Két koporsó 8.

          A részlegvezető -- a maga százötven kilójával-- kutatásba kezdett mikor észrevette , hogy a finom falatok  utánra tervezett   finom borok  mennyiségileg erősen megcsappantak. A megmaradt egy flaska, az neki sem lett volna sok ha figyelembe veszük  gyomrának kapacitását már csak igy külsőleg is. Szóval egyetlen ránézésra  látszott rajta , hogy nagyon érzékenyen érinti a bor eltünése , minekutána már rég bekonferálta gyomrának ezt a kis inyencséget. Kutatása nem maradt eredménytelen, mert talált valakit , aki szemtanuja volt a bor eltünésének, aki azt is tudta , hogy kinek a közremüködése által vándorolt el a bor, és sajnos azt is, hogy hova. Persze, közben eltelt egy kis idő, és a kollegák is lemondtak a borrészükről a főnök javára-- ezáltal egy kicsit megnyugodott, és amikor belépett a mühelybe , akkor már távolról sem mutatkozott olyan veszélyesnek. De ez csak a látszat volt, mert azonnal  összehivta az egész brigádot és feltette  az általunk  már várt kérdést: --Ki lopta el az ablakból a a két üveg boromat? Ekkor, akkora csend támadt, mint éjfélkor a temetőben , mert senki sem vállalta fel , hogy megmondja , hogy ki volt a tettes. Igaz, akkor még azt hittük , hogy a részlegvezető csak találgat, és fogalma sincs arról , hogy  ki kivánta meg az ő borát. De a részlegvezető akkor már mindent tudott, és azonnal magához hivatta a tettes. Hát nem mondanám , hogy idősebb kollegám rohant odafele , ezért egy kis időbe  telt amig odaért , a maga  ötven-hatvan kilójával. A részlegvezető még sürgette is egy kicsit , és amikor oda ért , akkor hatalmas lábával rálépett az elkövető lábaira, és az óriási hasával pöccintett egyet a kollegán aki ,  a kezeivel a levegőbe akart megkapaszkodni, de ez nem sikerült, igy aztán nekiesett egy gyalupadnak. Hát látványnak sem volt valami szép, a kollega meg napokig húzta a lábát, mert valami izületi sérülést szenvedett.

           Már azt hittük , hogy vége a megtorlásnak, amikor  a főnök megkérdezte kollegámat: Na Tibikém, most sorold fel , hogy kik ittak belőle ? Tibi  nem mert sokat vacakolni, hanem szépen felsorolta mind az öt  borozót.Ekkor a főnök, már egy kicsit megenyhülve itéletet hirdetett: Ti öten, megveszitek a két üveg hosszúnyakút , te  meg Tibi, holnap tizenegyórakor behozod nekem az irodámba -- lehütve--mert be akarlak mutatni a kollegáknak is, akik te miattad megcsömörlöttek a sok zsiros ennivalótól.Másnapra megvolt a bor, és Tibi le is szállitotta. A továbbiakban, még többször láttunk bort a főnök irodájának az  ablakában, de akkor már valahogy nem volt hozzá gusztusunk.

          Dehát egy ílyen nagy gyárban egyébb dolgok is történtek, mert annak idején, már több mint ötszázan kerestük a kenyerünket , meg boldogulásunkat-- több-kevesebb sikerrel. Jajj , itt valamit el kell meséljek -- amit már rég elkellett volna mondjak , hogy a mi brigádunkat "Szputnyik" brigádnak hivták! Tudom , hogy a fiatalok egy része most enyhe röhögőgörcsöt kap ettől a megnevezéstől, én viszont állitom , hogy nem nagyon volt a szocialista  világban olyan ország ahol ne lett volna egy -két, tisz-húsz ,száz  szputnyik brigád. Mert akkor az orosz volt  trendi , éppen úgy mint ma az angol. Csak halkan jegyzem meg -- nem szeretném , ha az angollal is úgy járnánk ,mint az orosszal. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt , pusztán azért mert egy gyár--annak idején-- egy szputnyik brigád nélkül elképzelhetetlen volt. Még most is majd "elszállok" ettől a szputnyiktól.

          Gyárunk korábbi neve egyszerüen csak Hordógyár volt, és azt akárhányszor változtatták csürték csavarták, az idősebb nemzedék köztudatába,  a mai napig is  Hordógyár marad. Pedig akkor már, talán, hordót gyártottak a legkevesebbet. Bútort,furnirosat  politurozottat, festett konyhabútort. A kombináltszoba bútorhoz az üvegeket és  tükröket is mi magunk állitottuk elő.

          Volt egy , üveges-tükrös mühely , ahol eleinte négyen dolgoztak, de későbbiekben valami főnök oda rendezett egy leánykát, aki éppen akkoriban  lépett be a huszadik évébe. Szép hosszúhajú barna leány volt, sok mindennek eltudtam volna képzelni , de legkevésbé üvegcsiszolónak, vagy tüköröntőnek. Ezért aztán a leánykának  igyekeztek olyan apró-cseprő munkát adni amit eltudott látni, anélkül , hogy hosszantartó izomláza legyen. A mester aki lassan az ötvenhez közeledett-- és nem az önmegtartóztatásáról volt hires, hanem arról , hogy italban nőben, nem válogat. De három fiatalabb munkatársa sem volt sokkal jobb nála , legfennebb  tapasztalatlanabb. 

          Azt nem kell mondjam , hogy  üvegcsiszoló tüköröntő, nem terem minden bokorban, akkoriban meg pláne nem, ezért aztán a mester ezt a tényt alaposan ki is használta. Mindjárt az elején, kétszer annyi fizetést kért és kapott, mint a többi mestertársai , ezenkivül a tüköröntéshez használt ezüstnitrátmennyiséget duplán határozta meg , mig a szintén felhasználandó rumot háromszorosan.