Emma

Egymás mellet ültek, mégis olyan távolság húzódott köztük, mint az óceán, ami felett repültek.  Tom és Emma szerelme már a gimnáziumban megszületett, ami az egyetemi évek után házassággá érett és szerelmük gyümölcseként megszületett a kislányuk. Mézeshetek, boldogi családi élet, oly távolinak tűnt, mintha nem is az ő múltjuk, emlékképeik lettek volna. Az időmúlása elmosta a szerelem fényességét és felváltotta a szürke hétköznapiság és  a távolság tengere feltöltődött hideg keserűséggel.  Emma és Tom már elfelejtette honnan indultak, csupán azt tudták, hol tört meg a „boldog” terv. Mint egy rossz házasságról mesélő álom, ahol a felek elhidegültek egymástól.

Emma irigyelve pillantott a pár sorral odébbhelyet foglaló fiatal pára. A rövid hajú nő és a vele egykorú elegáns barátja boldogan ültek, lerítt róluk mennyire szerelmesek.  Emma vörös,egészségeshosszú hajába próbált vigaszt lelni, nem fért az eszébe, hogy mégis mi a jó, ha valaki majdnem kopaszra vágatja magát. Ugyan akkor Emma bevallotta saját magának, hogy ez nagyon gyenge kifogás. Talán már csak a fiataloké lenne a világ? Elszaladtak az évek? „Még csak negyven se vagyok” ismételte magának.  És mégis a színek és az illatok már régóta értéküket vesztették.  Nem csodálkozott rajta a történtek után, sok év telt el az attól a bizonyos eseménytől, ami mindent megváltoztatott és tönkre tett.  Bár otthon várta  kamaszlánya, akivel jó kapcsolatot ápolt, ennek ellenére, mikor hazaért a bevásárlósból, szenteste mindig feltette magában a kérdést: Miért? Miért? Az idő múlása pedig válaszok helyet még több kérdés vetett fel. Ismét a rövid hajú szőke nőre pillantott. Miért nem tud ilyen felszabadult lenni? Miért nem könnyed? Miért nem tudja elengedni a múltat?   Emma a férjére nézett, ami növelte a miértek számát. Ugyanakkor belegondolt, hogy a vele kapcsolatos kérdések már nem is annyira fontosak.

− Miért nem alszol? − Kérdezte Tom.

Emma szótlan maradt. Arcára mosolyt erőltetett és arra gondolt, hogy inkább maradt volna otthon a lányával és a fiatal szeretőjével Patrickel.

Emma számára már a repülő landolásakor érdektelen vált Tokyo, maga se tudta, hogy miért döntött úgy, elkíséri a férjét, aki ragaszkodott hozzá. Mindössze néhány gondolat erejéig érezte azt, hogy az a néhány hét, amit Tommal ketten tölthet, majd segít rendbe hozni a házasságukat.

− Emlékszel a listára, amit írtál még suliban? − Kérdezte Tom

Emma elegáns sminkjével érdektelenül ült a taxiban. A feszült légkör elnyelte Tom  oldó szavait.

− Emlékszem - válaszolt a nő.

Tom igyekezett volna megmenteni a megmenthetőt, de a tiszta tény miszerint nem varázsol és az élete nem egy romantikus -komédia így nem tudott bizakodó lenni. 

− Rajta volt Tokyo is- jegyezte meg Tom.

− Lehet.

Emma egyre inkább bánta, amiért férjével tartott, a tehetetlendüh egyre inkább eljárta a lelkét.

A szállodában érve Tom rögtön a céges papírokat kezdte átnézni, Emma pedig a laptopját kapcsolta be és felhívtaegy szemgyerekét, aki előtt kényelmetlen színészkedéssel kellet eljátszani azt, hogy milyen jól érzi magát Japánban. 

Este Tom invitálására lementek a szálloda étterembevacsorázni. Emmának nem volt nagy kedve az egészhez, de végül belement. Elegáns sötét bordó ruhát vett fel, ami remekül illet a vörös hajához és zöld szeméhez, mellei sokat sejtetően kidomborodtak.  Mikor Tom meglátta a feleségét, ráébredt ismét, hogy mint sem veszített a szépségéből.  Emma látta, hogy férje, hogy bámul rá, de ezaz egyszerű dolog nem hozta izgalomban. A fiatal szeretője, aki élt halt a házas nőért, se tudott belőle nagy izgalmakat kiváltani. 

Az előkelő étteremben csendesen, érdektelenül folyt az este egészen addig, amíg a helyiségben be nem sétált egy helybéli nő. Csipkés fekete ruhát viselt, ami még jobban rásegített a sejtelmeség titkára. A férfiszemeket, amiknek nagy részét Emma uralta, hamar az ismeretlen feketehajú nőre szegeződtek.  Tomnak is kevésbé volt  vonzó felesége teste. De férfi tekintettek után a hölgyek  is rá figyeltek  szemükben az irigység árnyalataival.  Emma testtartása még feszesebb lett a bárpultnál ülő hölgytől, próbált „versenyre” szállni vele. Aztán pár perc múlva a versenyszellem  átváltott egy rejtélyes érzésre, ami Emma számára megfogalmazhatatlanak tűnt…

Folyt. köv.