Két koporsó 7.

           Pártfőtitkárunk, ezerkilencszáz hatvannyolcban , egy merész huzással, nagyon megnőtt a világ szemében , mert a szocialista tábor egyetlen országa- ként, nem vett részt az akkor még Csehszlovákia név alatt futó középeurópai állam letámadásában.Hogy ez mennyire volt tudatos, szándékos, senki sem tudja csak azt  hogy mindenképpen bátor lépés volt az akkor még nagyon erős Szovjetunióval szemben. És mondjon akárki, akármit, ha valakiről lerántjuk a leplet  gazságai miatt , akkor ne hallgassuk el azt sem ha véletlenűl vagy szándékosan , jót  is cselekedett. A jót azt csak kifelé értem , mert idebent csak annyit vettem észre , hogy akkor,alig kétszáz kilóméterre katonáskodtam az invázió helyszinétől, és ha akkor  mi is belépünk a támadók sorába szinte elkerülhetetelen lett volna , hogy velem is fegyvert fogassanak, ember vagy akár nemzettársaim ellen. És az, az  akkori viszonyok között elfogadható is  lett volna -- politikailag -- de emberileg soha.

          Hát ez a politika az agyamra megy nem tudom kikerülni, jobbra térek , ő is jobbra , balra térek ő is balra. Mit csináljak  megalkuszom vele és amikor szükségem van rá előveszem , ha nincs rá szükségem akkor meg ott egye meg a fene ahol van.

          De már megint ide tolakodott, mert a főtitkár a hatvannyolcas cselekedete , illettve ellenállása miatt, számtalan meghivót kapott a civilizált világ államfőitől , hogy látogatná meg őket. Nincs szándékomba erről hosszabban társalogni  de azért egyet -kettöt szivesen elmesélek , már csak azért is mert ezek látogatások egy kicsit eltértek , a kúlturember alapvető szokásaitól.

          Talán vegyük az angliai látogatást, ahol az angol protokoll szerint , feleségesől illett megjelenni. Ekkor, asszonyát már elég müveltnek képzelte ahhoz , hogy résztvehessen , egyáltalán feltudjon nőni egy ilyen nagyon megtisztelő meghivásnak. A korabeli televizió, a tárgyalásokról, csak románul kommentált képeket vágott be, aminek okán azt hihette az ember, hogy minden a legnagyobb rendben folyik. Ám a vacsora jelenetet is közvetitte , ahonnan egyértelmüen kiderült , hogy milyen nehézségekbe ütköztek a vendégek, amikor a kés és villa segitségével kellett, hogy elfogyasszák királyi vacsorájukat. 

          De a vacsoráról készült filmen , volt egy -két vágás, ami akár természtes is lehetett  volna ha azt ,nem azért vágták volna ki ,hogy  a román  nézőknek ne jusson tudomására kompromittáló mivoltuk.  Jó ideig nem sokat tudtunk meg a dologról, de valamit mégis, és pedig azt , hogy a vacsora után, az aranyétkészlet leltározásánál hiány mutatkozott. És ezek az angolok olyan sznobok, hogy fel sem tételezték azt , hogy a hiány okozói éppen az uralkodói ház emberei között keresendő. De nem is ott kellett keresni , mert előkerült a film , amelyiken világosan látszik, amint az arany evőeszköz, egy óvatlan pillanatban, egy emberi kéz fizikai  ráhatására, megindul a főtitkár belső zsebe felé! No comment! Aztán nem tudom, hogy hova tünt el ez a filmrészlet, mi lett a sorsa?- ki birtokolta?- ki dugdosta , és miért nem lehetett látni? - de tény , hogy jó húsz év után előkerült , és derült vagy ámult rajta az egész volt szocialista keleti világ . Aztán rájöttek, hogy kivel , és kikkel futballoztak egy csapatban.

          Na, mára nincs több politika, de ha ide dugja mocskos képét azonnal elzavarom! 

Eljött a december, hideggel,  hóval,  disznóvágásokkal, és kóstolókkal . Nagy kúlturája volt akkor a kóstoló hordásnak. December második hetétől, már egyebet nem is ettünk  a gyárba , csak kóstolót , mert minden, második, harmadik nap kés alá került egy-egy disznó, és annak gyorsabban romlandó részeit mint a húrka vagy a  sajt azonnal elkellett fogyasztani. Nem különbözött ez a szokás a részlegvezető irodájába sem, csak egy kicsit nagyobb felhajtást csináltak belőle -- lévén , hogy főnökök voltak , ők megengedhették maguknak azt is, hogy  borral locsolgassák meg az elfogyasztott zsiros ételeket. Ezt nem azért mondom , mintha mi  szentelt vizet ittunk volna a kóstolóra -- mert mi is megittuk a kis borunkat ,anékül , hogy kitettük volna az ablakba hülni. De  főnökék  ezt is megtehették, és meg is tették, nem számolva a következményekkel. Igaz, mi sem számoltunk a következményekkel, amikor észrevettük a borosüvegeket az ablakba, és úgy vettük észre , hogy kacsintgatnak felénk. Idősebb kollegám szépen odasomfordált a fal mellett, és a három hosszúnyakú borosüvegből kettőt elemelt, és szépen besétált vele mühelybe. Aztán szépen elfogyasztottuk egy páran, anélkül  hogy tudtuk volna , hogy honnan  származik. Egy kicsit luxusnak tartottúk a hosszúnyakut, de igazán jól esett,a zsiros ebéd után. Borszerző kollegám ki-ki nézett a mühelyajtón, ahonnan becsapódott a sülő kolbász , hurka, hús fűszeres illata. Később egy kezet látott az ablakban amelyik, ide-oda imbolyog, mint aki keres valamit , de nem talál. Rögtön tudta , hogy mi hiányzik, de még akkor sem gondolta hogy a nappalnak szeme van , s emiatt előbb -utóbb kiderül a disznoság --vagyis  a bor lopás.