Most, a fellegekben vagy, vagy az egekbe, vagy nem tudom hol.Mondom, most, mert azt hiszed, hogy ez a perc, ez az óra ,maga az örökkévalóság, a fékevesztett boldogság, ölelkezés a muzsával, a költészettel.Azt hiszed , hogy a gyönyör forrása kiapadhatatlan , végtelen.Most fenn érzed magad , valószinütlenül lebegsz , az álom és a valóság határán , sőt meg vagy győződve , hogy ez az álom maga a valóság. Lehet , hogy azt sem tudod , hogy itt vagyok melletted, szerelmes szavakat sugok a füledbe, szép szemeket vetek rád. és ma még a magaménak érezlek. Én most a valóságról beszélek hozzád, földközelből emberközelből, mert én az eget csak nézem , csodálom a felhőket , de sohasem jutna eszembe , hogy meglovagoljam őket ,hogy felülkerekedjek rajtuk.

          Te , most azt hiszed , hogy képes vagy meglovagolni a felhőt , megfékezni a szelet , talán még azt is eltudod képzelni magadról, hogy járni tudsz a vizen. Mert te most csak magadba hiszel , nem az életben, a szerelemben ,  a szeretetben. Te, magadba vagy  szerelmes,rohansz saját magad felé ölelő karokkal, öleled csókolod ,saját magadat , és haragszol az egész világra , azt hiszed téged nem szeret senki más. Pedig én ,még mindig itt vagyok!

          Minden mozdulatod, minden gesztusod arra utal , hogy égsz a magad tüzében --belülről.Nem félsz attól , hogy engem is megégetsz? -- nem tudod felfogni , hogy én nem ilyen tüzet akartam?--  nem ilyen tüzre vágytam ,amelyik emészt , emészt engem, téged szerelmünket  környezetünket!

         Én, nem akartam tudomásul venni a mások véleményét, amikor jóindulatúan  felhivták a figyelmemet , a te  gyanus mindenki elleni harcodra , nem tudtam , hogy kitaláltak az ellenségeid , kitaláltak a tetteid ,te magad találtad ki saját magadnak, magad okozta kóros elmeállapotodban, éppen ezért ha egyedül maradsz , csak magaddal fogsz tudni elszámolni , ha még lesz erőd , és lesz személyiséged. Én hittem a szerelmedben , hittem az álmaidban , mert azt hittem , hogy az álmaid valósak , és álmaidban én is ott vagyok .Azt hittem , hogy álmaid igazi álmok, mint bármelyik ember éjszakai álmai.

         De már rájöttem ,hogy álmaid csalfák , indukáltak , mesterségesen előidézett álmok--ezért hazugok . Szavaid,  lapos gondolataidnak feltupirozott mása ,mozgásod hamis , szemed tompa fénye egy más világból indul felém, és túl gyenge ahhoz , hogy eljusson , elérjen az én földközeli világomba. Én a véges életet választom, Te a végtelen halált!