Krokodilmodell

            Nem tudom mikor találták fel a cipőt, csak azt tudom, hogy régen volt saru , meg bocskor, meg ilyenek. Még azt is tudom , hogy az évszázadok során számtalan modell nyert teret a használatában. Tudomásom van arról is, hogy első sorban az olaszok igyekeztek a legtökéletesebb formákat kitalálni, de mindvégig  igyekeztek a láb formáját tiszteletben tartani.

            Aztán történt valami - biztos hogy nő is volt  benne -  amikor feltaláltáka magassarkú cipöt. Ez akkor következtt be amikor a hölgyek már nem bírták elviselni az elnyomatásukat, és az emancipáció jegyében , megpróbálták a cipők,a magas sarku cipők által a férfiak fölé nőni.Hogy milyen sikerrel azt már láttuk , látjuk.

            De nem is erről akartam szólni hanem arról , hogy hiába nagy a technikai fejlődés, a modernizáció, nem minden ország és nem minden cipőgyár tudott lépést tartani a divattal az aktuális trenddel. Itt meg kell jegyezzem, hogy édesapám cipész volt és  én, nagyon sokat lábatlankodtam a mühelyében - előbb még amikor a sajátja volt , utána meg már akkor, amikor bérelte a saját mühelyét. Ez a megfogalmazás- de ez a  realitás is- esetleg a fiatalabbaknak magas mint kövér disznónak a kerités, mert nem látták nem érezték, nem tapasztalták hogy van valamilyük, ami ma még az a övék, holnaptól meg már nem. Ezt most nem fogom elmagyarázni, meg különben is csak azért tértem ki erre mert éreztetni akartam , hogy értek a cipőkhöz felmenőm által.

             Nálunk volt egy időszak amikor három féle cipőt lehetett kapni. Fel sorolom őket. Először is volt egy fajta amelyik kitünő bőrből készült - már mint a felső része - szinte elnyühetetlen lett volna, ha a talpa nem lett volna olyan silány minőségü, hogy nem bírt ki egy hónapot sem, viselés közben , még száraz időben sem. Esős őszökön, maximum két hét volt a  szavatossági ideje. Ja , és itt elkell mondjam , hogy ezek a cipők aránylag olcsók voltak, annyira , hogy javitani sem volt érdemes. Na meg azért sem, mert időközben eltüntek, elkoptak,  meghaltak a javitó suszterek. Csak remélni merem , hogy nem éhen haltak meg.

              A második fajta cipő meg az volt,  amelyik  tökéletes talppal bírt, viszont a felsőrésze olyan gyenge volt , hogy ajánlatos volt  hetente csak egyszer felhúzni, hogy legalább két hónapig kitartson. Ezt ünneplő cipőnek mondtuk.

               Volt ám egy harmadik fajta is - az lett volna az igazi- mert talpa felső része  is künő anyagból készült, és külön külön akár világmárka is lehetett volna. Ennek viszont az volt a baja , hogy nem tudták összeragasztani, varrni, szegezni. Ezért, ez néhány napi használat után a talp elvállt a felsőrésztől, mint lélek a testtől, a halál beálltakor. Ezt a modeltt hivtuk krokodilmodellnek, mert a legváratlanabb pillanatban vált le a talp, akár egy táncparketten is, keringőzés közben -  ilyenkor egy kicsit hasonlitott egy tátott szájú krokodilhoz

                Ezek jutottak eszembe miközben a parkban csinosabbnál csinosabb női lábakon csinosabbnál csinosabb cipőket láttam.