Sam meredten bámult maga elé, mikor felkelt. Egyre furcsább és furcsább álmok törtek rá pár hónapja. Nem tudta, miért álmodik mindig ugyan arról az emberről, de tudta, ez valamit jelent. Ki kell derítenie, csak az a baj, ha bárkinek beszél ezekről az álmokról, mind kinevetik.

Ránézett a kezén lévő órára. Már fél 1-et mutatott. Felpattant az ágyról, belenézett a tükörbe s kisietett a szobából. A nappaliban már ott ült édesapja s nénikéje az ikrekkel, akik éppen a kutyát hergelték.
- Sziasztok – ment beljebb a lány. A kutya egyből lábai mögé rohant. Astrid nénikéje tárt karokkal ment hozzá s jól megölelgette unokahúgát. 
- Jesszusom, már kész nő lettél – körbeforgatta a lányt s jól szemügyre vette.  A kanapéra ülve folytatták beszélgetésüket, míg Olivia az ebédhez terített.
- Csak pár hónapja nem láttál – kacagott a lány. – Ugyan úgy nézek ki.
- Nem igaz.  A hajad hosszabb, a körmöd színe is más -  nevetett a nő. 
- Van már munkád? – szólt közbe az idősebb férfi. Sam sóhajtva fordult felé.
- Neked is szia apa, és nem, nincs munkám.
- Talán ideje lenne talpra állnod nem gondolod?! 
- Kössz apa, igyekszem tudod? Csak nem olyan egyszerű.
- Dehogynem. Csak te nem akarod.
- Jól van, elég. Kész az ebéd – állt kettejük közé édesanyja. Mindig megmentette a feszült helyzeteket. Mielőtt mindenki leült volna az asztalhoz, a hölgy elvárta mindenkitől, hogy csak tiszta kézzel nyúljanak az ételhez. 
Ebéd közben az ikrek beszélgetésétől volt hangos a konyha. Az ajándékaikról meséltek, amiket a barátaitól kaptak. 
- Tőletek mit kapunk? –kérdezték az ikrek Mattől. A férfi csak mosolygott, nem ebéd közben fogják odaadni az ajándékot.

A nappaliban ülve Olivia remek tiramisu tortáját fogyasztották. Az ikrek tűkön ülve várták az ajándékot, de a fiatal  pár még húzta az agyukat. Amúgy is, Matt be akart jelenteni valamit.
- Tudjátok – törölte meg a száját a férfi – Lenne egy kis közlendőm – mindenki rá figyelt. Sam feszülten, reméli párja „A nagy bejelentést” akarja, amitől ő retteg.
- Előléptettek a HR osztály vezetőjévé – fülig ért a szája.  Sam a nyakába ugrott. Már rég óta az kedvesének célja, hogy ő legyen az egyik vezető. Ez most megtörtént.
- Gratulálok fiam – elismerése jeléül Gregory hátba veregette.
- Köszönöm. De… - szerelmére tekintett – ez azt is jelenti, hogy ebben a pozícióban többet kell utaznom, termékbemutatókat kell tartanom. Akár Európában is. – mosolyogva ült a lány. Tényleg örült ennek. Mattnek utaznia kell, na és? Kit ver át, utál egyedül lenni. Akkor is ez volt, mikor párja bekerült a céghez. A termékek megismerkedése céljából folyton utaznia kellett. De ha akkor elviselte, most is elfogja.

Beesteledett. Négyen ültek a nappaliban a híreket nézve. Astrid néni és az ikrek hamar elmentek, hogy elköltsék a fiatal pártól kapott ajándékpénzt.  Sam meredten bámulta a tv-t, próbált nem arra koncentrálni, hogy édesapja egész nap őt sérelmezte. Nem volt könnyű neki, gyermekkora óta az édesapja a tökéletességre törekedett és ezt lányától is elvárta. 
- Jól van, én inkább lefekszem – a lány felállt mérgében. Zeuszt maga után hívva elvonult a szobájába.
- Úgy vélem Zeusz, remek két nap áll még előttünk – sóhajtva simogatta kutyája fejét. Nem sokkal később Matt is követte példáját látván, hogy párját szomorúság tölti el. A lány mögé ült az ágyon és szeretett teljesen átölelte.

***

A nap erőteljesen sütött. A madarak hangos csicsergéssel jelezték a tavasz közeledtét. Kora hajnal volt még. Egy árva lélek sem volt még az utcákon. Árnyékokban elbújva sétált a ház elé. Meghúzódott egy magas bokor mögött. Cigarettára rágyújtva olvasta el újra s újra a cetlit. „ Figyelj jól, ne veszítsd szem elől.” Ő így tett. A csikket elnyomva nézte,ahogy az ablakon elhúzódik a függöny és egy férfi hajol ki rajta. Felkeltek. Remek- gondolta. Kezdődik a játszma. Közelebb merészkedett. Figyelte, ahogy a házban lakók felébrednek fáradtságukból, ahogy a Lány, mosolyogva csókolja homlokon a Nőt, miközben a reggelihez készülődnek. Unalmas – kacagott -  szánalmas emberi lények – de még mindig figyelt, türelemmel. 
Az idő lassan előrehaladt. Nézte, ahogy a Lány egy könyvel és pokróccal a medence partjára heveredik. Látszott rajta, élvezte a nap melegét. A kutya mellette feküdt, de figyelmét Ő rá összpontosította. Farkasszemet néztek. Én vagyok az erősebb – suttogta. Az állat lehajtotta fejét s elnézett. A Lány csak feküdt és olvasott. Ő támadni akart, de nem lehetett. Még nem.

                                                              ***

- Higgyetek csak paranoiásnak, de akkor is éreztem, hogy valaki figyel – beszélt ijedten a lány. 
- Vigyázz, megszálltak az ufók! – nevetett fel édesapja – Az agyadra mennek azok a könyvek. Nem kéne ilyeneket olvasnod.
- Te meg ne nézz pornót! – vágott vissza Sam, mire nevetésbe törtek ki. 
Mivel gyönyörűen sütött a nap, kimentek mindnyájan a kertbe, hogy rendbe tegyék azt. Este, ha nem lesz rossz idő sütögetni fognak. Sam ezt imádta, mint a régi szép időkben. Mindig a tűz köré ültek családjával, sütögettek, mókáztak. Várta már a nyarat, de utálta, hogy Mattel egy társasházban laknak, ahol nincs kert, nem tud kifeküdni egy jó könyvet olvasva. Vagy éppen csak barnulni. 
A két férfi, hogy ők megmutatják, igen is ők az urak a háznál, fát aprítottak az esti tűzhöz. Nem úgy sült el a dolog, ahogy ők kitervelték. Még a balta kézbe sem került, mikor Gregory elvágta a kezét. Az idősebb asszony szemeit forgatva kötözte be a sebet, s inkább rájuk hagyta a dolgot.

Késő délután, a nap kezdett lemenni, az égboltot sötét felhők gyarapították. A szél egyre jobban erősödött. Mindnyájan bementek a házba lefújva az esti programot. Olivia gyorsan összeütött lányával egy könnyed vacsorát, míg a férfiak sörrel a kezükben futballmeccset néztek a tévében. A lányt örömmel töltötte el, hogy párja ilyen jól kijön az ő szüleivel, ellenben vele. Sosem fog rájönni az okára, Matt szülei miért ridegek vele. Már nem is foglalkozott velük, de szerelmén látszott mindig, őt zavarja a dolog. Ez van…

***

Az ég teljes sötétségbe borult. Az utcalámpák alig világították be a teret. A hold ezüstösen ragyogott az égen. Ő halkan, nesztelenül osont be a házba, nem felkeltve a lakókat. Körbenézett. Milyen pompás ház – kuncogott magába. Kinyitotta a hűtőt. Éhes volt, miért ne? Ennyi neki is jár. Egy-két falat nem a világ vége. 
Száját megtörölve besétált a nappaliba. Onnan rálátott az összes szobára. Várta már a találkozást. Ki volt éhezve egy kis mókára. Nyelvét végighúzta hegyes fogain, mint az éhes oroszlán, aki a prédáját lesi.
Kinyílt egy szobaajtó. A lány volt az. Ezazz! Testét fűtötte az adrenalin, a külvilág megszűnt számára, csak őrá koncentrált. Minden sötét volt, de ő fényesen ragyogott. Eufórikus érzés öntötte el. Lopakodva ment utána. Izgatottan nézte, ahogy a lány felhúzta bugyiját wc-zés után, ahogy alaposan megmossa a kezét és belenéz a tükörbe. Kitágult szemekkel bámult rá. Ő csak vigyorgott s megmutatta hegyes vérengző fogait. A lány szájára tapasztotta kezét, mielőtt az sikoltozna. Beleszagolt barna fürtjeibe, nyelvét végighúzta nyakát kitapogatva az ereket, mikben úgy zúdul a vér, mint a Niagara vízesés. Áldozata szemeibe nézett, mielőtt annak fénye kihunyna. Látni akarta a félelmet, a rettegést, de valami mást látott. Valami szokatlant és megmagyarázhatatlant. 

***