Barnakeretes szemüveget hordott. A lencse mögül zöld szempár pásztázta a rohanó autókat. Ő didergett, kabátját a lehető legszorosabban összehúzta magán, kezében egy mappát szorongatott. Az erősödő eső elől a buszmegálló alá menekült. Az embertömeg gyomrából, nyakát kinyújtva kémlelte, jön-e már a busz. Még nem jött. Az órájára nézett, arcizmai megfeszültek. Ha ez így megy tovább, elkésik.

Eltelt tizenöt perc, de semmi. Majd újabb tíz. A várakozók nagy része eloszolt mellőle, csak egy fiatal lány és egy idősebb, körülbelül vele egykorú férfi maradt.

Újra az órájára nézet. Halkan szentségelt. A fiatal lány is megelégelte a várakozást ebben a zord időben, és elindult a zebrához. A férfi szintúgy. Ekkor ő is fogta magát, és utánuk eredt. Az esőcseppek a járdaszegélyen csattogtak, és felcsapódtak egészen a bokájukig. A lámpa nem váltott. Autók suhantak el mellettük, az egyik felcsapta a lányt, aki hátraszökellt. A férfi szintúgy, ezért hát megúszta a következő beborítást.

Ő viszont nem. Szoknyája, harisnyája átázott, és úgy gondolta, a mappában lévő iratokkal is ez lehet a helyzet. Átnézett az út túlsó oldalára, ahol összesen két taxi állt. Észrevette, hogy a férfi és a lány visszaálltak mellé, a gyalogosátkelőhöz. Sejtette, hogy mindketten taxira pályáznak, és aggódott, nehogy fuvar nélkül maradjon. Nem szeretett volna késni. Még sohasem fordult elő azelőtt, és ezen nem akart változtatni. Mindig a főnökei és a munkatársai kedvében járt... most mit szólnának, ha késne?

A lámpa még mindig nem váltott. A férfi hangosan káromkodott, a lány viszont nem várt tovább: a piros jelzés ellenére elindult. A férfi utánament. Ezt látva ő sem habozott: szaladni kezdett. A lány túl nagy előnyre tett szert, de a férfit sikerült utolérnie. Fej-fej mellett haladtak, és már majdnem átértek a másik oldalra, ahol az immáron egyetlen szabad taxi állt, amikor hirtelen sziréna hangja dermesztette meg. Csak őt. Még látta, amint a férfi beugrik az autóba, az meg elhajt vele, aztán arra lett figyelmes, hogy valaki megragadja a karjánál fogva. A rendőr utasította, hogy üljön be a szolgálati járművébe. Szót fogadott. Ahogy ott ücsörgött, és hallgatta a rendőrt, amint jelentést tesz rádióján, olyan szerencsétlennek érezte magát, mint gyerekkorában, amikor az iskolában barátok híján egyedül töltötte a szüneteket és egyedül ebédelt. A rendőrautóban hideg volt, érezte, hogy harisnyája teljesen átnedvesedett. Mély levegőt vett, és két tenyerébe temette az arcát.

Ő az a fajta nő volt, akit bankrabláskor elsőként ejtenek túszul, akit tűz esetén utoljára mentenek ki, vagy éppen az egyetlen, akit a piroson átrohanó emberek közül fülön csíp a rendőr. Ezen kívül volt egy macskája és egy tengerimalaca.