Ah, hajnali tiz óra lehet, de az is lehet , hogy több , vagy kevesebb.

 Az este ottfelejtettem magam a társaságban. A társaságot nagy betűvel kellene irnom, mert nagy társaság volt, tele bunkó pasasokkal . Na, nem volt mind bunkó, a szeme az mindnek jó volt , mert állandóan engem bámultak.

            Ki kellene  nyitnom a szemem. De miért? Nem akarok látni semmit , és senkit, most mintha félnék a fénytől! A rivalda, az más . Ott engem néznek, a játékomat, az alakomat, a ruhámat a sminkemet. A szövegemre vagy odafigyelnek , vagy nem figyelnek oda , az nem az enyém, csak kölcsön vettem egy-két órára . Igaz, birkóztam vele egy hétig kettőig , de megérte.Igaz, még a rendezővel is vitatkoztam, meg a szerzővel, sőt még a világositóval is--hogyisne , amikor csak félfényt adott rám a főpróbán. Hát nem felháboritó?

           Ki kellene nyitnom a szemem, pedig nem akarom látni még magamat sem, biztos karikás a szemem, petyhüdt a bőröm, és biztosan  nagyon sápadt vagyok. Ilyenkor mindig hazudik a tükör.Mióta hiuság van , azóta hazudik a tükör.Már pedig hiuság hamarabb volt mint tükör, de az is igaz , hogy tükör meg hamarabb volt mint szinésznő.Ez sem igazságos.

          Ki fogom nyitni a szemem--előbb-utóbb --csak előbb még elmélkedek egy kicsit, igy becsukott szemmel. Igy jobb , nem zavar semmiféle látvány, és nincs befolyással rám a külvilág.

          Egyébként az a magas barna pasas--valami orvos , állatorvos , esetleg nőgyógyász-- nem nézett ki rosszul. Kedves is volt , inteligens is .Ismerte a Norát,--nem a kolléganőmet ,nem --az Ibsenét. Meg a Tanitónőt, a Bródyét.Egy kicsit hasonlitott a Bobbyhoz a Dallasból,, még a szeme is bandzsitott egy kicsit.Na nézd , tiszta hülye vagyok, birálom a más szemét akkor amikor az enyémet még kisem nyitottam.

         Most már egészen biztosan kifogom nyitni a szemem, csak még gondolkodom, ki volt  az a másik pasas--az a kis köpcös, legalább egy fejjel volt alacsonyabb mint én --aki hevesen udvarolt, és szerelmet vallott.Azt hiszem valami politikus volt, mert úgy ömlött belőle a szó, mint a nyitva felejtett vizcsapból a viz. Egyetlen mondatára sem emlékszem. Vajon nem ő  kért randevút tőlem, ma tizenkét órára. És uramisten megigértem ,hogy elmegyek. Mikor is lehetett ez? --Éjfél előtt, vagy éjfél után.Nem tudom. De egész biztos a pezsgők után volt.

         Mielőtt kinyitom a szemem, még felkészitem magam a találkára. Üde leszek és fiatal, elbüvölő , és hoditó. S hogy kivel randizok? Azt majd megtudom a helyszinen!