A délutáni őszi napsugár--úgy elmenőben-- még végigsimogatta  a park nyugati oldalának padsorát. Egy padon ültem és gondolataim elkalandoztak valahova a messzeségbe , magam sem tudom hova, valami láthatatlan megfoghatatlan világba, aminek se vége se hossza nem volt. Ahogy igy elmerengtem , észre sem vettem ,hogy elöttem áll egy cigányasszony , akit számtalan gyereke kisért , és akinek csak a szoknyájának a száma volt több mint a gyerekeinek a mennyisége. Úgy sorakoztak mint az orgonasip. Volt köztük olyan is amelyik még alig járt, és voltak nagyobbacskák is, de egy a karjába is jutott. A cigányasszony hozzám kezdett beszélni: Megmondom a szerencsédet , de a bánatodat is, ha adsz egy hússzast. Törte a magyar nyelvet de érthetően beszélt.

--Nem sok az a húszas, nézd meg hány rajkóm van van, és tudd meg , hogy olyan étvágyuk van , hogy leeszik rólam a húst! Magára mutat, de a hatvanhat szoknyán  és a szines sárga--piros blúzon kivül csak mezitelen lábát és kendőbe bugyolált fejét látom.Végignézem a gyerekeket is. Egytől --egyig mind jól tápláltak , és a legnagyobb fíú már kalapot visel.

-- Megmondom a bánatodat, mert tudom , hogy sok bánatod volt, elhagyott az a jány , akit szerettél, pedig ő is szeretett téged. Látod, tudom a sorsodat, és mondom is , pedig még egy lájt sem adtál, és még egyebet is tudok--rá van irva a homlokodra, te is tudod , és én is tudom, de én meg is mondom neked --na, add már azt a húszast, mert már nagyon éhesek a rajkók. Azt is tudom, hogy van pénzed , meg azt is hogy nem vagy te olyan faszari, csak azért nem adod mert még hallani akarsz valamit! Megmondom én azt is, csak add már azt pénzecskét és valld be , hogy amit eddig mondtam az mind igaz vótt.Na jó, megmondom mi van a homlokodra irva mert már régen odavan irva . Az van a homlokodra irva , hogy korán elvesztetted az idesanyádat , ezért korodhoz kipest egy ránccal több van a homlokodon, és ez mély nyomokat hagyott benned.

--Odaadtam a húszast , és azon kezdtem gondolkodni , hogy honnan tudhatta ez a cigányasszony mindazt amit elmondott.

           Köszönöm , hogy eszembe juttatad édesanyámat--akartam mondani -- de már nem volt kinek , mert a cigányasszony néhány paddal odébb  új kliensnek mondta elfele a szerencséjét , bánatát, sorsát.