A táltos elégedetten nyomja el a cigit.
Az anyag csak most kezdi kifejteni a hatását, ostobán vigyorog, és mintha lelassulna körülötte a világ. Nincs, ami kibillentse ebből a lelki állapotból, talán még egy cigánnyal is szóba állna. Najó, ennyire nem hatékony a szer, de azért megtűrné a jelenlétét.  Elkészítsen egy újabb szálat, vagy elég lesz ennyi is? A víziók még nem jelentkeznek a jövőről, és az Istenek is hallgatnak, igaz ők már évtizedek óta.

Megmentve 1.

Idegen, sivár helyen ébredek. Látom, ahogy egy nő matat a lábaim között. Istenem, ez lenne a Mennyország?

 

Egy nő képébe bújt angyal tekint fel, s üdvözöl.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Jó reggelt, angyalom! - nyögöm ki.

A nő elneveti magát.

- Doktor úr! Felébredt! Jöhet. - mondja tőlem eltávolodva.

 

Micsoda?! Doktor? Kórházba kerültem? Miért nem érzek semmit a lágyékomnál?

Miközben elmerengek, a dokit és a nőt figyelem, aki bizonyára ápolónő, nem angyal.

Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam. 

 

- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni… 

- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.

Dugó

Egy űrhajó ereszkedik  le komótosan a hangyáknak tetsző autók lepte belvárosi út aszfaltjára. Vezetőjük büszkén pásztázza legénységét, hiszen úgy tűnik, végre célba értek. Megterhelő ám kalandos utazásuk ezer és ezer fényévig tartott, nem is számolták már az eltelt időt, csak egyre kétségbeesettebben vágyakozva próbáltak közelebb evickélni a bolygóhoz, melyet jó előre kinéztek maguknak, miután sajátjuk élhetetlenné vált.

Az idegenek vezetője reményteljes mosoly kíséretében biccent maréknyi társának, mintegy jelezvén, hamarosan újrakezdhetik életüket békében, lehetőleg egy másik populáció oldalán, mint szívesen látott vendégek, kik ha úgy adódik, örömmel megosztják felsőbb tudásukat befogadóikkal.

Meg/fosztva

 

Egy népszerű romkocsmában veszteglek. Egy pohár whiskey-t tartok órák óta a kezemben. Még csak bele sem kortyoltam. Igazából utálom az italt, csupán azért tettem be a lábam egy ilyen helyre, mert manapság máshol nem lehet nőket felcsípni egy-két éjszakára. Ráadásul, itt a magyar szépségek mellett megfordulnak kalandvágyó, ártatlan turista lányok is.

 

Az ajtót bámulom, amióta kikértem az italt. Több csinos lány haladt el előttem, de mind partnerrel együtt.

Nagyon szerencsésnek érezte magát, mert olyan helyre született, ahol a zenét nagy becsben tartották. Ez a furcsa valami már a biztonságot adóban is felkeltette a figyelmét. A test, amelyben lakott néha különös rezgésbe kezdett, amely nyugtató hatással volt rá. Miután kikerült a fénybe, a sok ismeretlentől való rettegést, oldotta az álomba szenderítő dallam. Aztán amikor a szülők úgy vélték, hogy megszokta ezt a számára új létformát, fokozatosan visszatértek kedvenc elfoglaltságukhoz a rádió hallgatáshoz.

 

Némi önvizsgálat után összegzem a fontosabb információkat életemről. Nincs munkám, nincs párkapcsolatom, vége a karrieremnek és még terhes is vagyok. Bekaptam a legyet egy idegen férfitől, akinek jóformán csak a nevét és testzsír százalékát tudom. Eddig reménykedtem abban, hogy az igazgató visszahív a társulathoz, amikor rájön, hogy senki nem érhet a nyomomba, de már világosan látom, hogy egy pocakos prima senkinek nem fog kelleni. Sőt, a táncosok karrierje pont addig szokott tartani, míg le nem kölykeznek véletlen.

 

 

 

                                         Krokodilmodell

 

 

 

            Nem tudom mikor találták fel a cipőt, csak azt tudom, hogy régen volt saru , meg bocskor, meg ilyenek. Még azt is tudom , hogy az évszázadok során számtalan modell nyert teret a használatában. Tudomásom van arról is, hogy első sorban az olaszok igyekeztek a legtökéletesebb formákat kitalálni, de mindvégig  igyekeztek a láb formáját tiszteletben tartani.

            Aztán történt valami - biztos hogy nő is volt  benne -  amikor feltaláltáka magassarkú cipöt.

A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltakép mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

Belekortyolok még egyet a kávémba és újra elolvasom ezeket a sorokat. Igyekszem megérteni, összerakni a lényeget, de gondolataim szétszóródtak, mint egy zacskó üveggolyó az óvoda szőnyegén. Végül nehogy rálépjek és hanyatt vágjam magam…
16:03. Késik…Vagy el sem jön, amin nem csodálkoznék, hiszen több mint 150 éve meghalt.

VIII. 1980

 

1. Felnőtté válás

 

 

 

*

 

Anne

 

Millió babám van. John-tól minden szülinapomra és karácsonyra kaptam eddig egyet. De a legnagyobbakat akkor adta, amikor beteg voltam. És rengetegszer voltam az, így a babák száma inkább a csillióhoz közelít. A babaházat Nate-től kaptam. Muszáj volt megvennie; amikor négy éves voltam: megfenyegettem, hogy különben leharapom a fogorvos ujjait. Szerintem tudta, hogy tényleg megtenném, így a legnagyobbat kaptam meg - akkora, hogy majd« az összes baba befér velem és a bátyáimmal együtt.

 

 

           A beképzelt ember azt hiszi , hogy a humort ő produkálja, pedig legfeljebb hozzájárul ,mert az igazi humort maga az élet  szolgáltataja .Itt van például Ali a kamionos--mindenki tudja ki ő-- a mindenkori török kamionos.Szóval, Ali  városunkbe érve nagyon megéhezett, megszomjazott, és borzasztóan megkivánta a szép szatmári nőket .Nem is kellett sokat keresgélnie , és máris talált  magának egy kamionos lányt. A gyengébbek kedvéért mondom el , hogy a kamionos lány , a mindenkori Alinak  az alkalmi háremhölgye.Ezért Ali  mindjárt egy egész estét betöltő

varieté müsort kért a kamionos lánytól.

 

 

            Ah, hajnali tiz óra lehet, de az is lehet , hogy több , vagy kevesebb.

 Az este ottfelejtettem magam a társaságban. A társaságot nagy betűvel kellene irnom, mert nagy társaság volt, tele bunkó pasasokkal . Na, nem volt mind bunkó, a szeme az mindnek jó volt , mert állandóan engem bámultak.

            Ki kellene  nyitnom a szemem. De miért? Nem akarok látni semmit , és senkit, most mintha félnék a fénytől! A rivalda, az más . Ott engem néznek, a játékomat, az alakomat, a ruhámat a sminkemet.

Mikor reggel magamhoz térek, hirtelen azt se tudom beazonosítani, hogy hol vagyok. A következő rejtélyes kérdés pedig az, hogy mégis hány óra lehet. Annyi biztos, hogy szemeimet szörnyen bántja az ablakon át beszűrődő napfény, de legalább ebből tudom, hogy véget ért ez a rémes éjszaka. Zsibbadt ujjaimat kiszabadítom Rick markából, majd gyorsan áttornáztatom őket. Fogalmam sincs, hogy mióta feküdhetünk ugyanabban a pózban, összekulcsolt kezekkel. 

 

- Mióta vagy fent?

3. Merkúr- Utazás

 

Ma különös dolog történt, egész eddig ezek a lények nem mutatkoztak. Csak bedugták az ételt és a vizet az ajtó résén, ennyi. De ma, ma bejöttek a cellámba. Nagyon különös, hogy a táplálék olyan, mint a miénk és a nyelvünket is beszélik. Franciául beszélnek, de hogy miért, nem tudom felfogni, hisz az angol részemről sokkal könnyebb. De nem is ez a lényeg, bejött három ilyen kéktestű idegen és gyógyszereket hoztak. Utasítottak, hogy vegyem be a gyógyszereimet.

 

 

           Most, a fellegekben vagy, vagy az egekbe, vagy nem tudom hol.Mondom, most, mert azt hiszed, hogy ez a perc, ez az óra ,maga az örökkévalóság, a fékevesztett boldogság, ölelkezés a muzsával, a költészettel.Azt hiszed , hogy a gyönyör forrása kiapadhatatlan , végtelen.Most fenn érzed magad , valószinütlenül lebegsz , az álom és a valóság határán , sőt meg vagy győződve , hogy ez az álom maga a valóság. Lehet , hogy azt sem tudod , hogy itt vagyok melletted, szerelmes szavakat sugok a füledbe, szép szemeket vetek rád.

5. A beköltözés

 

*

 

Dee

 

- Dee! Ébredj! - John hangja.

 

Tél volt és csend és hó. Fekete faágak csontvázujjai lila hófelhőket karcoltak. Néma szirénák piros-kék fényei rózsaszínben szikráztak felém az ágak vastag, fehér kabátjairól.

Valami felgyulladt: a hó torkából pokol-fekete vérgejzír tört fölém – vibráló naranccsá olvadt aztán. Valaki meghalt – üvöltött egy farkas. A testek lelkeket, a lelkek testeket kerestek.

 

- Dee, ébredj!

2. Nap-kitörés

 

Amint elég erőt gyűjtöttem, rögtön kirohantam a munkahelyem épületéből és a szerkesztőség felé vettem az irányt. Fogalmam nincs róla, hogy voltam képes vezetni, a gondolataim és egész testem egy dologra koncentrált, hogy megtaláljam Sylviet.

Amint az utcát megközelítettem, csalódottan vettem tudomásul, hogy az le van zárva. Kiszálltam az autóból és gyalog folytattam utamat. Eszeveszetten rohantam, levegő után kapkodva. Az utcára kivonult embereket, mint a bójákat úgy kerülgettem. 

Már láttam az épületet, a hatósági járműveket, a sok mentőautót.

A fizika

A nyitó gondolatom a fizikáról szól. A fizika átjár, megjár, kijár, beléd megy, átjön, megjön, meghasznál, kihasznál, feljön, lejön, átjár, kijár, de jár! Ez a fizika.

Éppen unottan kapcsolgattam a tévét, miközben kényelmesen belesüppedtem vöröses, harántcsíkolt, szocreál hangulatú fotelomba. Felkeltem, a fotel rugói fájdalmasan nyikorogtak. Belém nyilallt a kétség, ami ilyenkor folyamatosan mardosott belülről. De mintha egy kemény anyagot morzsolna, formálna.

1. Androméda – csillagok közé emelve

 

       Helló, a nevem Jayson Herbert. Vicces ez az egész, mivel most egy kis készülékhez beszélek. Tulajdonképpen ez ara szolgál, hogy a jelentéseinket rögzítsük rajta, de természetesen sok mást is tud ez a kütyü. Nos, Skylar szerint, mert így nevezzük ezt a szerkezetet, már egy hete vagyok, pontosabban vagyunk itt.

Hogy hol? Azt pontosan én sem tudom, egy bolygón, amit kéktestű, magas és vékony lények népesítenek be.

Utólag is boldog nőnapot női olvasóimnak!

 

FFT főhadiszállás; Joycetown, TN; USA, 2017.

 

Jegyzőköny a rendkívüli ülésről.

 

Résztvevők:

 

Larry Smith - elnök

Barry Lockwood - alelnök, az ülés levezénylője

Jerry Winchester - kincstárnok és jegyző (jómagam)

William McCayne - polgármester

James Martin - rendőr

Rick Hainswood - orvos

Carl Lukeman - építkezési vállalkozó

John Coleman - humorista

Léo Beauvue - meleg férfi

Jorge Vilas - megtért, latin szerető

Brett Wilson - új tag

 

18:00 - L.

 

Sóhajtva nyitok be az öltözőbe. A fogason lógó ruhák közt kezdek matatni, majd végre kezem közé kerül az almazöld szerkó, gyorsan magamra cibálom. Hirtelen olyan éhség kerít hatalmába, hogy megszédülök, sőt pár pillanatra még az egyensúlyomat is elveszítem. Ritkán, de azért elő szokott fordulni ilyesmi, amikor már nagyon kivagyok. Bekapok egy szőlőcukrot, csak hogy adjak egy pofont a vércukorszintemnek, majd kontyba formázom hajkoronámat. Felragasztom az ezüstösen csillogó műszempilláimat, majd kikenem számat a piros rúzzsal.

 

 

           A délutáni őszi napsugár--úgy elmenőben-- még végigsimogatta  a park nyugati oldalának padsorát. Egy padon ültem és gondolataim elkalandoztak valahova a messzeségbe , magam sem tudom hova, valami láthatatlan megfoghatatlan világba, aminek se vége se hossza nem volt. Ahogy igy elmerengtem , észre sem vettem ,hogy elöttem áll egy cigányasszony , akit számtalan gyereke kisért , és akinek csak a szoknyájának a száma volt több mint a gyerekeinek a mennyisége.

 

 

 

 

 

Hat órája keresek a bányában egyetlen kövületet, de semmi eredmény. Fél méterenként mintát veszek az alsó, vastag homokkő rétegből és a középső mészkőpados részből is, de nem kacsint rám a szerencse. Pedig a feltárás, teljes hosszában kutakodom. 100 méteres hosszúságban! Több órányi fosszíliavadászatot követően hitem kezd elhagyni. Nyugtalanságomban egy hirtelen mozdulattal az ujjamra csapok. Üvöltve átkozom el a kőfejtőt. 

Hangom visszhangzik a magas, meredek falon, azonban az ekhót vészjósló események követik.

Kópia

Szálloda

Izabella elképzelni sem tudta, hogy hol van, mibe keveredett és hogyan fog belőle kimászni. Nyolc éves kora óta mikor az apja öngyilkos lett a börtönben, azóta várta a „tragédiát” az életében. Bár nem tudta mi is lesz pontosan, csak biztosnak érezte, hogy egy nap meteorként fog csapódni élete tengerébe. A vörös hajú fiatalnő, mindig vágyott a még nagyobb káoszra, várta mikor fognak a hullámok még jobban összecsapni. Székhez volt kötözve, ruhátlan testén átszaladt a hűvösség villámja.

Soma malac most is vidáman ébredt. Még egyszer meghempergőzött a friss szénában és már rohant is ki az udvarra, hogy belevesse magát a dagonyázóba. Amikor úgy érezte, hogy kellően megtisztálkodott, kidöcögött a fürdetőből és körüljárta a területet. Jól nevelt lévén mindenkinek illedelmesen köszönt. Ezt jól is tette, mert a rangsorban előtte állók bizony el is várták tőle. Egyesek, például a kutya, bizony megfenyítette, ha úgy látta jónak. Jelenleg ennek a bizonyos rangsornak a végén kullogott, hiszen még a malacok között is ő volt a legkisebb.

4. Pokol-fekete és vérvörös

 

*

 

 

Dee

 

A mélytiszta, szaporán csillagos, szilárddá fagyott téli ég falat húzott álmatlan arcom elé. A fal: holdfény-köd bizsergő szitálása szemem előtt.

 

A szobám pokol-feketévé süllyedt a falon túl. És a falon túl holtak ülnek – szemük helyén vérvörös fénypontok tűznek felém meredten. Apácák, köztük gyerekek. Nem mozdulnak, én nem lélegzek. A téli holdfény védelmébe húz.

 

Órák óta ülök így.

 

 

            Én magam is furcsállom a cimet , de sajnos jobb, kifejezőbb,  nem jutott eszembe,  viszont ez nagyon közel áll az igazsághoz. Az eseményen amit most közreadok,  szerény személyem nem vehetett részt érthető okok miatt. Nem tartoztam  azon elit társaságnak mondott csapatba , amelyik ezt kiötölte , létrehozta és haszonélvezője volt. De értesüléseim elsőkézből valók ezért teljes mértékben hitelesnek mondható.

            Történetünk a nyolcvanas évek közepén esett meg, amikor mindent megünnepeltünk, amit meglehetett , sőt azt is amit nem lett volna muszáj, vagyis nem eseményt ünnepeltünk , hanem magáért az ünneplésért ünnepeltünk.

3. Méhgyümölcs

 

*

 

Ava

 

Megnéztem… Épp ezért, fogtam azonnal a lányt, és bevittem a tinédzser ambulanciára. Veszélyes övezet. Legfőképp John fel(elős)ségterülete, de Nate is előfordulhatott ott bármikor, ha rozsdás láncot kellett kioperálni az idióta tinik húgycsöveiből.

Lucy volt az, akivel a legesélyesebb volt összefutni, de akárhogy is, bármelyik nővér ismerhetett minket.

 

Dee-re nézek, miközben kitöltöm az adatlapot.

 

 

 

 

                                         Cáfolat

 

 

 

           Holland és brit kutatók nemrégiben megdönthetetlen bizonyitékot találtak arra , hogy a macskának kilenc élete ven. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot - ezzel hatalams kárt okozott a tudományos világnak, elsősorbana macskalógianak a cicalógiának , de nem kevésbé a kandurológiának.

           Mi az amerikai MCK ( macskalógia, cicalógia , kandurológia) tanszék cimzetes profeszorai jegyzékben tiltakozunk a teljesen tudománytalan, félrevezető -talán rosszindulatú megállapitás ellen .

Üres ágyban ébredek fel. A Clayel eltöltött éjszakára mindössze az erősen gyűrött lepedő emlékeztet, egyéb nyoma nem maradt a férfinak. Egyszer felkeltem az éjszaka, akkor még biztosan itt volt. Emlékszem, hogy az ágy végében ült, onnan nézte, ahogy alszom. Még el is gondolkodtam félálomban, hogy vajon miért nem alszik ő is. Mindenesetre még azelőtt elment, hogy én magamhoz tértem volna. Nyújtózom egyet, majd sebes térdeimre pillantok. Végig futtatom ujjaimat a varasodot felületen, majd körmömmel a kiálló részek alá nyúlok, s letépem őket.

Hajnali fél öt. Álmomból idegesítő, ritmusos zaj ébreszt fel. Feltornászom magam az ágyban, majd a telefont még összemosódó tekintettel figyelve, lenyomom az ébresztőt. Ideje felkelnem. Még le kell tusolnom és az egész napra való elemózsiát is el kell pakolnom. Csipás szemeimet dörzsölgetve dobom le magamról a pizsamaruhát az ágyra.

A zuhanyfülkében állva töprengek: meleg vagy hideg víz? A testem a meleget kívánja, de az eszem azt mondja, hogy a hideg víz áldásos, ébresztő hatását vegyem igénybe inkább, úgysem kávézom.