Szintén az Avana Arcképcsarnok pályázatára írt novella. A téma a mesterséges intelligencia és az ember viszonya volt.

JOHN^®

Gyönyörű verőfényes napra ébredtek a zárda lakói. Még Bess nővérnek is jó kedve volt, pedig nem szerette a napsütést. Jobban érezte magát viharos időben, szélben, villámok között. Ilyenkor jobban érezte Isten jelenlétét. Szép időben viszont a dombtetőn álló zárda ablakából messze ellátott. Beláthatta az csaknem az egész világot, legalábbis ami megmaradt belőle.

Már az ablakból látta, hogy a kapu előtt igen nagy a nyüzsgés. Kopogtak az ajtaján, majd válaszra sem várva Bessie nővér lépett be izgatottan.

– Gyere le gyorsan! Ezt látnod kell. Először azt hitték nekem jött, de a tiéd. Nem hittem volna, hogy Mr. Brydon megtartja az ígéretét.

– Ó, Uram Atyám! Mondtam neki, hogy nem kell. Most mit csináljak vele? Egyáltalán hol lesz a helye? – Bess nővér kicsit bosszús lett, de mire leértek a lépcsőn már elmúlt. Bess nővér és Bessie nővér. Ötvenes éveik elején jártak mindketten. Habár Bess volt az Újjáalakult Keresztény Gyülekezet feje, ugyanolyan formaruhát hordott, mint társai. A nevük is hasonló volt, ezért gyakran összekeverték őket, ami Bess és Bessie nővért is rendkívül szórakoztatta. Néha előfordult, hogy egy-egy ismeretlen látogatót így megvicceltek. Inkább erre gondolt, mint a kapott csomagra.

Caleb Brydon úr ajándéka valójában igen értékes volt. Bess nővér egy HIBER-550-et kapott, ami a legjobb és egyben legdrágább hibernáló készülék volt. A hosszú, szögletes tartálynak gyönyörű, ezüstös felületére arany betűkkel írták az „Elisabeth Lorenzini” nevet.

– Mintha csak a koporsómat látnám – mondta Bess nővér, a többiekből általános derültséget váltva ki.

– Mr. Brydon igen hálás lehet, amiért év közben felvetted a fiát az osztályodba – lelkendezett Bessie.

– Nem vártam érte semmit, de ezt neki is mondtam. Ishmael nagyon okos és tehetséges fiú. Kár lett volna, ha elkallódik valahol ebben a lehetetlen, semmire nem jó közoktatási rendszerben.

Bess nővér ekkor végignézett a sokadalmon, akikhez már gyerekek is csatlakoztak.

– Hölgyeim, uraim! Elég legyen a bámészkodásból! Mindjárt nyolc óra. Gyerekek, irány az osztály, a többiek pedig a dolgukra!

– Hol lesz a helye? – kérdezte egy férfi, aki a kezében szerszámosládát tartott, a szájában cigaretta füstölgött.

– Megkérem, hogy ne dohányozzon a zárda területén! – Bess nővér gondolkodóba esett. – Talán tegyék a pincébe. Ott lesz még hely.

– Majd én mutatom az utat – jelentkezett önként Bessie nővér. A cigarettájától morogva megváló szerelővel a pince felé indultak. Öt jó erőben lévő szállítómunkás cipelte utánuk a HIBER-550-et.

Az osztályterem felé menet a lépcső aljánál majdnem összeütközött az egyik arra rohanó tanítványával.

– Ishmael! Csak nem megint elaludtál?

– Nem, Bess nővér – mentegetőzött a fiú. – Baleset volt az úton, és dugóba kerültünk.

– Ugye, nem akarsz becsapni? Tudod, hogy úgyis kiderül.

– Na jó, elaludtam – adta fel végül Ishmael.

– Semmi baj nem történt – felelte Bess mosolyogva – hiszen úgy tűnik mindketten késünk. Megtanultad a tegnapi tananyagot?

– I-igen – a fiú hangja nem csengett túl meggyőzően.

Közben az osztályteremhez vezető hosszú folyosóra kanyarodtak.

– Ha el tudod mondani, amíg odaérünk, hogy minek is köszönhetjük mostani szép világunkat, akkor megígérem, hogy ma nem te felelsz belőle. Csak, mert elmondtad az igazat – Bess nővér mindig sokra értékelte az őszinteséget. Erre motiválta tanítványait is.

– A rendszer… A rendszert a feltalálóról nevezték el JOHN^®-nak – kezdte Ishmael. – Összetevői jelen vannak a levegőben, a vízben és… mindenhol.

– Helyes. Mik is ezek az összetevők és mekkorák?

– Olyan aprók, hogy nem is láthatók. Érzékelő részecskéknek nevezzük őket.

Érzékelő részecskék. Bess csak mosolyogni tudott azon, hogy a tananyag írói mennyire lenézik a gyerekeket. Egy tizenegy éves már meg tudna jegyezni olyan szavakat, mint a sensorion.

– Folyamatosan információt gyűjtenek az emberekről és a környezetről – folytatta Ishmael. – Adatgyűjtés közben a részecskék feltöltődnek.

– Így van. Mi történik utána?

– A feltöltődött részecskék felemelkednek az égbe. Ott elektromosan kisülnek, utána visszajönnek a földre. Az összegyűjtött adatokat a megfelelő helyre továbbítják.

– Igen. Mik ezek a helyek? – tette fel az utolsó kérdést Bess nővér.

– A rendőrség, a kórházak és… és… és a kezünkre csatolt jelfordító. Azon keresztül szól hozzánk JOHN^®.

A tolker. De nevezhetjük jelfordítónak is.

– Igazi hangja nincs, olyan, mintha a fejünkben beszélne egy hang – fejezte be Ishmael a rögtönzött beszámolót, mert elérték a termet.

Este Bess nővér fáradtan kapcsolta be tolkerét.

– Jó estét, Bess Lorenzini! – köszöntötte egy kellemes bariton hang.

– Jó estét, JOHN^®! Ma mit tudsz nekem mondani?

Bess nővér nem szerette ezt a technikát. Úgy gondolta, az embereket még jobban elszigeteli egymástól, mint annak idején az internet. Nem is tartotta napközben bekapcsolva tolkerét. Bőven elég volt neki, ha este meghallgatja JOHN^®-t.

– A tolker energiája még 4997 év 2 hónap és 13 nap működésre elegendő. Utána feltöltés szükséges – kezdte JOHN^®.

– Köszönöm, hogy minden nap figyelmeztetsz rá, de nem hiszem, hogy fel fogom tölteni.

– Az egészségi állapota megfelelő – folytatta JOHN^®. – A félévente esedékes fogorvosi vizsgálatra jövő keddre kértem időpontot.

– Nagyszerű, de addig még figyelmeztess!

– Az osztályból holnap 81% valószínűséggel Benedict Fujimura hiányozni fog. Influenza tüneteit észleltem nála, a házukhoz hívtam egy orvost.

Bess elhatározta, hogy az esti imájában kérni fogja Benedict mielőbbi gyógyulását. Közben JOHN^® megállás nélkül beszélt:

–…HIBER-550 beszerelése elkészült. Bessie Daffin kipróbálta a beállításait, ezért használat előtt szükséges lehet az ellenőrzése.

– Kedves tőled, hogy figyelmeztetsz, de eszem ágában sincs lefagyasztani magam.

– A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 0,00000723% a valószínűsége annak, hogy szükség lehet a hibernáló készülék használatára.

– Van még valami, amit tudnom kellene? Csak a lényegeseket kérem, mert fárasztó napom volt – Bessre hirtelen rátört az álmosság.

– A fiatalember, akit délután a kapu előtt látott, szexuálisan vonzónak találta.

Az előbbi fáradtságnak nyoma sem maradt. Egy pillanatra a lélegzete is elakadt.

– Nem éppen erre gondoltam, amikor a lényeges dolgokat kértem.

– A fajfenntartás az egyik legfontosabb szempont, amit figyelembe kell vennem.

– De nem egy apácánál. Tudod, hogy a vallásom nem engedi. Főleg nem az én koromban.

– A vallás nem értelmezhető fogalom számomra. Megmondtam a fiatalembernek, hogy Ön is szépnek találta.

Bess nővér érezte, hogy a fejébe szökik a vér. A férfi egy jól öltözött harmincas úr volt, talán valamelyik tanítványát várta. Valóban csinosnak találta, de ezen kívül semmi mást nem érzett, főleg nem szexuális vonzalmat, hiszen akár az anyja is lehetne.

– Ilyet többet ne csinálj, te széltoló! Legközelebb talán árajánlatot is teszel a nevemben. Nem is ismerem azt az embert.

– Nem adhatom ki az adatait, mert nem elég szoros a kapcsolat Önök között.

– Nem is lesz semmilyen kapcsolat közöttünk, mit képzelsz! Na, mára elég volt belőled. Jó éjszakát, JOHN^®! – meg sem várva a választ lekapcsolta a tolkerét.

– Szemtelen kerítő! – morgolódott. Kisétált az erkélyre, hogy egy kis friss levegőt szívjon. JOHN^®-t igazából soha nem szerette. A mesterséges intelligencia csúcsának tartották létrehozói, az emberek viszont kezdetben tiltakoztak ellene. Bess nővér egyetértett velük. Érthető, hogy nem tetszett nekik, hogy ezentúl nem lesznek titkaik egy gép előtt, és egymás előtt sem. Bess gyakran érezte úgy, hogy JOHN^® túl sokat enged meg magának. A sensorionok segítségével szinte mindenről tudomást szerez, amiről nem, azt meg kiszámolja, kikövetkezteti. Ezek az információk aztán bárhova kerülhetnek. Nem mondta meg a fiatalember adatait, de meddig tartana utánanézni. Csak ki kellene figyelni, kire várt, onnan már könnyen menne, de Bess úgy gondolta, mások gondolatai nem tartoznak rá.

Végül az emberek megszokták, lassan elmaradtak a korábbi rendszeres tiltakozások. Az évek során a közvetlen emberi kapcsolatok szinte teljesen megszűntek, a megmaradtak is többnyire csak a szexre és a feltétlenül szükséges munkakapcsolatokra korlátozódtak. Minden mást JOHN^® intézett helyettük, ami teljes elkényelmesedéshez vezetett. Bess nővér már a rendszer üzembe helyezésekor eldöntötte, hogy csak ritkán él JOHN^® szolgáltatásaival. Az áltata alapított iskolákban is erre nevelték a gyerekeket. Legyenek önállóak, vállalják a felelősséget tetteikért és szeressék egymást.

Két dolgot azonban nagyra értékelt a rendszerben. Az egyik a bűncselekmények teljes hiánya volt. JOHN^® folyamatos kapcsolatban állt a rendfenntartó erőkkel, így a bűnözést egy éven belül teljesen felszámolták. A másik a látvány volt. Bess nővér esténként gyakran kiült az erkélyre, hogy az eget nézze. A sensorionok kisülése gyönyörű tűzijátékot eredményezett. Folyamatos villámlás, amit csak éjszaka lehetett látni, és amit nem kísért zavaró menydörgés. A nővér még egy kicsit gyönyörködött a látványban, majd nyugovóra tért.