Matt már korán felkelt. Borzalmasan aludt az éjszaka folyamán. A lány nem volt mellette. A kanapén aludt kint a nappaliba. Matt tiltakozott, a lány erősködött. Ráhagyta. Majd lecsillapodik a harag, csak egy kis idő kell.
Halkan ment ki a fürdőbe mosakodni. Sam még békésen aludt, nem akarta felkelteni.
Hamar felöltözött az öltönyébe, utálta, de egy multi cégnél kötelező volt. Kiment a konyhába és a legcsendesebben, ahogy csak tudta, próbált kávét főzni. Persze a gépnek most kell össze-vissza csipognia. Ránézett a lányra, ki mocorogni kezdett, de még nem kelt fel szerencsére. Korán volt még, 6:25. Bár általában a lány is felébred vele együtt, most nem.
A lefőtt kávét beízesítette magának, beletöltötte termoszába, egy cetlit ragasztott a hűtőre s kilépett a lakásból. Sietnie kell, ha el akarja kerülni a forgalmi dugót. Sebesen kereste elő kocsija kulcsát, közben félt, magára ne öntse a termoszt, mert akkor biztos elkésik. Utált babrálni a kulcsokkal, párat már el is hagyott. Nehezen és lassan, de kinyitotta kocsijának ajtaját,  bepakolta holmiját, bepattant a kormány mögé és útnak is eredt.

- Jó reggelt, Mr. Anderson. – köszöntötte őt az idős titkárnő. – Mr. Lewis már az irodájában várja önt.
- Köszönöm Gizelda. – mosolygott vissza Matt. -  Ha a szüleim hívnának, ma nem vagyok elérhető! -  az idős hölgy bólintott és a pult mögé topogott. Lassan nyugdíjba megy a hölgy, bánja, nagyon szerette őt. Samet pályáztatta a helyére, de a vezérigazgató kikezdett barátnőjével az interjún. Sam nem tudta visszafogni magát és kiosztotta a majdnem 60 éves férfit. Szerette, hogy a lány sose hagyta magát. Nem hagyta, hogy megalázzák, hogy semmibe vegyék.  Éppen ezért a vezérigazgató ki is adta a lány útját. Úgy se érezte volna itt jól magát a lány. Ő nem az a fajta, aki bírja a monoton, szürke dolgokat. Szabadelvű volt, kicsit bohém és szétszórt, de az ő barátnője.

Sam 7:45-kor kelt fel. A nap sugarai átszöktek a bordó sötétítőfüggönyön. Ezek szerint talán megkezdődik a tavasz. Szerette volna már. Érezni akarta a virágok illatát, a nap erejét a bőrén. Hallani akarta a madarak korai és vidám csicsergését.
Ágyneműjét visszavitte a hálószobába. Kicsoszogott a konyhába, megetette Zeuszt és lefőzött magának egy kávét. Gyorsan lehörpintette tartalmát majd elvégezte teendőid a fürdőbe. Már megakadt a szeme a hűtőre felragasztott cetlin, még nem nézte meg. Majd most, hogy reggelit készít magának. Kivett pár dolgot, mi szendvicsnek való s leolvasta az üzenetet. „Ne haragudj! Nagyon szeretlek! Puszi: Matt”. A lány elmosolyodott, telefonját kezébe vette s visszaírt egy sms-t párjának. „Én is szeretlek.”

Reggeli után felöltözött, levitte Zeuszt a parkba, majd a nap hátralevő részét a gép előtt töltötte állások után kutatva. Rengeteg helyre elküldte önéletrajzát, bár soknál úgy érezte, túl jó ahhoz a munkához. Kommunikáció és médiatudományból diplomázott, gyakornok is volt egy hetilapnál, aztán nem vették oda fel. Egy újságnak sem kellett, pedig három különböző nyelven is beszél, rengeteg cikket írt, fotózott is mellette. De nem adja fel, sosem fogja feladni. Előbb- utóbb össze fog neki jönni valami! Csak ne lenne ilyen nehéz a fiatal lányok sorsa….

Épp lerakta telefonját a pizza rendelés után, mire az ismét megszólalt. Édesanyja neve szerepelt a kijelzőn. Örömittasan szólalt bele a telefonba.
- Anya, annyira örülök, hogy hívtál! Annyi mesélni valóm van!- ült le izgatottan a kanapéra. Zeusz mellékuporodott s fejét a lány combjára hajtotta.
- Mindjárt mesélhetsz életem, de előbb vegyél elő egy tollat meg pár papírt, mert hétvégére meghívunk titeket, de ezt Mattnek mindenhova fel kell címkézned, hogy ne felejtse el.- kuncogott az idős hölgy. A lány így is tett, gyorsan felírta a „pénteken szüleimhez utazunk, csak vasárnap este jövünk” szöveget pár post- it- re és ahol csak szem előtt van, kiragasztotta. Visszaült a kanapéra s elkezdte mesélni édesanyjának a furcsa álmokat, és azt a férfit, aki olyan ismerős volt neki múltkor a parkban.
- Még mindig túl sok szuperhősös meg zombis filmet nézel, azért vannak ilyen álmaid. Tudod jól, hogy régebben is milyen butaságokat álmodtam s hányszor kellett a szobádban aludnom, mert éppen egy játékod életre kelt. – a nő ismét nevetni kezdett.
- Kössz, hogy kiröhögsz. Pedig nagyon valósághű volt. – mondta a lány. – Apa biztos megértené.
- Pont apád… - sóhajtott a nő. Sam valamiféle szomorúságot félt felfedezni a nő hangjában. Nem kérdezett rá, hétvégén úgy is el fogja mondani. – Inkább azt beszéljük meg, miket főzzek. Bár pénteken Astrid nénikéd is átjön.
- Jajj ne már, ugye nem hozza az ikreket?- Sam megborzongott. Imádta édesanyja húgát, de a gyerekei, az ikrek, akik már 15 évesek, valami kiakasztóak. Rosszak, feleselnek, folyton csínyeket eszelnek ki.
- De, és túléled. Kedves leszel. Vehetnél nekik valami ajándékot, lassan itt van a szülinapjuk, úgy sem találkozol velük sokszor.

- Rendben. – sóhajtott a lány. Még egy darabig beszélgettek, aztán elköszöntek egymástól. Pont időben, mert az ajtóban már hallotta a kulcsok zörgését. Meg párbeszédet. Matt hozott volna valakit?

Sam odaosont az ajtóhoz és kikukucskált a kis lyukon. Csak a pizzással beszélt. Végre az is megérkezett, már farkas éhes volt. Látta ahogy Matt kifizette, gyorsan visszaiszkolt a nappaliba.
- Megjöttem, meg az ebéded is.- csukta be maga mögött az ajtót a férfi. Lerakta a két pizzásdobozt a konyhapultra, s gyorsan megmosta a kezét. – Várunk még valakit?
- Miért? – vett elő két tányért a lány. – Egy a tied, egy az enyém. – nyitotta fel a doboz tetejét. Finom sajtot fűszeres illatot csak úgy beszippantotta. Imádta a pizzát, jajj de imádta! Napokig ellene a pizzán.
- Köszi.- Matt leült a lánnyal szemben az asztalnál s enni kezdtek.
- Nem tudom, észrevetted-e, de vagy 8 helyre felragasztottam a rózsaszín cédulákat…- forgatta szemeit a lány. – Hétvégére anyuék meghívtak, és nem akarok újabb kifogást,hogy de a te szüleid meg jönnének. Megyünk és kész!
- Értettem főnök.

A napok csak teltek. Matt minden reggel dolgozni indult, Sam minden nap állást keresett, de még sehonnan nem hívták vissza. De ez most nem is érdekelte. Már alig várta hogy végre lássa szüleit.
Csütörtök este izgatottan pakolt be egy kisebb bőröndbe ruhát a hétvégére. Mattnek is bepakolt, a férfi valamit folyton otthon felejt.
- Annyira várom már. – ült törökülésben a lány az ágyon miközben a fagyit kanalazta. Haragudott még Mattra, saját magára is, de ha nincs mellette a férfi, akkor üresnek érzi magát.
- Nekem is hiányoznak már. – mosolygott a férfi. – Hamar ott leszünk. Szerintem már délelőtt 9-10 fele. Attól függ mennyire lesz forgalom. De max egy másfél óra.

- Tudom…- vonta össze szemöldökét a lány. Gyorsan bekanalazta fagyiját, megvárta, míg párja is megeszi, kivitte a tálkákat a konyhába, és befeküdt az ágyba. Nem aludtak még el, rengeteg mindenről beszélgettek, főleg kettejükről. Matt rejtegetett Sam elől egy kis titkot, de most, hogy a lány szüleihez utaznak, a megfelelő pillanat lesz, hogy elmondja a lánynak. Csak remélni tudja, hogy a lány örömmel fogja fogadni a hírt…