyfa étkezőasztalt. Régies, ám bár még is modern konyha volt.
Kivette az egyik táskából Zeusz itató és etető tálját. Ideje volt megitatni a kis kópét. Míg a csapból ő vizet engedett a kutyának, addig édesanyja Mattel megterített, hogy leüljenek reggelizni.


- Apa? – érdeklődött a lány két falat között.
- Kettő fele itthon lesz. Akkorra jön Astrid nénikéd is. – törölte meg száját a hölgy. – Ikreknek vettél valamit? – a lány elpirult. Megálltak egy ajándékboltnál, de nem tudták mit vegyenek. Úgy döntöttek, pénzt kapnak, azt arra költik, amire csak akarják.
- Egy kis zsebpénzt adunk nekik. Úgy véljük, hasznosabb, mint valami mütyür, amit később kidobnak. – vágta ki magukat Matt.
Reggeli után elpakoltak, a lány a régi szobájába vitte bőröndjüket. Becsukta maga mögött az ajtót, leült törökülésbe a megágyazott ágyra és nézett. Mindent megnézett. Minden úgy volt, ahogy ő hagyta, mikor elköltöztek kedvesével. Az íróasztalán ott voltak a felcetlizett információk, a képek a rég nem látott barátairól. Az asztal felett lógott neki pár érem, amit a középiskolai röplabdacsapattal nyertek. Imádott röplabdázni, de a suli végeztével nem volt már rá lehetősége hogy folytassa. Kár, pedig az edző nagy tehetségnek vélte őt.
Felállt az ágyról, és a ruhásszekrényéhez lépett. Pár holmija még ott maradt, arra az esetre, ha váratlanul betoppan, legyen mit felvennie. Végigtekintett ismét. Kellemes kisugárzást árasztott a szoba. A barackszínű festékkel lekent falak, a hatalmas franciaágya, a vintage stílusú fésülködő asztala. Mind-mind hiányoztak neki. De már kilépett abból a korszakból, hogy otthon rágja szülei fülét. Sóhajtott, s hanyatt feküdt az ágyon. Bámulta a plafont, mint megannyiszor.

 

***

A nap erőteljesen sütött. A szél lágyan felkapott néhány szalmaszálat a földről kisebb port kavarva maga után. Szárazság volt. Ő csak sétált, fején kalappal s sötét ballonkabátot viselve. Lábai elé nézett. Bakancsa megkopott volt. Lerítt róla hogy idegen. De senki nem látta Őt. A város kihalt volt, egyetlen – egy épületet leszámítva. Ő éppen odatartott. Rágyújtott egy cigarettára míg a kocsma elé nem ért. Egy utolsót beleszívott és eltaposta a csikket. Belépett a szalonba. A lengőajtó nyikorgása jelezte, megérkezett. Páran voltak csak jelen. Néhányan az asztalok körül ültek korsó sörrel és valamiféle kártyajátékot játszottak. Hárman a pultnál ültek, s ők mind Őrá szegezték tekintetüket. Felült az egyik székre, le nem véve kalapját, és kért magának egy sört. Amint megkapta, hatalmasat belekortyolt.
- Ízlik a sör, gringo?! – szólt hozzá az egyik férfi. Nem válaszolt. Ránézett, biccentett fejével és újra kortyolt egyet.
- Kérdeztem valamit, gringo! – szólt hozzá újra. – Felelj! – öklével rácsapott az asztalra.
Ő lerakta a korsót. Száján apró mosoly jelent meg.
- Netán bajt akarsz?! – kérdezték többen. – Felelj! A Jefe nem veszi jó néven, ha semmibe veszik.
- Ízlik. – felelte. – S nektek ízlik –e a vér édes íze?! – értetlenül néztek rá. nevetni kezdtek többen. De Ő érezte a félelmüket. Érezte, ahogy többeknek izzadság folyik végig homlokán.
- Kérdeztem valamit, Jefe! – emelte fel a hangját. A nagy darab férfi felállt. A főnök. Nevetni kezdett. Kezével arrébb lökte az idegent.
- Most megízlelhetitek a vér fémes ízét! – Kabátja alól előrántott egy tőrt. A külvilág megszűnt számára. Semmit nem látott csak a férfiakat akik a szalonban voltak. Páran fegyverükért nyúltak. De Ő gyorsabb volt. Egyesével ugrott oda áldozataihoz. Kinek szívébe szúrta a tőrt, kinek nyakát vágta el. Sorra végzett mindenkivel. Egy valakit hagyott utoljára. Főnök. – kezdett el nevetni. A férfi rettegve tartotta pisztolyát. Ő kiverte azt, s a férfi kezét a pultra helyezve átszúrta a hegyes fegyverével. A férfi hangosan felüvöltött.
- Ha nem akarod úgy végezni, mint a társaid, elmondod hol van!- rávicsorgott. A férfi nem felelt. A hegyes eszköz végigvágta a férfi arcát. Inkább a halál! – motyogta. Ő elővett még egy tőrt, s beledöfte a férfi gyomrába. Nem állt le egy döféssel. Vágásokat ejtett a férfi testén mindenhol. Addig kaszabolta, míg az teljesen ki nem vérzett. Az élettelen holttestet a földre dobta. Elégedettség töltötte el. Nem tudott meg semmit, de legalább ezekkel az átkozottakkal végzett. Ujját szájához emelte s lenyalta a vért. Valamiféle afrodiziákum volt neki ez. Másnak érezte magát tőle.

Kilépett a szalonból. Hiába lakatlan a város, felgyújtotta az épületet. Most sem hagyhat maga után nyomot. Rágyújtott egy cigarettára, míg nézte ahogy az épület porig ég. Éppen eldobta a csikket, mikor hatalmas fájdalmat érzett gyomrában. Lenézett. Egy kard hegyes vége átszúrta testét. 

Címkék: fantasy sci-fi tengődés

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Katócs Barbara üzente 8 éve

Levente, egy ilyen vitával engem csak úgy, nem lehet elzavarni! A viták is igen hasznosak tudnak lenni, bár mindennek meg van a helye :) Igen, jól esnek mindenkinek a vélemények, és most több időt szánok az oldalra, olvasok többet, véleményezek!

Válasz

László Levente üzente 8 éve

Barbara örülök, hogy vissza tértél! Már attól tartottam, hogy elzavartunk ezzel a vitával. Bevallom túlzás volt, részemről, hogy olvastam de nem véleményeztem. A továbbiakban nem szeretném firtatni a dolgot, mindenki tegyen ahogyan jónak látja. De valljuk be mindenkinek jól esik a másik véleménye. Lehetsz kezdő, attól még lehetnek észrevételeid. Minden esetre én szívesen olvasom tovább az írásod és megosztom véleményemet.
Az igazság az, hogy nem ezt akartam elérni ezzel, hanem azt, hogy mindenki hangot adjon véleményének. De az lett belőle, hogy valószínűleg két értékes tagot is elveszitettunk. Es meg sokan mások hagytak itt különböző okokból. Mi lesz a vége nem tudom...

Válasz

Katócs Barbara üzente 8 éve

Kedves mindenki! Ahogy kértétek töröltem a vitatkozásokat, remélem mindegyiket. Köszönöm hogy azért minden happy stb :) Azt is köszönöm, hogy olyan kritikát kapok, amiből építhetek a továbbiakban! Sokat jelent nekem az, ha valaki tényleg elmondja a véleményét, és nekem nem kell kertelni, ha nem tetszik valami, nem jó valami, nekem azt is szóvá lehet tenni, de megjegyzem, igenis kulturált formában!

Sokan vagyunk úgy, hogy ha elkezdünk egy valamit olvasni, és nem fog meg minket az elején, akkor abbahagyjuk az olvasás folytatását. Van, amikor én is ilyen vagyok, és ezzel sincs semmi probléma. Igyekszem úgy írni, hogy tetszen az embereknek, de én úgy tanultam, hogy az ember elsősorban magának ír!

Légrádi Eloise köszönöm az építő kommentet, tényleg vannak elég bugyuta mondataim, de javítok rajtuk és próbálom a jövőben elkerülni őket. Ha netán valamikor még is megjelennének, tessék csak bátran szólni!

Gyovai Jánosné, a dőlt betűs rész is ehhez a történethez tartozik, és idővel lesz jelentősége és ki fog teljesedni, de nem rögtön az elején. Bevallom, a dőlt betűs írásom a kedvencem, kicsit más, kicsit eltér tőlem, épp ezért szeretem.

Ui.: Jövőhéttől próbálok több időt szánni az oldalra, mások irományaira, fogok kommentelni, és többet, jobba írni!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Végigolvastam. Ezt is, azt is, bár utóbbiból csak ezt a negyediket. A kommentek hasznosságából mindenki levonhatja a maga kis következtetését, ha akarja. Én nem teszem, mert számomra semmi sem változott. Nem azért fogok benézni az oldalra, ha teszem még, hogy megfeleljek a szabályoknak, hanem mert érdekel, ki hol tart, min dolgozik. Én magam egy jó ideje nem írok már, ezért nem is biztos, hogy itt lenne a helyem a továbbiakban, mert ez egy írói oldal. Gondolkodom a törlésemen, de igazából nincs is jelentősége, mert olvasni úgy is tudok, hogy nem vagyok tag, maximum, ha betartjátok a szabályokat, ezentúl még ennyit sem szólhatok hozzá, mint most. A közösség szerintem nem tart még ott, hogy folytassuk az általam megkezdett hónapokra bontott 'játékot.' Nagyon különbözőek vagyunk, ami a legtöbb esetben hasznos és jó dolog, itt azonban akadály. Ezt nem fejtem ki bővebben, nem illik Barbi írása alá.

Barbara írásáról: Már az első mondattal megijesztettél, nem tartom szerencsésnek az ilyen suta mondatokat. Aztán telibe talál egy üres, gépies fogalmazás, mintegy helyzetjelentés. Az ablakok csukva, stb. Lehet, végig így írtál, de ezt a stílust nem volt időm megszokni, mivel nem olvastam az előző részeket. A jelen és múltidő váltakozása első blikkre nem jön át. Ez is abból eredhet, hogy csak ezt olvastam el. A dőlt betűs rész klisés. Az érdeklődésem alig tartotta fenn, és arra is kevés volt ez a rész, hogy felcsigázzon, és visszaolvassam az előzményeket. Nekem ilyen az őszinte, viszont a lehető legudvariasabban megfogalmazott rövid, kritikai észrevételem.

Válasz

C.C c üzente 8 éve

Èn csak annyival modositanám Levente mondadoját, hogy nem kèrek senkitől elnèzèst.


Ahogy mondtam ezzel a a te olvasol akkor te is olvassál elvvel nem tudok és nem is akarok ebbe rèszt venni. Tőlem nagyon messze áll az a fajta gondolkodás amit egyesek próbálnak rá húzni az új tagokra èa kicsikarni tölük egy semmit mondó tartalmatlan vèlemèny.
Másik amit hiányolok a közösègböl az a őszinteség teljes hiánya. Mikor a szara senki nem mondja, hogy szar helyette inkább mindenki az amatőrsèg mögé bujkál. Nem tudom ki hogy van vele de én nem tartom jó ötletnek biztatni tehetségtelen embereknek azt hazudni, hogy micsoda lehetőségek rejlenek benne.

Sok mindent lehetne írni de igazából felesleges.

Válasz

László Levente üzente 8 éve

En meg ertelek Norbert es istenemre mondom, nem varom senkitol, hogy pont az en irasomat olvassa. Mindazonaltal, a hozzaszolas az egytlen bizonyiteka annak, hogy a felhasznalo tenyleg aktiv-e.
A szabajzat masodik pontja:
2. AKTIVITÁS:
Minden tagtól elvárt az időnkénti aktivítás (írás, hozzászólás), aki hosszabb idő után, figyelmeztetésre sem jelentkezik, a moderátorok által törlésre kerül. Valamint, aki tartalmat tölt fel, az legalább EGY másik íráshoz hozzászól.

Bocsanat ha az oldal sorsa is erdekel, ez tenyleg a moderatorok dolga megitelni!
En reszemrol befejeztem ezt a temat!

Válasz

Kozma Norbert üzente 8 éve

Levente, erre mit mondjak? Keressetek egy játszóteret, mondanám, de igazából már nem érdekel, tőlem itt is csinálhatjátok. Én nem vagyok se szerkesztő, se moderátor, ők pedig úgy látom, nem igazán figyelmeztettek titeket. Pedig, ha belegondolok, ennek inkább lenne létjogosultsága, mint az olvasás erőltetésének.

Azzal pedig sajnálom, de nem tudok azonosulni, hogy olvasás cserébe olvasást kérünk. Persze, ezt diktálja a kölcsönös tisztelet, tehát ennek természetesnek kellene lennie, de onnantól, hogy felhívják rá a figyelmet, ez a természetesség oda is lett, és gyakorlatilag felváltotta egyfajta kényszer. A kényszer márpedig görcsösséget szül, ami tulajdonképpen aláássa az őszinteséget. Ebből én kimaradnék Azt jegyeztem meg Barbarának, hogy ha már elolvasott valamit, ne féljen a véleményének hangot adni. De az abszurd dolog lenne, ha elvárnánk tőle, hogy mindenkit olvasson, aki őt is. Csak egy példát mondanék: Áront az egyik legjobb írónak tartom a közösségben, mégsem olvasom a regényét, mert nem találom annyira jónak és átgondoltnak, ráadásul a téma sem fogott meg. De azért olvassam, mert ő - úgy emlékszem - minden írásomat olvasta, amióta jelen van? Az kinek lenne a hasznára, most őszintén? Szerencsére ő nem keresett fel azzal, hogy figyelj, ez így nem oké, én olvaslak, te pedig nem vagy csak néha.

Azt pedig végképp fel nem foghatom, hogy mit vár néhány, olvasást "számonkérő" klubtag, akik már kaptak hibáikra való rámutatást, tanácsokat, de a következő írásaikban ugyanúgy elkövetik azokat. Mit? Vállveregetést, hogy milyen ügyes? Mi a célja egy amatőr írói oldalnak, ha nem az, hogy a tagok fejlődjenek? Azt hiszem, részemről ennyi volt, mert nem kívánok további feszültséget generálni. Annak örülök, hogy legaláb őszinteséget váltott ki belőlem a kis műbalhétok - bár eddig sem voltam az a kertelős fajta -, mert legalább nyugodt lelkiismerettel állhatok tovább. Ezt az egész cirkuszt pedig tényleg törölnie kellene Barbarának, gondolom, ő sem erre vágyott, amikor feltöltötte az írását. Én a részemért elnézést kérek Tőle. Minden jót!

Válasz

Gyovai Jánosné üzente 8 éve

Barbara! Az utolsó írásod amit dőlt betűvel írtál az már másik történet?Mert nem írtál címkét,ami elválasztaná a történeteket.A dőlt betűs rész tetszik, igazi krimi történet.Folytasd!

Válasz

Gyovai Jánosné üzente 8 éve

Sajnos vannak olyan személyek akik,úgy gondolják, hogy rajtuk kívül nem lehet másnak igazi véleménye.Hisz akik itt vagyunk ezen az oldalon valóban igaza van Béla mindannyian csak " Amatőr Írók Vagyunk".Ezért nem kel megszólni másokat.Én szívesen veszem az őszinte és jobbító kritikákat,véleményeket.De mindenkinek van önérzete. Olvasni valóban sokat kel,hogy mások írásait is megfelelően tudjuk értékelni. Nem kel személyeskedni senkivel. Ha értékeltek,vagy segíteni akar valaki tegye őszintén. További jó írást mindenkinek. Magdi!

Válasz

László Levente üzente 8 éve

Még annyit hozzá fűznék, hogy az álláspontom ugyan az, amit az elején említettem! Ez oldal működésének alapja! A mi személyeskedésünket, Danival nem is kell figyelembe venni.
Természetesen nem akarlak Barbara, egyből olvasásra kényszeríteni, de volt eset rá, hogy Zoltán udvariasan megemlítette, hogy azért olvasni is kellene és erre a felhasználó elhagyta az oldalt és azóta sem jelentkezik! Olyan rossz lehet olvasni?
Szóval én így látom és nem csak én...
És lásd Barbara, hogy semmi rossz szándékom nincs, ellátlak egy tanáccsal: mikor töltesz fel valamit, a címkékhez írd oda az írásod címét, a műfaját és/vagy a neved. Így mindig megtalálod a címkék alapján az írásodat és mások is ha kedvük támad bele olvasni! A címkéket utólag is hozzá adhatod! :)

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu