Két koporsó 3.

          Ezerkilencszáz hatvanöt tavaszán--éppen Sándor-József -Benedek napot ünnepeltünk, azon egyszerű oknál fogva , hogy baráti ,haveri társaságunkban ezek a nevek előfordultak. Közben volt még egy Bogát név is. Ilyen nevű barátunk  nem volt úgyan , de ha már ott volt a neve azt sem hagytuk ki és azt is megünnepeltük. Na, ez igy egy kicsit komplikált lehet, ezért most azonnal szinkronizálom. Négy napig ittunk, múlattunk cukrászdában vendéglőbe , házibuliba. Ennek az lett az eredménye , hogy  pártfőtitkárunk nevezett: Gh.Gh. Dej!(olv Dézs) elvtárs elhalálozásáról csak négy nappal később szereztünk tudomást, már csak akkor amikor egy vadonatúj pártfőtitkárt választottak. Elég furcsa neve volt -- sokáig tréningeltettük a nyelvünket ameddig betudott állni a helyes szögbe , hogy azt a nevet formázza. Na de erről majd még beszélünk, mert "boldogitott" eleget bennünket.

         Hanem az előző első, majd főtitkár haláláról csak ezek után derült ki , hogy miután nagy barátunk a Szovjetunió húsz évig hurcolta  ki az ország minden kincsét-- megpróbált kitáncolni a sarcok alól , amire  egy KGB golyó volt a válasz, ami úgyan nem ölte meg, de egész közel sodorta a sir széléhez. Ami a sarcokat illetti első kézből származó információim is vannak , mert volt alkalmam olyan nagybányai aranybányásszal beszélni, aki jelen volt a napi nyolcvankiló arany kimérésénél, ami a továbbiakban  Szovjetunió aranykészletét gyarapitotta. De az is lehet , hogy csak a felső vezetés  vagyonát. Tény , hogy innen, húsz éven keresztűl, kiment az országból.Azt nem tudom , hogy ünnepnapokon is vagy csak munkanapokon, mert ha csak munkanapokon akkor volt egy kis megtakaritás is.

          Még ebben az évben, cégünk, a gyár fiataljainak egy többnapos fővárosi, bukaresti kirándulást szervezett engedményes áron  amit nem lehetett kihagyni azért a pénzért. Azért irom , hogy bukaresti , mert ezek a buta nyugatiak , meg amerikaiak mindig összetévesztik  Budapesttel.Személyvonattal mentünk-- ami akkor olyan tizennégy óra vonatozás volt . És természetesen úgyanannyi vissza. Na, ettől lett több napos a kirándulás.

          De mi nem mentünk direkt Bukarestben, hanem megálltunk Campinán, mert a szervező bizottság nagyon fontosnak tartotta , hogy meglátogassuk a Doftanai börtönt , ami csak egy köpésre volt Campinától és csak felkellet menni a hegyre, utána meg be a hegybe , és máris mutogatták a kommunista vezetők celláit akiket azért zártak be mert a népnek jót akartak. Ez volt a hivatalos szöveg. Tulajdonképpen, szinte minden akkori vezetőnek volt egy cellája, amiről arra asszociáltam , mindenkinek van ott egy téglája , de van akinek egész cellája. Doftana valóban egy nagyon nehéz börtön volt -- a nekünk meg mutatott folyosók, egyáltalán nem tükrözték a valóságot hanem valami  homályos , humánus képet mutattak, mert a fa priccseken pléd volt, és némelyikben még egyszerű íróasztal is,  tintával és pennával a tetején. Persze nem mulasztották el hogy legújabb főtitkárunk  frissen berendezett cellájánál egy kicsit tovább várakoztassanak bennünket , hogy kellő képpen agyunkba tudják vésni, hogy új nagy vezérünk, bizony megszenvedett azért hogy most vezethesse az országot a szocializmus győzedelmes utján.

           Bukarestben több volt a látnivaló, viszont kevesebb az ennivaló,halat , főtt  halat, sült halat, sós halat, száritott halat  lehetett kapni , de egyáltalán nem tudtuk , hogy azt hogy kell enni, ha azt egy kioszkba meg veszi az ember. Aztán rájöttünk , hogy türelem és azt is megtudjuk. Jött egy bennszülött, meg mutatott egy száritott halat az eladónak, az letépte  a drótról és úgy a puszta kezéből harapdálta, és közben hegyeseket köpködött, majd mikor elfogyott , oda ment egy másik kioszthoz --  amit bodegának hivtak --és ivott rá egy pohár sört.

           A hal ilymódon való elfogyasztása nekünk nem jött be, ezért mi addig mentünk ameddig meg nem hallottuk , hogy  valaki azt kiabálja , hogy forró a lángos , forró a lángos , és egy nagy kosarat tart maga előtt. Azonnal vettem három darabot , mert elakartam tenni egyet az utra is. Ize még csak volt , de hogy forró mikor volt azt már nem lehetett megállapitani. Viszont a sörrel pont az ellenkezője volt az igaz, az meg olyan meleg volt mint amilyen lángos kellett volna hogy legyen. De ebből sem csináltunk problémát mert láttuk a Scanteia házat , a Herestreu parkot, és az egyetemi negyedet, meg sok-sok veszekedő embert. De tévedésbe voltunk , mert azok az emberek nem veszekedtek, csak beszélgettek -- de ilyen a modoruk. A bőrük meg barna-- de hát nyár volt , persze hogy le voltak barnulva.