1998 Január 28.
Havas téli késő délutánon,Budapesti bérlakásban,Polgár István az asztalra teszi az olvasott jelentést,majd a termoszból önt a bögréjébe kávét.
Az asztalnál ült , Pintér János,Virág József és Vincze Gergely ő csak pár évvel ezelőtt csatlakozott a társasághoz. A rendszerváltás után lett csapattag,a rutinos szakmabeliek tehetségesnek tartották,úgy gondolták Gergelyben fogják meg találni azt a személyt, aki a szervezetet tovább vezetheti.
-Túl sok veszélyt jelent ránk.
Mondta Virág József aki meg törölte a szemüvegét.
-Egyetértek.
Pintér szűkszavú ember volt,de remek taktikus és mindent megtudott tökéletesen szervezni. Kiváló kapcsolatot ápolt a albán,szerb és ukrán maffiával.
-Legjobb döntést kell meg hoznia-mondta.
Polgár István már a találkozó előtt tudta hogy mit kell tenni.
Mindenki értette hogy mi a helyzet. Az asztalnál lévő férfiak már a találkozó előtt sejtették hogy mi lesz a meg beszélés vége így nem érte őket  meglepetés.
 
 
1998 FEBRUÁR11.
 
Örökzöld Álmos,Magyarország egyik legsikeresebb vállalkozója. Az 1970-es évek elejétől egészen a nyolcvanas évek közepéig Amerikában élt. Azok szerencsés emberek közé tartozott aki rövid idő alatt megkapta az Amerikai állampolgárságot. De senki nem tudott arról hogy mivel is foglalkozott a tengeren túlon,ha valaki kérdezte csak annyit mondott, hogy hivatásos fényképészként dolgozott.
Magyarországon neki volt a legnagyobb média birodalma. Több újság tulajdonában állt,politikai lapok,tini magazinok,autós újságok.
De nem csak a média piacot uralta. Nem csak az ország leggazdagabb  emberének számított hanem az egyik legtitokzatosabbnak is. Senki nem ismerte őt igazán,csupán egy-két emberre lehetett mondani hogy barátja,de még velük is meg tartotta a tisztes három méter távolságot.
 Mercedesével Budapest utcáin haladt. Délután fél hat után néhány perccel piros lámpánál várakozott a Margit körútnál. Egy ismeretlen fegyveres férfi a mögötte haladó autóból kiugrott és a kezében lévő Agram 2000  típusú hangtompítóval felszerelt géppisztolyból az anyósülés felőli ablakon keresztül mintegy 20-25 lövést adott le gyakorlatilag közvetlen közelről a vállalkozóra, aki azonnal életét vesztette. Az elkövető ezután futva távozott a helyszínről.
 
2003.szeptembere.19.
 
Marenec Zsófia hosszú idő után együtt vacsorázott volna vőlegényével. De mielőtt elindult a szerkesztőségből meg csörrent az asztalán a telefon. A fiatal újságírónő megörült a várva várt telefonhívásnak, azon napon egész nap az asztalánál várakozott. Már minden reménye elfogyott, nem hitt abba hogy a titokzatos informátor jelentkezni fog.
-Ha még meg akarja írni a cikkét, akkor találkozunk ma este tíz órakor. -Elmondta a találka pontos címet a zaklatót férfi hang,majd megszakította a vonalat.
Fel írta a címet egy papír darabra,majd az asztalára tette. A kis fecni amire fel jegyzetelte a megadott címet a szinte azonnal elvegyült a többi papír között.
A fiatal tehetséges újságírónőnek a fejében már összeis állt a cikk. Rajta kívül csak a főszerkesztő tudta hogy milyen ügyön dolgozik,de a többi újságíró is sejtette,hogy valami nagy durranáson dolgozik. Az elmúlt hónapok szinte ezzel teltek el. Még csak másfél éve dolgozott a magazinnál,de ezalatt a rövid idő elteltével is kiderült hogy igen tehetséges a szakmájában.
Marenec Zsófia az Ecseri út környékén kereste a megfelelő buszmegállót. Nehezen tájékozódott a sötét kihalt utcákon,kicsit félt is,mivel amióta ezen az ügyön dolgozik több fenyegetést is kapott. De őt nem igazán érdekelte,nem vette komolyan ezeket leveleket,hívásokat,de ahogy kereste a buszmegállót úgy egy rossz érzés járta körül. Elővett a táskájából egy szál Davidolfot, és idegesen meg meggyújtotta

Közben megtalálta buszmegállót és a megnézte menetrendet ami szerint pár perc múlva jön busz.
Nehezen teltek a percek, Zsófira türelmetlenül nézet az órára,és közben jobbra nézet,reménykedve meg pillantja a busznak a fényszóróit. De nem látta  a járművet csak egy közeledő idős jó szituált szemüveges ballonos férfit.
A ballonos úriember elegánsan oda sétált az újságírónőhöz majd egyszer csak megszólította:
-Marenec Zsófia?-Kérdezte.
-Igen.-Válaszolt meglepetten,nem tudta elképzelni, hogy honnan ismerheti.
A férfi elővet hirtelen egy revolvert,és rászegezte. A nő érezte hogy eljött a vég, ahogyan farkasszemet nézett a pisztollyal.
Kihalt sötét utca csendjét öt egymás utáni lövés szakította meg,úgy célzott az ismeretlen férfi hogy véletlenül se élje túl a nő a támadást. Kettőt a fejbe,hármat pedig szíve környékén.
Zsófia teste vérbe feküdt,az ismeretlen férfi fél percig csendben állt, majd revolvert csövét a tarkójához szegezte és meghúzta.
 
 
2005 decembere.
Két év telt el azóta mióta Müller Vilmos menyasszonyát Marenec Zsófiát megölték. A férfi mai napig nem tudta fel dolgozni a tragédiát.
Élete nagy szerelme volt, még gyakornokok voltak mikor meg ismerkedtek. Szinte azonnal egymásba szerettek.
Müller egy teljes éven át az alkohol fogságában volt, így próbálta fel dolgozni a veszteséget. Nem találta helyét a világban,a gazdagsági lap ahol dolgozott, kirúgták.
Zsófia főszerkesztője,és egyben az újság rész tulajdonosa Szlovák Dénes nagyon segítőkésznek tűnt miután a nőt megölték. Mindenféle segítséget felajált  Müllernek. Még munkát is adott volna a magazinnál,egész jó beosztásban,de Vilmos nem fogadta el a munkát. Elöször kedves gesztusnak tartotta és el is csodálkozott hogy még mai világban ilyen rendes emberek vannak de aztán a barátkozás elégé gyanússá vált neki.
A gyilkosság egy éves év fordulóján,Müller abbahagyta az ivást,és elkezdett utánajárni néhány gyanús dolognak.
Először kiderítette hogy Zsófi valójában min dolgozott hónapokon át.