Két koporsó 11.

           Nehogy azt higyje valaki , hogy Schwarz úrról teljesen elfeledkeztem-- erről szó sincs, csak annyi az igaz , hogy Pista mellett nem nagyon jutott szóhoz. Egyébként a kondferencián egész tevékenysége abban merült ki , hogy öt-tizpercenként megkérdzte Pistától:Mit mondott? Pista meg csak intett , hogy majd a végén elmondja, de ezt sem gondolta komolyan , hogy azt sok sületlenséget bugyutaságot, zagyvaságot amit ott hallott azt egyáltalán mégegyszer  a szájára veszi. Ezentúl Schwarz úr, egész idő alatt jobbra , balra nézegetett , mert úgy vette észre , hogy a sorok szélén olyan emberek űlnek , akik szinte előre ismerik a szöveget , mert mindig ők kezdték el a tapsot, sőt ők  nem csak kizárólag az expozéra figyelnek , hanem sürjen méregetik a a velük egysorban ülők viselkedését is. Meg is kérdezte Pistától, hogy miért csinálják ezt?Pista meg is válaszolta. Vigyáznak ránk , mert az ellenség sohasem alszik. Az az igazság , hgy Schwarz úrat nem nagyon érdekelte az egész komédia , és nagyon nehezen tudta ezt titkolni. Valószinű , hogy gondolataiban a fogaskerekek és csapágyak fontosabb szerepet játszottak mint a konferencia, mert ő gépészmérnök volt, és Bécsben tanult. Pista szerint , úgy várták az ülés végét mint éhes diák a szünetet , vagy  a tanitás végét.

           Aztán vége lett a kétnapig tartó fabulának, és néhány vidéki delegátus köszönő beszédet bugyborékolt el a főtitkár cimére. Aztán következett egy félórás taps, ami többször próbált abbamaradni , de ez nem sikerült , mert a fizetett tapsolók, állandó jelleggel  újraélesztették, egészen addig ameddig a fő titkár le nem intette őket. Pista azt is elmondta hogy a tapsológép még akkor nem volt meghonosodva a nagy nemzetgyülésben, és valószinű , hogy a tapsot is csak azért kellett abbahagyni mert a főnöknek félrevaló dolga akadt, mert ha nem szivesen hallgatta volna másnap reggelig , vagy még azután is.

           Most aztán igazán megkérdezhetné valaki , hogy miért irtam én le ezt az egész  konferenciának álcázott ripacskodást? Megelőzöm a kérdést , a válasszal. Azért, mert információim elsőkézből valók, és bár szépen megfutott föllöttem az idő , de még életemben nem olvastam, parlamenti , pardon,   nagynemzetgyülési tudósitást egy civil megfogalmazásában. Csak azt sajnálom , hogy én azt nem tudom , úgy visszadni ahogy azt barátom és kollegám tette! Mert az százszor jobb volt.

          De maradjunk még egy kicsit konferenciás kollegámnál, és meséljek el egy kedvenc történetét, ami vele esett meg még katona korában. Azt tudni kell róla , hogy sok dioptriás szemüveget viselt már fíatalkorában is, ennek ellenére a katonaorvos   úgy itélte meg , hogy a lapát és csákány elég nagy ahhoz , hogy ne tévessze szem elől. Ezért munkaszolgálatos katonának sorozták be, Kolozsvár közelébe, Szamosujvárra. A kiképzésnél már észrevették , hogy az átlagtól többször lép rá az előtte menetelő lábára, de ezt nem vették komolyan, sőt még azt is feltételzték róla , hogy rosszindulatból teszi. A kiképzés után földmunkára osztották be, egy dombot kellett elháritani -- innen a munkaszolgálatos katonák  megnevezése, a dombelháritók!

          Már első nap homok került a gépezetbe mert a civil traktorista, nem jelent meg a munkahelyén. De hát a seregben nem ismernek lehetetlent , és az egyik tiszt  azonnal feltette a kérdést , hogy ki tud traktor vezetni. Pista barátunk , nem sokat tétovázott, pillanatok alatt felmérte a helyzetet, látta hogy jó nagy a terület , ütközés veszély kizárt, és azonnal jelentkezett. Való igaz, értett ő egy kicsit a traktor vezetéshez , de nem volt tökéletes benne. Mindjárt kiderül , hogy mivel nem volt tisztába.

         Szépen felült a traktorra, inditott, és a traktor engedelmeskedett . A bakatársak mutogatták , hogy hova kell menjen. A dombhoz kellett menni és ott kellett megállni. Pontosabban kellett volna, mert Pista barátunk ,pontosan  ezt a részét nem ismerte a  traktorozásnak , hogy  hogyan kell meg állni . Tett- vett nyomogatott , húzogatott mindent, még a féket is , de a traktor , hol gyorsabban hol lassabban, de mindig  haladt előre, tulajdonképpen körbe-- körbe  a dombot kerülgette , egészen addig ameddig a benzin ki nem fogyott belőle .