Némi önvizsgálat után összegzem a fontosabb információkat életemről. Nincs munkám, nincs párkapcsolatom, vége a karrieremnek és még terhes is vagyok. Bekaptam a legyet egy idegen férfitől, akinek jóformán csak a nevét és testzsír százalékát tudom. Eddig reménykedtem abban, hogy az igazgató visszahív a társulathoz, amikor rájön, hogy senki nem érhet a nyomomba, de már világosan látom, hogy egy pocakos prima senkinek nem fog kelleni. Sőt, a táncosok karrierje pont addig szokott tartani, míg le nem kölykeznek véletlen. Szóval erre akár fátylat is boríthatok, volt és már nincs.

Nos, ami a másik dolgot illeti... Nyilván soha nem jött meg a mensim időben, ezért már évek óta nem is figyelem a dolgot. Az meg aztán eszembe se jutott, hogy ilyen alultápláltan teherbe eshet valaki… még nekem is be kell látnom, hogy mesteri szinten kínoztam mindig is magamat. Ez a test alkalmatlan arra, hogy kihordjon egy életet, pláne egy egészséges életet.

A bébi sorsa még kérdéses, valahogy nem tudok dönteni. Nem szeretnék gyereket, soha nem is akartam, de valahol azért megölni sem akarom. Talán az lenne a legsimább, ha odaadnám egy kedves családnak, akik boldogságban, becsületben nevelnék fel.

Egek, amióta ezt a kismamavitamint szedem, állandóan éhezem! Annyit eszek, amennyit szerintem még egy férfi se lenne képes leküldeni a gyomrába. Mindenesetre a hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy az apának is joga van tudni erről a kis balesetről. Pontosan tudom, hogy milyen rossz érzés úgy felnőni, hogy nem tud rólam az apám. Talán még a döntésbe is van joga belepiszmogni. Ki tudja, talán segíthetne anyagilag... ugyanis így munka nélkül eléggé nehéz napi három liter fagyit és két kiló kolbászt megvenni. Szóval igen, elmegyek hozzá, odaállok elé és elmondom kerek perec, hogy gyereke lesz. Aztán azt is elmondom, hogy én nem biztos, hogy igényt tartok rá, de ő magához veheti, ha nagyon akarja. Sőt, meg is szülhetné, ha már itt tartunk. Bár valószínűleg ő még annyira se lenne alkalmas szülőnek, mint én... 

Addig-addig agyalok a dolgon, míg végül lábaim átveszik az irányítást elmém felett és ösztönösen el nem indulnak a Phelan kastély felé. Oké, azért egy taxi se árt az egyenlethez, gyalogszer kicsit sokáig tartana. A lényeg az, hogy megérkezem. Én és a valami a hasamban. 

Hiába csöngetek hosszú percekig, ráadásul egyre erőszakosabban, senki nem nyit ajtót. Kénytelen vagyok megint a hátsó bejáraton bemenni, de még itt sem találok egy árva lelket sem. Elhaladok a gyönyörű fehér zongora mellett, már kandallót is elhagyom, mégse találok társaságra. Rutinosan elindulok Rick szobája felé, ő az utolsó reményem. Mikor belépek a férfihez, éppen egy szál alsógatyában heverészik. Zavarában magára rángatja az ágytakarót, aztán hebegve, vöröslő fejjel szól hozzám. 

-          Már megint te... mit keresel itt? 

-          Muszáj beszélnem Phelan-el - jelentem ki. - Azonnal!

-          Minek és melyikkel?

-          A fürgébbel – morgom. – A miértje pedig nem tartozik rád. Hol van? 

-          Nincs itt - vágja rá határozatlanul. - Várj, ti még mindig tartjátok a kapcsolatot? 

-          Mi van? Nem... de muszáj beszélnem vele, kérlek!

-          Nem lehet, nem ér rá! – erősködik.

-          Nagyon fontos, az istenért! Miért nem vagy képes megérteni?! Azonnal beszélnem kell vele valamiről! 

-          Sajnálom, nekem kell elmondanod – jelenti ki makacsul.

-          Istenem... - sóhajtom, majd dobbantok lábammal kettőt. - Terhes vagyok!

-          És? 

-          Clay az apja, te segg! 

-          Hogy mi? - kérdi leizzadva. - Ugye csak viccelsz?! Ti ketten... ti... 

-          Igen, mi ketten... igen! 

-          De hogyan? – kérdi gyermeki naivitással.

Nagy kő esik le a szívemről, mikor a férfi végre ért a szóból és nem kell további részleteket kiadnom az ominózus aktusról. Arcán először mély döbbenetet, riadalmat és végül kétségbeesést vélek felfedezni. Igazából nem értem, hogy ő miért van annyira megijedve, amikor nem értintett az ügyben.

-          Szóval beszélhetnék végre vele? – kérdem türelmetlenül.

-          Tudja még valaki, hogy itt vagy?

-          Ezt meg miért kérdezed? – kérdem gyanakodva. – Tán meg akarsz ölni?

-          Nem, csak úgy…

-          Persze, csomó ember tudja – jelentem ki. – Nem bánthatsz!

-          Én nem is… - nyel egyet. – Ez most komoly dolog, Elisa.

-          Nekem mondod?  - kérdem félig röhögve, félig zokogva. - Szerinted akartam én gyereket? Hát nem!

-          Nem csak erről van szó… elképzelésed sincs, hogy mibe keveredtél bele… - dünnyögi.

Rick az antik komódhoz sétál, majd kitölt magának egy pohárka bort. Olyan nagyot kortyol bele, hogy már az első korty félrecsúszik, szolidan fulladozni kezd. Mikor az ajtóhoz lép, egy gyors körül nézés után becsukja, majd be is zárja azt. Paranoiás viselkedése miatt kezd kitörni a frász rajtam.

-          Olyan dolgokat fogok neked most elmesélni, amik első hallásra hihetetlennek és őrültségnek fognak tűnni, de kérlek, hogy hidd el, minden szó igaz lesz! – mondja idegesen. Lehuppanok az ágyra, ő pedig velem szembe az egyik székbe. – A Phelan család nem egy szokványos család… nagyon régre vezethető vissza az ő történelmük, egy igazi ősi család. Nem is tudom, hogy mondjam el, de ők nem sima emberek, nem csak emberek. Ők különlegesek, emberfeletti képességekkel rendelkeznek. A vérvonal leszármazottai mind képesek más alakot önteni, ezt úgy értem, hogy nem emberit. Ebben az alakban képesek órákat, akár napokat is eltölteni, mielőtt visszaváltoznának. Nem véletlenül nem tud senki erről a titokról, hiszen ez egy ijesztő és ismeretlen dolog. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy az emberek milyen rosszul reagálnak az ismeretlenre… agresszívan lépnek fel az ellen, amitől félnek.

-          Mivé változnak át? – érdeklődőm közönyösen.

-          Farkassá – vágja rá. – Mivel több ilyen vérvonal is van, és nagyon-nagyon régre gyökereznek vissza, természetes, hogy kiszivárgott néhány információ ez a sok idő alatt. Ezért vannak például a vérfarkasos filmek is… sokszor került már rossz kézbe egy a súlyos titok. Pedig ezek a családok nem ártanak senkinek, próbálnak normális életet élni. Kizárólag állatokra vadásznak, soha nem ölnek embert. Szigorú szabályok szerint élnek mindannyian, főleg mióta ennyire megcsappant a számuk. Azok a falkák, akik a mai napig képesek az átváltozásra, tiszta vérvonallal rendelkeznek. Ami csak úgy valósulhat meg, ha farkas farkassal hál. Ha embert választ egy farkas párjának, akkor természetesen hígul a vér, addig-addig, míg el nem tűnik végül az összes farkas gén és már nem lesz képes a leszármazott az átalakulásra. Sejtheted, hogy ebből van több és sokszor már nem is tudják valódi származásukat ezeket a tagok. Azonban Clay családja… az egyik legősibb falka, hatalmas tisztelet és hatalom veszi őket körül.

-          Szép mese, szép – legyintek. – Visszatérhetnénk most már a valóságba?

-          Ez a valóság, akár hiszed, akár nem! – mondja idegesen. – Hatalmas hibát követtetek el, amikor lefeküdtetek…

-          Csak nem féltékenységet szimatolok?

-          Nem erről van szó… - mondja komoran. – Az életed örökre megváltozik ezzel a gyerekkel.

-          Az se biztos, hogy megtartom, Rick.

A hűséges barát elszomorodik, majd lehajtja fejét tenyerei közé. Pár szipogás után könnyes szemekkel néz vissza rám, gondterhesen rázza meg fejét. Ismét megerősíti bennem a tényt, amit már eddig is tudtam: hatalmas hiba volt teherbe esnem. Rick annyira összetört és szánalmas kinézettel ül velem szembe, hogy egy pillanatra szinte elhiszem azt a nevetséges mesét, amit az előbb próbált nekem beadni. Aztán visszarázódom a józan észhez, legalább én.

-          Amit az előbb mondtam… - szólal meg. – Mind igaz, el kell hinned nekem! Valahol tudod, hogy az a farkas nem egy sima farkas volt! Te is érzed, hogy ezt a házat körülveszi valami misztikus, megmagyarázhatatlan… láttad Clay-t!

-          Szóval Clay egy farkasember – jelentem ki. – Igaz? Nem gondolod, hogy ez kicsit meredek?

-          Már az elején is mondtam neked, hogy nagyon keveset tudsz a világról. Lehet, hogy még nem hallottál ezekről a dolgokról, de attól még léteznek.

-          Rendben… tegyük fel, hogy igaz. Ebben az esetben a gyerek is egy farkas lesz?

-          Igen, persze miattad gyengült vérvonallal.

-          Szóval, ha jól értem, akkor nem lesz fajtiszta kutyus, igaz?

-          Ne szemétkedj… - motyogja durcásan.

-          Te meg ne nézz hülyének! – förmedek rá.

Rick rámarkol a csuklómra, majd olyan erővel kezd maga után rángatni, hogy meg is lepődöm. Ezzel a tempóval hamar kikötünk Clayton szobájában, ami szerencsére éppen üresen álldogál.

-          Látod a falon és az ajtókon ezeket a mélyedéseket? – kérdi a kérdéses pontokra mutogatva. – Ezek itt mind farkas által ejtett karmolások. Amikor átváltozik, akkor csinálja ezeket. Ösztönösen ki akar jutni a szabad ég alá, ahova tartozik is. Kiépítettünk neki egy kijáratot, hogy ne kelljen az egész házon végigsöpörnie. Látod? A teraszajtón át tud kimenni, az erkély mellett vonuló lépcsőn megy le, aztán eltűnik a fák közt. Soha nem megy messzire, mert nem vesznek el teljesen az emberi ösztönök ilyenkor sem. Tudja magát egy bizonyos határig fékezni. Ez magyarázza, hogy te még életben vagy… hiszen könnyedén megölhetett volna már minimum kétszer. Még mindig nem hiszel nekem?

Újra megragad és maga után cibál. Lerohanunk a lépcsőn, akarom mondani a farkaslejárón, majd elindulunk a már jól ismert istálló felé. Oda is berontunk, majd megállunk a hatalmas lények alatt. Rick sorjában rámutat mindegyik kitömött állatra, majd elmeséli a saját kis történetüket.

-          Látod? Ők itt mind a Phelan falka tagjai voltak. Clay nagyapja, nagyanyja és azok szülei… és így tovább, sok-sok generációra visszavezetve. Mindegyik itt nyugszik, biztonságban. Amikor Clayton meghal, ide kerül majd ő is, akárcsak a gyereked.

-          Na, mégiscsak meg akarod ölni, igaz? Velem együtt!

-          Nem… nem így értettem – mondja. - Hiszel már nekem?

-          Dehogy hiszek, te teljesen bolond vagy! – sikítom. - Megyek haza.

-          Nem, nem mehetsz!

-          Miért ne mehetnék? Azt csinálok, amit akarok! – mondom dacosan.

-          Nem érted… Most már nem sétálhatsz csak úgy el, minden megváltozott ezzel a terhességgel. A falka tudja csak felnevelni a gyereket helyesen. Itt kell maradnod és rájuk bízni!

-          Hogy?! Isten ments…

-          Téged is befogadnak majd, még ha nem is azonnal.

-          Ezt hogy érted?

-          Hát… - köszörüli meg torkát. - Te vagy az oka, hogy megbomlik a vérvonaluk tisztasága.

-          Ja, hát nem én akartam így! Mégis hogy tehetnék róla? Ha elsőre hallom ezt az őrületet, soha nem engedem a bugyimba!

-          Majd beletörődnek idővel.

Egyszerűen földbe gyökereznek a lábaim. Percekig állok úgy, hogy képtelen vagyok megmozdulni. Először és egyben utoljára akkor volt velem ilyen, amikor a színpadon lefagytam és véget ért a csodás életem. Csak állok és nézek ki a fejemből. Elönt az üresség, az agyam leáll, most végre megáll a folytonos kattogás. Egy pillanatra úgy érzem, mintha meghaltam volna, talán már nem is létezem, olyan könnyű lesz a testem és lelkem, hogy szinte eltávolodnak lábaim a földről és szállni kezdek. Hirtelen véget ér a könnyedség és valami hatalmas erővel fejbe vág. Újra elnehezedem, megszédülök és a földre hullok. Testem tompítás nélkül esik össze.