Fogadó

Mindmáig úgy tartják, hogy soha senkinek nem voltak olyan nyerő szériái, mint annak a fickónak,akit csak úgy szólítottak: a Fogadó. Rendkívüli módon tudta kiszúrni a meccsek kimenetelét, kilencven százalékban jöttek be a tippjei, amit tudod mit jelent? Azt, hogy kurva sok pénz  nyert. Kimerem jelenteni, hogy a sportfogadás történetének egyik, hanem a legnagyobb tehetségének számított. Így a környék legnagyobb gengsztere, Ron Brook is munkát ajánlott a Fogadónak, aki sajátos szabályai mellet el is vállalta…

Daisy a fogadóirodát zárta be, mikor meglátta az ismerős, fehér 73-as Chevelle-t. A fiatal anyuka léptei azonnal félbeszakadtak, és csak nézte a volán mögötti férfit. Kismillió gondolat futott át a Daisy elméjén, és fogalma sem volt róla, hogy melyik a helyes, és melyik a helytelen.

A Fogadó kiszállt az autójából, és a lányhoz sétált. Tekintetük egymáséba szegeződtek, és a szótlan férfi, aki soha életében nem számított a szavak emberének, most is csendes maradt. Daisy pedig nem kérdezett, fölösleges is lett volna, hisz jól ismerte az elmúlt napok bonyodalmait, ami békés időket vérvörös színre festette és megidézte a pokol hangulatát.

Nem történtek nagy leszámolások, hangos pisztolypárbajok, csupán Daisy rosszkor volt rossz időben, ami elindította a  bosszúval teli lavinát.  Mégis a zord halálárnyékában Daisy és a Fogadó megtalálta azt a fajta gyönyörűpillanatot, amit mások hiába keresnek éveken át jómódban vagy békeségben: soha nem lelik, pedig minden körülmény adott lenne.  A sors sosem fogadta kegyébe őket, sőt inkább sújtotta őket, mégis ott álltak,és a bizonytalanság megszülte a beteljesülést jelentő csókot. A titokzatos férfi és a fiatal anyuka ajkai megszüntették a világ borzalmait, a bűnös alvilági sötétégét, és az idő múlásalelassult, majd megállt.

Egészem addig tartott a mámorító jövő reménye, amíg a Fogadó fel nem fedezett egy gyanús járókelőt , aki egyre gyorsabban közeledett hozzájuk. Daisy érezte a csókpartnerében növekvő feszületséget, amitől abba is maradt az érzéki pillanat. Bárcsak megállíthatnák a Föld forgását, de a valóvilágban ez lehetetlenségnek számít, a kőkemény életben a hibákért fizetni kell.

A gyanús férfi  megtámadta a Fogadót, aki számított rá, és leterítette Ron Brooks emberét. A Fogadó jobb öklével elkezdte ütni a földön heverő férfit, miközben Daisy riadtan nézte őket.A negyedik-ötödik ütéstől már teljesen eszméletlen volt a , de a Fogadó nem ált le, tovább püfölte egészen addig,amíg biztosan agyon nem verte. Daisy pedig végig nézte az indulattól vezérelt férfit.

A Fogadó abbahagyta az ütlegelést, és Daisyre pillantott, aki meg volt riadva. A lány szemében meglátta félelmet, ami ráébresztette rengeteg tényre és kimondta közös történetük helyes megoldását. Daisy szemei könnyesek lettek, végigmérte a Fogadó vérfoltokkal teli kabátját, majd ahelyett, hogy Fogadóhoz lépett volna, elindult a neonfényekkel kivilágított utcák felé. A Fogadó beszállt a Chevelle-be, beindította, és elhatározta, hogy pontot tesz az ügy végére.

Mendes a WC-ben a piszoárt használta, amikor a helyiség ajtaja kinyilt. Nem nézett a hátamögé, sejtette, hogy kinyitott be.

−Visszahoztad? − Megnyomta az öblítést aztán szemügyre vette a Fogadót, aki rezzenéstelenarccal állt,  végül elindult kezet mosni. Próbált nyugodtnak látszani, de valójában nem volt higgadt.

− A kocsiban van–mondta a Fogadó.

– Helyes − Mendes alapos, gondos mozdulatokkal mosta a kezét −, és be is hozod?

− Nem.

Mendes elzárta a csapot, és kéztörőért nyúlt.

− Nem? − Szárazra törölte az ujjait. − Tudod, Fogadó, itt te nem tudsz labdába rúgni.Olyan játékot játszol, ahol csak veszíthetsz.Egy senki vagy. − A kukába dobta a kéztörlőt.− Add ide a táskát, és talán a nő és a gyereke túléli.

Fogadó szótlanul kivette a kabátja zsebéből a pisztolyt, és Mendesre fogta. Mendes először nem vette komolyan, de Fogadó tekintete más sugallt.

− Le akarsz lőni?

A Fogadó nem válaszolt.

− Te akarsz engem megölni? Nekem már akkor nevem volt az éjszakában, mikor te még anyád csöcsét szoptad. Nem vagyunk egy súlycsoport.

Fogadó hátrahúzta a pisztoly kakasát.

− Azt hiszed, így megmented azt az irodás kurvát… − Mendes mondatának a belé fúródó golyó vetett véget.

Fogadó se boldogabb, se elégedettebb nem lett attól, hogy végzett Mendeszel. A lélektelen, fehér falakat átjárta a bűn és a rothadás, bármenyire is tisztának és előkelőnek látszott,valójában a helyiség közel sem volt az.

Ron Brooks az irodájában egyre idegesebb lett, mivel áhított táskáját még mindig nem érezhette a kezei közt. Az állam egyik, ha nem a legnagyobb alakja nem tudja visszaszerezni a saját tulajdonát? Brooks már a legkisebb olyan dolgot is hatalmas szégyenfoltként élte meg, ami negatív hatást gyakorolt a hírnevére. Példa. Példát kell mutatni az embereknek időnként, hogy megmaradjon a tisztelet, amit felépítet az elmúlt harminc évben, ennek köszönhetően Brooks nem riadt vissza kegyetlen, szadista eljárásoktól. Aki az útjában volt, vagy aki veszélyeztette a hírnevét, azt megölte, időnként lassan, fájdalmasan, máskor gyorsan,szenvedés nélkül.

Brooksban felidéződött gyerekkori barátja, akit végül saját maga ölt meg…

„Vannak emberek, aki a halálukkal lehetnek hasznosak” – gondolta magában Brooks, és így vélekedett a  Fogadóról és a nőjéről is. A gondolatmenetet a telefon csörgése szakította meg, a készülék Mendes nevét írta ki a kijelzőre. Brooks felvette, de nem szólt bele. A feszültséggel teli csend elárulta a hívót.

− Nálam van valami, ami a magáé – mondta a Fogadó.

Brooks megdöbbent telefonhívástól, nem gondolta volna, hogy léteznek még ilyen férfiak a mai világban.

− Hozd el! Persze ha van elég merszed találkozni. − Belekortyolt az italába.– Tudod, Fogadó, lehet, hogy Mendestmeg tudtad ölni, de ebben a csatában nem nyerhetsz. De ahogyan Jézus, te is feláldozhatod magad. Csak hozd el a táskát, és megkímélem a nő életét.

− Hol találkozunk?

 Fogadó lifttel tartott felfelé egy olyan világba, ahol más, sajátos törvények uralkodtak. Veszélyes alakok alkották őket , akik bizonyos szinten elvetemültek voltak, és a céljaikért bármire képesek lettek volna. Daisyre gondolt, felidézte a kellemes perceket, egyedi pillanatokat, amik oly gondtalannak tűntek, amíg minden a feje tetejére nem ált. A felvonó hangja jelzett, és a lift ajtaja kinyílt. A Fogadó kilépett,egyik kezében a fekete sporttáskával, a másikban pedig egy kalapáccsal.