Két koporsó 2.

          Kollegáim kapcsán , már tettünk emlitést az ivászatokról és annak kártékony, illetve  hasznos voltáról. De egy ilyen közösségbe, más tipusú emberek is rejtőznek amelyek megismerése egy kicsit nagyobb figyelmet igényel. De azért közösség , hogy az emberek , még a férfiak is elmondanak egyet s mást a másikról. Így történhetett meg , hogy megtudtam -- hogy Laci bácsi igen nagy hódolója a női nemnek , sőt a női igennek is. A kollegák tudni vélték, hogy a gyár női alkalmazottainál-- de mindegyiknél-- bepróbálkozik úgy húsz és ötven között. Az esetek jelentős részében sikerrel jár a lenyügöző szövegével és a megszámlálhatatlan bókjaival , amit úgy szór a hölgyek írányába mint esküvőn a konfettit az ífjú párra.

          Erről aztán nem sokára magam is meggyőződtem, mert úgy hozta a jó sorsom , hogy valami folytatólagos munkát kellett végezni , hogy másnapra legyen munka a többieknek -- ezért bent kellett maradni éjszakára, pontosan Laci bácsival, aki  olyan negyvenes volt, de nem nézett ki annyinak. Amikor megtudta, hogy  tizenegyórakor nincs hazamenés, máris lépéseket tett az irányba, hgy valami fehércselédet keritsen magának éjszakára. Ő mondta igy ha a hölgy nem volt jelen , ha jelen volt akkor széphölgynek, csillagvirágnak, esetleg napsugárnak nevezte őket.Azt is tudni kell , hogy Laci bácsinak az  egy-két stabil nőjén kivűl-- a jövőre is gondolva, mindig szerepelt újabb egy kettő a becserkészendő listán, akiket az elkövetkező időben magáévá akart tenni. Most, az idő rövidsége miatt egy régebbi partnerét  győzte meg , hogy ne siessen haza, hanem maradjon egy kis etye -petyére. És a hölgy maradt! Tizenegyórakor , úgy tett mint aki hazamegy , majd a kapuból visszafordult , hogy ottfelejtett valamit, visszajött és ott felejtette magát.

           Mivelhogy tudom, hogy nem mindenki járt még asztalos műhelyben, elkell meséljem , hogy az egy olyan hely, ahol úgy el lehet bújni mint egy dzsungelba, mert a különböző butorelemeket úgy lehet összepakolni-- szaknyelven stószolni-- hogy kiváló rejtekhelyet lehet teremteni , mondjuk akár egy szerelmi légyottra is. Még mielőtt a munkát elkezdtük volna Laci bácsi mondta hogy dőljek le egy órára, mert neki van egy kis dolga amit elkell intéznie, és csak azután fogunk hozzá a termelő munkához. Én persze tudtam , hogy miről van szó  elvonultam a mühely egyik sarkába és aludni próbáltam. Ez nem sikerült, mert az éjszakai néma csendbe, sürű nyögdécselések, halk sikolyok keringtek a mühely  enyvszagú levegőjében.Aztán a hölgy elment, de Laci bácsinak , még egy félóra szünetre volt szüksége, amit pihenéssel és cigarettázással töltött el.

           Aztán nekifogtunk dolgozni, és munka közben  meghánytuk vetettük a világ dolgát. A munkáról nem irok , mert az nem érdekes, az semmi -- már egyesek szemébe --azoknak a szemébe, akik azt hiszik , hogy a bútort , meg mindent, cerúzával, tollal , esetleg golyóstollal csinálják.

           Erről az éjszakai túlóráról  éppen eleget beszéltem , most nézzünk meg egy másik kollégát( Most, úgy mondanánk-- nézzük meg a honlapját) Na ilyesmi akkor nem volt, ezért a korabeli szóbeszédre voltunk kénytelenek rá fanyalodni , amihez legalább két -három véleményt kellett meghallgatni, hogy az ember közelebb jusson az igazsághoz. Volt egy másik kollegánk bizonyos Jóska bácsi-- nekem akkor mindenki bácsi volt, engem mindenki tegezett,és mindenkit magáztam tessékeltem, ahogy éppen megkivánta a helyzet. Erről a bácsiról az a hir járta , hogy egy másik gyárat  egyszer felgyújtott. Ez igy túl egyszerű hír volt , amit én nem is hittem el,hanem eldöntöttem , hogy egyszer majd egy alkalmas pillanatban megkérdezem tőle, mi az igazság. Egyébként elég zárkózott ember volt, és azt vettem észre , hogy az igazságérzete egy kicsit túl van fejlesztve, mert bárkivel szembement ha az igazságról volt szó, nem egyszer tapasztaltam , hogy a mások igazságáért is kiállt. Való igaz, hogy imponált nekem a szókimondása, a szakmához és a kollegákhoz  való hozzáállása.

          Egyszer aztán, úgy jött ki a lépés, hogy Jóska bácsival együtt kellet dolgoznunk. Beszélgettünk erről -arról szakmáról,  fociról, nőröl. Úgy vettem észre, hogy most elég beszédes hangulatban van, talán megengedhetem magamnak , hogy kifejezzem  érdeklődésemet az előbbi munka helye irányába, és azt is megkérdezhetem , hogy miért jött el onnan. Fogtam magam és megkérdeztem-- Már te is hallottad, hogy miért jöttem el a másik gyárból?

-- Igen hallottam!-- de nem hiszem el, hogy felgyújtotta gyárat  és  azért kérdezem meg.

-- Na, jó elmondom neked az igazat! Már vagy tiz éve dolgoztam ott, ez egy szövetkezet , és nem gyár. Ráadásul ,a főnök egykori osztálytársam volt aki annak idején nem remekelt, sem az iskolában , sem a későbbiekben, amikor még együtt dolgoztunk. Aztán  ő elkezdett pártvonalon aktiválni, és csuszni mászni  felfelé a ranglétrán, úgy hogy egy idő után elnöke lett a szövetkezetnek. Ez engem nem zavart különösebben, jó ideig, de egy idő után amikor láttam hogy egyes kollegák aki a szakmában  alig jutottak túl a mühelyseprésen-- de hazulról tele táskával jöttek , és először nem a munkahelyükön jelentkeznek , hanem az elnöki irodába-- kiboritott, és ezt szóvá is tettem az elnök elvtársnak. Ekkor megromlott köztünk a kapcsolat, és én azt mondtam , hogy megérdemelnéd , hogy meggyúljon a "gyárad"Másnap beadtam a felmondásomat, és eljöttem a szövetkezettől. Igen ám, de néhány hét múlva tűz ütött ki a szövetkezetben, és engem azonnal  feljelentettek mint egyes számú közellenséget. Szerencsére tisztázni tudtam magam mert százszázalékos alibim volt. Dehát milyen az ember, hogy tűz volt azt mindenki tudta , sőt feltételezte , hogy én voltam a gyújtogató, de hogy tisztáztam magam azt a kutya sem tudta! Mert így működik a városi folklór.