Négy találkozás a vendéggel

- Készen állsz? - Mark elvesződik a dús szőke haj illatozásában.

- Igen. - Teste beleremeg a válaszba.

Katherine egyre izgatottabb lesz. Szeretné, ha Mark magáévá tenné. A simogatás vágyat, és ijedtséget zúdít a fiatalfodrásznőre. Hüvelye fala elkezd nedvesedni, kéjes gondolatok foglalják el a lelkét. Katherine egyre inkább átadja magát a lelki vászonképének, ahol épp a felfűtött, kéjsóváros álmai jelennek meg. Mark a nyakát csókolgatja, miközben a fiatalasszony vágyfilmje vetítődik, de mikor a férfi érintése eltűnik, a vászon is megszűnik.

- Menj, öltözz át!- súgja a fülébe.

Katherine kinyitja a szemét, s engedelmeskedik a parancsnak. Ahogy benyit a hálószobába, a helyiségben található ágyon ott van a ruha, amit ma fog viselni. Katherine félelme fokozódik a fekete spandex ruha láttán. A nő vesz egy nagylevegőt, és elkezd vetkőzni, közben felidézi magában a Markkal való első találkozását.

Kedd délután Katherine a fodrászszalonban dolgozott, mikor Mark besétált az üzletbe. A fiatalnő rögtön felfigyelt az új vendég ismeretlen hipnotikus erejére. A sors akarata, vagy csupán a véletlenműve? Lényegtelen, mert mindkettőjükben megmozdult valami, a vágyak vulkánja kezdett el forrósodni.

Mesteri mozdulattokkal mosta a haját a fodrásznő, ami a férfinak nagyon tetszett. Sok szalonban járt már az évek során, de ilyen kezekkel még nem találkozott.Tökéletesnek érezte, de nem csak a hajmosási technikája nyerte el az ízlését. Mesébe illő szőke haját csodálatra méltónak találta.

- Remekül bánik az ollóval - jegyezte meg Mark, akinek épp szemére hullott egy hajszál.

- Köszönöm. - Katherine még jobban koncentrált a hajvágásra. Nehéz volt a munkájára figyelni, mivel Mark folyamatosan szemlélte a tükörből. Túlzott magabiztossága az ellenszenvesség határát súrolta, de mégis volt benne valami megmagyarázhatatlan erotika.  

Katherine lopva pillantott a férfi tükörképére.Hosszú ideje nem váltotta ki belőle senki azt a bizsergető érzést, amit Mark idézet meg azzal, hogy besétált a szalonba. Tetszett neki, igazi igényes úriembernek találta, akiről lerítt, hogy ügyel a részletekre. Makulátlan öltözéke és határozottsága különös vonzerővel hatott Katherine-re.

De nem szóltak egymáshoz, Mark csak nézte a nőt. Mire kész lett a hajvágás, udvariasan kifizette a munkadíjat és elköszönt. Pár perc múlva visszatért.

- Bocsásson meg, de elfelejtettem elkérni a névjegyét. - Mark szavait kifinomult mosoly kísérte.

Katherine leveszi a bugyiját, és az ágyra hajtja. Lemeztelenített, testtel áll a szobában, félő pillantásokat mérve a fekete spandex ruhára. Teste forró,pulzusa magas az izgalomtól, mikor megnézi magát a tükörben. A látványt jól megjegyzi magának, mivel nemsokára sok minden meg fog változni. Belesimít egyet hajába majd jobb kezével elkezdi simogatni a nemi szervét.

Mark napra pontosan két hete járt a szalonban, de Katherine-nek többször eszébe jutott a férfi. Záráshoz készülődött, a padlót söpörte fel, de fejben már eltervezte az esti programját, ami sorozatnézésből és olvasásból állt. Az egyedülállónők sablonos estéje várt rá, de Katherine nem egy egyszerű nő volt. Fiatalkora ellenére már túl volt nehéz dolgokon, amiktől nem tudott szabadulni, zárkózott természete még elutasítóbb lett. A szalonban dolgozók és a vendégek is ritkán látták mosolyogni. Kedves embernek tartották, de láthatatlan falak vették körül, amik biztonságot adtak a fodrásznőnek. Épp végzett a zárás előtti takarítással, mikor kinyílt az ajtó.

- Jó estét- köszönt Mark, tekintetét a fodrásznőre szegezte.

- Sajnos már zárunk- vágott közbe Katherine kolléganője-, de holnap szertettel, várjuk.

Mark pár pillanatig Katherine-t nézte, hidegen hagyták a másik nő szavai.

 - Én szívesen levágom, majd bezárok. - Katherine zavarában az órára pillantott.

- De hogy fogsz haza menni? Az autód még szervizben van- kérdezte a kolléganő.

- Ha megengedi, én szívesen hazaviszem. - Megjelent az egyedi mosoly, amivel falakat lehet a földdel egyenlővé tenni.

A mondat hallatán a két nő elhallgatott, és kikerekedett szemekkel néztek Markra. Katherine szíve hevesebben vert, mikor felfedezett valami pusztítót a férfi tekintetében. Ami hihetetlen nagy izgalmat váltott ki a nő testéből. Katherine emlékeiben sármos kép élt Markról, de a jelen sokkal szebbnek, csábítóbbnak bizonyult, mint a múlt.

- Szívesen levágom a haját, de nincs semmi szükség rá. - Hajvágó kendőt vett elő.

- Kérem!- Magabiztosan a fodrászszékben ült. - Nem szeretném, hogy én miattam buszozzon.

Katherine és Mark között folytatódott az, ami múltkor előtört. Az érzelmek vulkánja elkezdett tovább forrósodni, amit Katherine kolléganője észre is vett. Ellenszenves férfinak tartotta Markot, de nem szólt semmit, inkább elköszönt, a kulcsot pedig letette a pultra. Feszült pillanatok következtek, minden ugyanott folytatódott, mint tizennégy nappal korábban. Mark nézte Katherine-t, a nő pedig bizsergett, ahogyan a múltkor, és azokon az estéken, mikor a székbenülő férfira gondolt, aki még mindig ugyanúgy tekintett rá. Percek teltek el néma csendben, a helyiség fülledté vált. Vártakarra, hogy melyikük fog előbb megszólalni, mikor fog elindulni valami, majd Mark szóra nyitotta a száját.

- Igazán gyönyörű a haja. - Kihúzta a nyakát.

Katherine egy pillanatra abbahagyta a hajvágást, egymás tükörképével néztek farkasszemet. A fodrásznő soha nem remegettbele ennyire egy férfi közelségébe. Mark pedig soha nem vágyott ennyire senkire. Elképzelte azokat a jeleneteket, amit szeretne csinálni a nővel. A gondolatok a sötétből érkeztek, az emberi lélek egy olyan mélységéből, ahonnan ritkán kerülnek felszínre. Sokan elfojtják azt, amiben meglelnék az igaz örömöt.

- Köszönöm. – Katherine örült, hogy végre megtört a kínos hallgatás. - Sokat foglalkozok a hajam ápolásával.

- Természetes szőke?

- Igen.

- Biztos sokan megdicsérték ezt a ritka különleges látványt. - Mark minden egyes másodperc elteltével még jobban áhítozott Katherine-re.

- Ön mivel foglalkozik?

- Bróker vagyok. Nem olyan érdekes, mint sokan gondolják, de szerencsére munka után hódolhatok izgalmasabb dolgoknak. - Mark arca sokat sejtető volt. - Szerintem az ön munkája sokkal jobb.

- Miért gondolja ezt?

- Biztos vagyok benne. - Frizuráját nézte. - A pajesz nem egyforma- figyelmeztette Katherine-t aki azonnal javította a hibát

A nő kioldotta a köpenyt, Mard pedig felállt, és megnézte a haját. Látszott rajta, hogy rendkívül elégedett.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen későn is elvállalt.

- Igazán nincs mit.

- Indulhatunk?- kérdezte, miközben egy utolsó pillantást vetett a hajára.

- Most komolyan haza akar vinni?- Katherine szembetűnően nem hitt abban, hogy Mark több kilométert fog vele kocsikázni.

- Persze, hisz megígértem. Rosszul aludnék éjjel, ha tudnám, hogy én miattam kell buszoznia az őszi hidegben.

- De tényleg semmi szükség nincs rá, nem fogok belehalni.

- Ne sértsen meg, Katherine, kérem. - Hangja gyöngéd volt és selymes. Pont úgy, mint Katherine haja.

- Egy pár perc, és indulhatunk…- Katherine nem tudott ellenállni annak a férfinak, akinek még a nevét se tudta.

- Mark

Katherine elmosolyodott ami mellé halvány arcpirulás társult. Gyorsan bezárt, és elindult azzal a férfival, akivel mindössze kétszer találkozott, de mégis hatalmas hatással volt rá. A fodrászüzlettől pár métere parkolt Mark autója.

-          Szép autó - dicsérte a fekete BMW-ét.

- Köszönöm- kinyitotta a kocsi ajtaját a nőnek, akit szemeivel végigpásztázott. Miután Katherine kényelmesen elhelyezkedett az anyósülésen,  Mark elindult a volán mögé. A szélvédőn keresztül végig Katherine-t nézte, nem bírta levenni a szemét róla. Az utcai lámpafényben gyönyörű szőke haja megvilágította az autó belsejét.

Mark beült, és elindította az autót. Az esti fények, és a forgalom megszépült attól, hogy Katherine ott ült mellette. A kíváncsiság buja játéka űződött az utastérben, Markban újabbnál újabb vágyak fogantak meg, mikor ránézet a szőke szépségre.

- Várja otthon valaki?- A kocsi órája már túlmutatott a vacsoraidőn. A levegő egyre hűvösebb lett, de ezt nem érezték, pedig Mark nem kapcsolta be a fűtést.

- Nem – Katherine a forgalomba temette a tekintetét, de amint megszólalt a férfi, rögtön Márkra nézett. - És önt?

- Egyedül élek. – Egy pillanatra elgondolkozott. - Nincs kedve vacsorázni?

- Mármint most?- Meglepődött, nem számított vacsora meghívásra.

- Igen, miért ne? Ha jól tudom, mindketten szabadok vagyunk, nincs senki, aki várna otthon minket. Talán van valami programja?- Az erő és a csillapítatlan éhség érződött a hangjából.

- Nincs nagyon. - Katherine elpirult.

- Helyes!

Katherine régóta nem vacsorázott senkivel, meglepődött Mark meghívásán, de azon még jobban elcsodálkozott, hogy ilyen hirtelen és gyorsan hívta el randevúzni. Randevú? Vagy csak egyszerű vacsora? Nem tudta eldönteni. Csinos, sőt inkább szép nő volt, de a lelki törések hatással voltak az önértékelésére és egy tény, ami mindig fájó szívvel töltötte el. De az este nem a múlté volt, hanem a gátlások felolvadásáé, a nő körül felemelt falak kezdtek lerombolódni. Étteremben ültek, de az étel csak mellékszerepet töltött be az este folyamán, ahogyan a múlt is. Nem a szakács különlegességére éheztek, mást kívántak, csak Katherine még nem tudta, hogy egy ritka ízlésű emberrel, ül szemben.

Mindkettőjük számára fontosabb volt a jövő. Vacsorázás közben az esti vihar felhői gyülekeztet. Keveset beszéltek, de mégis értették egymást, minden egyes szónak és apró mozdulatnak tartalma volt.

- Régóta lakik a városban?

- Csak pár hónapja költöztem ide, egy kis lakást bérelek. - Katherine arcán a múlt nyomait lehetett felfedezni.

- Mit akar elfelejteni?- Mark kegyetlen kíváncsisággal tette fel a kérdését.

- Honnan gondolja, hogy felejteni akarok?

- Nemrég költözött egy kisvárosból egy nagyba, ahol senkit sem ismer. Párhónapja lakik itt, ami elég lenne ahhoz, hogy találjon magának valamiféle társaságot, vagy egy barátnőt, akivel barátkozhat, de ahogyan megfigyeltem, még a munkahelyén is szigorúan betartja a három méter távolságot. Vagyis elégé zárkózott hölgy, aki becsukta az összes kaput maga körül.

Katherine belekortyolt az előtte lévő borospohárba. Mark a lényegre tapintott. Mindössze kétszer találkoztak, szinte alig beszéltek, mégis pontos következtetéseket vont le róla. Vajon honnan tudja? Tette fel magában a kérdést.

- Mindenkiben vannak olyan dolgok, amiket megpróbál eltemetni mélyre, nem?

- Bennem nincsenek.

- Hogyhogy?- Katherine elcsodálkozott.

- Úgy, hogy megpróbálom megélni őket.

- És van még olyan vágya, amit nagyon szeretne?

- Igen. - Mark a szőke hajra nézett.

- És mi az?- kérdezte érdeklődve. Szemei csillogtak a kíváncsiságtól.

Mark nem válaszolt a kérdésre, balra nézet, ki az ablakon,ahol épp akkor kezdet el az ég esőt szórni. A férfi intett a pincérnek, és kifizette a számlát.

- Menjünk- mondta a csalódott lánynak, aki még jobban izgalomba jött a kíváncsiságtól. De nem ő volt az egyetlen az asztalnál, akit körbe járt a bujaság egyedi érzése.

Az eső egyre jobban esett, mikor kiléptek az étteremből. A BMW pár méterre parkolt, így védtelenül kellett a kocsihoz sietni. Az utcák üresek voltak, csak ketten részesültek a vihar szeszélyességéből. Katherine haja egyre vizesebb lett, amit Mark észrevett, a gyönyör, amit akkor látott, páratlanak tűnt. A zivatarral áztatott, szőke haj maga volt a tökéletesség. Az ártatlan hétköznapi momentum lerombolta a falakat. Mark kinyitotta a kocsi ajtaját Katherine előtt, a nőre nézett, akinek frizurája azóta még nedvesebb lett. A látvány, a két tekintet, és az eső begyújtotta a kéjesség lángját.

Mark és Katherine ajkai összeütköztek, vad szenvedélyes csókolózásba kezdtek, Mark keze közeledett a nedves hajhoz, megérintette, aminek tapintása olyan volt,mint huszonnégy karátos aranyé.

- Akarlak!- súgta a fülébe, miután a csókolózás abbamaradt.